Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-15 / 12. szám
1982. január 15. ^fePÜJSÀG3 Ki a szabadba! Nő a széntüzelés becsülete Beruházások a mezőgazdaságban A világon a legkönnyebb dolog utólag okosnak lenni. A „mi lett volna, ha" kezdetű okoskodás ismerős a gazdaság- történetből is. Nemrégiben például a televízió fiatal kommentátora elmélkedett azon, hogy vajon minek építettek a mezőgazdasági üzemek annak idején betonbunkereket szarvas- marháknak, meg a sertéseknek. A válasz a következő: a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején tömegesen vándoroltak a mezőgazdaságból az iparba, s a tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók száma rohamosan csökkent. Az élőmunka kiváltására keresték a módot a szakemberek, s minthogy ebben az időben a technika nemcsak az iparban fejlődött rohamléptekben, hanem a mezőgazdaságban is, alkalmazták azt mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattartásban. Ekkoriban olcsó volt az energia, az állatokat kiszolgáló gépek működtetése viszonylag nem került sokba. A különböző tervezőintézetek sorra-rendre dolgozták ki az ipari sertés- és szarvasmarhatartás technológiáit. Ez nem volt túlságosan szerencsés megoldás, és sejteti, hogy az irányítási rendszer mechanizmusa nem működött egységesen. A mezőgazdasági üzemek szakosított telepek építésére 70 százalékos állami támogatást kaptak, a pénz nem számított. Lehetett tehát drága, „korszerű" technológiát alkalmazni, de ez a korszerűség sokszor csak pénzt jelentett, tartalmában nem volt az. Amikor az ártámogatásra vonatkozó rendelkezések megjelentek, az üzemek többségében azon nyomban indult a beruházás. Erre egyetlen tervezőintézet sem volt felkészülve, gyakran olyan külföldi rendszereket adaptáltak, amelyek a hazai klimatikus viszonyoknak nem feleltek meg. Az állattartó telepek betonból, vasból épültek, automata rendszereket alakítottak ki, fűtötték a padlót, ventillátorral szellőztettek, világítottak az állatoknak. Mindezzel azt kívánták elérni, hogy intenzívebb legyen a tartás, növekedjenek a hozamok, s hogy kevés élőmunka felhasználásával meggyorsítsák a termelést. Ez be is következett, viszont számtalan probléma merült fel: költséaes volta beruházás, drága az üzemelés, és bár az összköltségben a munkabérhányad kisebb lett, az amortizáció költsége többszörösére emelkedett a hagyományos tartásmódhoz képest. Ezek a problémák újabb feladatok elé állították a szakembereket, akik ma is állítják: ha annak idején nem kezdődik meg az állattartás iparosítása, ma a magyar állattenyésztés nem tartozna a világ élvonalába. Mert mindaddig a nagyüzem csupán egymás mellé épített maszek istállókat jelentett. A sertéságazatban ekkor kezdték meg a fajtaátalakító keresztezéseket, olyan egyedeket hoztak létre, amelyek alkalmazkodtak a hazai klímához, bírták a nagyüzemi tartásmódot, és a húskihozata- luk is igazodott a piachoz. A keresztezett új fajták — a magyar hibridek — kevés zsírt és több húst termeltek — a vásárlónak pedig nem másra, mint húsra volt szüksége. A fejlett technológia tehát, megkívánta és létre is hozta a jobb fajtát, méghozzá olyat, amelyet nem kell sokáig hizlalni az ólban. Ugyanez a folyamat játszódott le a szarvasmarhaágazatban is: ugrásszerűen emelkedett a tej'hozam, a húsmarhák kiváló minősítést kaptak. Nőttek a hozamok, de a költségek is. Drágult a takarmány, az energia pedig még inkább. Azok, akik korábban az ipari üzemekben próbálták megtalálni boldogulásukat, visszajöttek a falvakba, sokan úgy, hogy közben egy vagy két szakmát megtanultak. A hetvenes évek második felétől, már azt kezdték kutatni a szakem- rek, hogy hogyan lehetne hasonló színvonalon, de olcsóbban előállítani a húst, a tejet, és hogyan lehetne kiváltani a drága ipari anyagokat, a bonyolult technológiát. Vissza kellett tehát térni a költségtakarékos, természetes tartási eljárásihoz. Ennek az első jelei a következők voltak: a villanyvilágítást, a ventillátort megpróbálták kiiktatni, s mindenben keresték az egyszerűbb megoldásokat. Jó példa erre a Tamási Állami Gazdaság tehenészeti telepe, ahol télen, nyáron a szabadban vannak az állatok, s ahol csak a fejőházat fűtik, azt is csupán plusz 8 Celsius-fok- ra. Az 1200 férőhelyes szakosított tehenészeti telepen minden tehénistálló egyik oldalról nyitott, három oldalról hullámpala-fallal zárt, az etetés az épületen kívül, a kifutó etetőtéren történik — pótkocsiról. Ez a telep jelenleg a legkorszerűbbnek számít. A legmodernebb sertéstelep lesz a Paksi Állami Gazdaság most épülő hardi telepe, ahol a malacnevelőt kivéve, mindenütt almoznak, s ezzel megoldódik a hígtrágyakezelés bonyolult problémája, ráadásul értékes szerves trágyához jutnak. A telep kísérleti telep, kétféle trágyakitermelési módot, háromféle hizlaldaelhelyezést, kétféle etetési rendszert próbálnak ki. Azt vizsgálják, hogy ipari körülmények között természetes, egyszerű tartásimóddal milyen eredményt léhet elérni. A visszafogott beruházási előirányzatok következtében Tolna megyében a közeljövőben új állattartó telepek nem épülnek, viszont igen sok helyütt kerül sor rekonstrukcióra, főíeg ott, ahol még szerfás épületben tartják az állatokat. De az egykori vas- és betonistállókat is korszerűsítik, azaz egyszerűsítik. Mert hogy ezek sem örökéle- tűek, s egy idő múltán a technológia nemcsak elavult, hanem tönkre is ment. A mezőgazdasági üzemek zömében sokat költenek a talaj termőképességének kialakítására, javítására, a meliorációval olyan területeket is bevonnak a termelésbe, amelyek korábban parlagon álltak. Sok helyütt építenek gabonatárolót és még több helyütt műhelyt. A mezőgazdasági épületberuházások összege megyénkben évenként átlag 500 millió forint körüli. Ezen a pénzen olyan beruházásokat valósítanak meg, amelyek a jelenlegi legjobb tudásunk szerint igazodnak az állatok genetikai adottságaihoz, biológiai igényeihez. Csak így, ezen a módon lehet viszonylag olcsón, jó minőségű élelmiszerrel ellátni a hazai piacot, s kihasználni a kínálkozó exportlehetőségeket. —dvm— Télen-nyáron a szabadban vannak a szarvasmarhák Uj, jobb kályhák A tervezőkre is új feladatok várnak Hosszú évekig az olaj volt a sláger. A cserép- és más szén-, illetve fatüzelésű kályhák kikerültek a lakásokból, olajtüzelésűeket tettek a helyükbe. Az olaj olcsó volt, kényelmesebb is.. . A lakások is az új fűtési szokásokhoz igazodtak. A tervezők nem terveztek, az építők nem építettek nagy fáskamrákat, hisz az olaj kisebb helyen is elfért. Az olaj egyre drágább és egyre kevesebb. Nemcsak rendelet írja elő, hogy fokozatosan meg kell szüntetni, az olajkályhákkal történő fűtést elsősorban a hivatalokban, intézményekben. A hivatalokban, intézményekben az olajat főként hőtárolós villanykályhák beállításával helyettesítik. Ezeknek nem kell semmiféle tárolóhelyiség. A hőtárolós villanykályhák használatának azonban határt szab a transzformátor, a vezetékhálózat kapacitása. A lakosság körében is egyre jobban tapasztalni: az olcsóbb fűtést választják. Még az elmúlt évben a megyei tanács kereskedelmi felügyelősége megvizsgálta a szilárd tüzelőanyagok értékesítését. Megállapították: hiány volt import szénből és mecseki durva szénből. A vizsgálat azt is megmutatta, hogy nőtt a szén iránti kereslet. 1980-hoz képest 1981 első három negyedévében a szén- és lignitértékesítés 12, a brikett- 11, a koksz- 7, a tűzifaértékesítés szintén 7 százalékkal emelkedett. A jövőben még ennél is nagyobb mértékű emelkedésre lehet számítani. Az emberek az olcsóbb fűtési módot választják, hiszen senki sem ellensége a saját zsebének. Az „olaj- háború” arra is rávezette a fogyasztókat — az olajellátásban több a bizonytalansági tényező, mint a haznákban is hosszú távon bőven bányászható szén esetében. A szilárd tüzelőanyagok használatára ösztönöz az is, hogy a Mechanikai Művekben az olajkályhák helyett más, korszerű termékek gyártására állnak át. Ugyanakkor a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban ismét megkezdik a széntüzelésű — 1977-ben beszüntették a gyártását — kályhák sorozat- gyártását. Persze, nem ott kezdik, ahol 1977-ben abbahagyták. Lényegesen korszerűbb, jobb hatásfokú, tetszetősebb kályhák hagyják el a gyár területét. A kályhák formája is tetszetősebb lesz. A vásárlók választhatnak kandallóhoz hasonlókat, szögletes formájúa- kat, zománcozottakat, bútor- mintázatúakat, kerámia- és csempeburkolatúakat. A kályhák tartós üzemmódra állíthatók és hatásfokuk lényegesen jobb, mint az eddig ismerteké. Idén ezekből a típusokból 40, jövőre pedig 70 ezret gyártanak. És hogy még inkább segítsék hazánkban a szilárd tüzelőanyagok felhasználását, keresik a lehetőségét annak: hol, kitől vásárolhatnának olyan licencet, amelynek eredményeként még jobb hatásfokú, még korszerűbb, még tetszetősebb kályhákat gyárthassanak. A szilárd tüzelőanyagokra való áttérés persze nemcsak azt jelenti, hogy több, jobb szénre, korszerűbb, hatékonyabb kályhára van szükség, hanem azt is, hogy a jövőben épülő lakásokat is másként kell tervezni, mint eddig. A jövő lakásaiban helyet kell biztosítani a szénnek, a fának, mert tárolók nélkül hiába van elég szén, korszerű, jó hatásfokú kályha. Kevesebb alkalmat az ivásra! Munka és alkoholfogyasztás Szilveszter napján és éjszakáján, újévet köszöntve nemcsak szokás, die szinte kötelező is néhány pohár pezsgő vagy más szeszes itat elfogyasztása, almi még önmagáiban talán rendjén is lenne. Az viszont már 'kevésbé, hogy — hovatovább egész évben iszunk. Munka után (de olykor előtte is), hétvégeken, örömünkben és bánatunkban, külföldi vagy belföldi vendég tiszteletére, otthon és baráti társaságban, nem egyszer munkaihelyen — de minek sorolni? 'Korkép ez vagy kórkép? A Társadalmi Szemle szerkesztőségének szervezésében erről tanácskoztak nemrégiben a kérdés szakértői, amint erről a folyóirat 1981. decemberi száma részletesen beszámolt. S mint a vita címében — a továbbiakban is sok volt a kérdőjel, a meg nem válaszolt kérdés. HETEDIK HELYEN A VILÁGRANGLISTÁN Megdöbbentő adatot közölt az Alkoholellenes Országos Bizottság titkára: 1980-ban Magyarország minden lakosára egy deci 40 százalékos pálinkának megfelelő alkohol elfogyasztása jutott — naponta: Ebben, az átlagban természetesen benne vannak a csecsemők, a kisgyermekek, továbbá az antialkoholisták, az egyéb — például egészségi vagy vallási — okból szeszes italt nem fogyasztók. Vagyis: azok, akik rendszeresen, isznak legalább 2—3 deci pálinkának megfelelő szeszt fogyasztó* nak naponta. Természetesen olyan is van — s nem is kevés! — aki ennél lényegesen többet. S ha már a pálinkánál tartunk: a szeszesital-fogyasztásban néhány év alatt annyit haladtunk a világ-,,ranglistán”, amennyit — például — atz egy főre jutó ipari termelés vagy a nemzeti jövedelem terén lett volna hasznos és érdemes. A 13.-ról a 7. helyre kerültünk - és mind a hat, „előttünk járó” országban alacsonyabb a tömény szesz fogyasztása, mint nálunk! Az elfogyasztott alkoholnak 1960-ban 55,7 százaléka volt 'bor és 23 százaléka tömény — 1980-ban, viszont a bor- fogyasztás 34 százalékot képviselt, a tömény 'italok 40,2 százalékával szemben. Márpedig a tömény ital - a rum, konyáik, pálinkái, vodka és o többi — sokszorosan károsabb, miint a bor. Magyarország évszázadokon át borfogyasztó ország volt, hasonlóan mindazokhoz, amelyek szőlőt hasonlóan nagy arányban termesztenek. Az utóbbi években azonban - ki tudjai, milyen meggondolásokiból - ai bor árát többször is emelték, még akkor is, amikor országszerte nagy készletek voltak belőle. Ugyancsak érthetetlen, hogy a vendéglátóiparban a 'bor aránylag drágább, mint a tömény ital. ÉLNI A MEGELŐZÉS ESZKÖZEIVEL Az alkoholizmus ma népbetegségi, a,z említett kerekasztal- beszélgetésen már morbus hun- garicus-ként emlegették, magyar betegségként, ami tudvalévőén a felszabadulás előtt a tüdőbaj volt. Ma már cl tbc hasonlíthatatlanul ritkábban fordul elő, ami az intézményes megelőzésnek köszönhető. Kétségte- telen, hogy az alkoholizmus ellen iis elsősorban a megelőzés eszközeivel lehet eredményesen fellépni. De ma még csak vitatkozunk arról, hogy mi lenne a megfelelő megelőző módszer. Annyi mindenképpen biztos, hogy kevesebb alkalmat kellene adni az ivásra1.. No meg : kedv- terem,tőt! A boltokban - a polcok tele vannak különféle italokkal., Többnyire mindjárt a bejáratnál, vagy más, feltűnő helyen. Az is vásárol, aiki nem azért ment be a boltba. Mint ahogyan az éttermekben, vendéglőkben,, eszpresszókban is szinte kötelező szeszes itat fogyasztása. Aki üdítő italt, ásványvizet kér, számíthat rá, 1 hogy a pincér kinézi. Hiszen neki is a szeszes ital felszolgálásából van igazán haszna. Sokkot több, mint az ételekből. S az is tény - ne kerülgessük! -, hogy az államnak nagy haszna van, az alköhdlas italok értékesítéséből. 1978-ban 14 milliárd forint volt az ebből származó tiszta bevétel. Azt viszont mind ez ideig nem sikerült pontosan felmérni, hogy mennyi kárt okoz az alkohol. Ami kimutatható volt, az ennek az ösz- szegnek a fele, de sehol nem szerepel az alkohol okozta halálozásokban, a tönkre tett családoknál, az alkoholistává „nevelt” gyerekeknél mutatkozó, forintban aligha kifejezhető kár. Sőt, még az sem, hogy egy sor bűncselekményt csak azért tudnak elkövetni a bűnözők, mert a kiszemelt áldozat ittas. KÜZDELEM - SVÁJCI MÓDRA Svájcban bevált gyakorlat — sokan azt hiszik, nálunk is van ilyen —, hogy az állam az alkoholból nyert bevételének egy részét alkoholellenes propagandára fordítja1. iEz már csak azért is jó és hasznos volna, mert — nálunk alig-alig tapasztalható alkoholellenes propaganda,. A Magyar Vöröskereszt és annak égisze alatt az Alkoholellenes Országos Bizottság sokat tesz ugyan — db kevés a rendelkezésére álló eszköz. Például: van önálló lapjuk a kézimunkázók- naik, a kempingezőknek és a legtöbb sportegyesületnek, de a,z alkoholellenes küzdelemnek be kell érnie a kis példányszámú, korszerűtlenül előállított Alko- holégióval, ami inkább orvosialkohol beteg-gyógyászati, mint népszerű tudományos lap. Minden módszer között azonban legfontosabbnak látszik az, amit a kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője úgy foglalt össze: válasszuk el cl munkát és az alkoholfogyasztást! Szép számmal vannak már üzemek, ahol munkakezdés előtt az „italgyanúsaknak" szondába kell fújniuk, de ez még nem általános. 'Pedig sok állványról zuhanás, targoncával gázolás és egyéb üzemi baleset 'bizonyítja, hogy éppen a dolgozók érdekében, védelmében kel! — legalábbis kellene — ezt általánosabban alkali mázni. S talán nem túlzás megjegyezni, hogy bizonyára az ügyintézés, o szellemi munka is jobban menne nem egy irodában, intézménynél, ha megszűnne a név- és születésnapok, kitüntetések, fizetésemelések és minden lehető és lehetetlen alkalom megünneplése néhány pohár itallal. Természetesen sok más téren is van még teendő, bőségesen. Tudományos megállapítások szerint a túl kicsi beosztás, a k é pe s ség ek ki bont akozta,tá sá n a'k hiánya éppúgy okozhat szorongásokat és következményeiben alkoholizmust, mint a túlságosan nagy beosztás, az alkalmatlanságtól való félelem. Családi gondok, lakásproblémák, létező vagy képzelt 'betegségek ugyancsak vezethetnek ide. Mindez nem utolsósorban orvosi probléma,, ha nem is könnyen megoldható. Azt senki sem kívánja, hogy egyetlen varázsütésre szűnjék meg az ivás minden fajtája. Egy vacsora utáni fröccs vagy egy pohár sör még hasznos is lehet. De annyi biztos: minden lehetségest meg kell tenni azért, hogy az alkoholfogyasztás „világ-ranglistáján” fokozatosan lejjebb kerüljünk. VARKONYI ENDRE I A paksi gazdaság sertéstelepe
