Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-28 / 23. szám

2 rïÈPÜJSÀG 1982. január 28. Koivisto beiktatása Mauno Koivistót kedden megválasztották a Finn Köztársaság elnökévé, az ünnepélyes be­iktatásra tegnap került sor. Eino Uusitalo miniszterelnök-helyettes, megbízott kormányfő át­adta Koivistónak (jobbról) az elnöki tisztségre vonatkozó hiv atalos dokumentumot. (Telefotó—UPI—MTI—KS) Reagan elnöki üzenete Az erőpolitika folytatását ígéri Az MSZMP KB részvéttávirata A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táv­iratban fejezte ki részvétét a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának Mihail SzusZlov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, o Központi Bizottság titkára elhunyta alkalmából. Sevardnadze logadta Marjai Józseiet Az erőpölitika igényének új­bóli megfogalmazását tartal­mazta valóban új elképzelések vagy a nemzetközi feszültség enyhítését célzó kezdeménye­zések helyett Reagan amerikai elnök „Az unió helyzetéről" szóló kongresszusi üzenete. Reagan kedden este beszélt a kongresszus előtt és azt ígér­te, hogy külpolitikai témáknak külön beszédet szentel. Az Egyesült Álílamok „ellenfelei­nek" címzett fenyegetésekről azonban nem mondott le ez alkalommal sem. Kubát és Líbiát Reagan most azzal fe­nyegette, hogy „az Egyesült Államok kész a határozott cse­lekvésre" velük szemben, ha „terrorizmust és felforgatást exportálnának" a karib-tengeri térségbe — értsd: ha tovább­ra is szolidárisak e térség for­radalmi mozgalmaival — amely Amerika szempontjából „létfontosságú területnek" mi­nősül. Lengyelországot, amely Wa­shingtonban megkülönbözte­tett figyelem tárgya, Reagan „katonai diktatúrának” nevez­te. Az elnök azt húzta alá, hogy a Lengyelország és Szov­jetunió elleni szankciók „egy­értelműén jelezték a világ­nak” az Egyesült Államok el­szántságát. „Ha a lengyelor­szági események romlása foly­tatódik, tovább i intézkedések következnek” — mondta Ro- nalld Reagan. A fegyverzetkorlátozás és „a katonai tevékenység" korláto­zása Reagan szerint továbbra is fontos prioritás az amerikai kormányzat számára. Reagan arra hivatkozott, hogy tárgya­lások kezdődtek a Szovjetunió­val Qenfben a közép-hatótá­volságú nukleáris fegyverekről, de hozzáfűzte, hogy az Egye­sült Államoknak „az erő hely­zetéből kell tárgyalnia". Az indoklás ugyanaz, mint egy év­vé ezelőtt: a Szovjetunió ál­lítólagos katonai fölénye, mely­nek címén az Egyesült Álla­mok folytatja a költséges fegy­verkezési programok és kül­földi segélyprogramok végre­hajtását. Beszéde nagyobbik részét Reagan belpolitikái kérdések­nek szentelte. A képviselőház és a szenátus többségének üdvrivalgása közepette jelen­tette be az elnök, hogy nem tágít eredeti gazdaságpolitiká­jától: nem hajt végre adó- emeléseket a költségvetési hiány kiegyensúlyozása érdeké­ben, viszont végrehajtja az eredetileg tervezett tízszázalé­kos jövedelemadó-csökkentést, amely az üzleti élet megélén- kítésének reagani tervében a legfontosabb láncszem. A recesszió, a magas hitel­kamatláb, a rekord felé köze­ledő munkanélküliségi arány és az idén sem csökkenő költ­ségvetési deficit nem volt elemzés tárgya Reagan beszé­dében. PANORÁMA BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemu­tatkozó látogatáson fogadta Abdul Ariz Maslharkat, a Szí­riái Arab Köztársaság rendkí­vüli és meglhatalmázott nagy­ikövetét. Május 15,-re összehívták az újítok és feltalálok V. országos tanácskozását — jelentették be szerdán a SZOT székiházában tartott sajtótájékoztatón. Gál László, a SZOT főtitkár- helyettese és Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal elnöke elmondták, hogy az utóbbi években az újító-felta­láló mozgalom ismét fejlődés­nek indult. A találmányok 1976 és 1980 között 16 milliárd fo­rint hasznot hoztak a vállala­toknak. MOSZKVA A Kommunyiszt, az SZKP KB elméleti folyóirata megállapít­ja, hogy az Olasz Kommunista Párt vezetősége a lengyelorszá­gi helyzet normalizálását célzó intézkedések ellen lép fel. A „Csúszós úton" című cikk rá­mutat, hogy az OKP vezetősé­gének legutóbbi kijelentései és a rendkívüli plénum torz képet festett a nemzetközi helyzetről, az SZKP kül- és belpolitikájá­ról és felülvizsgálatnak vetették alá általában a szocialista kö­zösség országaihoz fűződő kap­csolatokat. KAIRÓ Előre be nem jelentett egyip­tomi—szudánii csúcstalálkozó színhelye volt szerdán délelőtt a felső-egyiptomi Asszuán. Gaafar Niimeri szudáni elnök Hoszni Mubarak kezdeménye­zésére utazott Asszuánba, hogy országa gazdasági és katonai szükségleteiről tájékoztassa az egyiptomi államfőt annak kü­szöbönálló amerikai és nyugat­európai körútja előtt. RÓMA Az olasz rádió jelentette: több jel utal arra, hogy Géni­ben a „Vörös brigádok" képvi­selői és a Dozier család között titkos tárgyalások folynak. A híradás szerint a „Vörös brigá­dok" 9,6 millió dollárnak meg­felelő összegű váltságdíjat kö­vetelnék a tábornokért. Rendőr­ségi nyomozók azonban kijelen­tették! semmi bizonyítékuk nincs arra, hogy ez a hír igaz lenne. lEduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságá1- nak póttagja, a Grúz Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára Tbilisziben fo­gadta Marjói Józsefet, a Mi­nisztertanács ellnöklhelyettesét, oki a magyalr—szovjet gazdásá­gi és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bi­zottság 28. ülésszaka alkalmá­ból tartózkodik Grúziában. Szakítás Szudánban Szerda esti kommentárunk. A világ nagy távirati irodái nem sajnálták a helyet egy Khar- tumból keltezett hírtől, amely végül is „csak” egy afrikai ország belpolitikai életének fejleményéről szól. A hír így hangzik: Gaafar Nimeri tábornok, Szudán államfője valamennyi tiszt­ségétől megfosztotta helyettesét, Abdulmagid Hamid Khalilt. Ez a „valamennyi tisztségétől” kitétel ebben az esetben nem csekély­ség. Khali! ugyanis nemcsák az egyedül engedélyezett Szudáni Szocialista Párt főtitkára volt mostani „trónfosztásáig", hanem — és ennek egy igen kemény katonai diktatúrában nem akármilyen súlya van — a fegyveres erők főparancsnoka, hadügyminiszter és ,^mellesleg” az ország aleínöké. Az tehát e sókféle rangból és tisztségből igencsak kiderül, hogy Khalil személyében az államfő első számú bizalmasa, az ország eddig kétségtelenül második embere bukott olyan nagyot, amilyet csak ilyen magasról lehet bukni. Magában Szudánban érthető, hogy szenzációt keltett a bejelentés. De jogos a kérdés: miért tartják oly fontosnak e fejleményt Szudán határain messze túl, világviszonylatban is? A válasz lényege az, hogy Szudán nem egyszerűen egy afri­kai ország a sok közűi: poiititói és stratégiai jelentősége rendkívül figyelemre méltó. Ez az ország nagyságából, földrajzi fekvéséből és politikai vonalvezetéséből következik. ■ IKézdjük a méretekkel. Talán nem annyira közismert adat, hogy Szudán területe hazánkénak több mint huszonötszöröse^!), pon­tosan 2 505 724 négyzetkilométer. Ami a stratégiai helyzetet iileti: az országot északról Egyiptom, keletről Etiópia és Kenya, nyugat­ról pedig — a többi között — Líbia és Csőd határolja. Ráadásul Nimerié az egyetlen arab kormányzat, amely fenntartás nélkül támogatta az egész arab világ által elítélt Camp David-,i külön- utat és ennek megfelelően jó politikai és katonai kapcsolatokat tart fenn Washingtonnal. Nyílt titok, hogy a Pentagon a hatalmas szudáni felvonulási területnek igen nagy jelentőséget tulajdonít és nem véletlen, hogy az ország haderői jelentős szerepet kaptak a minapi „Fényes csil­lag" fedőnevű, amerikai vezetésű monstre-htadgyakorlatban is. Mivel a Közel-Keleten —■ beleértve magát Egyiptomot is — bizonyos változások, legalábbis hangsúlybéli módosulások tapasz­talhatók, Washingtonban nem titkolt aggodalommal kísérik a khártumi fejleményeket. Bár Khaíil leváltásának kézenfekvő oka Nimeri hatalomféltése léhet, a megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a döntést halálos áldozatokkal is járó, elkeseredett tömeg­tüntetések előzték meg. Márpedig Amerika egyik legfontosabb közel-keleti szövetségesének belpolitikai stabilitása aligha csak szudáni belpolitikai kérdés... HARMAT ENDRE Palesztinok Libanonban Hova meneküljenek a menekültek? iBejirútbain és a déMiibanoni meneküJttóbanoiklbain iromók;, friss sírhalmok idézik a hatodik iz- raeli^pailesztin „Iháíború” emlé­két. Jaisszer Arafat, o PFSZ el­nöke nevezte így az .izraeli had­sereg és a palesztin ellenállás tavaly júliusi erőpróbáját, amelynek során o Tel Aviv-i had­vezetés o legkorszerűbb ameri­kai bombázó kait vetette be a gerillák ellem Bár az izraeli lé­gitámadásaik több száz halálos áldozatot követeltek, mégis túl­zás nélkül állítható, hogy a csa­táiból nem az agresszor, hanem az elszántain védekező megtá­madott került ki győztesen. Az azóta fennálló ingatag tűzszünet azonban korántsem jeleníti azt, hogy Begin lemoni- dott volna a palesztin ellenál­lás libanoni bázisainak felszá­molásáról. Ahihoz ugyanis, hogy keresztülvihesse az 1967 óta megszállt ipailesztio területek (Ciszjordámiia, Gázai) anmektá- lását, mindenképp meg kellene törnie a PFSZ erejét Nyílt ti­tok, hogy Izrael az Egyesült Ál­lamok hallgatólagos támogatá­sával! már az újabb közel-keleti háiborűra készül iEzt jelezték az embertelen támadások Libámon,- baini, az ott élő palesztinok el­lem, de ezt jelenítette a Szíriá­hoz tartozó Golam-fennsík nyílt bekebelezése is.. Ilyen körülmények 'között ók­ká! vetődik fel a kérdés: mi a titka, hogy a palesztin mozga­lom túlélte az egymást követő arab-fzraeli háborúikat, a jor- dáiraiaii „fekete szeptember" vér- veszteségét, a ilibainonii polgár­háborút, a sorozatos dél-libái­mon i inváziókat? A válasz egy­részt o gerillaiháiború természe­tében ikenesiendő, másrészt azokban a 'nyomorúságos me­nekülttáboraikban., amelyek nemcsak a nemzeti öntudatot oltják a ipailesztilm gyerekekbe, hanem szüntelenül új és ülj har­cosokat állítanak az elesettek helyére. A hetvenes évek elején a jgr- dániiail támaszpontok elvesztése után Libanoniba helyeződött át a palesztin eHiemölfási mozga­lom központja, itt építették iki ál lásaliikat, kiiképzőtá boraikat a különböző gerillaszervezetiek. Harcukban íéimiiiliányli Libanon­ban élő palesztin menekültre támaszkodhatnak, de erejűiket meg,sokszorozza, hogy testvéri szövetségre léptek a 'libanoni haladó erőkkel, valamint Szíriá­val, amely az 1975—76-os pol- gáirlháború óta vesz részt a li­banoni 'béke fenntartásában. A hazánknál valamivel ki­sebb 'Libámon területén levő pa­lesztin menekülttáborok törté­nete azonban véres tragédiáik sorozata,. A száműzetés évtize­dei alaitt táborok tűnitek el, míg máshol újaik keletkeztek. A ke­let-bejrúti Tel-Zaitaart és Dzsiel - Basát például o failangista mi­líciáik tették a> földdel egyenlő­vé, miután 'lakóikat tömegesen lemészárolták, a kisszámú túl­élőit pedig elűzték. A többi, észaiki és déli táboraik lakói is­métlődő iza.relÜ légi, tüzérségi és haditengerészeti támadások rettegésében élnek. A Naihatije mellettit egymás után három­szor rombolta le az izraeli légi­erő és tüzérség — legato bib 1978-lban. Azóta nem is építet­tek újjá: a romok alól kiásott halottaikat szeszélyesen szét­szórt sírokba temették el. Ki tudjai, h árnyán marad tak az ösz- szeroskodt iskola, a leomlott házfalaik allant? E sorok írója személyesen is találkozott a tá­bor utolsó lakájával, akinek szü­leit, feleségét, négy gyermekét IzrOeili bom'bák ölték meg- A tá­madások túlélői elmenekültek, ő azonban íttmaraidt, ide kötik az emlékek, ezekhez a romok­kal borított domboldalakhoz, ahol néhány sovány birkáját legelteti, „Az izraeli tüzérség Időről Időre — talán megszo­kásból — még mindig ágyúzza a régen rommá lőtt tábort” — meséli Abu Szelim. A legnagyább dél-libanoni tájbor Raslidije, Tyr 'kiikötőMáros- tól ^délire, a iFöldiközi-tenigieír partján fekszik. Amint azt a tá­bor vezetői mondják: különösen' sebezhető, mert nemcsak légi­erővel támadhatják, Ihainem a tengerről is. 1977 óta ötszáz lé­gi- és tüzérségi támadás érte! Házaik tiKxltljai semmisülték meg, s százaikra telhető a hal­lottak, sebesülték száma. A tá­bori rendelőben dolgozó svéd orvosok egyike, dr. Éva Berglho- liz szomorú példát említ: a há­ború 'különösen mély nyomókat hagy a gyerekek szellemi, ér­zelmi világában. A ,legtöbb kis­gyerek a „ima,mai’ szávait együtt tanulja meg a „ibum-ibuim" szót Repülőgép, hadihajó láttán a kisebbek gyakran sírógörcsöt kapnak. A gyermekiraljzok visiz- szatérő témája a légitámadás, a bombázás. A gyerékek igen fiatalon megismerkednek a ger'rllaharc fortélyaival, a fegyvertforgatás- sal. Nemcsak a Palesztináiban született szülőik, nagyszülők, ha­nem ők iis visszavágynak őseik földjére,. 'Nem törődnek bele hazájuk elvesztésébe, Libanont csuipán ideiglenes hazájuknak tekintik. Izrael és a vele szövet­séges libanoni jóbboldal azon­ban még innen is tovább akar- jo kergetni őket. De hova me­nekülhetnék a mernék,ültek? I BOCZSÁNDOR A Beafort citadella védői A száműzetésben születtek A rasidijei tábor - izraeli támadás után

Next

/
Thumbnails
Contents