Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-14 / 11. szám
1982. január 14. riÉPÜJSÀG 5 Csecsemő- és kisgyermekkori hallászavarok Legfelsőbb Bíróság A kérdés jelentőségének 'részletesebb isimertetése előtt, szükséges elöljáróban megemlíteni, hogy egy gyermek értelmi fejlődésének, illetve személyiségfejlődésének Ikraraku Iá sóhoz ép idegrendszer, Valamint érzékszervek szükségesek. Az emberié válás egyik döntő eleme a beszéd, melynek megtanulásához tehát ép hallás is szükséges. Ha tehát egy csecsemő, vagy ikiisgyermék Jiaiásc nem tökéletes, úgy besZedfejlő- dése ikési'k (súlyos esetiben meg sem indul), vagy beszéde fejlődik, de hibás lesz. Az említett esetekben a hallóidege'k bán- taimáról ven szó, melyet azért szükséges hangsúlyozni, mivel Rilfájdalmot, fülfolyást nem akoznak (külső (jelei nincsenek!) ugyanakkor közepes, vagy súlyos fiallászavarokhoz vezetnek. A ihailláideg-'bántaímak keletkezése több okra vezethető vissza. Bizonyos esetekben az öröklődés lehetősége ismert, vagy az anyát terhessége folyamán ért káros behatások ilyen következményei is (pl.: vírusfertőzés, hallószervet károsító gyógyszerek stb.). Más esetekben o születés körüli kóros történések válthatják ki a hallószerv károsodását. (Súlyos újszülöttkori sárgaság, elhúzódó nehéz szülés, élesztési eljárások, alacsony születési súly stb.) Meg kell azonban jeqyezni, hogy o felsorolt kóros történések természetesen nem vezetnek Szükségszerűen a haJlóideaek károsodásához, ugyanakkor teljesen normális terhesség és szülés után is létrejöhetnek hallóideq-sérü lések. Az elmondottakból milyen következtetések vonhatók le? Mindenekelőtt az, hogy a hallászavart minél korábban, lehetőleg már a csecsemőkorban fel kell fedeznünk, mely esetenként nem is egyszerű feladat. Az átlagosan fejlődő kisgyermek kb. 18—20 hónapos korában kezd el beszélni, de ettől természetesen eqyéni eltérések is lehetségesek. Az a gyermek, aki 3 éves kora körül még nem, vagy igen hibásan beszél, a hallóképesséq tekintetében is feltétlenül vizsgálandó. Mivel azonban normális körülmények között a beszédfejlődés korábban indul meg, a nagyothallás felismerésének is a 3 éves kor előtti periódusban van kiemelkedő jelentősége. Ehhez két út vezethet. Az egyik, hogy az olyan csecsemőt, kinél a születés előtti, körüli, vagy utáni időszakban kóros események történtek, fejlődése folyamán fokozottabban észlelni kell, mely lehet a szülő, védőnő, vagy az orvos feladata is. Más esetekben bizonyos kóros jelenségekre kell felfigyelni, melyek a következők: minden csecsemő, még a súlyos hallószervi bántalomban szenvedő is „gagyog". Míg azonban az ép hallószervvel rendelkező csecsemő a „gagyogás" elhagyása után fokozatosan beszélni kezd, addig a nagyothalló csecsemő beszédfejlődése a „gagyogás” után nem indul meg. („Némává" válik!). A nagyothalló kisgyer- ■ mek a hozzá intézett beszédre, vagy más akusztikai ingerekre (pl. zajra) kielégítően reagálhat mindaddig, míg karon hordják. Mihelyt azonban önállóan járni kezd, reakciói megváltozhatnak, mert megnövekszik a távolság a szülő és gyermeke között, ezért hangfelfogási képessége romlik. („Figyelmetlennek” vélt gyermeki). Nagyon figyelemreméltó. gyanújel az is, ha többayermekes anya adott gyermekének fejlődése a többihez viszonyítva késik, mely jelenség az átlagtól eltérő, de kóros fejlődés eredménye is lehet. Szeretnénk kiemelni, hogy otthoni körülmények között elterjedt szokás, hogy a csecsemő, vagy kisgyermek hallását csörgőkkel és különböző zajos játékokkal próbálják, mely „vizsgálatoknak" komoly buktatói vannak. A kapott reakció ugyanis nem mindig a hangra, sokkal inkább a mozgásra, rezgésre, vagy légnyomásváltozásra következhet be (pl. : tapsolás, ajtó becsapása stb.), ezért igen félrevezető lehet. Megfigyeléseink azt bizonyítják, hogy a hallászavart a kisgyermekek környezete általában nem veszi észre, vagy másként (pl. figyelmetlenségként) magyarázza. Ezért hívnánk fel a figyelmet ismételten arra, hogy a beszéd megindulásának késése — mint közvetett jel —, vagy a hibásan fejlődő beszéd, szakorvosi vizsgálat szükségességét indokolja. Mi tehát a teendő? Orvosilag ma már Magyarországon is egyre inkább terjed az újszülöttkori hallásszűrések lehetősége, így a kiszűrt gyanús eseteket a továbbiakban követni lehet. Ugyancsak követni kell fejlődésükben a kóros kór- előzményű gyermekeket is, mely nemcsak orvosi, hanem szülői, védőnői szinten is igen fontos és nagy jelentőségű feladat. Gyanú esetén a szakorvos (gyermek-ideggyógyász, fülész) vizsgálata a további teendőket meghatározza. Ha a hallászavar ténye megállapítható, a rehabilitáció egyetlen lehetséges módja a hallókészülékek viselésének mielőbbi megindítása. (Lehetőleg már csecsemőkorban!) Ily módon ugyanis az akusztikai ingereket kellő mértékben felerősíthetjük, s ezáltal a hibás hallószerv működését se-íthetjük. Ezt követően — a súlyosság fokától függően — speciális beszédtanítás megindítása szükséges, mely lehet egyéni, csoportos, súlyos esetben pedig intézeti szintű képzési forma. A teljességhez hozzátartozik, hogy nem minden elhúzódó beszédfejlődés, vagy beszédhiba hátterében húzódik meg halláskárosodás, ennek kizárása azonban ma már szükségszerű. Ha viszont a hallászavar megállapítható, úgy a hallókészülék alkalmazásától ne idegenkedjünk, mert az ilyen gyermek beszédének tanításához a készülék elengedhetetlen, mert ellenkező esetben a rehabilitációtól kellő eredménv nem várható. A hallókészüléket viselő ayermekkel természetesen az átlagosnál lényegesen többet kell foglalkozni, képzése, fejlesztése sok türelmet és odaadást igényel. FontOS» hogy minél többet-------------- leaven beszélő qyermekek és felnőttek között, hoqy hallószervét és idegrendszerét minél több inaer érje, mert számára a tanulás lénve- qesen nehezebb feladat. De honv az említett gyermekekkel való törődés és tanítás nem hiábavaló folyamat, azt hazánkban és közvetlen környezetünkben is eredményes esetek nap mint nap tanúsítják. DR. RADNAI TIBOR Döntött a JOGTALAN ÁTHELYEZÉS Egy intézet tisztviselőjét a központtól jóval távolabb eső munkaterületre helyezték át. Az illető ezt sérelmesnek találta, ezért az intézkedés hatályon kívül helyezéséért pert indított. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az áthelyezést érvénytelennek mondta ki. A határozat indoklása szerint az áthelyezés a központi épülettől távolabb eső, más épületben lévő osztályra történt. A munkáltató a dolgozót, annak hozzájárulása nélkül, egyoldalú intézkedéssel, csak azonos telephelyen belül oszthatja be más munkahelyre. Beleegyezés nélkül ilyen intézkedést csak akkor tehet, ha a dolgozót változó munkakörben alkalmazták, vagy ha az csupán ideiglenes jellegű munkát vállalt. Ebben az esetben e feltételek egyike sem áll fenn. Ilyen körülmények között az áthelyezés a munkaszerződés módosítását jelenti, amihez a két fél közös megegyezése szükséges. A tisztviselő azonban a munkaadójával ebben nem egyezett meg, sőt, utólag sem járult hozzá. — Tény, hogy az intézet munkaügyi szabályzata olyan rendelkezést tartalmaz, amely szerint a másik épületben elhelyezett osztály, ahová a tisztviselőt beosztották, a központival egy telephelynek minősül — hangzik tovább a határozat. — Ez a szabályzat azonban jogszabálysértő, ezért érvénytelen, tehát a vita eldöntésénél nem lehet figyelembe venni. MEGTÉRÍTHETŐ-E AZ ÖZVEGY KARA? Egy házaspár motorkerékpáron haladt az országúton, amikor egy szabálytalanul közlekedő teherautó elütötte őket. A férj nyomban meghalt, az asszony olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy munka- képességének ötven százalékát elvesztette, s korábbi munkakörét nem képes ellátni. Az Állami Biztosító az özvegy kárát részben megtérítette, az asz- szony azonban százezer forint kártérítés, valamint 5500 forint havi járadék fizetéséért pert indított ellene. Ebben egyebek közt 50 ezer forintot kért, mert liftnélküli ház negyedik emeletén lakik, lábsérülése miatt pedig lépcsőket járni alig tud, ezért lakását földszintire kell elcserélnie. A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság 80 ezer forint nem vagyoni kárt és havi 4200 forint járadékot ítélt meg neki. Megállapították, hogy sérülései a mindennapi életvitelhez szükséges mozgásban jelentősen korlátozzák. Férje elvesztése miatt két kiskorú gyermekét egyedül kell nevelnie. Mindezek a társadalmi életben való részvételét, életének alakulását jelentősen befolyásolják. Bár gimnáziumi érettségije van — orvosszakértői vélemény szerint — a lábában föllépett keringési zavarok miatt ülőmunkát csak erejének különös megfeszítésével tudna végezni. A lakáscseréhez szükséges összeg iránti igényét azonban — mint idő előttit — elutasították. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra : a nem vagyoni kárpótlásnak az a rendeltetése, hogy a súlyosan sérültet ért hátrányokat enyhítse, életét megkönnyítse. Az orvosszakértői vélemény hiányos, mert nem tér ki arra, hogy az asszony milyen munka végzésére alkalmas. Amennyiben a baleset előtti jövedelmét nem, vagy csak rendkívüli munkateljesítménnyel érheti el, keresetveszteségének járadékként való megítélését kérheti. Bár állapota a rokkantaknak szolgáló autó használatát nem indokolja, közlekedésk többlet- költség megállapítása iránti igénye megalapozott, mert csak keveset tud járni. Az orvosszakértő is szükségesnek tartotta a lakáscserét és az ezzel járó költségeket az asszony még a lebonyolítás előtt indokoltan kérte. Az eljárt bíróságoknak tehát meg kellett volna állapí- taniok, hogy a csere milyen kiadásokkal jár. Mindezek tisztázására a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította. TARTOZÁS A MIL-LAPON Egy fiatal tisztviselő a vállalatával kötött szerződésben kötelezte magát, hogy egyetemi tanulmányainak befejezése után két évig munkaadójánál marad és szakképzettségének megfelelő munkát végez. A vállalat viszont biztosította számára a tanulmányok elvégzéséhez szükséges kedvezményeket. A tisztviselő sikeresen államvizsgázott, ezt követően azonban munka- viszonyát áthelyezéssel megszüntette, és egy tsz-hez ment dolgozni. A távozásakor kéz- hezkapott munkavállalói igazolási lapján (MIL-lap) — a tanulmányi szerződés megszegése miatt — kilencezer forint tartozást tüntettek fel. A fiatalember a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult és az intézkedés felülvizsgálatát, valamint a határozat törlését kérte. A bizottság azonban a kérést elutasította és a tartozást érvényesnek minősítette. Ezekután a tisztviselő keresetet nyújtott be a városi munkaügyi bírósághoz, amelyben előadta, hogy a MIL-lap kiállítása előtt nem hoztak ellene fizetésre kötelező határozatot, s így szerinte jogtalanul járt el a vállalat, amikor a később keletkezett határozatot feltüntette. A bíróság a keresetet elutasította. A legfőbb ügyész a munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen törvénysértés címén óvást emelt és így az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került. — A dolgozót megillető munkabérből és egyéb juttatásokból csak jogszabályban meghatározott esetekben szabad levonni — mutatott rá a határozat. — A kilépő MIL-lapjára a tartozását csak fizetésre kötelező jogerős határozattal lehet följegyezni. Mivel ebben az esetben a MIL-lap kitöltéséig fizetési kötelezettséget elrendelő határozatot nem hoztak, a bíróság helytelenül járt el, amikor a keresetet elutasította. Mindezek figyelembe vételével a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, a tisztviselő keresetének helyt adott és a vállalatot kötelezte, hogy a MIL-lapon szereplő kilencezer forintos tartozást törölje. HAJDÚ ENDRE összetömörülniük a művészeknek, mert csak annyi megvilágítható. S ha ehhez hozzávesz- szük azt is, hogy egy-egy előadásért a tavalyi idényben átlagosan 386 kilométert kellett utazniuk a prózai társulatoknak, 450-nél is többet az operainak — elképzelhetünk valamennyit a Népszínház életének, munkájának nehézségeiből. Mégsem a panaszkodás a jellemző rájuk. Aki vállalja, hogy szeptember második felétől június közepéig — éppen csak a karácsonyi—újévi időszakot kivéve — járja az országot, elviszi a kultúrát Szabolcs- Szatmártól Tolnán keresztül Zaláig mindenfelé — elsősorban hivatástudatból teszi. A Népszínház célja: közel vinni a színházművészetet a legszélesebb tömegekhez. Érthető színházat adni, megismertetni és megszerettetni a művészetet olyan emberekkel is, akik korábban alig ismerték. Vagy csak a televízióból ismerhették. További erőfeszítéseket kíván A közművelődés kérdései Utazó színház a falusi színházi előadások jelentős részét a vidéki színházak társulatai adják, a Népszínház művészei és segéderői számára azonban még így is jut elegendő hely a játékra Tolna megyében csakúgy, mint másutt. Jut tehát. Olykor túl sok is. Hiszen vannak megyék, ahol a székhelyén működő társulat — élve a helyismerettel — „kimazsolázza” az úgynevezett közeli, jobb helyeket. Az olyan településeket, ahol korszerű a művelődési otthon, ahol jó út vezet az előadás színhelyéig, ahol jól fűthető az öltöző. Vagy; ahol hálásabb, mű- vészetkedvelőbb a közönség. Hiszen ez sem mindenütt egyforma. Bizony, nem könnyű — például — Schiller Ármány és szerelem című „szomorújátékát” előadni úgy, hogy a drámai jelenetek közben recsegnek a székek — vagy éppen padok —, új nézők érkeznek, mások távoznak. Vagy; egy-két négyzetméteres színpadrészre kell Egyszer talán megérjük, hogy minden községben jól felszerelt művelődési otthon működik majd, korszerű világító és egyéb berendezésekkel a színpadon, kellemes fűtéssel az öltözőkben, a közönség minden kényelmi igényét kielégítő felszerelésekkel a nézőtéren. De az is lehet, hogy ellenkezőleg alakul a helyzet: akit a színházi előadások érdekelnek, estefelé beül a kocsijába családostól, s beszalad a legközelebbi városba, ahol már jó előre megváltotta jegyét az esti színielőadásra. Vagy beül az erre a célra induló autóbuszba, hogy színházat lásson... Hadd legyünk egyszer jósok. Valamelyik a fenti megoldások közül bizonyára eljön majd. Lehet, hogy a 21. században, vagy még később. Ma viszont még ott tartunk, hogy Déryné Széppataki Rózának és vándorszínész társainak késői utódai járják az országot. Ekhós szekereiket régen felváltotta az autóbusz, s az egykori beszálló-fogadók, szólók helyett művelődési otthonok várják a társulatokat. Úgy tűnik, hogy a hőskor és a bevezetőben felrajzolt vágyálmok között már legalább fele úton vagyunk. Megszűnt a Faluszínház — éljen a Népszínház! Valahogyan így hangzott néhány éve a „jelszó" némileg módosítva a francia királyok személyének változásakor hagyományos felkiáltást. Nem volt ugyan ennyire egyhangú a lelkesedés, sok kétkedő hang is hallatszott, mondván: „hogyan lehet összeegyeztetni a budai Várban, a pesti Józsefvárosban és az ország számos helyén szanaszét játszó társulatok műsorpolitikáját, hogy az mégis egységes egész legyen?!" Annyi bizonyos, hogy ma is, de feltehetően évtizedek múlva is mást és másképp kell játszani az egyik, a másik és a sok, harmadikként említett helyen. Mások a feltételek és mások — bár nem mindig kisebbek! — a követelmények. De a jó színész tudja ezt is, azt is, meg amazt is. Ezért kötött a Népszínházihoz újonnan szerződött több színész alternatív szerződést. Egy-egy szerepet játszanak el Budapesten, ugyanannyit az utazó társulatoknál. A folyó évadban hat utazó társulat járja az országot: három prózai, egy operatársulat, egy táncszínház és egy animációs-báb »társulat. S ha már a számoknál tartunk: az országnak minden tizedik helyére jutnak el, összesen 290 városban, községben tartanak évente csaknem 800 előadást. Egymagában is tiszteletre méltó teljesítményt mutatnak eZek a számok. Ma már ugyan Jelenetek a Népszínház „Mindenki tánca” című, Tolna megyében is bemutatott produkciójából. Évi 800 előadás / az utazó társulatoktól, hogy olyan színvonalú és annyira közérthető színházat vigyenek a falvakba, amely felveszi a versenyt „a szem rágógumijával”. S ebből nemegyszer gondok adódnak. Még olyanok is, hogy a tv-ben rétegműsorként, késő este sugárzott — s némi kulturális előképzettséget feltételező — műsorokhoz hasonlókat szeretnének itt-ott látni. Ez azonban már nem lehet a Népszínház utazó társulatainak a feladata. Annál kevésbé, mert nem „konkurrálni” akarnak a televízióval, a fővárosi és a megyei színházakkal, hanem alapot adni a művészet élvezetéhez. Figyelembe véve a művelődés, a kulturális politika és a szórakoztatás szempontjait is. Pedig olykor a színoadi díszletek nagyságát az határozza meg, hogy mekkora a szállító teherautó platója. A társulat létszámát meg az, hogy hányán férnek az autóbuszba. Itt nincs és még sokáig nem is léhet heti 42 órás munkaidő, hiszen a műszakiak előadás után még két-három órát kénytelenek rádolgozni: felépíteni és leszerelni a díszleteket. S akkor még nem is szóltunk az olykor több órás hazautazásokról... Az elmúlt két évben — 80— 81-ben — 33 színész kötött szerződést a Népszínházzal, túlnyomó többségben fiatalok, pályakezdők. Ami bizonyítja, hogy — addig is, amig a bevezetőben említett idő elérkezik — van jövője, perspektívája a Népszínház utazó együtteseinek. —ó—
