Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
1982. január 9. NÉPÚJSÁG 7 Zseton a művezetőnél... A srürkésikék zománcedényben vannak a zsetonok. Darabja általiéban tíz (forintot ér, de decemberben például 33 forintot adták érte. A művezető feladatai, hogy P jó munkáért egyet-egyet átnyújtson annak, aki megérdemli. A (Bonyhádi Zo. máncárugyárbain tavaly a negyedik negyedévben vezették be a mozgóbérezés zsetonos módszlerét. Aztán kiderült; nem is olyan egyszerű ez o dolog... Több ellensége akadt, mint támogatója. — Pofapénz lesz — mondták az emberek- — A művezető majd a jó embereinek adja a zsetont, a többiek meg nézhetik a csillagos eget. — Olyan eddig még nem volt — mondja Balázs Mátyás párttitkár —, hogy egy művezető kérte volna: a döntésibe vonjuk be o szakszervezti bizalmit is. Most a zsetonnál ez is előfordult — -Ez nem demokrácia kérdése — mondtuk — A tiéd a zseton, úgy élj véle, hogy segítse a munkádat. ötödik hónapja „működik" a mozgóbérezés zsetonos rendszere. A taipasztdlatokat kutattuk a gyár zománcozó műhelyében. AZ ÁRU BESZÉL... Jung Konrád művezető: — Az áru 'beszél. Ha megnézem a kész edényt, látom, hogy hol rontották el. Ebből tudom, kinek kell adni zsetont és kinek nem. — Milyen alapon ad jutalmat? Az addig világos, hogy a kész munka minősít... Szubjektív elemek egyáltalán nem játszanak szerepet? — Hogy pofopénz-e? — Kérdezhetjük így is. — Az is. De, nem dolgozom magam ellen, csak olyannak adok, akiért felelősséget is vállalhatók. Balogh Károlyné — Az nem fordult elő, hogy pluszmunkáért ad? — Arra ott van a túlóra. — Olyan, hogy követelik a zsetont, mert máskülönben nem végzik él a munkát? — Véletlenül sem! — Akkor miért ellenzik? — Nézze, harminc évig az egyenlőséget magyaráztuk az embereknek, most meg odaáll eléjük egy művezetőcske és ad egy ötvenforfntos zsetont. Egyik napról a> másikra ez nem megy... — Jobb lett a művezető helyzete? — Jobb is, rosszabb is: Oda kell figyelni az emberekre. INKÁBB A? ALAPBÉRT Mint minden „újítás”, ez is ellentmondásos. De, aki vállalja az újat, számolnia kell az ellenállással is. A gyárban erre aondoltak is, de az előzetes viták ellenére bevezették az új ösztönző módszert. Beszélgessünk az emberekkel, nézzünk a-z ellentmondósok mögé. Ébert Jánosné 12 éve dolgozik az üzemben', ugyanazon'' a munkahelyen, a savazában fölrakó. Decemberben 11, novemberben pedig 14 zsetont kapott, ez forintban először 366, másodszor 490-et ért. — A béremelés lenne a jobb, az biztos pénz, a. zseton meg bizonytalan — jelenti ki mindjárt a beszélgetés elején. A következő partnerünk, Németh János 27 éve dolgozik az üzemben. Novemberben 8, decemberben pedig 6 zsetont kapott, ami nem sok. Nem mond se jót, sem rosszat, úgy van jól, ahogy van, de megjegyzi: — Egyszer, talán nyolc éve megpróbálták már ezt a módszert, cikkor nem vált be... — Nem sértő, hogy kevés a jutalom? — A természetem sem olyan, hogy ezeen problémázzaik. — Érződik, hogy figyeli a munkáját a művezető? — Régóta dolgozom a gyárban, magamat figyelem, hát hogy nézne ki, hogy engemet a művezetőnek még külön is figyelni, vagy Tigyelmezteni kellene. — Többet várna? — Nem azt mondom, hogy nem várnák el többet, de menjek el reklamálni? EGYMÁS ELLEN... Bárkit kérdezek, elégedett. Azt mondják: „(Nem figyeljük, mit kap a másik!” Déhát akkor hol itt az ösztönzés? Vagy figyelik egymást, csak nem beszélnek róla? (Balogh Károlyné (tizenkilenc éve „zománcgyári" a férje is itt dolgozik. A következőket mondja : — Ezzel a> zsetonnal a dolgozókat egymás ellen hergelik. — A művezetőre nézek a mondat hallatán, nem árul él meglepetést, ezek szerint ismeri Balogh Károlyné véleményét. — Úgy hallottam, hogy visz- szautasította ai zsetont — mondom. — Visszautasítottam, de nem a zseton ellen vagyok. — Ez fur. csa — gondolom —, mert tudom o kimutatásokból, hogy novemberben 17, decemberben pedig 15-öt kapott, ez pedig azt jelenti, hogy a legjobb dolgozók között van. — Téhàf nem a zseton ellen vám? — Nem. Azt mondtam, hogy először a béreket rendezzék. Becsüljék meg a régi dolgozókat, ne forduljon elő, hogy ha valakit felvesznek az utcáról, az egy forinttal nagyobb órabért kap... Ha ezt megoldották, akkor jöhet a differenciálás, így — sajnos — nem jó. — Tudja, hogy a többiek mennyit kaptak? — Nem. (Ezt nem hiszem el, mivel az előbb azlt hallottam, hogy a „dolgozókat egymás ellen, hergelik". De eddig még senki sem mondta, hogy figyeli, ki, hány zsetont kap és mikor. Ez maradjon a műhély titkai, tulajdonképpen számomra nem is érdekes. Egyet tudok: a műhely tiszta, kevesen vannak, akik .nem a munkával foglalkoznak, szóval éppen ez lett volna az elképzelés. Erről Jung Konrád művezető a következőket mondja : — Az a cél, hogy mindenki dolgozzon folyamatosan, jó minőségű munkát adjon' ki a keze ától, tiszta legyen a munkahelye.« (Ezt 'pedig elérték. Pofapénz? ösztönzés? Egyáltalán lehet erre választ adni? Vagy már választ is adtunk rá; ösztönzés vitával! HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVAID KAROLY Jól kezdték a második évet Előtérben az iskolák, lakások építése Négyszázmilliós a TOTÉV terve Hosszú, majdnem kéthetes szünet után, hétfőn „begyújtottak" a TOTÉV építkezésein is, megkezdték az 1982-es évi tervek teljesítését. Volt lehetőség arra, hogy hosszabb szünetet tartsanak az ünnepek tájékán, mert ledolgozták azokat a napokat, ugyanakkor a karácsony előtti gyorsmérlegből az derült ki, hogy az éves tervet nyereséggel teljesítették. Tizenhárommillió forintos nyereség elérését tűzték célul, ám ennél közel tízmillióval lesz több. A hétfő, tehát az 1982-es év úgy kezdődött a vállalatnál, hogy csak néhány helyen volt némi hátralék, de a vállalati összegezés jó eredményt mutatott. Egyik építkezést ugyanis a másik rovására, bizonyos okok miatt előbbre kellett sorolni. Tehát volt jelentős túlteljesítés, mert a köz érdeke úgy kívánta, elmaradt viszont kevésbé fontos munka. Amikor a munkásszállító autóbuszok megérkeztek a negyvenkét élő munkahelyre — mindegyik nagyobb értékű, mint egymillió forint —, elsőnek a munka megkezdését készítették elő. Tehát üzembe helyezték a gépeket, befűtöttek a melegedőkbe, újra átvizsgálták a rajzokat, és számbavet- ték az anyagkészletet. Minden rendben találtatott, s kedden — a kedvező idő is közrejátszott ebben — szinte tavaszias hangulatban-légkörben kezdték, azaz folytatták már a munkát. Szerencsére a múlt évi szervezési intézkedések révén sikerült a vállalat erőit összpontosítani, így lényegesen kevesebb munkahelyre kell figyelni. Az erők, gépek, technika összpontosítása, persze lehetővé teszi a hatékonyabb munkát is, ugyanakkor rövidítheti az építési időt. Erre az utóbbira is igen nagy szükség van, hiszen idén különösen az iskolaépítés és a lakásépítés területén állnak igen nagy feladatok a vállalat kollektívája előtt. Szinte a megye minden nagyobb településén építenek idén különféle megrendelések alapján lakásokat, összesen 288-at. Dombóvárott 32 lakást építenek, Tamásiban kétszer húszat, Pakson negyvenet, Du- naföldvárott harminckettőt, Szekszárdon a Baktában huszonhetet a Volán dolgozóinak, egy huszonheteset pedig OTP- megrendelésre. A Bottyán hegyi negyven lakás szövetkezeti, Tamásiban pedig újabb 18 cél- csoportos. Tehát van bőven munka, s vegyük még ehhez az „átmenetet”, az idén kétszáz lakást úgy kell előkészíteni, hogy azokat 1983-ban átadhassák. Főleg Szekszárdon és Tamásiban lesznek ezek az „átmenő” épületek. A TOTÉV négyszázmilliás idei programjából százmilliót képvisel az iskolaépítés. Pakson nyolc tantermes, Dombóvárott 24 tantermes iskolát kell az idén befejezni. És a legfontosabb: a szekszárdi új lakótelepen, a Baktában a hu- nyonnyolc tantermes iskola építésére ötvenmillió forintot kell beépíteni. Itt az alapozást elkezdték. „Vidéken" is van bőségesen munka : Balatonföldváron be kell fejezni a két tízszintes szállodát, s a jövő évre csak minimális munka vihető át, néhány nem jelentős kiszolgáló épület elkészítése. Az elmúlt évtizedekben sok mezőgazdasági épületet készítettek a TOTÉV munkásai. Az idei ilyen jellegű munka főleg Pakson lesz, két, egyenként öt» száz vagonos gabonatárolót kell építeniük... És a feladatok sorolása talán soha nem érne véget, mert ez az a vállalat, amely a tanácsé, tehát ha sürgős beruházás van, a megyei beruházási politika végrehajtása szerint „irányítják” a tanácsi vezetők, így kerül sor a kereskedelmi szakközépiskola korszerűsítésére, hozzáfognak a palánki szakközépiskola átépítéséhez — de itt a munkát csak a tervidőszak végén fejezik be. A vállalati programot még a múlt évben, december elején, bizalmitestületen keresztül is ismertették a dolgozókkal. Termelési tanácskozásokon szóltak a feladatok konkrét elvégzéséről, egyes brigádok munkájáról. Ennek hatására, már az év első napján hozzáfogtak az idei szocialista mun- kaverseny-feladatok kidolgozásához, ezt a brigádokhoz e hó végén juttatják el. 1192 fizikai dolgozó és 292 alkalTavaly épült fel a vállalatnál a megye egyik legkorszerűbb tmk-csarnoka mázott, valamint száznyolcvan ipari tanuló szorgos munkája révén valósul meg a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat idei terve. A folyamatos munkához szükséges feltételeket megteremtették, szorosabbá tették a kapcsolatot az alvállalkozókkal. Miután már tavaly is — az év második felében — minden szombat szabad volt a munkahelyeken, így az idén nem állnak e tekintetben új helyzet előtt, bár néhány intézkedésre azért szükség van, a munkák nagyobb mérvű szervezésére, s e tekintetben az intézkedések szigorú betartására. Éppen az egy munkahelyre jutó több munkás révén, azt várják, hogy hatékonyabb lesz a munka, mert az emberek egymást jobban támogatják — valamint a gépek jobb kihasználása is lehetővé válik, s így az egy főre jutó termelési érték idén várhatóan 3 százalékkal növekszik. A nyereség növekedésének mértékét is hasonló mértékűnek tervezik. Kedden hajnalban jártunk a szekszárdi építkezéseken. Mindenütt dolgoztak, főleg a szakipar, de a kőművesek is serénykedtek. A vállalat központi telepén, az új tmk-csarnokban meglehetősen jó körülmények (között végezhetik az iparosok a munkát. Az irodákban, e héten teljes erővel az év végi zárással foglalkoztak, értékelték, elemezték a múlt évi munkát. A TOTÉV negyvenkét élő munkahelyén nyugodt körülmények között fogtak hozzá a hatodik ötéves terv második évi feladatainak megvalósításához. PALKOVACS JENŐ KAPFINGER ANDRÁS Egy tál zseton és Jung Konrád művezető Németh János Ébert Jánosné
