Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-10 / 8. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 8.. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. január 10., vasárnap. Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) ÉRDEMES MEGMENTENI (3. old.) ON KÉRDEZ — Ml VÁLASZOLUNK (4. old.) NE A GYEREKEK ELŐTT?! (5. old.) BIZONYITVANYOSZTAS A TERÜLETI BAJNOKSÁGBAN (6. old.) VEZETŐK Az emberek általában kétféleképpen vélekednek a gazdasági vezetőkről. Az egyik tábor úgy tartja, hogy vezetni könnyű is, meg néhéz is. Könnyű, mert mindent megmondanak, előírnak és szabályoznak felülről, és néhéz: mert mindent megmondanak, előírnak és szabályoznak, tehát mindig és mindenkihez alkalmazkodni keli... A másik tábor a vezetői munkát egyetlen kézlegyintéssel elintézi, mondván: „dirigálni, azt könnyű!" Ök a jól értesültek, akiknek pontos információik vannak a vezetők keresetéről, jövedelméről, állítólagos kiváltságaikról, s természetesen arról is, hogy mindezért cserébe a vezetők jóformán semmit nem csinálnak, már csak azért sem, mert amit tenniük kellene, ahhoz úgysem értenek. Ök azok, akik egy-egy vezető kinevezése mögött csakis a protekciót, az összeköttetéseket, esetleg az érdemekben dús múltat vélik fölfedezni, s nyilván nem tudják, hogy manapság — s már jó ideje — a legszebb káderlap is kevés a kinevezésekhez, ha hiányzik róla a felsőfákú iskolái végzettség. Ebből az is következik, hogy ha valaki diplomát szerzett, s ezután jó néhány évet töltött gyakorlati munkával, akkor — vezető beosztásba kerülve — valamit mégis csak kell értenie a szakmához. A vezetőként dolgozók körülbelül fele öt évnél nem régebben dolgozik jelenlegi munkahelyén. Ez még nem mond sokat, mert — ugyancsak a közhit szerint — például cukrászüzem vezetője különösebb szakmai megfontolások nélkül kerülhet mondjuk asztalosüzem élére, s az alkalmatlanságát bebizonyító miniszteriális vezetőivel is lehet — .mondjuk — vállalatirányítóként kísérletezni. Az viszont már sokatmondó tény, hogy az elmúlt években, a korábbiakhoz képest, nagy változások történtek a vezetői beosztásokban. 1968 óta a vezetők 35—40 százaléka kicserélődött, s a folyamat napjainkra fölgyorsult: korábban soha nem tapasztalt generációváltásnak léhetünk tanúi. Nemcsak, mert a valamikor kinevezett többség eljutott a nyugdíjkorhatárig, hanem azért is, mert egyre kevesebben feleltek meg az irányító munka új követelményeinek. Ez nem feltétlenül jelent negatív minősítést. A jó két évtizeddel ezelőtt kinevezett — s az akkori követelményeknek megfelelő — vezető, hatvanadik életévéhez közeledvén érthetően nehezen tud átállni a teljesítményelvű vezetésre. Van, aki képes erre, a többség azonban aligha. A nagyobb gond az, hogy ki kerüljön a megüresedett helyre? Az iskolát éppen csak elhagyó fiatalok — értelemszerűen — aligha jöhetnek számításba. A „második vonal" meg többnyire hiányzik, mert a helyettesek többsége is közel áll a nyugdíjkorhatárhoz. Ráadásul: nálunk kialakult az örökös helyettesek Intézménye. A „második" embereknek többnyire reményük sem lehet az előbbrelépésre, legalábbis saját munkahelyükön nem. Ezért aztán egy-egy személyi változás lebonyolítását általában országos kutatómunka előzi meg. Az utánpótlással kapcsolatos gond az is, hogy a kiválasztás többnyire szubjektív benyomásók alapján történik. Kidolgozatlan a vezetőkészség megítélésének módszere; a pályázati rendszer adta lehetőségekkel elvétve élnek; s mindez rendkívül lelassítja a szükséges személycserék lebonyolítását. Nem csoda. Napjaink gazdasági vezetőjével szemben ugyanis mindenekelőtt a teljesítményelv érvényesítendő. Lehet valaki szakmailag kiválóan képzett, lehet valaki emberi magatartásában hibátlan, mindezek eredményeként közkedvelt, nagy tekintélynek örvendő vezető, ám, ha elmarad a forintban is mérhető eredmény, hiába minden emberi jó tulajdonság, szakmai hozzáértés és a tekintélyelv alapján megszerzett köztisztelet. A vállalatokra érvényes gazdasági szabályozórendszer kíméletlenül megköveteli, hogy az eredmények évről évre növekedjenek. (Bár helyenként a szinten tartás is nagy erőfeszítést igényel.) S a vezetőknek eleget kell tenniük ennek a szigorú teljesítményelvnek. De ki az az ember, hol az a testület, aki megnyugtató biztonsággal döntheti el, hogy a vezetőjelölt megfelel majd minden szempontnak. Nehéz, kényes vállalkozás ez, s a szükséges személycserék lebonyolítása, feltehetően, ezért is lassú. És még egy gond: a vezetői utánpótlás — az a bizonyos „második vonal" — nemcsak azért bizonytalan, mert a káderpolitika gyakorlata nem elég határozott, hanem azért is, mert egyre nehezebb megtalálni a lehetséges utódokat. A fiatalokat — vagy mondjuk inkább így: a középkorúaknál némileg fiatalabbakat — egyre kevésbé vonzza a vezetői beosztás. A potenciális jelöltek ugyanis nagyon jól tudják, hogy például 1970 óta, a vezetői keresetek növekedése lelassult a foglalkoztatottak átlagához képest. Jól tudják azt is, hogy munkájuk értékelése, komplex megítélése sok — olykor egymásnak ellentmondó — szempont mérlegélésétől függ, s ez már önmagában is riasztó. A fejlesztési tevékenységtől kezdve a lakossági ellátáson keresztül az üzemi balesetekig —• mindenre kell ügyelniük,-ami csak a vállalatgazdálkodás velejárója: készletek és termékszerkezet, munkaerő-gazdálkodás és egészségvédelem, a piaci munka és a minőség javítása, a nyereség növelése és az üzemi demokrácia fejlesztése. S talán nem is ez a lényeg, mert a vezetői munka komplex értékelése valóban csak minden lehetséges tényező mérlegelése esetén végezhető el. Inkább az a baj, hogy az értékelés, miközben komplexitásra törekszik, valójában az egyes — rendeletileg meghatározott — szempontok mechanikus vizsgálatára szorítkozik. És nemcsak az egész évi munka összegezésekor, hanem sokszor menet közben is. Eredménytelen vállalatvezetés esetén a vezetőnek számolnia kell azzal, hogy beosztásából felmentik. Most már csak az a kérdés, hogy mit értsünk „eredménytelenségen"? Átmeneti megtorpanást, rövid ideig tartó stagnálást, esetleg visszaesést? Vagy tartós eredménytelenséget? Mert ez nem mindegy. S ennek tisztázása lényegesen befolyásolhatná a vezető-utánpótlás szempontjából számba jöhető szakemberek vállalkozókedvét. VÉRTES CSABA Magyar-holland pártközi Megalakult a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Szombaton az Országház Vadásztermében tartotta országos értekezletét a Magyar Partizán Szövetség. A tanácskozáson a szövetség jogutódjaként megalakították a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségét. Az értekezleten részt vett Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint az MSZMP KB, a kormány és a társadalmi szervezetek több képviselője. Az értekezletet Tömpe István, a szövetség alelnöke nyitotta meg. A Magyar Partizán Szövetség elnökségének beszámolóját az elmúlt évi munkáról és a feladatokról Úszta Gyula főtitkár terjesztette a' plénum elé. Egyebek között rámutatott: o szövetség évtizedek óta tartó tevékenységének az alapja minidig az volt hogy szervezete legyen az ellenállási és 'az antifasiszta harc résztvevőinek, segítségükkel ápolja a magyar és az in- ternecionailista sz'albadsághar- cos hagyományokat. Mindezen tevékenységgel hozzájáruljon a szociail izmus építéséhez, o szocializmus eszméinek terjesztéséhez. A szövetségnek egyik legfőbb feladata volt és marad a jövőben is az ifjúság szocialista, hazafias és 'internacionalista szellemiben való nevelése. — A Mcigyar Partizán Szövetség - betöltve történelmi hivatását — általiakul a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségévé, ami mostantól a magyar partizánok, aintütaisiszta harcosok és ellenállók, koncentrációs táborok egykori foglyainak egységes szervezeteként folytatja tevékenységét. A Hazafias Népfront részeként még nagyobb részt váMail hazánk politikai, társadlailmi feladatainak megvalósításából. A tagság odaadó munkájára', a haladás ügyének szolgálatára mindig bizton számíthat pártunk, kormányunk, egész népünk — mondotta befejezésül Úszta Gyulai. A beszámölót követően nyolcán szólaltak fel. Korom Mihály, az IMSZMP Központi Bizottságának titkára ö Központi Bizottság nevében köszöntötte az értekezlet résztvevőit és átadta Kádár János személyes üdvözletét és jókívánságait. Az országos értekezlet ezt követően elfogadta azt a javaslatot, mely szerint a partizán szövetség megváltoztatja nevét és ai jövőbeni a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségeként működik a Hazafias Népfront keretében és az el len- ól lók nemzetközi szövetsége tagszervezetéként. Követik az ellenállási hőre legjobb hagyományait, s tevékenyen kívánnak részt venni o béke megőrzéséért, a. társadalmi haladásért folyó küzdelemben. A tanácskozáson jelenlévőkből — a megszűnt partizán szövetség váilaisztimányi tagijaiból és a területi szerveik küldöttéiből — megállókéit az új szövetség országos bizottságai. A bizottság megválasztotta a szövetség vezető szerveit. A szövetség elnöke Ajtai 'Miklós nyugalmazott 'mlinliszterelnölk-helyettes, főtitkára Ispánovits Márton, a Bács-iKiskun megyei MÉSZÖV elnöke lett. A szövetség alel- nökei: Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség nyugalmazott főtitkára, Oláh István vezérezredes, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, miniszterhelyettes, Padányi Mihály n yugailma'zott minis zte rhél yettes, Sárközi Sándor n.yugdl mázott vezérőrnagy, dr. Tafiska István igazgató-főorvos, Tömipe István, aiz Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke, Uszto Gyula, O Magyar Partizán Szövetség nyugalmazott főtitkára. Megválasztották a tíztagú elnökséget is, (Folytatás a 2. oldalon.) megbeszélések Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására január 5—9. között látogatást tett hazánkban Jan de Boo, a Holland Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a külügyi osztály vezetője. A holland párt képviselőjét fogadta Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Megbeszélést folytatott vele Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatója, a Központi Bizottság tagjai, valamint Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Jan de Boo látogatást tett az Országos Béketanács titkárságán és Veszprém megyében. Az őszinte, elvtársi légkörű megbeszéléseken vélemény- cserére került sor a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, s áttekintették a két párt kapcsolatainak alakulását. Ipari szövetkezetekben dolgozó fiatalok megyei ifjúsági parlamentje Szekszárdon A megye ipari szövetkezeteinél a múlt év decemberében negyedik alkalommal rendezték az ifjúsági parlamenteket. Az ipari szövetkezetekben dolgozó fiatalok megyei ifjúsági parlamentjét az idén ezúttal a szekszárdi Garay-szálló emeleti helyiségében hívták össze tegnap délelőttre. Az ifjúsági parlamenten jelen volt Antal Pál, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztálya ifjúsági felelőse, Klem Péter, a KISZ KB munkatársa, Keresztes János, a megyei tanács ifjúsági titkára, Kari Imre, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára valamint Fodor Tibor, az ipari szövetkezetek szövetsége elnöke. Katz Edit, a KISZÖV elnökség tagja megnyitója után Fodor Tibor kért, s kapott szót. A szövetség elnöke vitaindító beszédében kitért az elmúlt évek során szerzett tapasztalatokra, az első megyei ifjúsági parlamenten elhangzott felszólalásokra, az azóta eltelt időszak eredményeire. Egyebek között arra, hogy a megye ipari szövetkezeteiben dolgozóknak több mint negyven százaléka harminc éven aluli, így az ifjúsági parlamenteknek különösen nagy szerepe van a szövetkezetek életében. Fodor Tibor beszédében hangsúlyozta a jó munkahelyi légkör jelentőségét, s annak hatásait a termelésre, az eredményekre. Beszámolt néhány vívmányról, amelyet az első.ifjúsági parlament óta sikerült megteremteni. Szólt a fiatalok lakásproblémáiról, szakmai és politikai továbbképzésükről, az általuk végzett kommunista műszakok és társadalmi mup- kaakciók eredményeiről. A szövetség elnöke kiemelten foglalkozott a munkaidő- alap kihasználtságával, az egész- és törtnapi kiesések motívumaival. Megállapította; „Főleg a fiatal munkavállalóknál fordul elő gyakrabban az igazolatlan hiányzás” — a statisztikai adatok legalábbis ezt igazolják. Fodor Tibor vitaindító beszédét a megye huszonhárom ipari szövetkezetéből érkezett — a munkahelyi ifjúsági parlamenteken megválasztott — küldöttek hozzászólásai követték. Elsőként Váczi Aliz, a Duna- földvári Gumiipari Szövetkezet küldötte szólalt föl. Hozzászólásában a szövetkezetben végrehajtott termékszerkezet-váltás hatásairól beszélt, a fiatalok aktív munkavégzéséről, valamint a szocialista brigádmozgalom jelentőségéről a fiatal munkavállalók életében. Bóna Jánosné, a dombóvári Unió küldötte lakásproblémákat feszegetett, s tett néhány javaslatot is az ifjúsági parlament résztvevőinek. Horváth Attila, a SIMOVILL küldötte a fiatalok továbbképzési lehetőségeiről, valamint az oktatóbázisokhoz való körülményes utazásokról beszélt, míg Szebényi Géza, a Bálaszéki Fémipari Szövetkezet küldötte a szövetkezeti demoxrá- ciával, az érdekvédelemmel valamint a tisztségviselők munkájával foglalkozott. A hozzászólók között volt még Pesti Béla, a BONY KS, Torondy László, a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet, Bogos István, a Tolna megyei Lakás- karbantartó Szövetkezet küldötte is. I Kari Imre, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára hozzászólásában kiemelten foglalkozott a fiatalok közéleti aktivitásával, a lakásépítési lehetőségekkel, valamint az ifjúsági versenyformákkal. Az ipari szövetkezetekben dolgozó fiatalok megyei ifjúsági parlamentjének utolsó napirendi pontjaként küldötteket választottak meg az OKISZ ifjúsági parlamentjére. Ezen a tanácskozáson küldöttként részt vesz majd: Molnár József, Jantner László, Ohcmen József- né, PongrácZ' József, Poor Ida, Torondy László és Puskás Ildikó. Az ipari minisztérium köny- nyűipari szekcióülésére Takács Györgyit, a Bonyhádi Ruhaipari Szövetkezet küldöttét választották meg. Fodor Tibor, a KISZOV elnöke vitaindítóját tartja
