Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-16 / 39. szám

1982. február 16. Képújság 3 Nem jóstat, prognózis T ermésátlagok az ezredfordulón Vizsgák és vizsgázók Zombán Vizsga, elméletből Egyik minisztériumunk tiszt­viselője azzal hárította el a me­zőgazdasági termékek várható világpiaci árairól faggatózó kérdezőket, „ha tudnám, hogy hol, minek, mikor, mennyi lesz az ára, akkor gazdag és gond­talan ember lennék". Folytat­va a gondolatmenetet, ugyanez a megállapítás lehet érvényes a termés-előrejelzésekre is. A mezőgazdaság ugyanis köztudomásúlag olyan üzem, amelynek az égbolt a teteje, és ezért sok, időnként hihetet­lennek tetsző tényező határoz­za meg még a leghétközna­pibb növény terméshozamát is. Egyáltalán nem, vagy csak ne­hezen lehet felbecsülni, hogy egyik évről a másikra mennyi lesz például az őszi búza ter­méshozama. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ország természeti adottságai alapján évtizedekre előre megtervezzék: hol, miből és mennyit lehet majd termesz­teni, termelni. A Magyar Tudományos Aka­démia, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság és jó néhány kutatóinté­zet, illetve egyetem munkatár­saiból alakult tárcaközi bizott­ságnak A mezőgazdaság agro- ökológiai potenciálja az ezred­fordulóig című 1300 oldalas tanulmánya négy klimatikus év­típusra 20 éves prognózist ké­szített. Ezek szerint az ezredfordulón a természeti adottságokat leg­jobban hasznosító vetésszer­kezettel gabonafélékből a je­lenleginek mintegy másfélsze­rese, 20—22 millió tonna, lu­cernából, napraforgóból, takar­mányborsóból és szójából az utóbbi években megtermett mennyiség többszöröse termel­hető meg, miközben burgonyá­ból és cukorrépából is ki lehet elégíteni a hazai szükségletet. Félreértés ne essék, ehhez jelentős mértékű talajjavításra, megfelelő tápanyagellátásra és gépesítésre van szükség, de pusztán az agroökológiai adott­ságokhoz igazodó vetésszerke­zettel rövid távon is 15—20 A múlt évet értékelték, s az idei feladatokról tanácskoztak tegnap délelőtt Bonyhádon, a művelődési központban meg­tartott tanácsülésen. Dr. Hege­dűs János tanácselnök tájékoz­tatójában kifejtette, hogy az el­múlt évi gazdálkodásukra a kiadások csökkentése és a ta­karékosság volt a jellemző. Tel­jesítették fejlesztési terveik leg­fontosabb célkitűzéseit. Ezen belül a legjelentősebb volt a lakásépítés. A tervidőszak első évében, különböző forrásokból, 162 társaslakás és 31 családi ház épült fel a városban, ami több mint egynegyede az öt év alatt felépítendő új otthonoknak. Építtetett a tanács 780 méternyi új utat, másfél kilométernyi jár­dát, két kilométer hosszú csa­padék-, illetve szennyvízcsator­nát, bővült a város villamos és távfűtő hálózata. Az óvodák, bölcsődék, iskolák korszerűsíté­sében, a település parkosításá­ban, a sportpályák, játszóterek építésében sokat segítettek tár­sadalmi munkájukkal a lakók is. Tevékenységük forintban kifeje­zett értéke meghaladja a 11 milliót. Ebben az esztendőben a bonyhádi tanács a tavalyihoz hasonló nagyságú összeggel, százalékkal lehetne növelni a terméshozamokat. Az ország körülbelül 1 290 000 hektáros gyepterületéből 600 000 hektáron vízrendezés­sel, műtrágyázással, öntözéssel már az ezredforduló előtt is meg lehetne kétszerezni a szé­natermést. Ennek eredménye­ként csökkenteni lehetne a szántóföldi takarmánynövény­termesztést, tehát nagyobb te­rület jutna a gazdaságosan exportálható növények (búza, kukorica) termesztésére. Ami a zöldségtermesztést illeti: az ország éghajlati vi­szonyai általában megfelelőek; kedvező terület- és fajtakivá­lasztással a zöldségfélék ter­méshozamait az ezredfo/dulóig az utóbbi évek átlagának más- félszeresére lehetne növelni. Az időjárási szélsőségek (szá­razság, tavaszi és kora őszi fa­gyok) miatt azonban sajnos továbbra is 25—30 százalékos termésingadozásra lehet szá­mítani. Magyarország minden mér­sékelt égövi gyümölcsfaj ter­mesztésére alkalmas, de a ta­lajtípus, a csapadékmennyiség, a páratartalom, a napfényes órák száma, illetve a környezet­hez viszonyított magasság és a domborzat jelentősen befolyá­solja a különböző gyümölcsfa­jok és -fajták termésmennyisé­gét. Az ezredfordulón várhatóan hozzávetőleg 2,2 millió tonna gyümölcsre lesz szükségünk. A gyümölcsösökben például az ailma termésátlagának 50—80; a többi gyümölcsfaj termésát­lagának pedig 100—150 száza­lékkal kell emelkednie. Ehhez azonban az ezredfordulóig mintegy százezer hektáron kell gyümölcsöt telepíteni. A történelmi borvidékeken az ökológiai viszonyok a zamat­ban gazdag, különleges és jó minőségű asztali borokat adó szőlő termesztésére kedvezőek, bár a termelési biztonságot a szélsőséges időjárás, főleg a té­li, a tavaszi és a kora őszi fagy veszélyezteti. A jelenlegi, nem­zetközi viszonylatban alacsony, 4,5 tonna körüli hektáronkénti országos termésátlag az ezred­fordulóig megduplázódhatna, 160 millió forinttal gazdálkodik. A pénz közel egynegyedét egészségügyi és szociális cé­lokra fordítják, ennél is többet, 56,4 millió forintot a kulturális ágazat költségeire, elsősorban az iskolákra. A könyvtár felújí­tására pedig kétmillió forintot szavaztak meg a tanácstagok. A fejlesztésre felhasználható 42 millióból 11-et fordít a vá­ros a Fáy lakótelepen készülő 38 célcsoportos lakás építteté­sére, s ugyanennyit az 1984 de­rekára elkészülő 24 tantermes iskola idei munkáira. Ebben az esztendőben is a takarékosság lesz a gazdál­kodás egyik jellemzője, fejtette ki beszámolójában a városi ta­nács elnöke. Ám ennek ellenére ez az esztendő lényeges idősza­ka lesz az urbanizációs folya­matnak. Most alapoznak meg, illetve kezdenek el több később elkészülő beruházást. így, most látnak hozzá a városközpont re­konstrukciójához, az egyre ége­tőbben jelentkező lakásfelújítási munkákhoz, valamint két jelen­tős beruházáshoz, a 3. számú Általános Iskola építéséhez, s a bonyhádi kórház felújításá­hoz. ha az 1—1,2 millió tonna sző­lő megtermelésére alkalmas (130—140 ezer hektárnyi) sző­lőültetvényt kedvező mikroklí- májú lejtős vidékre és a kevés­bé fagyveszélyes alföldi terü­letekre telepítik. A feltételek sora ezzel még nem ért véget: évente legalább 5000 hektár — főleg nagy teljesítőképességű — minőségi szőlőt kell telepí­teni. Az ország éghajlati és talaj- viszonyai általában kedveznek a nagyüzemi erdőgazdálkodás­nak. Az egy hektár erdőterület­re jutó évi fakitermelés tekin­tetében a KGST-országok kö­zött Magyarország az első he­lyen áll. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a lassan nö­vő lombos erdők jelentős ré­szét gyorsan növő akáccal, ne­mesnyárral újították fel, és ma már ezek foglalják el az erdő­terület több mint egyharma- dát. A második világháború óta több mint félmillió hektár­nyi új erdőt telepítettek. Az agroökológiai lehetőségek fel­mérése során derült ki, hogy az elmúlt két évtizedben a ha­zai fakitermelésnek jelentős növelése mellett az erdőkben tartalék is képződött. E tarta­lékok és a folyamatosan kép­ződő évi fanövedék olyan je­lentős, hogy megfelelő műszaki feltételek és fafeldolgozó ipari kapacitás megteremtésével az évi fakitermelés az ezredfor­dulóra 20—30 százalékkal is növelhető. A természeti adottságoknak a növénytermesztés színvonalát növelő hatásai nem érvénye­sülnek automatikusan. A be­csült számszerű adatokkal kö­rülhatárolt növekedési lehető­ség kihasználása, a természeti erőforrások hosszú időn keresz­tül való magas szintű haszno­sítása számos társadalmi, gaz­dasági tényező kedvező válto­zását is feltételezi. A telepü­lések fejlesztését, az infrastruk­túra-hálózat kialakítását, emel­lett a mezőgazdaság és az azt kiszolgáló ipari bázis, a mező- gazdasági termékeket feldol­gozó ipari háttér fejlesztési terveit az eddiginél jóval össze- hangoiltabban kell kidolgozni. B. P. Szennyvíztisztítás magyar technológiákkal Rövidesen átadják a telefon­gyárban az első olyan iszap­szétválasztó rendszert, amelyet a Budapesti Vegyipari Gépgyár egy svájdi céggel kooperáció­ban állított elő. Az új környezet- védelmi berendezés segítségé­vel, például a krómozás után maradt galvániszapfürdőből ki­választják az újra hasznosítható szilárd értékes anyagokat, s így az iszapfürdő elvezetésekor már nem kerül szennyező, mérgező anyag a csatornába. A Vegy­ipari Gépgyár a kooperációs gyártással lehetővé teszi ipar- vállalatainknak, hogy az impor­táltnál jóval olcsóbban és gyor­sabban jussanak ilyen berende­zésekhez. Az iszapszétválasztó alapgépét, technológiáját a külföldi partner gyártja, a cent­rifugákat és a tartályokat pe­dig a magyar vállalat készíti az együttműködésben. Elsősorban az ipari és a me­zőgazdasági szennyvizek tisztí­tásához szükséges környezetvé­delmi berendezések gyártására vállalkoznak. A vállalat tabi gyáregységében berendezked­tek az úgynevezett rothasztóte­lepek létesítésére, a gépek elő­állítására. Ezekben a telepek­ben a szennyvizet ülepítik, az iszapot különválasztják, s ami a tartályban marad, rothasztják. A keletkező biogázt pedig ener­giaként hasznosítják. Ez a nap valahogy egészen más mint a többi. A zombai tsz központjában huszonnégyen vizsgáznak szőlő­termesztésből, közöttük kisma­ma, fejkendős néni talpig feke­tében, és — egyetlenegy férfi. A máskor szinte kihalt központi iroda most mint a megbolydult méhkas: csoportosan, és egyen­ként mennek az emberek egyik vizsgáról a másikra. A gyakor­latit a tanácsteremben, az ud­varon tartják, az elméleti vizs­gát a főagronómus irodájában, politikai ismeretekből pedig a párttitkár szobájában kell szá­mot adni. Az asszonyok izgulnak, akár­csak hasonló helyzetben a nap­pali tagozatos fiatalemberek. Sóhajtoznak, tördelik a kezüket, van aki képtelen egy szót is szólni, mások meg beszélgetés­sel oldják a várakozás izgal­mát. Mint Pál Sándorné, aki­vel az elnöki irodában találunk magunknak beszélgetőhelyet. — Mióta tsz-tag? — A szövetkezetbe 1971 ja­nuár elsején léptem be. A mi brigádunk a szentgáli szőlőben dolgozik, nyolc hold szőlő min­den munkája a miénk. Ahogy jön sorba: a metszés, kapálás, a zöldmunka, szüretelünk, mos­suk a hordókat, télen fejtjük a bort, hordjuk a 'homokot az olt­ványnak. Pál Sándorné: „Nem törőd­tem senkivel” — Ide, erre a környékre való? — Szentgálon születtem, öten voltunk testvérek. Kijártam a nyolc osztályt, de nem tanulhat­tam tovább. Akkor azt mond­ták: lányból nem kell kisasz- szonyt nevelni. Apám 1960-ban kilenc holddal lépett a tsz-be, a családtagok pedig bedolgoz­tak. Én a nyolcadik után három évig kiszolgáló meg konyhalány voltam Balatonbogláron egy vállalati üdülőben. Aztán haza­jöttem és férjhez mentem. A férjem bányában dolgozott, és Komlón laktunk. De ott semmi pénzért sem tudtunk megszok­ni. Szóval hazajöttünk ismét Szentgálra. A férjem a tehené­szethez került, — most ő is is­kolába jár, növényvédő betaní­tott munkás lesz. Hat évig vol­tam otthon, de akkor sem unat­koztam. Elláttam a gyerekeket, a lakást rendben tartottam, disznókat neveltem, műveltem a kertet. — Hányán tanulnak a bri­gádból? — Hatan vagyunk, és hár­munknak van szakképzettsége. Négy évvel ezelőtt tettük le a zöldségtermesztő szakmunkás vizsgát. — A szőlőtermesztő tanfo­lyam könnyebb, vagy nehezebb volt? — Nekem a zöldségtermesz­tés nehezebb volt. Most ezen a tanfolyamon nagyon jó előadó­ink voltak, úgy magyaráztak, hogy mindenki megértette az anyagot. Komolyan kellett ta­nulni: egy héten négy alkalom­mal, napi négy órát jártunk ide iskolába a gyakorlati tárgyak majd mindenkinek jobban kéz­re álltak, az elméleti tárgyaknál viszont olyan szavakat is meg kellett tanulni, amibe a nyel­vünk majd beletörött. Könyve­ket, jegyzeteket kaptunk, aztán ki-ki tehetsége meg szorgalma szerint igyekezett tanulni. — Mit szólt a környezete ah­hoz, hogy iskolába jár? — Otthon semmi probléma nem volt. De akadt, aki meg­kérdezte: „A három gyerek, a tíz disznó, a csirkék, a kert mel­lett te ,még ráérsz olvasni?” De én nem törődtem senkivel. — Megszólják azt, aki tanul? — Még szemközt is nevettek: mi van ötöst kaptok, mit értek el vele ugyanazt fogjátok csi­nálni mint eddig. Valaki még azt is megjegyezte: „Csak ak­kor fognak felismerni titeket, ha piros csizmát hordtok”. De mondom, én ezzel nem törőd­tem. — Mégis miért végezte el a tanfolyamot? —- A tsz 100 hektár szőlőt telepít, és ez a szőlő hosszú időre szól. Nem véletlenül kezdett a tsz te­lepítésbe: a szőlő nagy a jöve­delem. Ha több lesz a tsz pén­ze több lesz a miénk is, -— vi­szont a szőlő is csak akkor te­rem, ha ért hozzá, aki vele dol­gozik. Hát ezért jártam én is­kolába. Az, hogy a zombai sző­lő milyen lesz, rajtunk is múlik. És akárhogy is beszélnek: nem a szakmunkás-bizonyítványt, ha­nem a jói elvégzett munkát fog­ják megfizetni. Kíváncsi vagyok az elméleti vizsgára, bemegyek hát a főag­ronómus szobájába. Félkörben ülnek a vizsgázók, dolgozzák ki a tételeket. Ahogy bejönnek, ahogy sóhajtanak, zavartan áll­nak a bizottság előtt, szemük segítséget, bátorítást, biztonsá­got keres — ezt pontosan visz- szaadni csak a film képes. Fo­dor János a lengyeli iskola igazgatója kedvesen bátorítja őket: „Reggel óta magára vá­runk", „Bal kézzel húzzon, az szerencsét hoz.” ülök egy széken a vizsgázók mögött, és valami torokszorító érzés kerít hatalmába. Negy­venöt, ötvenévesen tanulni, té­telt húzni fiatalabb ember előtt izgulni, éjjel nem aludni, a falu sokszor emberi méltóságot sér­tő, a szellemi gyarapodást nem becsülő magatartásformájával szembenézni — nem kis dolgok ezek. A vizsgázók többsége ne­hezen találja a szavakat, igyek­szik választékosán, szakszerűen 'kifejezni magát, lehetőleg tö­mören elmondani azt, ami a té­telben szerepel. Az egyik tétel szó szerint a következő: ,,a) A szőlőtermesztés jelenlegi hely­zete, b) A szőlőben alkalmazott tápanyag-visszapótlás gépei, c) A szőlőilonca károsítása, s az ellene való védelem". Aki szakmunkás akar lenni, annak ezt fújni kell. Tamás Istvánná kitűnőre vizs­gázott. Most negyvenéves, a nyolcadik elvégzése után öt évig háztartási alkalmazott volt. — Nem vettek fel dolgozni a bonyhádi zománcgyárba, a pénzre meg szükség volt. A fér­jemmel 1961-ben ismerkedtem meg, összeházasodtunk, és a következő évben megszületett a nagyfiam. Ö Palánkon a nö­vénytermesztési gépész szakon végzett, és itt dolgozik a tsz gépműhelyében. A lányom 18 éves, a kereskedelmi szakkö­zéppé jár, a kisfiam most je­lentkezett a Rózsa Ferenc szak- középiskolába. — Mikor kezdett el do'gozni? — A kertészetben kezdtem 1971-ben. Palántát neveltünk, nyáron zöldséget kapáltunk, de gyűjtöttünk még szénát is. Az egész brigád jelentkezett erre a tanfolyamra, hisz mindannyian a szőlészetben fogunk dolgozni. Csökken a kertészet, idén már csak 30 hektár paradicsom, és három hektár uborka lesz, — a szőlő mellett csak ennyit bírunk megmunkálni. — Mi volt ezen a tanfolya­mon a legnéhezebb? — Nékem a politikai ismere­tek, mert rengeteg idegen kife­jezést kellett megtanulni. Ez a tantárgy az ősközösségtől in­dul, és az aktuális külpolitikai kérdésekkel ér véget. — S mi volt a legkönnyebb? — A gyakorlati ismeretek. Otthon is van egy kis szőlőnk, így tudja az ember, hogyan kell a tőkét kialakítani, és a táp­anyagot visszapótolni. Ez már igazi, szakszerű nyi­latkozat. A vizsga délre mindenütt be­fejeződik. Az étteremben disz­nótoros ebédet tálalnak, utána kihirdetik az eredményt, kioszt­ják a szakmunkás-bizonyítványt. Az osztályátlag 4,25. Hárman kitűnőre öten jelesre, tizenné­gyen jóra, és ketten közepesre vizsgáztak. A zombai Egyesült Erővel szövetkezet 24 dolgozójának a személyazonossági igazolványá­ba a következő bejegyzés ke­rült: „1703-2 számú szőlészeti szakmában szakmunkásvizsgát tett. Zomba, 1982. február 9." D. Varga M. Fotó: Bakó J. Tanácsülés Bonyhádon Az idei feladatokról döntöttek 1982 jelentős állomás a város fejlődéséban Tamás Istvánné átveszi a szakmunkás-bizonyítványát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents