Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

1982. január 9. NÉPÚJSÁG 7 Zseton a művezetőnél... A srürkésikék zománcedény­ben vannak a zsetonok. Darab­ja általiéban tíz (forintot ér, de decemberben például 33 forin­tot adták érte. A művezető fel­adatai, hogy P jó munkáért egyet-egyet átnyújtson annak, aki megérdemli. A (Bonyhádi Zo. máncárugyárbain tavaly a ne­gyedik negyedévben vezették be a mozgóbérezés zsetonos módszlerét. Aztán kiderült; nem is olyan egyszerű ez o dolog... Több el­lensége akadt, mint támogató­ja. — Pofapénz lesz — mondták az emberek- — A művezető majd a jó embereinek adja a zsetont, a többiek meg nézhetik a csillagos eget. — Olyan eddig még nem volt — mondja Balázs Mátyás párt­titkár —, hogy egy művezető kérte volna: a döntésibe vonjuk be o szakszervezti bizalmit is. Most a zsetonnál ez is előfor­dult — -Ez nem demokrácia kérdé­se — mondtuk — A tiéd a zse­ton, úgy élj véle, hogy segítse a munkádat. ötödik hónapja „működik" a mozgóbérezés zsetonos rend­szere. A taipasztdlatokat ku­tattuk a gyár zománcozó mű­helyében. AZ ÁRU BESZÉL... Jung Konrád művezető: — Az áru 'beszél. Ha megné­zem a kész edényt, látom, hogy hol rontották el. Ebből tudom, kinek kell adni zsetont és kinek nem. — Milyen alapon ad jutal­mat? Az addig világos, hogy a kész munka minősít... Szubjek­tív elemek egyáltalán nem ját­szanak szerepet? — Hogy pofopénz-e? — Kérdezhetjük így is. — Az is. De, nem dolgozom magam ellen, csak olyannak adok, akiért felelősséget is vál­lalhatók. Balogh Károlyné — Az nem fordult elő, hogy pluszmunkáért ad? — Arra ott van a túlóra. — Olyan, hogy követelik a zsetont, mert máskülönben nem végzik él a munkát? — Véletlenül sem! — Akkor miért ellenzik? — Nézze, harminc évig az egyenlőséget magyaráztuk az embereknek, most meg odaáll eléjük egy művezetőcske és ad egy ötvenforfntos zsetont. Egyik napról a> másikra ez nem megy... — Jobb lett a művezető hely­zete? — Jobb is, rosszabb is: Oda kell figyelni az emberekre. INKÁBB A? ALAPBÉRT Mint minden „újítás”, ez is ellentmondásos. De, aki vállal­ja az újat, számolnia kell az ellenállással is. A gyárban er­re aondoltak is, de az előzetes viták ellenére bevezették az új ösztönző módszert. Beszélgessünk az emberekkel, nézzünk a-z ellentmondósok mö­gé. Ébert Jánosné 12 éve dolgo­zik az üzemben', ugyanazon'' a munkahelyen, a savazában föl­rakó. Decemberben 11, novem­berben pedig 14 zsetont kapott, ez forintban először 366, má­sodszor 490-et ért. — A béremelés lenne a jobb, az biztos pénz, a. zseton meg bizonytalan — jelenti ki mind­járt a beszélgetés elején. A következő partnerünk, Né­meth János 27 éve dolgozik az üzemben. Novemberben 8, de­cemberben pedig 6 zsetont ka­pott, ami nem sok. Nem mond se jót, sem rosszat, úgy van jól, ahogy van, de megjegyzi: — Egyszer, talán nyolc éve megpróbálták már ezt a mód­szert, cikkor nem vált be... — Nem sértő, hogy kevés a jutalom? — A természetem sem olyan, hogy ezeen problémázzaik. — Érződik, hogy figyeli a munkáját a művezető? — Régóta dolgozom a gyár­ban, magamat figyelem, hát hogy nézne ki, hogy engemet a művezetőnek még külön is fi­gyelni, vagy Tigyelmezteni kelle­ne. — Többet várna? — Nem azt mondom, hogy nem várnák el többet, de men­jek el reklamálni? EGYMÁS ELLEN... Bárkit kérdezek, elégedett. Azt mondják: „(Nem figyeljük, mit kap a másik!” Déhát akkor hol itt az ösztönzés? Vagy fi­gyelik egymást, csak nem be­szélnek róla? (Balogh Károlyné (tizenkilenc éve „zománcgyári" a férje is itt dolgozik. A következőket mondja : — Ezzel a> zsetonnal a dolgo­zókat egymás ellen hergelik. — A művezetőre nézek a mondat hallatán, nem árul él meglepe­tést, ezek szerint ismeri Balogh Károlyné véleményét. — Úgy hallottam, hogy visz- szautasította ai zsetont — mon­dom. — Visszautasítottam, de nem a zseton ellen vagyok. — Ez fur. csa — gondolom —, mert tudom o kimutatásokból, hogy novem­berben 17, decemberben pedig 15-öt kapott, ez pedig azt je­lenti, hogy a legjobb dolgozók között van. — Téhàf nem a zseton ellen vám? — Nem. Azt mondtam, hogy először a béreket rendezzék. Be­csüljék meg a régi dolgozókat, ne forduljon elő, hogy ha va­lakit felvesznek az utcáról, az egy forinttal nagyobb órabért kap... Ha ezt megoldották, ak­kor jöhet a differenciálás, így — sajnos — nem jó. — Tudja, hogy a többiek mennyit kaptak? — Nem. (Ezt nem hiszem el, mivel az előbb azlt hallottam, hogy a „dolgozókat egymás ellen, her­gelik". De eddig még senki sem mondta, hogy figyeli, ki, hány zsetont kap és mikor. Ez ma­radjon a műhély titkai, tulajdon­képpen számomra nem is érde­kes. Egyet tudok: a műhely tisz­ta, kevesen vannak, akik .nem a munkával foglalkoznak, szóval éppen ez lett volna az elképze­lés. Erről Jung Konrád művezető a következőket mondja : — Az a cél, hogy mindenki dolgozzon folyamatosan, jó mi­nőségű munkát adjon' ki a keze ától, tiszta legyen a munkahe­lye.« (Ezt 'pedig elérték. Pofapénz? ösztönzés? Egyál­talán lehet erre választ adni? Vagy már választ is adtunk rá; ösztönzés vitával! HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVAID KAROLY Jól kezdték a második évet ­Előtérben az iskolák, lakások építése Négyszázmilliós a TOTÉV terve Hosszú, majdnem kéthetes szünet után, hétfőn „begyúj­tottak" a TOTÉV építkezésein is, megkezdték az 1982-es évi tervek teljesítését. Volt lehe­tőség arra, hogy hosszabb szü­netet tartsanak az ünnepek tájékán, mert ledolgozták azo­kat a napokat, ugyanakkor a karácsony előtti gyorsmérlegből az derült ki, hogy az éves ter­vet nyereséggel teljesítették. Tizenhárommillió forintos nye­reség elérését tűzték célul, ám ennél közel tízmillióval lesz több. A hétfő, tehát az 1982-es év úgy kezdődött a vállalatnál, hogy csak néhány helyen volt némi hátralék, de a vállalati összegezés jó eredményt mu­tatott. Egyik építkezést ugyan­is a másik rovására, bizonyos okok miatt előbbre kellett so­rolni. Tehát volt jelentős túl­teljesítés, mert a köz érdeke úgy kívánta, elmaradt viszont kevésbé fontos munka. Amikor a munkásszállító autóbuszok megérkeztek a negyvenkét élő munkahelyre — mindegyik nagyobb értékű, mint egymillió forint —, első­nek a munka megkezdését ké­szítették elő. Tehát üzembe he­lyezték a gépeket, befűtöttek a melegedőkbe, újra átvizsgál­ták a rajzokat, és számbavet- ték az anyagkészletet. Minden rendben találtatott, s kedden — a kedvező idő is közreját­szott ebben — szinte tavaszias hangulatban-légkörben kezd­ték, azaz folytatták már a munkát. Szerencsére a múlt évi szer­vezési intézkedések révén si­került a vállalat erőit össz­pontosítani, így lényegesen ke­vesebb munkahelyre kell fi­gyelni. Az erők, gépek, techni­ka összpontosítása, persze le­hetővé teszi a hatékonyabb munkát is, ugyanakkor rövidít­heti az építési időt. Erre az utóbbira is igen nagy szükség van, hiszen idén különösen az iskolaépítés és a lakásépítés területén állnak igen nagy fel­adatok a vállalat kollektívája előtt. Szinte a megye minden na­gyobb településén építenek idén különféle megrendelések alapján lakásokat, összesen 288-at. Dombóvárott 32 lakást építenek, Tamásiban kétszer húszat, Pakson negyvenet, Du- naföldvárott harminckettőt, Szekszárdon a Baktában hu­szonhetet a Volán dolgozóinak, egy huszonheteset pedig OTP- megrendelésre. A Bottyán he­gyi negyven lakás szövetkezeti, Tamásiban pedig újabb 18 cél- csoportos. Tehát van bőven munka, s vegyük még ehhez az „átmenetet”, az idén két­száz lakást úgy kell előkészí­teni, hogy azokat 1983-ban átadhassák. Főleg Szekszárdon és Tamásiban lesznek ezek az „átmenő” épületek. A TOTÉV négyszázmilliás idei programjából százmilliót képvisel az iskolaépítés. Pak­son nyolc tantermes, Dombóvá­rott 24 tantermes iskolát kell az idén befejezni. És a leg­fontosabb: a szekszárdi új la­kótelepen, a Baktában a hu- nyonnyolc tantermes iskola épí­tésére ötvenmillió forintot kell beépíteni. Itt az alapozást el­kezdték. „Vidéken" is van bő­ségesen munka : Balatonföld­váron be kell fejezni a két tíz­szintes szállodát, s a jövő évre csak minimális munka vihető át, néhány nem jelentős ki­szolgáló épület elkészítése. Az elmúlt évtizedekben sok mezőgazdasági épületet készí­tettek a TOTÉV munkásai. Az idei ilyen jellegű munka főleg Pakson lesz, két, egyenként öt» száz vagonos gabonatárolót kell építeniük... És a feladatok sorolása ta­lán soha nem érne véget, mert ez az a vállalat, amely a ta­nácsé, tehát ha sürgős beruhá­zás van, a megyei beruházási politika végrehajtása szerint „irányítják” a tanácsi vezetők, így kerül sor a kereskedelmi szakközépiskola korszerűsíté­sére, hozzáfognak a palánki szakközépiskola átépítéséhez — de itt a munkát csak a terv­időszak végén fejezik be. A vállalati programot még a múlt évben, december ele­jén, bizalmitestületen keresztül is ismertették a dolgozókkal. Termelési tanácskozásokon szóltak a feladatok konkrét elvégzéséről, egyes brigádok munkájáról. Ennek hatására, már az év első napján hozzá­fogtak az idei szocialista mun- kaverseny-feladatok kidolgo­zásához, ezt a brigádokhoz e hó végén juttatják el. 1192 fizikai dolgozó és 292 alkal­Tavaly épült fel a vállalatnál a megye egyik legkorszerűbb tmk-csarnoka mázott, valamint száznyolcvan ipari tanuló szorgos munkája révén valósul meg a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Sze­relőipari Vállalat idei terve. A folyamatos munkához szüksé­ges feltételeket megteremtet­ték, szorosabbá tették a kap­csolatot az alvállalkozókkal. Miután már tavaly is — az év második felében — minden szombat szabad volt a munka­helyeken, így az idén nem áll­nak e tekintetben új helyzet előtt, bár néhány intézkedés­re azért szükség van, a mun­kák nagyobb mérvű szervezé­sére, s e tekintetben az intéz­kedések szigorú betartására. Éppen az egy munkahelyre ju­tó több munkás révén, azt várják, hogy hatékonyabb lesz a munka, mert az emberek egymást jobban támogatják — valamint a gépek jobb kihasz­nálása is lehetővé válik, s így az egy főre jutó termelési ér­ték idén várhatóan 3 százalék­kal növekszik. A nyereség nö­vekedésének mértékét is ha­sonló mértékűnek tervezik. Kedden hajnalban jártunk a szekszárdi építkezéseken. Min­denütt dolgoztak, főleg a szak­ipar, de a kőművesek is se­rénykedtek. A vállalat központi telepén, az új tmk-csarnokban meglehetősen jó körülmények (között végezhetik az iparosok a munkát. Az irodákban, e héten teljes erővel az év végi zárás­sal foglalkoztak, értékelték, ele­mezték a múlt évi munkát. A TOTÉV negyvenkét élő munkahelyén nyugodt körülmé­nyek között fogtak hozzá a ha­todik ötéves terv második évi feladatainak megvalósításához. PALKOVACS JENŐ KAPFINGER ANDRÁS Egy tál zseton és Jung Konrád művezető Németh János Ébert Jánosné

Next

/
Thumbnails
Contents