Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

2 rilÉPÜJSÀG 1982. január 9. fl belügyminiszter-helyettes tájékoztatója az ország közbiztonsági helyzetéről A SZOT elnökségének ülése Lengyelország Varsában csütörtökön Jerzy Urbanski elnökletével ülést tar­tott a LEMP Központi Párt­ellenőrzési Bizottságának elnök­sége. Az elnökség tanulmányozta azokat a büntető intézkedése­ket, amelyeket a jelenlegi gaz­dasági helyzet kialakulásáért felelős személyek ellen hoztak, különös tekintettel azokra, akik a korábbi vezetésben elfoglalt helyüket jogtalan előnyök szer­zésére használták fel. A bizott­ság úgy határozott, hogy még januárban részletes és világos jelentést ad közre e kérdésről. Az elnökség megvitatta a je­lenlegi feladatok megvalósítá­sának menetét, jóváhagyta a bizottság vezetősége által kije­lölt irányvonalat, a kidolgozott munkamódszereket és határoza­tokat. A köz-ponti pártellenőrzé­si bizottság elnöksége hangsú­lyozta: a párt feladata minde­nekelőtt az, hogy a -marxizmus— len in-izmus és a LEMP szerveze­ti szabályzatában foglalt elvek alapján rendezze saját sorait. ternálását, jórészt humanitárius okokból, megszüntették. Az in­ternáltakra a börtönökénél eny­hébb rendtartás vonatkozik, gyakrabban fogadhatnak láto­gatókat, kaphatnak csomagot és gyakorolhatják vallásukat. Lehetőség van arra, hogy az egyház képviselői, élükön Glemp prímással és Madharski bíbo­rossal, valamennyi internálóin­tézményt felkeressék. A belügy­miniszter-helyettes rémhíreknek nevezte és cáfolta azokat a Lengyelországban is terjesztett állításokat, hogy az internálta­kat ruhátlanul, a szabad ég alatt tartanák. Boguslaw Stachura részletes tájékoztatást adott a december 13-tól 28-ig lezajlott inciden­sekről, amelyek során, mint kö­zölte, összesen kilenc ember vesztette életét. Ugyanebben az időszakban kettőszáznegyvenöt polgári személy és a rendfenn­tartó erők kettőszáz'-huszonkettő tagja sérült meg. Jó részük már elhagyta a kórházat. ségére utalnak. Ugyanakkor hi­ba volna azt hinni, hogy a szo­cialistaellenes erők már teljes vereséget szenvedtek volna. Minthogy részükről továbbra is veszélyek -fenyegetnek, fenn kell tartani a szükségállapotot, és annak rendelkezéseit lépésről lépésre, fokozatosan lehet csak enyhíteni. A belügyminiszter- helyettes végezetül rámutatott: a szükségállapot időszakát ar­ra kell felhasználni, hogy az egész társadalom kapcsolódjék be a munka normális ritmusá­ba és hogy fokozódjék az em­berek felelősségérzete az or­szág jövőbeni fejlődése iránt. A lengyel törvényhozás bi­zottsága, amely meghallgatta Tadeusz Sk-ora igazságügy- miniszter-helyettesnek az inter­náltak életrendjéről szóló be­számolóját is, határozatban biz­tosította támogatásáról a szük­ségállapot intézkedéseit. A szejm-bizottság megállapí­totta, hogy az új körülmények között a fegyveres erők és a rendfenntartó szervek példásan eleget tesznek feladataiknak. A bizottság kifejezte azt a meg­győződését, hogy a rendkívüli intézkedések jól szolgálják a szocialista megújulást, vala­mint a társadalmi és gazdasági reformok folytatását. * Az utazási lehetőségek szű­kössége ellenére naponta ezer­kétezer lengyel tér vissza hazá­jába — jelentette be a szejm állampolgári ügyekben illeté­kes albizottsága előtt a belügy­minisztérium képviselője. A bizottság az előzetes prog­ramnak megfelelően tegnap tar­totta meg soron következő ülé­sét. Az ülésen megállapították, hogy a hazatérők nem hittek a Lengyelországgal ellenséges -propagandának és megtartot­ták kötődésüket hazájukhoz. Kedden folytatódnak a genfi tárgyalások Ronald Reagan elnök csü­törtökön a Fehér Házban fo­gadta Paul Nitze-t, a közepes­hatótávolságú európai rakéták csökkentéséről Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyaláso­kon részt vevő amerikai kül­döttség vezetőjét. A megbeszélésen jelen volt Eugene Rostow, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszere­lési hivatal igazgatója, vala­mint Haig külügy- és Weinber­ger hadügyminiszter is. A Reuter brit hírügynökség meg­ítélése szerint a fehér házi ta­lálkozó arról tanúskodik, hogy Washington az „eurörakéta"- tárgyalásokat nem teszi függő­vé a lengyelországi helyzet alakulásától, legalábbis addig nem, amíg a Szovjetunió „ka­tonailag és közvetlenül be nem avatkozik" a fejleményekbe. A tavaly november 30-án kezdett genfi tárgyalásokat az ünnepek miatt tartott szünet után, kedden folytatja a Julij Kvicinszkij vezette szovjet és a Paul Nitze vezette amerikai küldöttség. Barátság ’82 A Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői ez évi kiképzési terveinek megfe­lelően január 25—30. között a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság területén — Litamerice, Libérée, Prága, Plzen és Kar­lovy Vary térségében — kerül sor a csehszlovák néphadsereg, a szovjet hadsereg és a Ma­gyar Néphadsereg kijelölt ala­kulatainak „Barátság ’82" el­nevezésű közös gyakorlatára. Francia-amerikai tárgyalások Franciaország és az Egyesült Államok együttműködik a Szov­jetunióba irányuló számítógép- és mikroelektronikai export el­lenőrzésében, és ezzel Párizs lényegében csatlakozik ahhoz a washingtoni állásponthoz, hogy a nyugati fejlett techno­lógia rendelkezésre bocsátása hozzájárulhat a szovjet hadi­technika fejlődéséhez. A szakszervezetek és a taná­csok együttműködésének irány­elveit vitatta meg pénteki ülé­sén a SZOT elnöksége. A jelenlegi irányelveket öt évvel ezelőtt dolgozták ki, az új követelmények most ezek kor­szerűsítését, az együttműködés célszerűségének fokozását te­szik szükségessé. Az utóbbi években a tanácsok népképvi­seleti, önkormányzati és állam- igazgatási munkájának jelentő­sége megnőtt, a korábbiaknál is többet tehetnek a dolgozók életkörülményeinek javításáért. A szakszervezetek pedig — ugyancsak nagyább lehetősé­geikkel élve — érdekvédelmü­ket a lakóterületekre is igye­keznék mind nagyobb mérték­ben kiterjeszteni. A tanácsok és a szakszervezetek egyesítik erői­ket, hogy az üzemi, a lakóhe­lyi, és a közéleti demokratiz­mus egyaránt fejlődjék, a dol­gozók minden olyan vállalati, terület- és településfejlesztési terv előkészítéséből részt vállal­janak, amely élet- és munka­körülményeiket közvetlenül érin­ti. A mostani ülésen megvita­tott korszerűsített irányelvekben (Folytatás a<z 1. oldalról.) sére. Az év utolsó napjaiban tervszerűen, program szerint vé­gezték a munkát a Paksi Atom­erőmű Vállalat szakemberei, azóta megtörtént a főkeringtető szivattyúk és segédberendezé­seik együttes vizsgája. Decem­ber 31-én indították el az első főkeringtető szivattyút, azt kö­vetően naponként helyeztek egyet-egyet üzembe. A fentiek mellett a hűtővízrendszer, az olajrendszerek és a levegő­rendszer is elkészült. így a hé­ten, csütörtökön teremtődött meg annak a feltétele, hogy a reaktor nyomáspróbáját meg­kezdjék. Először az egész rend­szer házi nyomáspróbáját vé­gezték el; meggyőződték arról, hogy a rendszer alkalmas-e a hatósági nyomáspróbák elvég­zésére. A reaktor és a primer- köri rendszerek fel vannak tölt­ve 250 köbméter sótalan vízzel, amelynek felfűtését megkezd­ték csütörtökön, a főkeringtető a SZOT elnöksége és a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatala rámutat, hogy az életkörülmé­nyek javítása gyakran nem is igényel anyagi eszközöket, csu­pán nagyobb körültekintést, jobb szervezést. Ezért a szak- szervezetek gyűjtsék össze, rangsorolják és továbbítsák a tanácsokhoz a dolgozók javas­latait, vegyenek részt a dönté­sek meghozatalában, mozgósít­sák tagjaikat a lakóterület éle­tét érintő feladatok végrehajtá­sára. A tanácsok pedig foko­zottan vegyék igénybe a szak­szervezetektől kapott informá­ciókat, a szakszervezeti ellen­őrzés tapasztalatait. így helye­sebb rangsort tudnak kialakíta­ni a lakásgazdálkodásban, a szociális és egészségügyi, a gyermekintézmények fejleszté­sében, jobban felfedhetik az áruellátás fehér foltjait, a tö­megközlekedés problémáit, vagy például az ötnapos munkahét bevezetésének menetében adó­dó teendőket. A szakszerveze­ték és a tanácsok jobb együtt­működése célirányosabbá tehe­ti a társadalmi munkaakciókat, s még inkább a legfontosabb célok szolgálatába állíthatják a kommunista műszakokat. szivattyú veszteség energiájával. Amikor 120 Celsius-fokra fel­melegedett a víz, fokozatosan kezdték a rendszer nyomását növelni. Délután négy órakor kezdték 120 atmoszférával 195 atmosz­féráig a rendszert tölteni, azaz nyomás alá helyezni. A kivánt eredményre, a 195 atmoszférá­ra — ami másfélszerese az üze­mi körülményeknek — este ki­lenc óra után értek el, ami jel­zi, azt is, hogy milyen összetett és bonyolult feladatot oldottak meg a PAV szakemberei. Ezt követően 10 percig nyo­más alatt tartották a rendszert, majd fokozatosan 156 atmosz­férára csökkentették a nyomást. Ekkor következett a reaktor és a reaktorhoz tartozó kiszolgáló- egységek hatósági vizsgája. Az Állami Energetikai és Energia- birtonságtechnikai Felügyelet a szükséges vizsgálatok elvégzése után megállapította, hogy a paksi atomerőmű egyes számú reaktora kifogástalan. — Lengyelországban 25 nap­pal a szükségállapot bevezeté­se után nyugalom honol — kö­zölte a szejm belügyi és igaz­ságügyi bizottságának csütörtö­ki ülésén Boguslaw Stachura, a belügyminiszter első helyettese. Emlékeztetett arra, hogy a rendkívüli intézkedésekre azért volt szükség, mert az országot a polgárháború fenyegette: a rendelkezésre álló tárgyi bizo­nyítékok szerint a múlt év de­cember 17-ére szélsőséges ter­rorista csoportok nagyarányú zavargások kirobbantását ter­vezték. A szükségállapot bevezetése nyomán 5906 személyt internál­tak, mindenekelőtt a „Független Le ng yelo rszág Ko nföderác iója", a „KOR" tagjait, valamint a „Szolidaritás” legszélsősége­sebb aktivistáit. Közülük nyolc- szárharminckilenc személy in­A társadalom egy része he­lyesléssel, túlnyomó többsége pedig megértéssel fogadta a szükségállapot bevezetését, jól­lehet az különféle kellemetlen­ségekkel, például a telefon­összeköttetés megszüntetésével járt. Kárpótlásul azonban hatá­rozottan megjavult a közrend, és a társadalom fellélegzett — mondotta Stachura, majd a kö­vetkezőkben foglalta össze a rendkívüli intézkedések eddigi eredményeit: az országban nor­mális munka folyik; 1980. jú­liusa óta most először nincse­nek sztrájkok Lengyelországban; javult a közbiztonság; jobb lett a piaci ellátás. Mint a belügyminiszter­helyettes elmondta, jelenleg nem tapasztalhatók komolyabb akciók a szocialista állam ellen, az itt-ott felbukkanó röplapok elszigetelt csoportok tevékeny­Jol vizsgázott a reaktor ENSZ-főtitkár dosszié Az üvegpalota vezetői Az új év kezdetén új lakó költözött az ENSZ New York-i srékházába: január 1 .-tői hi­vatalosan is átvette tisztét a világszervezet sorrendben 5. főtitkára, Javier Pérez de Cuellar. A perui diplomata megválasztása kapcsán érde­mes felidézni a főtitkár-törté­nelem néhány fejezetét. Pérez de Cuellar ayőzelmét hosszú hetek diplomáciai csa­tározása előzte meg. Tavaly október végétől december kö­zepéig majd két tucat ered­ménytelen szavazási fordulót tartottak. Waldheim újbóli meg­választását Kína, az el nem kötelezett országok jelöltjét, Salim Ahmed Salim tanzániai külügyminisztert viszont az Egyesült Államok ellenezte — márpedig a Biztonsági Tanács állandó tagjainak egyetértése nélkül egyik várományos sem nyelhette el a magas posztot. A jelölés körüli huzavona ma­gyarázata abban rejlik, hogy az ENSZ főtitkára nemcsak hi­vatalnok, aki a világszervezet titkárságát, nagy létszámú tes­tületéit irányítja, hanem jelen­tős, világpolitikai szerepet ját­szó államférfi. Széles körű kez­deményező lehetőségekkel ren­delkezik, joga van a BT figyel­mét felhívni a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető ügyekre. Egyszemélyi határoza­tokat ugyan nem hozhat (azaz posztja távolról sem teszi egy­fajta „világ-elnökké"), ám köz­vet ítő-egybéhangoló szerepe számos esetben igen lényeges fe­het a konflfktushelyzetek meg­oldásában. Ez is jelzi: az ENSZ főtitkára pártatlan és független kell hogy maradjon, csak az ENSZ szerveitől kérhet és kap­hat utasítást, s elméletileg a tagországoknak tartózkodni kell attól is, hogy befolyásolják, részrehajlásra ösztönözzék. Ezek az alapelvek magya­rázzák jórészt, hogy a világ- szervezet élére lehetőleg sem­leges ország diplomatáját vá­lasztják. Ha ugyanis a kényes személyi-politikai egyensúly megbomlik, s a főtitkár szembe­kerül valamelyik országgal, vágy ország csoporttal, azt biz­ton az ENSZ munkája, haté­konysága sínyli meg. Ez történt például az első főtitkár, a nor­vég Trygve Lie esetében, aki a szocialista államok szemében erősen kompromittálódott, mi­vel támogatta az ENSZ-haderő­A norvég Trygve Lie (1946—53) ként fellépő amerikai csapatok részvételét a koreai háborúban. Mandátuma lejártakor a Szov­jetunió által javasolt jelölteket a BT nyugati tagjai nem fogad­ták el, s Moszkva ellenzése da­cára a közgyűlés Lie megbíza­tásának hároméves meghosz- szöbbitása mellett döntött. Az alapokmányt sértő döntést ek­kor, 1950-ben, az tette lehető­vé, hogy a világszervezetben még megbízhatóan működött az USA „szavazógépezete". Vá­laszképpen több szocialista or­szág megszakította kapcsolatait a főtitkárral, aki megbízatásá­nak lejárta előtt le is mondott. Utódja a svéd Dag Ham­marskjöld lett, akinek aktív ténykedése emelte ugyan poszt­ja rangját, de az „önálló poli­tikai szerep" iránti igénye sok­szor vitákhoz vezetett. Különö­sen nagy vihart kavart fellépé­se a kongói konfliktusban. Ha­lálos kimenetelű repülőgép­szerencsétlensége után (a bal­eset épp Kongó fölött történt) a burmai U Thant lépett he­lyére, aki 1961-től egy évtize­den keresztül töltötte be hiva­talát. Az ő korszakát már in­kább jellemzi a nemzetközi lég­körben bekövetkezett enyhülés, csakúgy, mint a most leköszönt Waldheimét, aki 1972-től szin­tén két perióduson át irányítot­ta a világszervezetet. Az oszt­rák diplomata egybehangzó ér­tékelés szerint kiválóan látta el feladatát, fáradhatatlan, kor­rekt munkája általános meg­elégedést keltett. Még az újra­választását megakadályozó Kí­na is érzékeltette, hogy vétója nem Waldheim személye ellen szól. A jelöltség körüli hathetes kötélhúzás oka az volt, hogy Peking a fejlődő országok „szó­szólójaként", érdekeik „védel­mezőjeként" akart fellépni, vé­tójává! kívánta jelezni: egyet­ért követelésükkel, hogy az eu­rópai földrész képviselője után egy harmadik világbeli politi­kus kapja meg a posztot. Az osztrák Kurt Waldheim (1972—1981) A sorozatos vétó végül a két eredeti vetélytárs visszalépésé­hez, s kompromisszumos jelöl­tek előtérbe kerüléséhez veze­tett. Pérez de Cueller (aki ta­pasztalt diplomata, jogtudós, s többször volt nagykövet, az ENSZ különmegbízottja, sőt, két éven át főtitkárhelyettese) így voltaképpen esélytelenként, „sötét lóként" nyerte a „ver­senyt". Ciprusi, majd Afganisz­tán, Irán és Pakisztán közti köz­vetítő tevékenysége sok érde­met szerzett számára. Az új fő­titkár első nyilatkozataiban fő­leg a kelet—nyugati kapcsola­tokra, a közel-keleti, a délkelet- ázsiai, a namíbiai, afganisztáni és a nyugat-szaharai helyzetre hívta fel a figyelmet. Pályafu­tása ismeretében világszerte azt várják, hogy — Waldhéimhez hasonlóan —a perui diplomata is konstruktív szerepet fog be­tölteni felelősségteljes megbíza­tásában, SZEGŐ GÁBOR A svéd Dag Hammarskjöld (1953—61) A burmai U Thant (1961 — 1971) A perui Javier Pérez de Cuel­lar (1982—) beiktatásán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents