Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
1982. január 30. /TOIN* \ TjÉPÙJSÀG 3 Félévi vizsgák az oktatási igazgatóságon Vizsgaszezon van ezekben a hetekben a felsőoktatási intézményekben, befejeződéshez közelednek a félévi vizsgák, beszámolók a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán is. A Szekszárdon, valamint a járásokban, városokban működő hatvankilenc osztályból hatvanegynek a hallgatói tettek eleget a hét végéig vizsgakötelezettségüknek. Pénteken zárult az öthónapos pártiskola (hétfőn indul az új turnus) és a jövő héten vizsgáznak a még hátralévő nyolc osztály — néhány szakosítás, speciális tanfolyami, a2 egyéves pártiskola - hallgatói. A tapasztalatokról érdeklődtünk Hornyák Lászlótól, az oktatási igazgatóság vezetőjétől. — Az átfogó értékelésre a vizsgák befejezése után kerülhet sor, a vizsga azonban csak valamiféle záróakkordja a munkának. Természetes, hogy félév közben is merülnek föl problémák, vannak tapasztalatok. És az eddig lezajlott vizsgákból is lehet következtetéseket levonni. Úgy érzem, eredményes volt az első félév. Az esti egyetem hároméves tagozatán tanulnak a legtöbben - több, mint a fele az össz-hallgatói létszámngk —, itt a tanulmányi átlag 3,6 körül alakult. Se nem jobb, se nem rosszabb a korábbiaknál. Vannak természetesen K osztályok, amelyeknél az átlag magasabb, másoknál alacsonyabb. Azonban ebben a tanévben magasabb követelményeket támasztottunk a tantervi törzsanyag elmélyültebb ismeretében, jobban beépítettük abba a különböző, szintű párthatározatokat, a gyakorlati tennivalókkal kapcsolatos ismeretanyagot. Aki ma négyesre vizsgázik, annak nem annyit kell tudnia, mint aki tíz vagy akár öt évvel ezelőtt kapott vizsgafeleletéért négyest. — Félév közbeni tapasztalatokról is beszélt... — Természetesen. Mindenekelőtt hadd szóljak a tanulmányi fegyelemről. Az 1981/82-es tanévet 1434 hallgatóval kezdtük. Ebből ez idáig 47 „morzsolódott le". Ez jóval alacsonyabb, mint a korábbi évek aránya. Az okok közt szerepel sajnos elhalálozás is, több, mint korábban. Voltak jó néhányon, akik túlbecsülték képességüket és akaraterejüket, amikor fölvételre jelentkeztek. Az általános — 3 éves — tagozaton 17, a szakosítón 7, a speciális tanfolyamokon 23 főt kellett törölni. Általános tapasztalat, bony az első Hornyák László évfolyam első negyedévében a legnagyobb a lemorzsolódás. Például az általános tagozaton a 17 hallgatóból az első negyedévben 13-an hagyták abba tanulmányaikat, közülük első évfolyamos kilenc volt. Aki tehát eredményesen eljut az első félévi vizsgáig, azt sikeresen leteszi, rendszerint be is fejezi tanulmányait. A korábbinál jóval kevesebb volt a hiányzók száma, aránya. Hogy ezt elértük, ebben segítettek a pártszervezetek, párt- bizottságok, a tagozatvezetők, az osztályibizalmiak. Szigorúan érvényt szereztünk a rendtartás ama előírásának, hogy távolmaradásért Írásbeli igazolást kell hoznia a hallgatónak a munkahelyi vezető és a párttitkár aláírásával. A tanulmányi fegyelem erősödése annak is köszönhető, hogy évről évre jobb a hallgatók kiválasztása. De. ha már a kiválasztásnál, a beiskolázásnál tartunk, hadd említsek meg egy hiányosságot: nem tudtunk előrelépni a fizikai dolgozok arányának növelésében. Pedig az iparban, mezőgazdaságban egyre több a középiskolát végzett szakmunkás, köztük bizonyára a mostaninál többen lennének képesek eredményesen elvégezni az esti egyetemet. És ennek munkahelyük is hasznát látná. De hadd térjek vissza a tanulmányi fegyelemre. Általános tapasztalatunk, hogy a korábbinál élénkebbek, aktívabbak, vitázábbák voltak a szemináriumok. Ebben tükröződik a tanárok jobb munkája, de a hallgatok alaposabb felkészülése is. Tudatosan törekedtünk arra, hogy erősítsük a hallgatók vitakészségét, azt, hogy ne legyenek úgynevezett kényes kérdések, amelyekről nem lehet beszélni. A szemináriumokat felhasználjuk a tananyag megbeszélése mellett arra is, hogy a hallgatókat érdeklő aktuális problémákat — természetesen amelyek akár csak kissé távolabbról is kapcsolódnak a témához — megvitassuk. Nem tartunk mindent rendezettnek, de elindultunk és haladunk azon az úton, amely a politikai oktatással szemben is a hatékonyabb munkát követeli meg. — Mi újat hozott ez a tanév? — A szakosítónál történt változás. Korábban a hallgató két évig tanulta az általa választott alapszakot •— filozófia, politikai gazdaságtan, vagy nemzetközi munkásmozgalom —, majd egy-egy évig a másik két kiegészítő szakot. Mindháromból államvizsgát tett és ezzel felsőfokú politikai végzettséget, valamint állami főiskolai végzettséget szerzett. Most ugyancsak két évig tanul alapszakon, utána egy évig egy kiegészítő szakon, majd az eredményes vizsgákkal csak felsőfokú politikai végzettségre tesz szert. E tanévben indultak ezek a kiegészítő szakok. Akik két évig filozófiát, most politikai szociológiát vagy valláskritikai ismereteket tanulnak. A „polgaz- dosok” politikái vezetési ismereteket tanulnak, a nemzetközi munkásmozgalom szakon végzettek a nemzetközi politikai ismereteket sajátítják el. E tanfolyamok egy részén is befejeződtek a félévi vizsgák, a tapasztalatok kedvezőek. — Említette, hogy a szakosítások most csak felsőfokú politikai végzettséget szereznek. M iért? — Szó sincs ezúttal a politikai képzés lebecsüléséről. Bár erről országos döntés született, nem helyi elhatározás, de az indokokat ismerem: A felszabadulás után harminchat évvel már semmi sem teszi szükségessé a kádefképzésnek olyan formáját fenntartani, amely egyben állami főiskolai végzettséget is ad. Akinek — munkakörénél fogva — elő van írva meghatározott iskolai szakirányú végzettség, módja van azt megszerezni, ha nappalosként nem volt lehetősége, az egyetemek, főiskolák esti és levelező tagozatain. — A további tervek? — Megkezdődött a második félév, illetve februárban kezdődik azokban az osztályokban, ahol ezután lesznek a félévi vizsgák. Ám közben készülünk már a távolabbi feladatokra is. A súly fokozatosan áttolódik a kádertovábbképzésre. Bővítjük a lehetőségeket további speciális tanfolyamokkal, mint például marxista etika, világgazdaság, a nemzetközi politika időszerű kérdései. Konzultáltunk a megyei tanács művelődési osztályával, hogyan kapcsolódhatunk be a pedagógusok politikai tóvá bbképzésébe. Eredményeit értünk el a tekintetben, hogy — mind a hároméves, mind a szakosító, mind a speciális tanfolyamokon, párt- iskolákon a korábbinál jobban sikerült a tantárgyi anyagokhoz kapcsolódva elsajátíttatni a hallgatókkal az aktuális párt- határozatokat, értve ezalatt nemcsak a központiakat, hanem a megyei pártértekezlet, pártbizottság értékelő, helyzetelemző, feladatmeghatározó anyagait is. Számon kérjük ezt most, a félévi vizsgákon, de feladatunknak tartjuk a jövőben ‘is. J. J. Pesti Lajosné, a bátaszéki öregek napközi otthonának vezetője, községi párt-vb tag és alapszervi titkár a pártépítési speciális tanfolyam hallgatója vizsgázik Balogh István tanszék- vezetőnél. KISZÖV-küldöttközgyűlés Pénteken délelőtt tanácskozott az Ipari Szövetkezetek Tolna megyéi Szövetségének küldöttközgyűlése. Fodor Tibor elnök előterjesztése alapján megvitatták és elfogadták a megye ipari szövetkezetei 1981. évi tervéinek teljesítéséről, valamint az 1982. évi gazdasági és mozgalmi feladatokról szóló beszámolót. Ezután az ellenőrző iroda munkájáról készült jelentést, az elnökség és a küldöttközgyűlési bizottságok munkatervét, a szövetség,, az ellenőrzési és jogi iroda, a megyei szövetkezeti bizottság és a megyei reklám és propaganda 1981. évi költségvetésének teljesítését, valamint az 1982. évi költségvetést hagyta jóvá a testület. HÉTRŐL I ! I HHÍRREI HÍRRŐL Nagy krónikába kínálkozó események sorával nem kényeztetett el bennünket az év negyedik hete, de azért — mint olvasóink is tapasztalhatták — nem kellett üresen ásitó lapfelületekkel megjelennünk. Csendes, nyugalmas hetet zárhattunk ma, aminek azért mégis megvoltak az érdekességei. Úgy értem, volt miről olvasnunk, mit továbbgondolni, családi, baráti, vagy munkahelyi környezetünkben azokkal, akik érdeklődnek a közügyek iránt. Nézzük csak... Ahogy országszerte, a megyében is folytatódtak a munkásőrségnek azok a méltán ünnepélyes egységgyűlései, amelyeken megemlékeztek a testület megalakulásának 25. évfordulójáról. Riportban számoltunk be a bonyhádi új rendelőintézet első napjairól. Közvetítettük a Volánnak azt a kérését, hogy a szállítási nehézségekre való tekintettel tanúsítsanak türelmet a megrendelők, majd régi ismerősöket mutattunk be új szerepben, azaz Szekszárd városkörnyéki községeit. Arra is volt alkalmunk az élet bonyolultságának jóvoltából, hogy ellentmondóan informáljuk olvasóinkat az ötnapos munkahéttel kapcsolatos első tapasztalatokról. Van ugyanis, ahol jók ezek a tapaszalatok és van több terület is, ahol majd módosítani kell. Aztán Paks. .. Többször is jelentkezett a hét folyamán, de hiszem, hogy senki sem találta se soknak, se érdektelennek a Paksról származó híreket, azt sem fölöslegesnek, hogy szót ejtettünk a megyeszékhely ellátásában fontos szerepet játszó mözsi Új Élet Tsz savanyítóüzeméről, vagy a Dombóvár és környékén működő öregek napközi otthonairól. Jogos a büszkeség jogos és elsősorban azoknak a körében, akik a munkásőrség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából kitüntetést kaptak kiemelkedő egyéni vagy kollektív munkájukért, hűséges szolgálatukért. Én itt most azokra szeretném felhívni a figyelmet, akik révén a harcokban megedzett testület folyamatosan fiatalodik, s akik nem titkolt büszkeséggel készülhetnek munkásőri eskütételükre. Sokan vannak, nők is, férfiak is. Látszólag semmiben sem különböznek kortársaiktól, valahogy mégis mások. Talán a mélyen átérzett felelősségtudattól? Minap egy harmincesztendős riportalanyom tűnt nagyon ismerősnek, pedig esküdni mertem volna, hogy ennek előtte soha nem váltottunk szót. Faggatásomra kiderült, hogy vonásai „a szolgálatból" lehetnek ismerősek. Munkásőrként eskütétel előtt áll. Foglalkozására nézve traktoros. Megkockáztattam hát, hogy elismerten nehéz munkája mellett egyáltalán nem lesz majd könnyű helytállnia a szolgálatban. Ezt felelte: — Az a jó ! Hej, kedves kortársaim, de igazságtalanok tudunk mi lenni egyszer-kétszer, amikor ifjúságunkról szólva általánosításokra ragadtatjuk magunkat! Mondókét mondok Csacska kissé, majd két évtizede hurcolom magammal és közkinccsé is teszem, mert számos télen jelentkező problémánk alkalmával citálható : Télen nagyon hideg van, Nyáron pedig meleg van, Ősszel esik az eső Soha sincsen jó idő. A népköltészetnek ez a darabja az olaj-' ellátási zökkenők olvastán jutott eszembe, és semmi okom nem lenne a meg nem értésre, ha nem vállt volna életünk számos területén bosszantó népszokássá a hivatkozgatás. Természetesen mindig objektív okfökra. Mint amilyenekkel például a tél szolgál, kétségkívül megnehezítve majd mindenkinek a munkáját. Legfőképpen a lakossági ellátásban szerepet játszókét. De azért hadd mondom ki azt a véleményemet, hogy vajmi kevés jó várható attól, vagy azoktól, akik ama gyermeteg igazságokat sem képesek fölfogni, hogy télen hideg van, nyáron meleg van, és az ősz esős évszak. Meqjegyzem még, hogy az ilyenolyan természetű zavarok ellátásban és szolgáltatásokban soha nem járnak csak magukban. Illetékesek éppen most vizsgálnak egv esetet, amelynek hőse egy magát Cézárnak gondoló olajkutas, aki a magatartását csöndesen kifogásoló fogyasztót légiós őrmesteri modorban oktatta ki: „Maga itt nem szolqál- tatást kap, hanem olajat". A népes hallgatóság köréből az egyik fültanú 'jól hallhatóan jegyezte meg: „Ezt már én sem hagyom any- nyibanl". Mire a kegyosztó szerepében tetszelgő olajosember így tört ki: „Ki fenyeget itt engem?!!’” Snitt. Nagyon remélem, hogy a hivatalos folytatás talán kiszűri a hasonszőrűek soraiból ezt a valahányunkat veszélyeztető férfiút. Új örökzöld ? Soha nem féltettem a humoristákat attól, hogy téma nélkül maradnak, gyanítom, hogy az ötnapos munkahét is fölkerül hosszan tartóan a listájukra. Mert tényleg nem a tükör görbe. Úgy néz ki, hogy még mi vagyunk nagyon gyakorlatlanok annak megválasztásában, mit végzünk el magándolgainkból hét közben, s mire tartjuk fenn a hét végét. Mi az, ami alap, és mi az, ami sürgősségi ellátás. Már kiderült, hogy csütörtökön délutántól hétfő hajnalig bezáróan nem szabad meghalni, ment koporsó csak öt napig kapható. Illetve, ha ismeretség van, megoldható ez a szomorú beszerzés utólagos — hétfői kifizetéssel. Morbid szituáció? Az, miután se a szüléseket, se az elhalálozásokat nem lehet a legkiválóbb tudományos módszerekkel sem a hét öt munkanapjára ütemezni. De abban sem vagyok biztos, hogy igazuk van azoknak az ügyfeleknek, akik azért méltatlankodnak, hogy az OTP-ben, ahol több mint százan állnak rendelkezésünkre a hét öt munkanapján, csak nyolcán vannak bent szombatonként. Ez a nyolc nem végezheti mindazt, amit a teljes apparátus. Hasonlóképpen az OFOTÉRT se tarthat .nyitva. Gond, ha eltörik egy szemüveg? Gond is, költség is. De van egy megoldás: a pótszemüveg. Paks, az imponáló Atomos lakóházak Kishegyen E héten többször eshetett szó erről a hároméves városról, mely lassan kinövi kamaszruháit és felölti azt az újat, amelyben nyugodtan odaáílhat a XXI. század elé is. Nem tudom, olvasóink közül hányán oly szerencsések, hogy ismerik ezt az ősrégi Tolna megyei települést és figyelemmel . is tudták kísérni, mint tűnik el az atomos lakótelep és a régi Paks közötti ordító különbség. Remélem, hogy sokan. A város megérdemli érdeklődésünket akkor is, ha csak alkalmankénti, átfutó vendégei vagyunk. Szép ütemben halad központjának kialakítása, és ami nagyon jó dolog, megmarad az életnek az az emberi léptéke, ami mellett még nem kell sem a régi, sem az új paksiaknak tartaniok a zúgó, zajló nagyvárosok ártalmaitól. Olyan mérvű életmódváltástól, mely bezártságot, szürkülést, az emberi kapcsolatok lazulását idézi elő. 1 Könnyű éveket élt át a város? Egyáltalán nem. Újhegyet kivéve hamarabb jött a váro- sodás, mint a városiasodás. S a kettő közötti szakadék eleinte meglehetősen nagy feszültségeket teremtett. Hogy most mégis imponálóan dinamikus fejlődésről beszélhetünk már, abban óriási érdemei vannak az atomerőműépítés gazdáinak, a helyi tanácsnak, a nem tanácsi szerveknek és a lakosságnak is. A lakosságnak azóta, amióta fölfedezte, hogy időszerűtlen a sültgalambra várni, mert a sültgalambok nem röpködnek. A paksiak fölfedezték, hogy akkor sokszorozhatok meg a városfejlesztés eredményei, ha nem ölbe tett kézzel várják a jót. Pakson a lakosság egy főre vetíthető társadalmi munkájának értéke tavaly meghaladta már az ötszáz forintot. Azt gondolom, lesz ez még több is, hogy még szebb, még rokonszenvesebb lakóhely legyen hazánk első atomvárosa. Míg bent a városkép változik, kint az óriás egyre közelebb jut a beüzemelésig. Érdemes számon tartani minden erről érkező híradást. Legutóbb engem személy szerint az a számadat nyűgözött le, hogy a nagyberuházás minden negyedik forintját — összesen 20 milliár- dot — biztonságra költik. Vajha ily fontossá tudna lenni más kisebb horderejű beruházásokon is az ember, a környezet védelmének ügye! Kevesebbet kellene beszélnünk arról, hogy vétkes könnyelműséggel az emberi élet-, re alkalmatlanná tesszük a Földet. Hát ennyit a negyedik hétről, amely csendes volt ugyan, de lám, nem nélkülözte azért a számunkra fontos eseményeket. LÁSZLÓ IBOLYA
