Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-17 / 14. szám
XXXII. évfolyam, 14. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. január 17., vasárnap. Mai számunkból V': r- ; ‘ • . • • ' 1982. ÉVI GAZDASAGPOLITIKAI PARTNAPOK (3. old.) A MÁSODIK HAZASSAGBAN (4. old.) A FINISRE BELELENDÜLT A BONYHÁDI PANNÓNIA (6. old.) RÉGI HAZAK SORA (3. old.) Egymás kezét fogva A mindennapi nevelőmunka nehézségeinek zöme onnan ered, panaszolják a pedagógusok, hogy az iskola mindinkább magára marad a nevelésben, mivel a szülök jelentős része közömbös alapvető pedagógiai céljainkkal szemben. Persze a szülők is elégedetlenek a gyerekek viselkedése miatt, és azon nyomban az iskolára mutogatnak, azzal magyarázva a helyzetet, hogy a pedagógusok nem tekintik őket igazán partnernek, csak tessék-lássék módon adnak a véleményükre nevelési kérdésekben. Olyan esetnek vagyunk a tanúi, amikor bizonyos mértékig mindkét peres félnek igaza van; a pedagógusok is, a szülők is meggyőző érveket tudnak fölsorakoztatni álláspontjuk mellett. Egyébként nem újkeletű problémáról van szó, hiszen minden korban mutatkoztak nézeteltérések az intézményes nevelés és a család viszonyában. Napjainkban az iskolának és a szülői háznak egyaránt azonos az érdeke: becsületes, kötelességtudó, szocialista meggyőződésű fiatalokat nevelni a társadalomnak. S hogy mégsem jutnak közös nevezőre, egyszerű oka van ennek: a kívánatos partneri kapcsolat kiépítése mostanában akadozik. A fölszabadulás utón a szocialista pedagógia eszméinek térhódítása, azaz a nevelés társadalmi jellegének érvényesülése lemérhető volt abban is, hogy az iskolák s a társadalmi-politikai szervezetek mellé felsorakoztak a szülők is — nevelési céljainkkal természetesen különböző mértékben azonosulva. Az együttműködés révén lendületesen haladt előre a magyar iskolaügy, azzal is, hogy kényelmesebb lett gyermekeink élete az óvodákban, az iskolákban, az oktatás tárgyi feltételei évről évre szemlátomást javultak. Az iskola és a család együttműködése nevelési szempontból is számottevő volt. A mostani elégedetlenség valójában ezzel függ össze: még többet várunk el gyermekeinktől — és egymástól is: az iskola a családtól, a szülő a pedagógustól. S hogy mennyire jogosan? Nem is olyan könnyű kérdés, mint amilyennek első pillantásra látszik. Aligha kellenek tudós tanulmányok annak igazolására, elegendő csupán szétnézni környezetünkben, hogy mekkorát változott az életmód Magyarországon húsz esztendő alatt. Ki-ki — új gondjaink ellenére is — sokkal jobban él, mint negyedszázaddal ezelőtt, kiváltképpen annál, ahogyan apáink éltek még korábban. Valószínűleg többet is dolgozunk, mint az előző nemzedékek. Ma hajszoltabb a világ, feszítettebb az iram, mert minden divatos szükségletet ki akarunk elégíteni, miközben új s új szükségletek nyomakodnak a sarkunkban. Nagy iramú a mai élet, és ami óriási hiba, hogy emiatt a felnőtteknek a családra jut a legkevesebb idejük. A gyerekekkel való türelmes, szerető foglalkozásra. Ha a pedagógusok ezt kifogásolják, akkor bizony igazuk van. Hiszen léhet-e mentség arra, ha valaki hétszám rá sem néz a gyerekére otthon, ha nem érdeklődik viselkedése, előmenetele felől az iskolában? Mert megadni a fiatalnak mindent: ételt, ruhát, ajándékot, amit csak szeme-szája megkíván, még korántsem nevelés. Sőt, rombolás, ha a kényeztető gondoskodás nem párosul a gyermek, az ifjú erőfeszítésével, az eléje állított követelmények teljesítésével. Elgondolkodva a szülők panaszán: persze, az sem vezet jóra, ha a pedagógus magas lóról beszél az iskolába látogató szülőkkel. Az volna a dolga, hogy megnyerje őket a nevelés ügyének, lebírja esetleges közömbösségüket, ahelyett elriasztja „vendégeit" az iskolától, mert mást sem hallanak a tanártól: „hát, anyuka, apuka, már megint baj van ezzel a gyerekkel, folyton rendetlenkedik, rosszak az osztályzatai minden tárgyból, egy szemernyit sem érdekli a tanulás ...” Vannak kitűnő pedagógusok, nem is kevesen, akiknek a szülői értekezletein az osztályterem sohasem kong az ürességtől. A tanítványok többségének apja-anyja eljön az iskolába, mert az osztályfőnök elbeszélget velük, őszintén, sőt nemegyszer tanácsot is kér tőlük; nem a folytonos dorgálást kell hallgatniuk, az iskola kíváncsi a véleményükre. Hogy még hatékonyabban nevelhessen. Ilyen bánásmód esetén még feladatok vállalásától sem riadoznak a szülők. No, nem a százszor bírált pénzgyűjtésre gondolunk, hanem értelmes munkákra, például a veszélyeztetett helyzetű gyerekek felkutatására, a közös családlátogatásokra stb. Az iskolai szülői munkaközösségek működése sok mindent elárul a család—iskola kapcsolat tartalmáról. Az iskolai rendtartások egyértelműen tisztázzák az idevágó tennivalókat. Eszerint a szülői munkaközösség „szervezi a szülök tájékoztatását a szocialista nevelés kérdéseiről, az iskola céljairól: közvetíti véleményüket és javaslataikat az iskola vezetőségének; részt vállal a pályaválasztás és a gyermekvédelem teendőiből...” Hány ilyen szülői munkaközösség lehet az ország ötödfél ezernyi általános és középiskolájában? Ahol nem így van, hanem elsősorban pénzgyüjtésben, ünnepségszervezésben, a tanárok körüli nyüzsgésben merül ki a munkaközösség vezetőinek tevékenysége, hogy ezzel saját gyereküknek előnyt szerezzenek, ott bizony még rengeteg tennivaló hárul a pedagógusokra, hogy a szülőkkel belátható időn belül egyenrangú viszonyt alakítsanak ki. P. KOVÁCS IMRE A Munkásőrség jubileuma Kitüntetési ünnepségeit Ünnepélyes egységgyűléseken köszöntötték szombaton országszerte azokat a munkásőr zászlóaljakat, amelyeket a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a harci kiképzésben, a honvédelmi nevelőmunkában, valamint a társadalmi megmozdulásokban tanúsított példamutató tevékenységük elismeréseként, a munkásőrség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából Vörös Csillag Érdemrenddel tüntetett ki. Ünnepséget tartottak Budapesten, Kiskunhalason, Szegeden, Dunaújvárosban, Debrecenben és Salgótarjánban. Budapest A fővárosban a Vili. kerületi „Asztalos János" Vasas Zászlóalj kapta meg az Elnöki Tanács kitüntetését. A zászlóalj tagjái a negyedszázaddal ezelőtti demonstráció emlékére a Harminckettesek teréről indulva — az alapító tagok útját is érintve — vonultak végig a kerület utcáin, az ünnepi egységgyűlés színhelyére, a Gang-MA- VAG Művelődési Központba. Gál János, a Vili. kerületi párt- bizottság első titkára értékelte a zászlóalj előző évben végzett munkáját, vázolva az elkövetkezendő időszak feladatait is. Ezt követően Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedett szólásra. — A történelem, az élet igazolta — mondotta Németh Károly —, hogy újjászervezett pártunk helyesen cselekedett, amikor a népi hatalom védelmére létrehozta a munkásosztály önkéntes, fegyveres testületét. Ennek a döntésnek az volt az ihletője, hogy a lenini szellemben megújult pártunk a válságos időszakban is mélységesen bízott a munkásosztályban, a parasztságban és az értelmiségben. — Jó érzéssel mondhatjuk, hogy hazánkban rend és nyugalom van, belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozott, népünk politikai közérzete jó, a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalom szilárd. A munkásőrség az elmúlt 25 esztendő alatt rászolgált a párt és a nép teljes bizalmára. A szocialista társadalmi rendszer e fontos intézményét népünk méltán sorolja jelentős vívmányaink sorába — hangoztatta a Központi Bizottság titkára. Az Elnöki Tanács magas kitüntetését Németh Károly tűzte fel a csapatzászlóra. Debrecen A debreceni Tóthfalusi Sándor Városi Munkásőregység az Arany Bika Bartók-termében tartotta jubileumi egységgyűlését. Dr. Postás Sándor, a városi pártbizottság első titkára méltatta a munkásőröknek a termelésben, a kiképzésben elért eredményeit, majd Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. A nemzetközi helyzet alakulásáról is szólva egyebek között kiemelte: népünk nagy figyelemmel és érdeklődéssel követi a lengyelországi események alakulását. Megértéssel vettük tudomásul a nemzeti megmentés katonai tanácsának megalakulását és a Lengyel Népköztársaság alkotmánya alapján december 13-án bevezetett szükségállapotot. Népünk mindig nagyra értékelte az évszázados magyar- lengyel barátságot, és biztos abban, hogy a NATO-nak a hidegháborús időkre emlékeztető beavatkozási kísérletei kudarcra vannak ítélve — mondotta végezetül Óvári Miklós, majd átadta a magas kitüntetést. Dunaújváros A dunaújvárosi Mező Imre Munkásőrzászlóalj a vasmű kultúrtermében rendezte meg ünnepségét. Lengyel János, a zászlóalj parancsnoka tett jelentést, majd Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter méltatta a testület helytállását. Beszédében — többek között — foglalkozott iparunk felszabadulás utáni fejlődésével, s ennek során kiemelte azt a szerepet, amelyet a Dunai Vasmű felépítése játszott ebben a folyamatban. Méhes Lajos ezt követően a kohászat közismerten nehéz világpiaci helyzetéről beszélt. Kormányzatunk — hangsúlyod ta —, nem hagyta magukra a kohászokat, akik számos nehéz helyzetben bizonyították helytállásukat — mondotta az ipari miniszter, aki végül átadta a dunaújvárosi munkásőröknek a Vörös Csillag Érdemrendet. Szeged A Gera Sándor nevét viselő szegedi munkásőrzászlóalj ünnepi gyűlését a városi sportcsarnokban tartották meg. A munkásőrök elmúlt 25 évben végzet munkáját Török József, az MSZMP szegedi bizottságának első titkára méltatta. Ezután Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára adta át a szegedi munkásőröknek a párt Központi Bizottsá(Folytatás a 2. oldalon.) Ismét lesz mandula-, birs-, naspolyaoltvány A kukorica-vetőmag első osztályú Igen jó híreket közöltek velünk Szekszórdon, az Országos Vetőmag- és Szaporítóanyag- felügyelőség Tolna megyei felügyelőségén: az elmúlt évben termett vetőmagvak minősége megyénkben nagyon jó, sőt, kiváló, másrészt pedig tová'bb javult az ellátás szőlő- és gyü- mölcsfaoltvá nyakból. Tolnia*, iBairanyai, Somogy és Fejér megyére terljed ki a felügyelőség hatásköre, ellenőrző munkájai A szigorú követelményeknek megfelelően rendszeresen .vizsgálják az anyagok előállítását, forgalmazását és fel- használását is. Például a szőlő- telepítésiben négy évig kell figyelemmel kísérniük a felügyelőség szakembereinek az ültetvény sorsát, attól kezdve, hogy a telepítésre váró oltványok megfelelnek-e o szabványnak, fa jta előírásnak, egészségesek-e és így tovább. A vetőmagvizsgálat tapasztalatairól Csató Károly, a szekszárdi felügyelőség vezetője adott tájékoztatást. Elmondtál, hogy a hibridkukorica-vetőmagvak - minták - 60 százalékát megvizsgálták már és igen jó minőségűnek találták a Tolna megyében termett hibrid kukoricát: valamennyi első osztályú, egyetlen tétel másodosztályú sem volt eddig. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárult a szép ősz is, tehát jól beérett o vetőmagnak termesztett kukorica, de az alaipozást a jó tedhnológia, a korszerű munka adtai. Az értékes vetőmagnak mintegy a fele nyugati piacokra kerül, főként megrendelésre, tehát o magyar mezőgazdaság ebben az esetben is jól vizsgázik. lNemesítettvetőmag-előál.1 ítás Tolna megyében 1981-ben ösz- szesen 16 ezer 679 hektáron folyt, ebből 6243 hektár az őszi és tavaszi kalászosok vetőmagja. Ez ugyancsak jó minőséget adott. A hatalmas terület termése persze nem kell mind a megyének, jó része átkerül az ország egyéb gabonatermő területeire. Négyezer hektárnál nagyobb volt a hibridkukorica- vetőmagot termő terület is, ennek zöme dalmandi kéziben van. Jelentős még megyénkben a herefélék és hüvelyes növények vetőmagtermesztése. Megemlítette Csató Károly, hogy jellemző a megye kukoricavetőmag- elöállításánok színvonalárai, stabil voltára, hogy hat év óta nem történt pereskedés vetőmagügy- ben. Sok érdekes adatot tudtunk meg a felügyelőség kertészeti csoportvezetőjétől, Horváth Józseftől is. Ezek a hírek egyaránt vonatkoztak a nagyüzemekre és a házi kert-tu lajdonosokra valamilyen módon. A kistermelőket például érdekelheti, hogy őszibarackoltványiból „lényegesen javult az ellátás". Vagy egy másik jó hír: a következő években ismét lesz birs-, mandula- és n as pólya- szaporítóanya g. Szőlőoltványból ugyancsak jobb a háztáji ellátottsága1. Kevésbé örvendetes viszont, hogy választékhiány tapasztalható a kajszi fajtákból és meggyből, az utóbbi különösen a mi megyénkben. A legsúlyosabb gond ilyen tekintetben, hogy országos a hiány oltványdióból, az idei szezonban. Általános gond és hiba, hogy az utóbbi időben csak az áfé- szek gyümölcsfa-lerakataii árusítják vidéken a szaporítóanyagot, s ez a hálózat nagyon kicsi a feladat megoldásához. Különbségek vannak megyén belül is, országosan, még inkább, a választékban. Mivel nagyrészt egy-egy telep lát el egy-egy le- ra.kaito.t, eleve nem lehet teljes a választék. Horváth Józsefék véleménye az, hogy jobb felvásárló és elosztó hálózat létrehozása lenne szükséges a szőlő, és gyümölcsszaporító anyag forgalmazásához. A nagyüzemek megyénkben inkább csak szőlőt telepítenek, de azt igen nagy mértékben: a VI. ötéves terv telepítése jóval több lesz az előző időszakokénál. összesen 1700 hektár telepítésének tervét tartották nyilván és a napokban jelentkezett még a Paksi Állami Gazdaság is, hogy 140 hektárral akarja növelni szőlészetét ebben a tervidőszakban.. így tehát már 1840 hektár o terv megyénkben, ezt 12 termelőszövetkezet és 3 állami gazdaság valósítjo meg. Nagyrészt megvásárolták az üzemek az oltványt, náluk van vermelve, ott várja a tavaszt. GEMENCI JÓZSEF Fotó: B. J. v Borsi Józsefné laborvezető és Fehér Lászlóné a borsó csírázóképességét vizsgálja I-----------------------------------------------------:-------------------------------------------------
