Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-15 / 12. szám
a Képújság 1982. január 15. Hívószámunk: 05 Megyénk tűzvédelmi helyzete Az év eleje a különböző statisztikák, értékelések készítésének időszaka. Ezt tesszük mi is, amikor — már hagyományosan — tájékoztatást adunk megyénk elmúlt évi eseményeiről. A fontosabb számszerű adatok ismertetése mellett igyekszünk az összefüggésekre is rámutatni, mert csak így kaphatunk átfogó képet tűzvédelmi helyzetünkről. Természetesen teljességre nem törekszünk — nem is lehet célunk —, hiszen valamennyi részletkérdés elemzése igen terjedelmes lenne. Ezek után nézzük a tényeket! Soha ennyi tűzeset és ilyen magas tűzkár nem volt még Tolna megyében. Az év folyamán összesen 260 tűzeset keletkezett, ennek 80 százaléka anyagi kárt is okozott. (A kár nélküli tüzekről később még lesz szó.) Jelentős emelkedésnek kell ezt elkönyvelni, ha figyelembe vesszük, hogy a korábbi években „csak” 150— 180 tűzeset volt. Ugyanezt tudjuk elmondani a kárértékről is. Tavaly több mint 8,5 millió forint tűzkár érte megyénket. Emlékeztetőül néhány előző év hasonló adata: 1978- ban 3 millió Ft. 1979- ben 6,8 millió Ft. 1980- ban 4,8 millió Ft kár keletkezett. A fenti három adat összevetéséből következik, hogy a tavalyi évben minden káros tűz átlagosan 41 ezer forint anyagi veszteséget okozott. Ez pontosan kétszerese az elmúlt 10 év országos átlagának! Az egyes népgazdasági ágakon belül az iparban stabilnak mondható a tűzvédelmi helyzet. Viszonylag kisszámú, és nem jelentős kárt okozó tűzeset volt. Az összes kár nem éri el a félmillió forintot. Ez is mutatja, hogy az iparban dolgozók ismerik legjobban a tűz esetén teendőket, s gyors és szakszerű beavatkozásaikkal megakadályozzák a lángok tovaterjedését. Ugyanakkor itt kell elmondanunk, hogy éppen az iparban — elsősorban az építőiparban — foglalkoztatott hegesztők sokszor megdöbbentően felelőtlenül kezelik a rájuk bízott tűz- és robbanásveszélyes berendezéseket. Nagyobb felelősségérzetre, körültekintőbb munkavégzésre van szükség ! Egyre több tűz keletkezik a mezőgazdaság területén. Évek óta emelkedő tendenciájú a mezőgazdasági tevékenység tüzeinek száma és kára. Tavaly több: mint 70 káros és 60 kár nélküli tűzeset keletkezett. Az esetek között nem volt ritka a több százezer forintot okozó sem. Természetesen ilyen eseteket elemezve a nagy teljesítményű erőgépekre és terményszárítókra kell gondolnunk. Nagyon sok volt a hétvégiház- és kiskert-tulajdonosok gondatlan szemét- és gazégetéséből származó veszélyeztetés. A tavaszi száraz időszakban naponta többször riasztották a tűzoltóságokat avartűzhöz, amelyek — nem ritkán — átterjedtek a közeli erdőre, fenyvesre, szalmakazalra. Nem meglepő tehát, hogy összességében a megye mezőgazdaságát több mint 2,6 millió forint kár érte a múlt év folyamán. Ugyancsak emelkedő tendenciát mutat a lakóházi tűzesetek száma, és kárértéke. A több mint 70 tűz közel 1,3 millió forint kórral járt. A vizsgálatok megállapítása során levonható az a következtetés, hogy nagyobb figyelemmel a legtöbb káreset megelőzhető lett volna. Közismert tény, hogy hibás vagy házilag javítgatott olajkályhát, olyan kéményt, amelybe éghető épületszerkezet van építve, vagy hibás elektromos berendezést nem szabad használni. Mégis sokan könnyelműen figyelmen kívül hagyják ezeket az előírásokat. A tűz pusztítását látva persze fogadkoznak, hogy soha többé. .. Sajnos, ezt csak utólag teszik. Külön szólni kell a közlekedési eszközök tűzeseteiről. A korábbi évekkel ellentétben most nem tapasztalható emelkedés. A bekövetkezett alig több mint 20 káreset során ösz- szesen nem keletkezett 200 ezer forint kár. Ezek után még nem mondhatjuk, hogy nincs probléma ezen a téren. A szakszerűtlen javítgatást, barkácsolást meg kell szüntetni, elsősorban a járműtulajdonosok saját érdekében. A tűzesetek felénél ugyanis kimutatható a hozzá nem értő szerelés, különösen az elektromos berendezéseknél, vezetékeknél. A kereskedelmi, kulturális közösségi létesítményekben, egyszóval az egyéb népgazdasági ágban a tűzesetek száma meghaladta a 40-et, a keletkezett kár pedig a 4 millió forintot. Rögtön hozzá kell tenni, hogy a nagy kár 2 tűzre vezethető vissza. Ide kell sorolni a Tamási Kop-Ka Áfász italboltjának leégését (400 ezer Ft) és a decsi művelődési központ tűzesetét (3,4 millió Ft). Látható, hogy a többi esetben csak jelentéktelen kár keletkezett. Nézzük meg azt is, hogy milyen tényezőkre vezethető visz- sza a tűzesetek keletkezése. A legtöbb tűz — immár évek óta hagyományosan — gyermek- játékból ered. A gyufával való játszadozás az elmúlt év során 36 ilyen tüzet okozott. Közel ennyi keletkezett (30) az eldobott, vagy az éghető anyag közelében felejtett égő cigarettától. Az elektromos berendezések és vezetékek hibájától 22, a gondatlanul végzett hegesztésektől 19, míg a tüzelőberendezések sugárzó hőjétől 18 káreset keletkezett. Külön ki kell emelni a figyelmetlenül, illetve felügyelet nélkül végzett szabadban való tüzelést. A tarló, gaz, szemét égetésekor 20 esetben terjedtek át a lángok a közeli erdőre, szalma- kazalra, vagy hétvégi házra. Ezenkívül mintegy 50 tűz csak azért nem okozott kárt, mert a kivonuló tűzoltóság megakadályozta a tűz terjedését. Végül meg kell említeni egyéb tevékenységet is. Az esős napokon közel 50 lakóház pincéjéből, sőt, a mélyebb területen fekvő épületek szobájából is* ki kellett szivatni a vizet. Életmentéshez, műszaki mentéshez, karambolhoz 35 alkalommal hívták a tűzoltóságot segíteni. További 42 esetben egyéb feladatok ellátására riasztották az állami tűzoltókat. Tolna megyei Tűzoltóság A nyárstűzés Méhegészségügy Továbbképzés Tengelicen (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Kevesen tudják, hogy a szorgos méhek száma megyénkben a világ lakosságának több mint a felét adja, vagyis 30 ezer méhcsaládban május hónapban kétmilliárd-négyszázmii i.óan vannak. A népes méhcsaládok egészségvédelméről Tolnában 85 állatorvos és közel 100 hatósági megbízott, úgynevezett méh- egészségügyi felelős gondoskodik. A társadalmi munkát végző felelősök továbbképzését a MÉSZÖV méhészeti szakbizottsága és a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás szervezte. A továbbképzésre a Tolna megyei Tanács V. B. Tengelici Oktatási Intézetében került sor, amely másodszor adott otthont a méhészeknek. A hallgatók — 80 méhegészségügyi felelős és az öt járás állatorvosa — kényelmes környezetben hallgatták végig az új év első két munkanapián tartott előadásokat. A konzultációk alkalmával pedig hasznos tapasztalatcserére nyílt lehetőség. Dr. Koltai László, a MÉM felügyelője tájékoztatójában az általános méhegészségügyi helyzettel foglalkozott, és ebr bői a szempontból Tolna megyét a jók közé sorolta. A többi öt előadó méhtoxikológiáról, újabban felfedezett méhbeteg- ségekről, gyógykezelésükről, méhbiológiáról, a méhegészségügy és a termelés kölcsönhatásáról tartott színvonalas referátumokat. Dr. Szakács Sándor megyei állatorvos elemzésében rámutatott, hogy a Tolna megyei méhészek a több mint 20 millió forint termelési értéket csak úgy tudják előállítani 1962-ben, ha egészséges méhcsaládokkal rendelkeznek. A tanfolyam a méhegészségügy időszerű feladatainak ismertetésével zárult. ZEHAN GERGELY méhész szaktitkár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A falusi családoknál egyik legfontosabb esemény a disznótor. Ha volt elég férfi a háznál, akkor csak a család végezte ezt a munkát a meghívott böllérrel együtt, aki elismert mestere volt a munkának. Alkalmanként szívesen jöttek segítségek is, hogy mielőbb a sózóba és a füstre kerüljön az egy évre való élelem. Reggeltől a kora esti órákig talpon volt ott mindenki. De délutántól a húsleves, a sülő hús, és a sercegő kolbász illata töltötte be a környéket. Las- san-lassan elkészült minden, elnehezedtek a szorgos kezek, és a ház asszonya szíves szóval asztalhoz hívja az éheseket. Jókedvű beszélgetés közben fogy az étek. — Ilyenkor, vacsora közben kopogtunk be az ablakon, és tettük oda a nyársot — kezdi az emlékezést a Kölesden élő Sólya Józsefné. — Mi volt ez a nyárstűzés? — A szokás eredetéről senki nem tud semmit. A szüleim, a nagysrüleim is úgy mesélték, hogy már az ő gyermekkorukban is így volt ez. A nyárstűzés pedig nem más, mint meglátogattuk a vacsorázó háznépet. Tettük ezt annak reményében, hogy néhány finom falatot mi is kapunk. — Miből és hogyan készült a nyárs? — A készítése egyszerű volt. Körülbelül egyméternyi megtisztított kukoricaszárba arasznyi hosszúságú, ceruzavastagságú, kihegyezett fadarabokat tűztünk. Erre került, — vagy sem — a finomságok sora. Attól függött ez, hogy dicsőítettük-e a gazdát, vagy nem. Ezt szolgálta a nyárslevél. Emlékezetemben ez maradt meg: „Úgy hallottam disznót ölték, számunkra hurkát, kolbászt töltöttek. Ha nem tesznek a nyársunkra, varangyos béka üljön a pecsenyés táljukba. És ha az ajtón valamelyik kidugja az orrát, ott termek és elkapom a torkát!”... — Kik voltak a nyárstűzők? — A mi falunkban a lányoké és menyecskéké volt ez a szerep. De mindig ismerősei, vagy utcabeliéi voltak a gazdának, a családnak. Ezen felül mi még legtöbbször fonótársak is voltunk. A fonóba pedig fgy nézett Ici a nyárs minden este mentünk, így volt keletje a néhány ízes falatnak, mivel a kapott elemózsiát igazságosan elosztottuk, még a legényeknek is jutott belőle. — Mi került a nyársra? — Minden finomságból valami. Női rafinériával azért készítettünk hosszú és sok ágú nyársat, mert akkor többet tűztek rá. üresen nem illett visszaadni. Került rá hurkából húsos, véres és májas, frissen sült kolbász, pecsenyéből zsírosabb, szárazabb, tréfából egy darab csont is, kenyér, savanyúság és hogy mindezt le is lehessen öblíteni, még bor 'rs. A legfelső ágon pedig a szalagos fánk díszelgett. Ez annyira kedvelt és mindenki által szeretett étel volt, hogy a háziasszony egész délután csak ezt sütötte, és ették is azonnal, úgy melegében, frissen. E ceremóniának volt még egy másik változata is. Ekkor kettő, esetleg három legényke ócska női ruhába öltözve köszöntötte a gazdát. Legtöbbször tréfálkozva levetkőztették őket, meggyőződvén, hogy valóban „lányok-e”, s az asztalhoz ültették. A dúsan terített asztalról még a kosarukba is jutott — ez volt az útra- való. KONRAD LÁSZLÓ Helytörténeti parasztbáz Magyarkeszii (TUDÓSÍTÓNKTÓL) iMagyaikeszin a termelőszövetkezet megvásárolta az egyik legrégibb parasztházat, hogy helytörténeti háznak rendezze be. A házat a XIX. század első felében építették, a templom után a legrégibb épületnek tartják szómon a faluban. Több család, több generációjának szolgált lakóházul. A múlt században a 'Dinnyési és Teplár családok lakták, legutóbb pedig a Bebesi családnak nyújtott otthont. A parasztihoz 21 gerendás, azaz 21 méter hosszú. Fedele zsúpfedél, o szobák és a> hidegkonyha padozata földes. Falai kívül-bel ül féhérre meszeltek, homlokzata deszkáiból ácsolt. Hidtegkonyhájának 'boltíve szabadkéménybe megy át, ahol a hús füstölésére beépített rudak sértetlenül megmaradtak. A kenyérsütő kemence foglalja el a főhelyet, balról a főzőtűzhely, jobb oldalt pedig o katlan, mellette a sárból készült hamutároló. Az első nagy, úgynevezett tiszta szobát a sárból és vályogból rakott dóri teszi eredetivé. A lakószoba rakott tűzhelye o fűtésen kívül a sütésre, főzésre alkalmas. A szobák és a konyha, berendezése már nagyrészt együtt van. Az összegyűjtött néprajzi anyag, tárgyi emlékek, használati tárgyak elrendezésre várnak. A kamra, a>z istálló és a fészer, a régi mezőgazdasági szerszámok bemutatására szolgálnak. Az udvara gazdasági udvar, kerekes kúttal, itatóvályúval és egy korabeli sertésállal. A termelőszövetkezet itt kí- kívánja megőrizni az utókor számára a paraszti múlt emlékeit. A helytörténeti • parasztház megnyitását 1982. május elsejére tervezi, addigra o tsz szociaj- lista brigádjai kijavítják a helyiségeket. MINÁRIK LAJOS Fotó: Simon Flórián. Ilyen látványt nyújt egy, a dohányzás következtében leégett irodahelyiség. (Archiv felvétel). 1979. decemberének utolsó napjaiban égett le a Tolna megyei Gabonaforgalmi Vállalat dombóvári keverőüzeme. (Archív felvétel). Múltunk egy darabkája
