Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-21 / 44. szám
4 U Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 44. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. február 21., vasárnap. Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) MIÉRT NEM SZERZŐDNEK? (3. old.) TAPCSIKA MEGMENEKÜL (4. old.) A GINZENG, VAGY A KELETI CSODAGYOKÉR (5. old.) EDZÉSLES A SPARTACUS KERÉKPÁROSAINÁL (6. old.) A teljesítmény legyen a döntő! Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal az elmúlt hetekben sorozatban szervezte a szakmai vitákat a bér- és keresetszabályozás korszerűsítéséről. És milyen furcsa: a szigorúan szakmai körökben folytatott viták híre napok alatt elterjedt, s a nem éppen szakmai közvéleményt is foglalkoztatja. A napokban művezetők kérdezték: igaz-e, hogy az „okos közgazdászok" most azon törik a fejüket, hogy- miképpen léhetne valójában teljesítmény-ösztönző bérrendszert megalkotni?' Mert eddig azt tapasztaltuk — így a művezetők —, hogy a bérezésre fordítható nem túl sok pénzt sokféle szempont szerint kellett elosztani, de a munkateljesítmények szerint a legkevésbé. Valóban: hovatovább eljutunk oda, hogy nálunk a bér — s még inkább az év elején esedékes bérfejlesztés. — afféle szociális szempontok szerint szétosztott támogatásnak, juttatásnak minősíthető. Sokak szerint ez megengedhetetlen, gazdaságilag és társadalompolitikailag is felmérhetetlen kárókat okozó gyakorlat. Mások, túljutnak az egyszerű felháborodáson, s továbbgondolják a dolgot. Bebizonyítják például, hogy a vállalati bérezés egyik meghatározója — s ez ellen jelenleg szinte semmit nem tehetünk — az árszínvonal-emelkedés kompenzációja. Mert hogy a rossz lakáskörülmények között élő sokgyermekes alacsony keresetűeknek sem adják olcsóbban az élelmiszert, vagy a ruhaneműt, meg sok minden mást, csak azért, mert ő kedvezőtlenebb körülmények között él. S bár elvileg a béreket a" munkateljesítmények alapján kellene differenciálni, a folyamatos, sőt: a megtervezett árszínvonal-növekedés körülményei között, minden vállalatnál számolni kell a „mindenkinek, minden évben valami béremelést" hangoztató tömegigénnyel. Ez a jelenlegi körülményeink között érthető, logikus és méltánylandó. Végtére is a rossz lakáskörülmények között élők legtöbbje nem tehet arról, hogy nincs lakása, a több- gyermekesek sem arról, hogy az állami szociálpolitika csak annyit segíthet ratjuk, amennyit segít (például családi pótlékkal), s az alacsony keresetűek sem feltétlenül alacsony teljesítményeik miatt kapják a mindennapi megélhetésüket éppen csak fedező munkabéreket. S hogy kinek milyen lehetőségei adódnak a kisegítő gazdaságban, az szerencse dolga. A vállalati bérgazdálkodásnak tehát — tetszik, nem tetszik — vállalnia kell az állami szociálpoitika funkcióit is, ez utóbbi tökéletlen működése miatt. A munkaadó — gyanítom — zokszó nélkül vállalná is, ha emellett biztosítva látná a „bérautomatizmusok" működését. De erre nincs garancia. A központi bér- és kereset- szabályozás alapelve ugyanis a vásárlóerő és az árualap összhangjának megteremtése. A baj csak ott van, hogy a szabályozás a fogyasztói piac egyensúlyát szinte kizárólag a keresleti oldalról védi, őrá; vagyis arra koncentrál, hogy semmiképpen se kerüljön több pénz a forgalomba, mint amennyi mögött árufedezet áll. A kínálat oldaláról viszont a szabályozórendszer már-már megfeledkezik. Nem veszi tudomásul, hogy egy egészséges konstrukcióba a bérnövekmény mögött teljesítmény-növekménynek kell állnia. S mert erről megfeledkezik — vagy egyszerűen fél attól, hogy a gyakorlatban is érvényesítse ezt az összefüggést — a keresetszabályozás oly kevés pénzt biztosít a teljesítményekkel arányos differenciálásra, hogy egy-egy dolgozó vagy brigád csak mások rovására kaohat többet. (Hogy csak a legkézenfekvőbb példákat említsem: ha egyesek az átlagosnál magasabb béremelést kapnak, a többieket károsítják; ha a részesedési alapból nagy ösz- szegű újításokat kell finanszírozni, annak a többiek látják a kárát; ha valahol komolyan veszik a bérezési automatizmusokat, akkor azzal is számolniuk keli, hogy nem lesz év végi részesedés, sőt: az adózási szabályok miatt még a bér- fejlesztésre szánt összeg is elfogyhat. Ha valahol, valakik úgy döntenek, hogy gyakori túlórakényszerbe hozzák magukat, mert szükségük van a túlórapótlékkal megfejelt magasabb keresetekre, akkor ez megint csak mások rovására fizethető ki, akár csak az átlagosnál magasabb teljesítmények után járó bér, vagy az egyösszegű utalványozás szabályai szerint kifizetett munkabér. És mindez csak azért, mert a szabályok értelmében, a többletteljesítmény egy bizonyos ponton túl, képtelen létrehozni a hozzá tartozó ■többletbér fedezetét! Vagyis kialakult az a képtelen helyzet, hogy nagyon megfontolandó a munka teléjsítmények fokozása, növelése, s nemcsak a munkavállaló, hanem az egész vállalat szempontjából is. Nem egy példával bizonyítható, hogy az a vállalat, amelyik — engedve a teljesítményarányos bérdifferenciálással kapcsolatos rábeszéléseknek —, valóban kidolgozott és gyakorlbtilog is érvényesített egy valóban ösztönző bérrendszert, néhány hónap elmúltával riadtan lefújta a kísérletet, mert be kellett látnia, hogy az ilyesfajta kezdeményezéseket a szabályozórendszer azonnal megtorpedózza. Felismert veszélyről van szó, s az illetékes hivatalok emiatt lépéskényszerbe kerülték. Ezért is született a döntés: a bér- és keresetszabályozási rendszer átfogó korszerűsítése elodázhatatlan. iA szakmai viták nagyobb részén már túl vagyunk, de egyelőre még csak reménykedhetünk: 1983-tól olyan bérszabályozási rendszerek működnek majd, amelyek a szociális megfontolásokon túl, a valóságos munkateljesítmények szerinti fizetséget is lehetővé teszik. A bérezés szociális funkciójáról ugyanis egyelőre — s feltehetően még hosszú ideig — ném lelhet lemondani. Ehhez az egész állami szociálpolitika kritériumrendszerét és működési mechanizmusát kellene megváltoztatni. VÉRTES CSABA Akik, fogadják az árut és akik nem A vasútnál hét végén is rakndnak Gitrom és negyvenmázsás Mirabet cső, kozmetikai cikk és faforgácslap, tehát mindenféle áru érkezik a szekszárdi vasútállomásra hét végeken, ugyanúgy, mint máskor. Ez persze azt jelenti, hogy ugyanúgy ki kell rakni a vagonokat, mint hét közben. Illetve nem mindig megy iyen simán a dolog, nem lehet mindent kirakni. Következménye: kötbér, vagyis büntetés. Előfordulhat például, hogy a papírdoboz három nap alatt „megdrágul" ilyen körülmények között, és olyan árat fizet a megrendelő, mint ha nem is üres dobozokat venne át. A szekszárdi vasútállomáson a 11-es Volán vasúti kirendeltségén 1962. december 12. óta dolgozik Gesztesi György szállítmányozási menetirányító. Éppen elég tapasztalatot szerzett arról, hogyan igyekeznek vagy hanyagolják a hét végi átvételt az egyes vállalatok. A vasúti kocsikból való kirakodás a Volán dolga, azoknak a vállalatoknak a részére, amelyekkel szerződést kötött. De nemcsak a kirakás, hanem a vállalati telephelyre való szállítás is. Tehát nagyon kényelmes helyzetben van ez a 20 vállalat. Csak az kell, hogy átvegyék az árut, fogadják. Mindennap, amikor érkezik. Hét végén is, hogy ne kelljen büntetéspénzt fizetni. Nézzük először, hogyan készült föl a Volán erre a nagy munkára. Gesztesi György elmondta, elegendő gépi eszköz áll rendelkezésre a kirakáshoz is, az elszállításhoz is. Kézi rakodómunkásból ugyancsak nincs hliány, amióta nem lapátolnak, tehát nem kell rendkívül nehéz fizikai munkát végezniük. A szenet, kavicsot, kőport kirakják a gépek. Állandóan a helyszínen tartózkodik egy rakodógép, de ha egyszerre húsz vagon „szóródó anyagot” kell kirakni, akkor ideirányítanak még egy T—174-es rakodót. Billenős teherkocsi is annyi jön, ahányra szükség van. A darabáruhoz állandó a létszám: kilenc fixplatós ZIL kocsi és hóra-■ '• itódaru. Raknak és szállítanak ezek a vasútállomásról acéllemezt, téglát, fö- démbéléstestet, mozaiklapot, farostlemezt — nem is lehet felsorolni. Építőanyag főként a TOTÉV-nek érkezik, ezenkívül a Vízügyi Igazgatóságnak és a tolnai 27-es TÜZÉP-telepnek. Januárban és februárban bizonyos visszafogottság tapasztalható, mondja Gesztesi György, vagyis kevesebb áru érkezik, mint egyéb időszakokban. Kivéve természetesen az élelmiszert. Általában 25-30 vagon kiraknivaló van naponta a Volán részére, télen viszont csak 15—20 vagon. A vasútállomás vezetőivel jó a munkakapcsolat, sohasem személyes okok miatt késlekedik a kirakás kezdete. Kicsi az állomás, és ha sok áru érkezik egyszerre, nem tudják azonnal valamennyit a kirakóhelyre állítani, bizonyos vagonok a külső részen várakoznak. De még így is megy a munka rendben, évek óta. A MÁV, vagyis a szekszárdi állomás előre tudja, mi érkezik és mely vállalatoknak. Tudniillik a sárbogárdi és a báta- széki vasútállomás közli Szek- szárddal. Ugyanezt rögtön továbbítják a Volán-kirendeltségnek és akkor a szolgálatban lévő szállítmányozási menetirányító fölhívja telefonon az illetékes vállalatok átvevőit. Szinte pontos időt tud közölni velük, mikorra várják az árut, legyenek készen az átvételre. A biztonság kedvéért az a kívánság, hogy a vállalati átvevő menjen ki a megbeszélt időre a vasúti rakodóhelyre. A többség ki is megy és akkor sima az átvétel, könnyen megy minden. De sajnos, főként nyári időben, megtörténik, hét közben is, hogy nem jön oz átvevő és a Volán emberei bizonytalan, kellemetlen helyzetbe kerülnek. Volt olyan eset, hogy délután négykor kirándulni ment az átvevő és a Volán szállítója csak üggyel-bajjal tudta letenni a rakományt. Viszont jó példa is. Rendszeresen, hét végén is fogadja az árut a kórház (főleg szénről van szó), a BHG, a Mezőgép, a Patyolat, a tolnai TüZÉP-te- lep, a Népbolt Vállalat, a vízitársulat, a Sörpiari Vállalat telepe. Tegnap, szombaton 7 vagon áru érkezett a szekszárdi vasútállomásra, citrom, Mirabet- cső (2 vagon), födémbéléstest, göngyöleg, kozmetikai áru és faforgácslap. Délelőtt jártunk ott. A Volán biztosította az eszközöket a rakodáshoz és a szállításhoz. Teljes műszakot tartottak. G. J.-K. A. Zárszámadás Pakson és Dunaföldváron Az elmúlt héten sok termelőszövetkezet tartott zárszámadó közgyűlést Tolna megyében, különösen a hét második fele volt mozgalmas. Az 1981-es esztendő gazdálkodását, eredményeit értékelték egyebek között Pálfán, Sióagárdon, a paksi Duna menti Egyesülés Tsz-ben és a Szabadság Tsz-ben, Bátán, Bo- gyiszlón, Felsőnánán, Györkönyben, a dunaföldvári Virágzó Tsz- ben. Dunaföldváron a Virágzó ter- melőszövetekezet közgyűlését pénteken délelőtt tartották, melyen megjelent dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára. A szövetkezet 1981-es gazdálkodásáról Ferenczi János elnök tartott beszámolót. A Virágzó tsz-ben az elmúlt évben 43 százalékkal volt több a nyereség, mint 1980-ban. A tagok jövedelme havonta több mint háromszáz forinttal emelkedett, ami azt jelenti, hogy az elmúlt évben 4777 forint volt a havi átlagkereset. A 3600 hektáros gazdaságban 331 dolgozó tag van és 324 nyugdíjas, járadékos. A szövetkezet 111 millió forint termelési értéket hozott létre. Bevált a szerkezetváltás, jó eredményt hozott az exportra termelt olajlen és olajretek mag. Kiemelkedő eredményt értek el a napraforgó és a lencse termesztésében. Eredményesen gazdálkodtak az állattenyésztők is. Az elmúlt évben négymillió forinttal több sertést értékesítettek, azaz 900 darab hízóval többet, mint 1980-ban. A tehenészet is javult, átlagosan 3759 liter lett a tejhozam, egy liter tej előállítására 5,70 forintot fordítottak. * * * Ismét nagyszerű eredményt produkált a paksi Szabadság Termelőszövetkezet, tovább tudta növelni a nyereségét, a megyében most is ebben a szövetkezetben a legmagasabb az egy tagra jutó átlagkereset: havonta 5590 forint. E mögött természetesen sok munka és igen jó gazdálkodás van. Például a már országos hírű tehenészetben tovább nőtt a tejhozam, tavaly meghaladta a tehenenkénti 4500 litert. Kiválóan fizetett a kukorica, a zab, a napraforgó, a paradicsom — a szárazság ellenére — és jó bevételei származtak a szövetkezetnek aprómagvakból. Sikeres a marha- és sertéshízlalás. Sokat fordított ez a kis szövetkezet beruházásokra, főként a gépi eszközök és a borsócséplő- telephely modernizálására. A dunakömlődi halászcsárdában tartották a zárszámadó közgyűlést — Paks kömlődi városrészében gazdálkodik a Szabadság Tsz —, csütörtökön. Az egész tagság és sok meghívott vendég hallgatta a szövetkezet vezetőségének beszámolóját, amelyet Uhrin Vendel elnök ismertetett. Részt vett az ünnepi hangulatú közgyűlésen Szabó Benjamin, a megyei párt végrehajtó bizottság tagja, az atomerőmű beruházás kormánybiztosa. Lakos József, a területi tsz- szövetség elnöke meleg szavakkal köszöntötte a kömlődi gazdákat és a többi szerv nevében is gratulált a kimagasló eredményhez. DlVSZ-küldöttség libanoni látogatása Visszaérkezett Budapestre a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség küldöttsége, amely az utóbbi napokban Libanonba látogatott. A delegáció tagjai: finn, francia, görög, kubai és szovjet fiatalok a DlVSZ-szék- házban emondták, hogy a DÍVSZ növekvő aggodaitommal figyeli a Közel-Keleten kialakult robbanásveszélyes helyzetet. Szolidaritási látogatásuk alkalmával megismerhették a dél-libanoni lakosság és a palesztin menekültek nehéz életkörülményeit, feszült helyzetét, amelyet az izraeli agresszió okozott. A küldöttséget fogadta Jász- szer Arafat, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke. A találkozón nagyra értékelte azt a szolidaritást, amellyel a DÍVSZ és tagszervezetei támogatják a palesztin nép igazságos harcát. A küldöttség gyógyszereket, és gyógyászati eszközöket afoH át a libanoni ifjúsági szervezetnek. A legkorszerűbb szállítás: konténerben viszik a darabárut