Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-21 / 17. szám
a Képújság 1982. január 21. Feri, a sivatagi hegesztő FIATALOK gg-Kg nagy csoda az emberben gájtí van. Abban az ember- ben, a-ki hajlandó az éle. tét úgy alakítani, ahogy ö .kívánja. Akkor jön a csoda: megvalósulnak álmai, olyan helyekre jut el, amelyre soha sem gondolt. Oe ennek ára 'is van. Többet kell dolgozni, tervezni és helyenként szenvedni is. Olyan világ nincs, csak a mesében, hogy a csoda magától jön. Gazsó Ferenc szekszárdi hegesztő megérte a csodát. Sivatagi hegesztő lett íróikban. Addig még azt sem tudta igazán, mi az ci sivatag. Feri vállalt, többször is, olyan dolgokat, amelyek lehetővé tették, hogy pálmafák alatt sétálhasson, igaz előtte több liter verejtéket kiizzadt, de ez is az egyezségben van. IMint mondottam, Feri hegesztő és szekszárdi. A 'Mezőgép vállalatnál dolgozott, amikor jött a felhívás: kölcsönemberek kellenek Paksra az atomerőműhöz. Hegesztők, de sokan. Az előbb arról 'beszéltem, hogy mindig azzal történik va>- lami, aki akarja is, hogy történjen, Ebből következik: 'Gazsó Ferenc elszegődött Paksra, a Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalathoz hegesztőnek. Ez a munka is több, mint amit Szekszárdin végzett, mert Pakson minősített hegesztőkre volt és von szükség. 'Feri dolgozott — 12 órákat — és tanult, megszerezte a szükséges minősítéseket a munkájához. Mindezek mellett válaszát előtt is állt. Munkája .mellett a labdarúgás a hobbija. Olyany- nyira, hogy segédedzői bizonyítványt szerzett és a szekszárdi sportiskolában edzősködött. Mindkét munka egész embert kíván. Hogy ilyen esetben melyik lesz végül a hivatás, az mindig hosszú történet, és sok gondolkodást kíván. Most itt ülünk egymással szemben. Feri karácsonyi szabadságát tölti itthon. Tehát választott, hegesztő Irakban. Régi ismerősök vagyunk, egykorúak, tegező- dünk. — Feri, hogyan jutottál el Irakba? — A vállalat ott szerzett .munkát, .megkérdeztek, mennék-e? Vállaltam. 1981. május 16-án indultunk a Ferihegyi repülőtérről Kuvaifba. — Ilyen egyszerű? — Azért nem. Előtte orvosi vizsgán kellett részt venni, egy csomó oltást is .kaptunk különféle betegségek ellen. — Szóval Kuva.it, — Két napot voltunk ott. Csodálatos. Nekünk nehéz volt, mert az időjárás nem a mi kedvünkre „készült". Utána utaztunk Irakba, a munkahelyünkre. Az ország második legnagyobb városa mellett, Basztrában dolgozunk. — Mivel kezdtétek a munkát? — Hegesztővizsgával. — Hát nem volt elég az itthoni vizsgákból? — Nekem elég lett volna, de a norvég minőségellenőr mindenkit levizsgáztatott, igazolványt adott, s csak akkor kezdhettünk dolgozni. Az építkezésen mindenféle nádó dolgozik: japánok, franciák, olaszok... Velük kellett felvenni a versenyt Nem tévedés: versenyt. (Most már könnyen mondjuk ezt, hiszen tudjuk, hogy a siófoki vállalat újabb szerződést nyert 1982-re, ez pedig csak akkor lehetséges, ha a megrendelő elégedett a műnké va.l.) 'Dolgoztak a fiúk. Nyáron 40 —45 Celsius-fokban, ilyenkor éjszakai műszakot tartottak. Télen meg 35 Celsius-fokban, de olyan hőiingadozás mellett, amely számunkra szinte elképzelhetetlen. Éjszaka a nappali 35 fokból 5- 8 Celsius lesz A város mellett táborban laknak, a Bagdad felé vezető út mentén. Ebből adódik: a szabad 'idő is zárt környezetben telik el. Természetesen a legkedvesebb szórakozás: a labdarúgás. — Olyan, mintha edzőtáborban lenne az ember — mondja Feri. Én meg azt gondolom: köszönöm az ilyen edzőtábort. Na de, azért kihasználták az alkalmat kirándulásra is, az ország megismerésére. Jártak Babilonban, Nasszíriában, hor- qásztak o Tigris és az Eufrátesz folyókban. — Ott vannak 20 kilós harcsák is — mondja Feri. A munkáról eleddig nem nagyon beszéltünk. Hatalmas kő- olajvezetékeket hegesztenek össze a magyarok. — A fizetés? — Nagyon jó. 250 iraki dinárt kapunk, az 800 dollárnak felel meg.1 A pénz 65 százaléka takarékba megy itthon. Ezenfelül jár még az a'apfizetés. ezt a székszórdi OTP-ben gyűjtöm Gazsó Ferenc, a sivatagi hegesztő csekkszámlán. Kapunk még sivatagi pótlékot. — Sivatagi pótlékot? — Ez mutatja a munkakörülményeket. Csak a sivatagi pótlék havonta 9000 forint. — Ezek szerint valamit szeretnél vásárolni? — Egy Wolsvagen Golfot, 6400 dollárba kerül, jövőre lesz együtt a pénzem. — Ezek szerint továbbra is Irakban szeretnél dolgozni? A válasz igen. (Azóta Feri visszaérkezett, mert Magyarországról január 9-én indult a csoport újabb évre, egy 2700 kilométeres olajvezeték összeszerelésére.) Itt akár abba is hagyhatnánk a beszélgetést De egy lényeges kérdés még visszavan: — A honvágy? — Hait hónap eltelt könnyedén. Sokat gondoltunk Magyarországra. Igazi ezt a különböző programok is lehetővé tették, van könyvtárunk, járt nálunk magyar kulturális küldöttség, meglátogatott bennünket a magyar nagykövet is. De karácsony előtt az utolsó hónap nagyon nehezen telt el. Számoltuk, mint a gyerekek: még mennyi nap van karácsonyig...- hj Jiin a tejes! Neve: Ambrus László. Kora: Huszonhét év. iskolai végzettségé: Köz- gazdasági érettségi. Foglalkozása: Bevásárló és házhoz szállító kisiparos. — Hol kezdjem? A suli után esztergályos lettem, elhelyezkedtem egy pár hétig, aztán kikerültem az NDK-ba, Karl-Marx- Stadtba, a kötőgépgyárba dolgozni. Két év után hazajöttem, sok tapasztalattal és némi nyelvtudással. Korábban tanultam angolul is, de az az igazság, mind ez ideig nem sok hasznát vettem... Bár ki tudja, lehet, hogy még erre is sor kerül majd. Karl-Marx-Stadt után Szekszárd jött: a Tejipari Vállalatnál először gépkocsirakodóként, majd raktárosként dolgoztam. 1974-ben a veszprémi Petőfi Színházhoz mentem statisztának. Nem, ez így nem igaz. Ez az állás olyan alibi állás volt. Munkahelyem volt, ahol sohasem dolgoztam, a színházban töltöttem az egész napomat. Időközben megnősültem és 1975-ben megszületett a kislányom, Bernadett. Visszajöttünk Szekszárdra, és a gabonaforgalminál, a bérosztályon kezdtem el dolgozni. — Mindig olyan munkáról álmodtam, ahol senki sem parancsol. Az igazat megvallva, nem azért, mert félek a munkától. Aki ismer, megmondhatja, soha sem féltem semmiféle munkától. Úgy gondoltam, ha kiváltom az iparengedélyt és takarító-kisiparos leszek, annyi pénzem biztosan lesz, mint amennyit az irodában kerestem nyolc órai ligéssel-lógással. Mert ez az igazság. Szerintem legalábbis. — Szóval kiváltottam az ipart és elkezdtem dolgozni. Hogy megérte-e? Ha veszélyes volt a munka, nagyon megfizettek. A takarítómunka jellegéből adódott, hogy elsősorban kirakat- és ablaküvegeket tisztítottam. A legnagyobb vállalkozásaim Veszprém megyében voltak, de tisztítottam a pécsi klinika üvegeit is. Dolgoztam Pesten és Debrecenben, no és természetesen idehaza is. A legnagyobb pénzek akkor voltak, amikor mondjuk a tizedik emeleten, egy háromcentis ablakpárkányról végeztem az üvegtisztítást, ilyenkor egy négyzetméterért megfizették a harminc, negyven forintot is. Én zömmel ezeket a munkákat vállaltam, mint említettem is, elsősorban azért, mert semmilyen nehéz munkától nem félek. — Meguntam? Vagy úgy gondoltam jobb az új? Nem tudom. A Magyar Ifjúságban olvastam egy pécsi KISZ-titkár válaszát egy levélre, amiben azt kérdezték, hogy miért nincs Pécsett a KISZ-lakótelepen tej és péksütemény házhoz szállítás. Ez bogarat tett a fülembe, elutaztam Pécsre és fölkerestem a KISZ-titkárt. Ő ecsetelte a dolgokat és én úgy láttam, lehet ezzel valamit kezdeni. Mivel a pécsi lakótelepeket egyáltalán nem, vagy csak kevésbé ismertem, úgy döntöttem, hogy Pesten fogom kipróbálni a dolgokat. November elején fölutaztam a fővárosba és kiválasztottam a tizenegyedik kerületi Szakasits utcai lakótelepet. Azon voltam, hogy olyan lakótömböket keressek, ahol zárható lépcsőházak vannak és az árut nem lopják el a csövesek. Kétszáz családnak szállítottam naponta a tejet és a kenyeret. Igaz, volt egy kis kellemetlenségem is, karácsony előtt egy nappal ellopták a Volgámat, tele volt kenyérrel és tejjel. Hát hiába, mindenre nem számíthat az ember. Olyan éjfél körül volt, a tejjel mór végeztem, a zsömléket hordtam az ajtók elé, reklámszatyrokban. Az egyik lépcsőházban elfogyott a zsömle, vissza akartam menni a kocsihoz, amikor hallom a zúgását. Rohanás le a lépcsőn, a sarkon még láttam az autót, aztán csak két nap múlva. Benne volt a tej, a száraz kenyér meg a zsömlék. Kiszerelték a rádiót, de a fő, hogy megvolt a kocsi. Mindenkinek írtam néhány sort és kértem azokat, akik kártérítést követelnek, írják össze igényeiket. Egyetlenegy ember nem volt ilyen. — December végén jöttem haza. A szerzett tapasztalataim bizonyítják, igénylik ezt a szolgáltatást. Föladtam egy hirdetést a Népújságban, az első napi postám: ötven megrendelés. — Sajnos egyelőre háromszáz családnál többet nem tudok ellátni. Őket is csak a mindennapi tejjel és szombatonként kenyérrel. Tulajdonképpen a családoknak teljesen ingyen szállítom a tejet és a kenyeret. Ők minden hónap harmadik napján előre kifizetik az árut — bolti áron — és én mindennap viszem a friss tejet és a friss kenyeret. Én mondjuk kedden délután hat órakor azt a tejet viszem, ami másnap az üzletek hűtőpultjaira kikerül. Vagyis a legfrissebbet. Azért nem ingyen csinálom ezt a munkát. Én ugyanis a tejet és a kenyeret nagyker-áron kapom és kisker-áron adom. Ez egy liter tej esetében nekem kilenc százalékot jelent. Hat forint helyett öt forint és negyvenhat fillér. — Ha van megrendelés, akár azt is vállalom, hogy Decsről házikenyeret szállítsak. Már kérdezték, hogy Öcsénybe nem vinném-e ki a tejet. Szóval ennyire azért nem mélyedtem még bele a dolgokba. A szekszárdi háromszáz családdal próbálkozom, ez úgy számolom, napi hatórás munka. Ki tudja- emellett, hány kliométer. Természetesen, amint összeállt a háromszáz megrendelés, kidolgozom a legésszerűbb útvonalakat, hogy ezzel is benzint takarítsak meg, no és időt. Mert ebben a munkában is pénz az idő. — Az elkövetkező napokban a város déli részét keresem föl és megbeszélem megrendelőimmel a dolgokat. Úgy tervezem, hogy február elsejétől már indulhat az első szállítmány. SÁRKÖZI JÁNOS Vállalkozásaink Az étet egy nagy vállalkozás. Mai ifjúsági oldalunkban olyan fiatalokat mutatunk be, akik akarnak valamit az élettől. Van köztük munkás, kisiparos, diák. Akarni valamit, ez az életben talán a legnehezebb dolog. Nem az akarás, mert az mindenkiben van, hanem az elhatározás megvalósítása. Nagy eltökéltség kell hozzá. Rengeteg veszély leselkedik az emberre. Jobb egy kislánnyal lötyögni vagy egy liúval sétálni, olykor kellemesebb élmény hallgatni a Hungária-nagylemezt, mint tanulni, bújni a könyveket. Sokszor nagy akaraterő kell ahhoz, hogy mozi helyett olvassunk, vagy elmenjünk dolgozni. Könnyebb csövesnek lenni az aluljáróban, mint mindennap reggel hat órakor munkába indulni. Kellemesebb elgondolni, hogy az Eulrátesz folyóban für- dünk, mint azt. hogy a sivatagban hegesztünk. De az Eut- rátesz folyóban csak akkor törődhetünk, ha elmegyünk a sivatagba hegesztőnek is. Néha úgy érezzük, hogy a felnőttek leszólnak bennünket, hogy a munkahelyünkön mi kapjuk a legkisebb fizetést. A leinőttek, a nagyok meg már — ez csak látszat — élik a világukat, könnyedén végzik a munkájukat, felmarkolják a nagy pénzeket, kocsijuk van, lakásuk, sőt némelyeknek villájuk. Ezt tiniként nézni elérhetetlen álomnak látszik. És mégis megpróbáljuk és mégis előre akarunk jutni. Ez a többet akarás az élet nagy kalandja. A ti nagy akarásotoknak szeretnénk helyt adni a jövőben is ezen az oldalon. Erről szeretnénk többet olvasni, ha lehet és ha van gondolatotok. írjátok meg ifjúsági rovatunknak: ki mire és hogyan szeretne vállalkozni? Mit tesz ezért, ennek sikeréért? Ha közben elkeseredett, miért keseredett el...? Minden érdekel bennünket, ami az élettel kapcsolatos és az élettel minden kapcsolatos. Várjuk leveleiteket! Szeretem 'Pál Kovács Zita a szekszárdi egészségügyi szakiskola harmadéves hallgatója. A héten még három fontos vizsgát kell tennie: 'belgyógyászatból, sebészetből és gyerekgyógyászatból. Alapszervezeti KISZ-titkár. — Mit gondol, miért választották meg küldöttnek az iskolai parlamenten? — Nyilván véletlenül, de azért is, mert megvan hozzá a szám. Nagyszerűek a tanáraink, nem szólnak bele a KISZ-munkába, de ha segítségre van szükségünk, segítenek, úgy is hívjuk a tanácsadó tanárokat, hogy „tanársegéd”. Nagyon szeretem ezt az iskolát, kollégiumot, pedig véletlenül kerültem ide. Dombóváron nem vettek fel az egészségügyi szakközépiskolába. Most már nem is bánom, sőt örülök, neki. Megta áltam magamat a tanulásban is, pedig az általános iskolában elég rossz tanuló voltam, ki sem látszottam a kettesek meg hármasok közül. — Miért választotta az egészségügyi pályát? — Természetes volt, a nagybátyáim, sőt a nagymamám is orvos. Az édesanyám is az szeretett volna lenni, meg tanár. Szerencséje volt, mert a nővérem pedagógus lett, én meg egészségügyi. Mindkét vágyát teljesítettük. Nagyon szeretem az embereket, jól érzem magam ezen a pályán, a betegek egy jó szóért nagyon hálásak tudnak lenni. Most hétfőn is megkérdezte egy beteg, hogy miért nem jönnek a kisnővérek a hét végén? Ez nagyszerű érzés. — A KISZ-munkában is vannak sikerei? — Minden apróságnak tudók örülni, akkor érzem jól magam, ha mennek a dolgok, ha megszervezünk valamit, amire ai többiek is szívesen jönnek el, nem- osak muszájból. Van egy kollégiumi klubunk, ott is klubvezető vagyok, jó programokat sikerül összeállítanunk. Minden osztályból Iketten vagyunk a vezetőségiben, én a 3. A-sokat képviselem. Az lelkesít a legjobban, ha másokat lelkesíteni tudok. Vezeték egy énekkart a kollégiumban, elsősökből és harmadikosokból áll, valamennyien szeretik, amit csinálnak. csinálni... — Más funkciója is van? — Vöröskeresztes titkár vagyok. — Miikor ér rá tanulni? — Beosztom. A tanulószoba, az tanulószoba. — Mi lesz, ha befejezte ai iskolát? — Még nem tudom, hogy a szekszárdi kórház melyik osztályán, de az biztos, hogy úgy szeretnék dolgozni, ahogy az iskolában tanultam, pontosan, lelkiismeretesen. — Mennyi lesz a fizetés? — Ezen még nem gondolkoztam. A nővérszállón fogok lakni. Szeretnék leérettségizni, majd szakvizsgát szerezni abból a területből, ahol dolgozom, de ehhez még gyakorlat kell. — Borravaló? — Az Iki van zárvai! Soha nem fogadnék el pénzt. Egy szál virág, az más, de pénzt biztosan nem, és a többiekről sem tudom ezt feltételezni. Pál Kovács Zita az egyike azoknak, akik Tolna megye diákságát képviselik majd az országos parlamenten. Ihárosi Basztrától 14 kilométerre egy kiránduláson Pál Kovács Zita Ambrus László, a tejes..
