Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-14 / 11. szám
^NÉPÚJSÁG 1982. január 14. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK . Tegnap délelőtt ülést tartott a KISZ Tolna megyei Bizottsága, amelyen Kari Imre megyei titkár terjesztette elő kiegészítését a KISZ Tolna megyei Bizottságának káderutánpótlási és Tképzési tervéhez, majd megtárgyalták a megyebizottság 1982. évi költségvetését. Végezetül javaslat hangzott el a KISZ Tolna megyei Bizottságának ez évi testvérmegyei kapcsolatainak tervére. 'Reprezentatív együtteseink közül az elmúlt éviben a leg- si'keresébb a Neoton Família volt. Az ezüstlemez átvételével ünnepélyes Ikeretek között fejezték be japán h angversenyk'örútjukat. Együttesünkről a hírek szerint rendkívül elismerően, írtak a japán lapok és műsorukból oz állami televízió egyórás sztereóműsort sugárzott. Jaszu- kocsi Maszatosi, az RVC hang- lemezgyár elnöke ezüstlemez kitüntetést adott át abból az alkalomból, hogy 150 ezer példán, yban kelt el a Neoton Marathon című albuma, a szigetországi piacon. Sok reménnyel kecsegtető szerződést kötött a világ egyik legnagyobb lemezcégével az LGT. Együttesünk tavaly itthon is sikeres volt, a „Pop-meccs" szavazatai alapján is bizonyította ezt.. Az együttes kiemelkedő egyénisége Presser Gábor, az év legjobb billentyűse és legkiemelkedőbb zeneszerzője lett Pop-összeállításainkban rendszeresen bemutattunk egy-egy megyénkben szereplő zenekart, Mai vendégünk a kakasdi Kolo együttes. A zenekarvezető Sebestyén Antal gitáros, énekes 79-ben alakította zenekarát. Műsoraikat a hozzájuk közelálló rockzenei dalokból, illetve a jugoszláv együttesek sikerszá- maiból állították össze. A zenekar tagjai: Gálosi Árpád dob, Sebestyén Antal basszusgitár, Gáti László billentyűs, ének. KINDL GABOR . \ Klubok a klubban A szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat klubja a megyei művelődési központtól a Gemenc szálló parkolójáig húzódó lakóház alagsorában van. Jártam -már sok klubban. Szebben, csillogóbban, kisebben és nagyobban is, de kevés olyanban, ahol ennyire otthonosan érzik magukat a klubtagok. Tehetik, hisz itt minden kezük munkáját — és a laikus számára is egyértelműen sok munkáját — dicséri. Talán senki se tudná megmondani, hány társadalmi munkaórát töltöttek itt a vállalat dolgozói, amíg a mintegy háromszáz négyzetméteres — több helyiségből álló — alagsorból klub lett. * A klub vezetőjével, Bonfig Tamás gépkocsivezetővel járjuk birodalmunkat. Az előtér falán Csontváry-reprodukciák. A Nagy Tar-patak a Tátrában, a Római híd Mosztárban, A taorminai görög színház romjai, az ajtó mellett A magányos cédrus. A bejárattal szemközti ajtón belépve a könyvtár-klubszobába jutunk. A fal mellett hosszú polcrendszer, a polcokon félezer könyv. — Csak letéti könyvtár a miénk — magyarázza Bonfig Tamás. — Az SZMT-könyvtártól kapjuk a könyveket és az olvasottság arányában rendszeresen cseréljük az állományt. A fal túlsó felén a talán leglátogatottabb rész, a büfé. Sokan betérnek ide néhány szóra, rövidebb-lhosszabb beszélgetésre. Az egyik sarokasztalnál kártyáznak, a büfépult előtt a Tolna megyei székelysén területi elhelyezkedéséről vitatkoznak. * A városgazdálkodási vállalat fiataljai két KISZ-a lapszervezet tagjai, az egyik alapszervezet titkára Esztergomi József elektront üszerész. — Már többször felvetődött, hogy hármat kellene alakítanunk, mert az ideálisnál jóval magasabb az atapszervezeti létszám. Mi is például negyvenhaton vagyunk — mondja. — A KISZ-es fiatalok menynyire használják ki a klub adta lehetőségeket? — Ha azt_mondom, nagyon kihasználják, az is igaz, de véleményem szerint még sok lehetőség rejlik ebben a klubban, amivel egyelőre nem élünk. — Mire gondolsz? — Már tartunk itt KlSZ-gyű- léseket, különböző rendezvényeket, de a hétköznapokon, amikor egyszerűen csak klubként funkcionál az egész, nem jönnek el annyian, mint ahány ember itt kulturáltan tudna szórakozni, kikapcsolódni. Arra gondolok, hogy csak bejöjjön valaki, mert barátokkal, ismerősökkel akar találkozni, elbeszélgetni, uram bocsa1 meginni egy sört. — Mikor van nyitva a klub? — kérdezem Bonfig Tamást. — Eddig minden másnap nyitottunk ki, de a vállalati ifjúsági parlamenten kérték, hogy többször legyünk nyitva, így ettől a héttől kezdve hétfőn, kedden, szerdán és pénteken jöhetnek a klubba délután négytől este tízig. — Kik lehetnek klubtagok? — Minden vállalati dolgozó bejöhet ide klubtagsági igazolvány nélkül is, de aki jegyezett, fizető klubtag, az vendéget is hozhat magával. Eayébként nem zárkózunk el a kívülállók elől sem. A siketek klubjának tagjai is lejárnak, a megyei Camping-kíub pedig havonta itt tartja az összejöveteleit. * — Hogy is létesült a szabásvarrás szakkör? — kérdezem Máté Józsefnét, aki „főállásban" a büfét is vezeti. — Nem igazi szakkör az, csak a lányokkal, asszonyokkal néha összejövünk, megmutaHalléból érkezett FDJ-s fiatalok a városgazdálkodási klubban az egyik baráti összejövetelen. tunk egymásnak egy-egy fogást, szabásmintát. Úgy kezdődött, hogy volt otthon egy öreg Singer varrógépem. Gondoltam, lehozom ide, hogy más is használhassa. Otthon porosodott. Aztán egyszerűbb dolgokat mások is lejöttek megvarrni. Később, amikor látták, hogy egyre népszerűbb a varrás, vettek még egy varrógépet. Rövidesen külön szobánk lesz, és jár néhány divatlap is ide a klubba, amiből kivehetjük a szabásmintákat. — Rendeztünk itt már lakodalmat is, de gyakran tartunk névadókat, brigádgyűléseket és más, baráti összejöveteleket — mondja Radó Csaba lakatos, az egyik klubvezetőségi tag. A tágas — legalább hétszer ötméteres — helyiség egyik falán tálalóablak, az köti ösz- sze a szomszédos konyhával. A konyhában gáztűzhely, feldolgozóasztalok, húsvágó tőke, a sarokban kétszáz literes hűtő- szekrény, tányérok, étkészletek sokasága a polcokon. Mint egy mini üzemi konyha. Ha már elindultunk, körbejárjuk a klubot. Az „étteremmel" szemben játékszoba. Asztalifoci, rexasztal. — Van itt még hely, és ígéretet kaptunk, hogy vásárolnak egy biliárdasztalt is — mondja Csaba. Az említetteken kívül még egy nagyterem tartozik a klubhoz. A filmvetítéseket szokták ott rendezni. A fal mellett körbefutó fotelsoron harmincnegyven ember kényelmesen elférhet. — A nagyobb rendezvényeket, vetélkedőket, gyűléseket itt szoktuk megrendezni — mondja Radó Csaba. * — Neked mi a feladatod a vezetőségen belül? — A technikai ügyeket intézem, a berendezések karbantartását, néha javítását végzem. Van már magnónk, lemezjátszónk, diavetítőnk, televíziónk, úgyhogy van mire figyelni, bár az is igaz, hogy szándékos rongálást még nem tapasztaltunk. * Lassan közeledik a záróra. Távozás előtt benézek a büfébe. A kártyázok már hazamentek, csak az egyik sarokasztalnál beszélget csendben egy társaság. Kifele menet arra gondolok, hogy több órát töltöttem itt, de még spicces embert se láttam. TAMÁS! JÁNOS Munkával bizonyítanak Gyuri élményeit meséli munkásör szak rajban ii s pél da(TUDÓSÍTÓNKTÓL) A cigányság életkörülményeiben és életvitelében olyan változások mennek végbe szüntelent hogy egyre több családot lőhet közülük is példaképül állítatni. Ilyen család Németkéren Oldová nyii Józsefé is. iBecsüíetes, tisztességes umm- kóvaf sokak ijirigylkedését kiváltó szép nagy családi iházait é*pí- tettek. Három gyermeküknék jő családi légkört, meleg otthont biztosítottak. 'Nem egyszer hal- lottaim a faluban efféle 'megjegyzéseket: bárcsak sok ilyen cigánycsalád lenne a faluban. Az eltelt évek során, köztiszteletet vívtak ki magoknak. Életüket a munka és a család szeretető teszi teljessé. 'Nem rendelkeznék különleges ismeretekkel és képességekkel. A férj 8, a feleség 6 osztályt végzett. Nagyon jó nevelésben részesítik a gyermekeket. Áldoznak értük, ruhára, könyvre, s mindarra telik, amire az életben, oz iskolában szükségük van. Úgy tűnik, mindhárom gyermek beváltja a hozzája fűzött szülői reményeket. ÍGyuri (oi legidősebb, most 8. osztályos) esetében ez nem elég pontos fogalmazás. Ö ugyanis magatartásával, tanulmányi előmenetelével és közösségi tevékenységével az átlag, fölé emelkedett. A másik kettő sem okoz sok pedagógiai gondot. Vajamén nyiő'k et szeretik iamufótár- sailk. Gyurinak közeledését szívesen veszik osztálytársai. Előítéletek nélkül barátkoznak vele. Mint elmondta, még sohasem érezte amnaik hátrányát, hogy cigánynak született. A mutatoan dolgozott. Ezért esett rá □ választás, amikor a Paksi járási Munlkásőr-paramcsno'kság bulgáriai jutolomútját neki adták. — Mit érzett az édesanyái, amikor megtudta, hogy Gyurii repülőgépen a bolgár tengerpartra utazhat? — Azt hiszem, ugyanúgy éreztem, mint minden édesanya, aki hasonló helyzetbe kerül. Amikor megtudtam, hogy repülőgépen mennék, elfogott valami szavakkal ki nem fejezhető félelem. Soká tudtam csak szóhoz jutni. Aztán engem is elöntött valami meleg, jó érzés. Lelkem mélyén kimondhatatlanul örültem. Legszebb gyermekkori álmomban sem mertem volna arra gondál- ni, hogy egyszer valaha az én gyermekem repülőgépen utazik. Arra. meg pláne nem*, hogy jutalom bál és külföldre. Ugye megérti? Én putriban nőttem fel. » A putri ablakain (ha ugyan voltak rajta ablakok) nemigen szárnyalhatott túl magasra a fantázia. Az élet azonban hihetetlennek tűnő dolgokat is képes produkálni. Persze csak akkor, ha az ember nem hagyja sodortatni magát, hanem 'beleszól élete alakulásába, formálja jelenét, 'jövőjét, ha nemcsak elvár, hanem tesz is érte. Mint ahogyan tette ezt az Oldoványi házaspár, s már most bizonyítanak gyermekeik is. — Több mlint egy hónap elteltével mire emlékszel vissza legszívesebben bulgáriai utódról — ezt tudakoltam Gyuritól. — Sokat meséltem az út egyes mozzanatairól mór ‘barátaimnak. Olyan sók szépet 'láttam, hogy nehéz kiválasztani közülük is o legszebbet. Néha álmomban ís visszatér o repülőút, s szinte látom a 'bolgár embereket. Egészen mások ők, mint mi vagyunk. Szívesen idoézem vissza o tengert is. Nem ilyennek képzeltem el. Nagy kár, hogy nem 'készítettem színes felvételeket. Lehet, hogy sohasem látom többé, s a színek idő. vei megkapnak emlékezetemben. A kép jobban, emlékeztetne. 'Elég nehéz a Ihalfc szavú Gyuriból kivenni a szavaikat. Azért-e, mert o sok élmény most rendeződ i'k gyermeki agyában, vagy azért, mert lényeges és lényegtelen még ös'szemosód'ilk nála, nem tudom. 'Néhány évtizeddel ezelőtt szenzációnak tűnt volna, ha egy cigány gyermek külföldre utazik. Ma már nem az. Természetes, hogy a végzett munka az értékmérő a juta'lamutdk odaítélésénél is. Az Oldoványi család pedig munkával bizonyít. NAGYFALUSI ALBERT |f _ ____■ I _____■ ¥ T alán a magyarországi popzene legnagyobb ünnepe, legtöbb embert érdeklő eseménye volt tavaly március 26-án a régi Illés-együttes Sportcsarnokbeli koncertje. A plakátok csak koncertként hirdették, de mindenki tudta, ha bejut, mit lát majd. Mert a koncertre a 150 forintos belépők ellenére is nehéz volt bejutni. Az eladott 2686 belépőjegy többszörösét igényelték. Hogy igazságos legyen a jegyelosztás, valameny- nyi igénylő nevét a Közgazda- sági Egyetem számítógépébe táplálták és a gép jelölte ki, hogy kik azok, akik ott lehetnek a koncerten. Koltay Gábor filmrendező kezdeményezésére szervezték a koncertet. A Budapest Játékfilmstúdió művészei Koltay irányításával, nyolc operatőr közreműködésével filmet készítettek. A Szekszárdon a közeljövőben bemutatásra kerülő filmben egyébként nemcsak a koncertfelvételt láthatjuk, hanem interjúkkal, korabeli felvételekkel emlékeznek az Illés-együttes hőskorára. Nemrég jelent meg a Ságvári Endre Könyvszerkesztőség gondozásában Koltay Gábor A Koncert című könyve, amelynek alcíme „Dosszié”, híven kifejezve ezzel a belső tartalmat is, mert a könyvecskében a film szinopszisa éppúgy benne van, mint Koltay levelezése régi Illés-rajongókkal és az előkészítő munkába is betekintést nyerhet az olvasó. A koncert utáni újságreagálások, sőt, a film első vetítéseinek visszhangja is olvasható a könyvecskében. Egy kis terefere A Kolo együttes
