Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
Mai számunkból-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------■ S zekszórd mellett, Palánkon van a Sárszentmihályi ÁG egyik nádtelepe. Ezekben a napokban javában takarítják be az év termését. Erről készült felvételeinket az ötödik oldalon találhatja az olvasó. Az itt látható képünk a Nagymányok melletti nádasban készült, ahol korszerű gép takarítja be a nádat, melyet aztán Szekszárdon dolgoznak fel. Mádból ualuta XXXII. évfolyam, 7. szám. ARA: 1,80 Ft 1982. január 9., szombo Vlagyimir Pavlov kitüntetése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Vlagyimir Jakovlevics PaVlovot, a Szovjetunió budapesti nagykövetét. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vlagyimir Pavlov- na'k Magyarországról történő végleges elutazása alkalmából, az országaink és testvérpártjaink kapcsolatainak ápolásában és erősítésében, valamint a gazdasági, a kulturális és a műszaki-tudományos eqyüttmű- ködés fejlesztésében kifejtett munkássága elismeréseként a Béke és Barátság Érdemrendet bdamányozta. A kitüntetést Losonczi Pál pénteken az Országházban nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Púja Frigyes külügyminiszter, s ott voltak a szovjet nagykövetség vezető képviselői is. * Vlagyimir Jakovlevics Pavlov a budaipesti szovjet nagykövetségen fogadást adott abból az alkalomból, hogy a napokban végleg elutazik Magyarországról. A fogadáson részt vett Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Marjai József, a Minisztertanács él nőkbe lyettese, valamint a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, az országgyűlés több tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. A fogadáson jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagija is. Jól vizsgázott o reaktor A múlt év december 23-ára teremtették meg annak a feltételét, hogy az atomerőmű állami ellenőrző és indító bizottsága megadta az engedélyt a reaktor nyomáspróbájának és a cirkulációs mosatás megkezdé- (Folytatás a 2. oldalon.) MAGYAR INTÉZET SZÓFIÁBAN (8. old.) A MANPOK-VOLGY ÉS VÍZESÉSEI (9. old.) A LEGFIATALABB PARANCSNOK (9. old.) RUGÓKONCERT (10. old.) AZ ESZTERGOMI FŐSZÉKESEGYHÁZI KÖNYVTÁR (11. old.) HÁROMKEREKŰ HONDA (12. old.) SZEMÉTOZON VILÁGSZERTE (12. old.) ZSETON A MŰVEZETŐNÉL (7. old.) AZ ÚT TOVÁBB ÉPÜL... (4. old.) BESZÉLJÜNK A PEDAGÓGUSOKRÓL (5. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) fe. NÉGYSZÁZMILLIÓS A TOTÉV TERVE (7. old.) KÖZÖS ŰRREPÜLÉSRE KÉSZÜLNEK (8. old.) AMÍG A BESZÁMOLÓ A TAGGYŰLÉS ELÉ KERÜL (3. old.) Jelentudat Ha történelemről, történelmi ismeretekről beszélünk, többnyire évszámokra, személy- és helységnevekre gondolunk, netán egykori ke'llemes vagy kellemetlen, az iskolai történelemórákon szerzett élményeinkre. És nem mindig értjük, hogy miért emlegetik oly gyakran a történelmet nélkülözhetetlen tudásként. Ami nélkül nem érthető igazán a jelen, és aligha képzélihető el a jövő alakulása. Azon az adathalmazon múlna? Anélkül, hogy a lexikális tudás jelentőségét megkérdőjeleznénk, érdemes egy eszmefuttatás erejéig elszakadni ettől. Ugyanis a történelmi ismeret elsődlegesen folyamatok és összefüggések megértése. Egy-egy adat önmagában keveset mond. Vegyük példának a magyar szabadságharcot, amelyről sokan úgy véljük, hogy róla tudunk a legtöbbet, már csak azért is, mert nemzeti büszkeségünk egyik forrása. Vajon 1848 márciusának ismerői lehetünk-e úgy, hogy az akkori Euróoa történéseit, eszméit „kihagyjuk” belőle? Hogy — mai közkeletű szóval élve — a nemzetközi helyzet kívül reked ismereteinken? És a hazai előzmények nélkül vajon érthető-e mindaz, ami március idusa után történt? Nyilván nem. És nem érthetjük, 'pontosabbon fogalmazva, csak részben érthetjük az irodalmi, művészeti alkotásokat, a természettudományos (felfedezéseket a keletkezési korukat jellemző sajátosságok nélkül. 'Miiért éppen arról és úgy szól a mű, miért éppen azzal a kérdéssel foglalkozott a természet- tudós? Ezek a kérdések a produktum lényegéhez tartoznak. Eqy-egy korról alkotott képünk úgy válhat teljessé, ha a szűkebb értelemben vett történelmi adalékokat kiegészítjük az akkori művészeti és természettudományos eredményekkel. És ha együtt látjuk a különböző országok egyidejű törekvéseit... Mi köze mindennek a jeledhez? A jelen ugyanis pontosan körülhatárolható, mondjuk, hogy az idei esztendő, vagy éppen a mai nap. Csakhogy ami a jelenben történik, az nem előzmény nélküli. Nem valamiféle „üres táblára” rajzolódnak föl napjaink történései. Valamit folytatnak vagy éppen valamit megtagadnak, meghaladnak. Még soha olyan gyorsan nem jutottok el az egyénihez a világ minden tájáról a napi információk, mint ■ korunkban. Olykor azt mondjuk — s okkal —, hogy képtelenek vagyunk feldolgozásukra, megemésztésükre. Részben azért, mert iszonyú mennyiségű ismeretanyag zúdul ránk, de részben azért is, mert nem tudjuk elhelyezni, nincs mihez kapcsolnunk az új ismereteket. Példának okáért a Fekete-Afrikában, az arab világban lezajló eseményeket az adott országok történelmének — jobb esetben — hiányos ismerete miatt fogadjuk értetlenül, holott ott azok egy folyamat részéi. Említhetünk hazai példát is. A közvéleményt élénken foglalkoztató, ha úgy tetszik, egyszerű példát. Az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott hazánk településszerkezete. Vitázunk róla, hogy vajon indokolt-e a főváros nagysága, törvényszerű-e a közép- és kisvárosok ilyetén fejlődése? Léhet-e a kérdésről érdemben véleményt nyilvánítani a történelmi előzmények mellőzésével? Aligha. Legalább annyit figyelembe kell vennünk, hogy milyen körülmények között és miért éppen Budapest iparosodott a legerőteljesebben, és miért fejlődött a városaink, a történelmi városaink jelentős része is mezőgazdasági településként? A mai döntések nyilván a maii helyzetet és a jövőbeni terveket tükrözik, ám magukbán foglalják az előzményeket, az úgynevezett történelmi örökséget is. Jelenünk megértéséről van szó tehát, a címül választott jelentudat nélkülözhetetlen eleme a múlt ismerete. A megnövekedett idegenforgalom következtében is gyakrabban szembesülünk a kérdéssel: kik vagyunk, mit jelent a mai szocialista Magyarország állampolgárának lenni. Sokan véleményt mondanak rólunk, és akarva-dkaratlanul véleményt formálunk, mindahányszor személyes kapcsolatba kerülünk más országok polgáraival. Joggal nehezményezzük, ha a „csikós-gulyás-paprikás" országával azonosítják hazánkat, mert e megítélés nemhogy felületes, hanem egyszerűen hamis. Iparosodott, korszerű mezőgazdaságot, fi- | gyelemre méltó kultúrát magáénak mondható ország állampolgárai vagyunk. S mert a változások, a fejlődés alkotó ; résztvevői is vagyunk, jogunk és kötelességünk a rólunk al- j kötött képet ilyenné, magyarán hitelessé formálni. Mindenekelőtt magunkban. Éhhez is szükségünk van a nemzet sorsának legalább vázlatos tanulmányozására, eszmék és téveszmék különválasztására, a nemzeti önismeretre. Kell-e tovább bizonygatni, hogy e feladatunknak csak a puszta adatok bálázásával nem teszünk eleget? És kelf-e még érv — számos kínálkozna — a dolgok lényegének megértéséhez, nevezetesen ahhoz, hogy belássuk: valóban nélkülözhetetlen a múlt ismerete. Éppen azért, hogy a jelenünkben otthon érezzük magunkat. M. D.
