Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
A népújság 1982. január 30. Anyavállalat A Páva embléma minőséget jelez Hm mxmnim, akkor Tamási Szélfújta hajú, karcsú manökenek mutatják be a szép, egyszerű ruhákat abban a prospektusban, amelyet több nyelven is kinyomtattak, s amelyet a Páva Ruhagyár budapesti központjában Cihikc Mihályné főmérnök tesz elém. ízléses, divatos ruhaneműk... A nálunk szokásos, fölösleges, s talán a pontosságot kifejezni szándékozó elnevezés szerint ennek a gyárnak is végtelenül hosszú a neve. A Pávát hivatalosan így hívják: Női és' Leányka Fehérneműt és Felsőruhát Konfekcionáló Vállalat. Ez a név túlságosan is szép ahhoz képest, amilyen körülmények között a vállalat központi telephelyén dolgoznak. A Páva ugyanis, amely nemrégiben töltötte be harmincadik életévét, az egykori konzervgyár — ahogy a környéken nevezik — lekvárgyár helyén működik, 1950 óta. Ekkor kezdte meg konfekciótermékek gyártását a Női Ruhagyár, melynek fő terméke a női kabát volt. Tíz év múlva, 1960- iban egyesült a Minőségi Ruhagyár a Minőségi Gyermekru'ha- gyárral. s ez lett a Női Ruhagyár. Újabb egyesülés 1963- ban: a Minőségi Fehérnemű Gyárral, s a vállalat Női Fehérnemű Gyár néven működött. Négy évvel ezelőtt névváltozás vált szükségessé, ugyanis a régi elnevezés a korszerűbb gyártmánystruktúrával lényegesen korlátozottabb tevékenységi körre utalt. Ekkor került a már körülbelül tíz éve használt! Páva embléma mellé a jelenlegi elnevezés. íme egy adalék a hazai ipartörténethez... A Pávában női és leányka fehérneműt, hálóinget pizsamát, köntöst, ágykabátot, felsőruhát, női és lánykablúzt, ruhát és szoknyát varrnak. A vállalat tevékenységi köre tehát az úgynevezett könnyű konfekció gyártása, ezekből a holmikból évente négymilliót gyártanak, összesen négyszázötven- millió értékben. A vállalati központtal, két budapesti és három vidéki gyáregységgel rendelkező, mintegy kétezer dolgozót foglalkoztató vállalat feladata a belkereskedelmi, valamint a szocialista és tőkés exportigények kielégítése, méghozzá magas színvonalon. A hazai fogyasztókhoz termékeiknek körülbelül negyven százaléka jut el a nagykereskedelmi vállalatokon keresztül. A többit, a hatvan százalékot export útján értékesítik. Igen sok áru ikerül a Szovjetunióba, de a csehszlovák vevők előtt sem ismeretlenek a gyár termékei. A tőkés partnerek: az NSZK, Belgium, Anglia és a Skandináv országok. Az export a Hunga- rotexen és a Hungarocoopon keresztül történik. A nehéz körülmények között, korszerűtlen épületben és felszereléssel elindult igénytelen termelés a három évtized alatt jelentős fejlődésen ment keresztül. Az alapanyagot a Pa- imutnyomóiipari Vállalattól kapják, csaknem nyolcvan százalékban, a többi a kőbányai, a pápai textiligyórbói, a selyemipartól, a csepeli és a bajai posztógyárakból érkezik a vállalat nyersáru raktárába. Az alapanyag tehát zömében műszállal kevert pamut, de hurkolt anyaggal is dolgoznak. A minőség nem mindig kifogástalan, de talán jobb lesz azok után, hogy több alapanyaggyár önállósult, s az egészséges konkurencia miatt fokozottabban ügyelnek a minőségre. A gyárban a modelleket a tervezők gondolják ki, részben a külföldi útjaik tapasztalatait feldolgozva, részben a Magyar 'Divatintézetre támaszkodva, amely a trendeket szolgáltatja. A központban — természetesen az egyes gyáregységveze- főkkel közösen — elkészített terv alapján kerül az alapanyag a gyáregységekbe. A központban végeznek minden vállalatirányítással kapcsolatos munkát, a telephelyek feladata a központ által meghatározott program alapján a leszállított szabványok feldolgozása és szállítása. A vállalat vezetésén kívül Budatéfényben van még a négyes számú gyáregység, ami szabászatból és egy egészen kis varrodából áll. A legnagyobb üzem a pápai, itt a fizikai dolgozók száma ötszáz. Ezután a Nógrád megyében lévő homokterenyei üzem következik, itt négyszázan, Tamásiban pedig kétszázan dolgoznak. A budapesti két üzem létszáma nagyon kevés, hatvanon dolgoznak egy-egy üzemben. A Pesten lévő, kifejezetten fermé kelőó I1 ítá s sál f og la Ik ózó dolgozok létszáma 230. Az ipartelepítés a hatvanas évek végén indult, s néhány kisiparossá I, sza km u nkássa I kezdtek. Jelenleg csak az ipari tanuló-létszám 380, s ma a vidéki gyáregységekben a szafcA homokterenyei üzem varrodája munkások aránya 35 százalék körüli. Minthogy speciális, zömében nőket foglalkoztató vállalat a Páva, sokan vannak gyermekgondozási segélyen. Közülük nem mindenki megy vissza a gyárba, tekintettel arra, hogy a kismomaszalagot nem tudják megoldani, s két műszakot vállalni gyerekek mellett nem könnyű, éppen ezért is van jelentősége a folyamatos szakmunkásképzésnek: a kilépő munkaerőt állandóan pótolni kell. S ami még nem mindegy: alacsony képzettséggel a piacon maradni nem lehet. A követelmények állandóan nőnek, s kis szériáknál egy-egy dolgozónak több munkafolyamathoz is kell érteni. Márpedig a Pávában az első osztályú áru aránya évék óta 96 százalék körül mozog. Persze, már a nyersanyagraktárban kiszűrik a hibákat, s reklamálnak a gyárnak. A szabászatban korszerű gépekkel dolgoznak, s naponta 20—22 ezer szabványt készítenek él. Ezt az alapanyagot viszik a telepekre, például minden szerdán Tamásiba. A-gyár- egység megkapja a műszaki dokumentációt, a mintadarabot, és kezdődhet a blúzok,«ruhák, féhérneműk összeállítása. Az üzemek, és a központ között állandó a telexkapcsolat, így naponta meg tudják beszélni az aktuális tennivalókat A technológiai rendszer az egyes gyáregységekben nem egyforma, igazodik a gyártmá nystru'kt árához. H o mokte re - nyén például ABC rendszerű, diszpécserirányítású mechanikus szalag működik: a dolgozó, ha elfogyott az alapanyag, csupán megnyom egy gombot, minek következtében a diszpécser előtti táblán kigyúl a piros lámpa, s a szalagon már megy is az újabb varrnivaló. Általában mindenütt igyekeztek olyan rendszert bevezetni, hogy az egyik dolgozó munkája ne függjön a másikétól. A hibás ruhaneműt mindenki visszakapja, téhát a dolgozók igyekeznek pontosan elkészíteni O' munkadarabot. A bérezés az úgynevezett egyenes darabbér, erre a havi öt százalék szafcmun'káspótlé- kon kívül mennyiségi és minőségi mozgábér kapható. A minőségi mozgóbért az is megkaphatja, aki nem teljesítette az előírt normát. A vállalat vezetése igen sokra értékeli o tamási gyáregység munkáját. Ez az az üzem, ahol már a kezdés időszakában igényes termékkel, blúzvarrással kezdték a munkát. Megtanultak magas színvonalon dolgozni, s termékeik már tőkés exportra kerülnek. Az üzemben egyenletesen felfelé ível a teljesítmény, s ahogy a főmérnök fogalmazott: „Tamási a legfiatalabb, de legproblémamente- sebb üzeme a Páva Ruhagyárnak". dA fa becsülete — Hóra áll az idő, jó, hogy begyütt már az a fa! — mondta édenanyám, Hogy honnan o jóégből állapította meg ezt éjfél közeledténi; miikor az orrunkig is alig láttunk, máig sem tudom. Tett még két hasábot az újonnan rakott cserépkályihára, magára húzta a' dunyhát és a fal felé fordult. Illendő lett volna ,,'jóéccakát” vagy valami effélét mondanom, de ő akkorra már a fai felé fordult, és magára húzta a na'pot. Én meg ott ültem a kockás i'Hkálapak előtt; némi rokonságot érezve azakkai a ma. dórokkal, amelyek belefáradtak a mai maggyűjtögetésbe. Mert elfáradtam én is. Elfáradtam a régen gyakorolt fa- húzkodásban. Reggelre aztán nagy fehér pólyákba' bugyolálta november ezt a bdkony-ailjnyi kis falut „Kedves 'Barátom ! Kár, hogy nem tudtál szabadságot kiíratni Pedig vártunk, még o ma reggeli busznál is- így aztán később Indulhattunk az erdőbe fáért...” 'Nem. Ez nem jó. At keli húzni keresztbe. Meq fog a barátom sértődni. Bár nem én akartam mindenáron ráerőszai- kolni a fagyűjtést, ö ajánlkozott. Tehát. .^Kedves A... ! Sainóthatod, hogy nem jöttél ki ebbe a ki- kerics-virító őszi erdőbe! Tudom, kevesen vagytok a rovatnál. De hót úgy 'beszéltük meg, hogy te fogod megmenteni legalábbis megírni a FA BECSÜLETÉT. (Tövit töröm, s - nem - o gallya» jut — emlékszel-e?) Azét a fáét, amelyet úgy tíz évvel ezelőtt már egyszer „eltemettünk". Eltemettünk az avar és a csalit alá. Eltemettük, mert jött négy keréken az olaj. Gurult a falvaikba is — aránylag olcsón - a kényelem. iMa, ahogy belelapoztam az általatok szerkesztett újság ap- ráhirdetés-rovató bai; megdöbbentem az olajkályhák végkiárusításán! Mint legutóbb olaszországi utamon a Ponte- Vecdhiá-'i végkiárusításokon. iPontos adatokat gyűjthettél volna, hogy nálunk hányán építették be NiDK-s, osztrák, nyugatnémet olajégőfejes kazánokat a kétszintes házak pincéibe? Édesanyám padlásán két ola'jikályhci vár jobb sorsra. Mintha szamárra a fül, mintha a sci-fi díszletei... Rámmaradt... És ott fog maradni, mint a petróleumlámpa, mint az én vas- korcsolyám, mint a gázlámpa, mint az üres pus'kapatronok, mintegy Brády Sándor novellas kötet a tulipános sorozatból; az egerek csemegéinek. Mert vannak még egereink. Az emberiség nem öregedhet meg, csak az ember, öregem ! A fo megnő, kidől, elkorhad. Az erdő sohasem ! 'Mit mondjak még? Maradt Neked fél tábla szalonna, fél üveg pálinka és egy évre elegendő ózon a nikot'inos tüdődbe. iKüldbefnék 'Neked fagyönr gyöt egy vers kellékeinek, elárvult 'madárfészket, ökörnyálat, hogy összeférceld az amúgy is szétfőszló nyardunkat az ősszel. 'Eszembe jutott nagymama. Két álló hétig fosztott kukoricát a Pap-tagban, mert egy nyaláb „fáin” rajta kapták, kilenc- százhúsztál ötvenötig egyfolytában'. Ugye, milyen mesebélinek tűnik? Eszembe jut Hogy-hogy eszembe jut? Ma — de mivel éjfél jóval elmúlt — tegnap késő délután történt Amikor Albert barátommal, o fuvarossal a második fordulóért mentünk: megállít a sfheder erdész. — Ma nincs „fa-nap!” Majd csütörtökön jöjjenek a következő fordulóért! 'Hiába a „lámpás”, a derék- aljban elrejtett hálafoor; vissza kellett fordulni üresen. Pedig a fuvar ugyancsak kemény dió errefelé. Mégis becsülöm ezt az erdészt Vissza akarja és vissza fogja adni a fa 'becsületét! (Látod, nem kell még újságcikk sem.) 'Ho van 'már centrum hétfő, húshagyó kedd, kuoaszerda: legyen „fa-csütörtök!” így van rendjén a vilóq — mondaná az én Piavét és Amerikát megjárt öregapám. A mielőbbi faaprítás reményében üdvözöl barátod: PATKAI TIVADAR MIHHMmm — Kedves kartársak, kartársnők, elvtársak... Akkor megkezdenénk értekezésünk munkáját, melynek a célja... Kovács kartárs, hol van a Kovács kartárs? Nem látom. — Egy bizottság munkájában vesz részt, Povázsai elvtárs, s annak a bizottságnak most ! van az ülése... — Pont most van. Jó. Nagyon jó. Hát majd ebből is megértik az itt jelenlévő elvtársak, mind a tizenkilencen... egy... kettő... három... hét... tizennyolc... Csak tizennyolcán vagyunk... Elvtársak, kartársak, ha jól látom, akkor a Nagy elvtársat nem látom, ő sincs a soraink között, pedig... Ki tudja önök közül, hogy hol van ez a Nagy elvtárs... — Egy bizottság munkájában kell részt vennie. s annak pont most van az ülése. Azon van a Nagy elvtárs! — Köszönöm, Pacotai kartárs, de azért mégiscsak bosszantó, hogy egy ilyen fontos értekezletről ketten is hiányoznak. De sebaj.. E két hiányzás, e két éppen éppen most ülésező bizottság léte is igazolja kedves elvtársak, hogy mi itt tizennyolcán olyan feladat előtt állunk, amely korszakos... De hát csak tizenheten vagyunk... Hol a tizennyolcadik? Az előbb még itt volt? Csak úgy, egyszerűen kioson egy ilyen fontos és korszakos megbeszélésről... Ki vol az, aki elhagyta a termet? — Szusziák kartárs ment ki csendben a szobából, Povázsai elvtárs, ugyanis idesúgta nekem, hogy elfelejtette, neki is éppen most van egy bizottsági ülése... iHa én nem szólok az imént, hogy hová lett Kovács kartárs, meg a Nagy elvtárs, hát nyugodtan itt ült volna, míg ugyebár ott keresték volna. De sajnos nekem is kell mennem rögtön, Povázsai elvtárs. — Magának is? Hová, miért? Talán pont most van egy bizottsági ülés? — Nem most. Tíz perc múlva. Kicsit elhúzódott a kezdés. Viszontlátásra, jó munkát... — Viszontlátásra, Pacolai kartárs, s megnyugtathatom, hogy itt fogjuk viszontlátni, s nem ott, ahová most is igyekszik... Mert mostani tanácskozásunk, mint mondtam, igen nagy horderejű szakszervezetünk, intézményünk életében. Korszakos, hogy úgy mondjam elvtársak... Mint hallották, személyesen is tapasztalhatták, egy időben három bizottság értekezik. Egy időben három. Két időben tehát hat, három időben kilenc, amiből könnyű kiszámolni, hogy öt időben tizenöt bizottság ül össze. S miért? Nem is tudom. Elég. volt a bizottságos- diból. Elég, ha mondom. Ezért vagyunk együtt, mi tizenhatan, hogy megtegyük a szükséges intézkedéseket... Javaslom, elvtársak, hogy az elburjánzott bizottságok ellen vegyük fel a harcot... Egyetértünk ebben? Köszönöm. Javaslatom tehát, hogy alakítsuk meg „Bizottság a Le a Bizottságokkal Bizottságot", s egyben javaslom, hogy engem oda elnöknek megválasztani szíveskedjenek... Ja, igen, titkárnak is... Minek szétforgácsolni az erőket, nem igaz? Aki egyetért, tartsa fel a kezét... Köszönöm. Ezennel kimondom, hogy a „Bizottság a Le a Bizottságokkal Bizottság" ezennel megalakult... Legközelebbi ülésünket holnap reggel, ebben az időben tartjuk, ugyanitt... Köszönöm szives részvételüket. GYURKÓ GÉZA Divatbemutató, Páva-ruhákból A budatétényi szabászat
