Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

1982. január 16. KÉPÚJSÁG 9 > Jelen és jövő Moszkva közlekedésében — A szovjet főváros felszíni közlekedési problémáit a Moszkvai Közlekedési Vállalat a világ legnagyobb ilyen jel­legű egyesülése oldja meg — mondja Mihail Kuznyecov, a vállalat igazgatója. — Moszkva területe 879 négyzetkilométer, lakóinak szá­ma meghaladja a nyolc mil­liót. A különböző városi közle­kedési eszközök naponta 16 millió utast szállítanak. Közel kétharmaduk felszíni 'közleke­dési eszközzel, vagyis autó­busszal, trolival, villamossal utazik. A város közlekedési vállalatainál 31 ezren dolgoz­nak. 14 autóbusz, 7 trolibusz és 5 villamosszínünk van, 5 üzem­ben végezzük a járművek ge­nera Ijavítását, hozzánk tartozik egy tudományos kutató és egy tervező intézet, egy termelő kombinát és több más szakosí­tott üzem. (gy például építő- és szerelőtrösztünk kocsiszíne­ket, troli- és villamosvonalakat, transzformátor-állomásoka.t ké­szít és javít, de foglalkozik a vállalati dolgozók lakásproblé­májának megoldásával is. E bonyolult rendszer azért alakult ki, hogy mindennap zavartala­nul végezhesse munkáját 7590 autóbuszunk, 2360 trolibuszunk és 1215 villamosunk, Moszkva egyetlen hatalmas építkezés. Új lakótelepek szü­letnek, ahol a lakók száma meghaladja a 200—250 ezret. Új útvonalakat kell szervezni a város most épülő részeiben. A felszíni közlekedés koncepciója az, hogy az utasokat a metró- állomásokhoz és a vasúti pá­lyaudvarokhoz szállítsuk. Az elmúlt öt évben a troli- és vil­lamoshálózat 183 kilométerrel bővült. 84 új villamosvonalat nyitottunk. Az autóbuszhálózat hossza 857 kilométerrel nőtt. A villamos, trolibusz és autóbusz- vonalak hossza eléri az 5500 kilométert. Új járművek jelen­tek meg az egyes járatokon, ami lehetővé tette, hogy több mint 90 ezerrel növeljük a férő­helyeket a járműveken. A számok imponálóak, de még bőven akad megoldásra váró feladat. A város lakossá­ga fokozatosan növekszik, új lakótelepek létesülnek. Az el­múlt 5 évben végzett hatalmas munka ellenére a közlekedési hálózat fejlődése elmarad az építkezések ütemétől. Ennek következtében a főváros déli és dél-keleti részén a tömegköz­lekedésben bizonyos feszültsé­gek tapasztalhatók. Moszkva ötéves tömegközle­kedési fejlesztési terve előirá­nyozza a közlekedési vállalatok és az úthálózat gyorsított fej­lesztését. A jelenlegi ötéves tervben 4 autóbusz- és 2 tro­libusz-szín épül, és számos ko­csiszínt felújítunk. Több mint 100 kilométer hosszú trolibusz és 17 kilométer villamosvonalat létesítünk. Megteremtjük újabb 4 villamosvonal létrehozásának műszaki és gazdasági feltéte­leit. öt év alatt teljesen kicse­réljük kocsipark állományunkat. A legfontosabb tendencia a járművek kényelmének, bizton­ságának és a szállított utasok számának növelése. Közöttük vannak a jól bevált szovjet Liaz—677-es és a Liaz—677M autóbuszok, a magyar Ikarusz 280-as csuklósbuszok, a szovjet ZI'U—9-es trolibuszok és a csehszlovák Tátra villamosok. Az ipar 700 villamoskocsit, 1460 trolibuszt és 7000 autó­buszt szállít vállalatunknak. E járművekkel elsősorban az el­öregedett, korszerűtlen típuso­kat váltjuk fel. 1985-re a fővá­rosban 8100 autóbusz közleke­dik majd, újabb 50 autóbusz- vonalat létesítünk az új lakóte­lepeken és így az autóbusz- vonalak hossza eléri a 6000 kilométert. Nagy figyelmet fordítunk a közlekedés szervezésére. Az irá­nyításba korszerű műszaki esz­közöket vonunk be és felhasz­náljuk a tudomány legújabb eredményeit. A közeljövőben megkezdi munkáját a Sztárt el­nevezésű teleautomatikus köz­lekedésirányító rendszer. Kidolgozás alatt áll a Rejisz elnevezésű automata közleke­dési irányító rendszer. Ez biztosítja, hogy minden autó­busz, trolibusz és villamos út­vonalát nyomon követhessük. Elkészült az elektronikus számí­tóközpont és már folyik a be­rendezések kipróbálása. A város legteiheltebb főútvo­nalain olyan rendszert alakí­tunk ki, amely biztosítja a tö­megközlekedési járművek elő­nyét a többi járművel szemben. Dmitrij Szaszorov APN—KS A Kalinyin-híd Moszkvában, baloldalt a KGST-palota. Szovjetunióban a bruttó nö­vénytermelés 34 százalékai aiz elmúlt évben az öntözött és le­csapolt területekről származott, holott területük a szántóföldek­nek körülbelül 10 szá-íaléka. A mezőgazdasági termelés növekedési üteme a KGST-tag­országokban egészében véve meghaladta a népesedési .rá­tát. 1979-lben a bruttó termelés az 1970. évi szinthez viszonyít­va a növénytermelést tekintve 26 sízázdlék'kbil, az állattenyész­tést tekintve 37 százalékkal nőtt. Ha részletesebb képet akarunk vázolni, azt mondhatjuk, hogy cl galbonafélék évi adagos ter­melése egészében véve 1976— 1980. között az előző ötéves tervidőszakban elért eredmény­hez viszonyítva 1,3-szer, ezen belül a cukorrépa termelése 1,1 - szer, a zöldségtermelés 1,3-szer, a gyüimölőstermelés ped'ig 1,4- szer lett magasabb. A tíz év állott a hústermelés 1,3-szer, a tejtermelés 1,1-szer, a tyúktajás- terlmelés 1,6-szer nőtt. A mezőgazda sági termelés növekedése főképp az intenzív tényezőkből adódik: nagyobb a terméshozam, nagyobb az ál­latok produktivitása.. Míg 1951— 1955 között a KGST-viiszonylat- ban a szemes termények átlah gös hektárhozama 9,3 mázsó volt, addig 1976—1979-ibem en­nek kétszeresét tette ki. A leg­frissebb adótok szerint az euró­pai KG'ST-tagországokiban egy tehén átlagosan több mint 2 ezer kilogramm tejet, Magyar- országom-, az NOK-bdn és Cseh­szlovákiában pedig több mint 3 ezer kilogrammot aid. A mezőgazdaságii termelés növekedése javította' a Jakosság táplálkozását. Az élelmiszer-fo­gyasztás .kailáriértéke nagyjából megfelel a fiziológiailag szüksé­ges normáknak. Minőségi vál­tozásokra kerül sor a fogyasztott termékek szerkezetében: az emberek több húst, tejet, tojást, zöldséget és gyümölcsöt, ugyain-- alklkor kevesebb kenyeret és bur­gonyát fogyasztanak. A korsze­rű tendenciákhoz sokban hoz­zájárul, hogy a' hetvenes évek­ben kialakult a KGST-tagarszá- gok speciatizáoiája az agrár­ipari komplexum termékeinek előállításában és szállításában. A gabonatermelésben élenjáró a Szovjetunió, Magyarország és Románia, a friss zöldség és gyümölcs termelésében Bulgá­riai, Magyarország és Románia, a húst és hústermékeket te­kintve Bulgária, Magyarországi, az NDK, Mongólia és Románia, a tojástermeiéiben Bulgária, Mag yaro rszág, Le ng ye lo rszá g, Csehszlovákia., a cukrot és a gyümölcsöt tekintve ped'ig Ku­ba. A KGST-tagországok köl­csönös élei miszerszól Irtásaikból elégítik ki alapvető import-szük­ségleteiket Az elmúlt évtizedben az or­szágcsoport államai közösen ki­dolgozták és ma már megvaló­sítják a hosszú távú mezőgaz­dasági és élelmiszeripari együtt­működési célprogramot, amely a komplex program továbbfej­lesztése és konkretizálásai. Az e dokumentumban .kijelölt felada­tok airro irányulnak, hogy a. szocialista államok saját terme­lésűik növelése és a sokrétű együttműködés fejlesztése révén a lehető 'legteljesebben kielégít­sék a lakosság alapvető élél- miisizerigényeit. JURIJ VOLOSZOV NDK Különleges szőnyeggyártási technológia A szakemberek küldöttségei gyakran keresik fel mostanában a malchowi szőnyeggyárat, ahol Heinz Linder feltaláló és mun­katársai újtípusú szőnyeggyár­tási technológiát dolgoztak ki. Találmányukat eddig a világ 14 országában szabadalmazták. Az úgynevezett Liröflor-eljá- rással készülő új termék neve: Satum. A Saturn-szőnyegeket nem szövik, hanem sajátos hur- kolási technológiává készítik. Amíg a klasszikus szövőszéken óránként hat négyzetméter sző­nyeget szőnek, Linder hurkoló­gépeiről ugyanennyi idő alatt 24 négyzetméter szőnyeg kerül le, 7—10 percenként egy-egy darab. A Saturn egyéb tekin­tetben is felülmúlja a hagyo­mányos szövésű szőnyegeket. Csomózása rendkívül szilárd, ezért károsodás nélkül tisztít­ható, porszívózható és porol­ható. KNDK Feljegyzések . a Li-dinasztiáról A K'NDK Társadalomtudomá­nyi Akadémiájának nemzeti tör­ténelemmel foglalkozó intézeté­ben jelentős munkába kezdtek. Az intézet munkatársai mai ko­reai nyelvre fordítják és ezzel kiadásra készítik elő a Li-di- nasztia (1392—.1910) kulturális örökségét jelentő írott emléke­ket. Az elkészítendő mű a Li-di- nasztia feudális uralmának 519 évét felölelő eseménysort nap- lószerűen, időrendi sorrendben adja közre. A terjedelmes anyagban a kor diplomáciai, politikai, katonai, gazdasági, kulturális életére vonatkozó adatok, dokumentumok mellett természeti jelenségekről szóló, illetve az asztronómia, a mete­orológia, a földrajz, a gyógyá­szat, a mezőgazdaság tárgykö­Bányászbarátság rébe tartozó feljegyzések is szerepelnék. A kötet emellett képet ad a művészetek alaku­lásáról, a népszokásokról, nép­rajzi jellegzetességekről is — nem csupán koreai vonatkozás­ban, hanem a környező orszá­gokat, íay Kínát, Japánt, Mon­góliát tekintve is. A fordítás nagy munkája már befejeződött. A közeljövő­ben megkezdik az érdekes tör­ténelmi feljegyzések többszáz kötetének sorozatos kiadását. Az eocénprogram szovjet Ukrajna bányászfővárosában, Donyeckben — a köztársaság szénipari minisztériumában, a tervezőintézetekben, a bánya­építő szervezetekben — mosta­nában gyakran hallható ez a szó: eocén. Ez egy geológiai korszakot jelent, amelyben a Magyarországon legújabban feltárt barnaszén-lelőhelyek ke­letkeztek. A Magyar Népköztársaság­ban az állami eocénprogram keretében egy sor szénbányát és barnaszénnel üzemelő erő­művet kell építeni. E program megvalósításában jelentős fel­adat vár a szovjet tervező, ku­tató és gyártó szervezetekre, amelyek gazdag tapasztalatok­ra tettek szert a szénbányák legkülönbözőbb feltételek köze­pette való építésében. Elsőként Artyemovszkból ér­kezett geológusok láttak mun­kához. A jaszinovatájai gép­gyártók elkészítették a szükséges berendezést és gépeket, ame­lyeket aztán a Donyeck-„Sah- tosztrojmontázs” tröszt mesterei szereltek össze a jövendő bá­nyák aknáiban. Ezeket az ak­nákat a Donyecksahtoprohodka tröszt bányászai létesítették. Antracit bányászváros szigete­lőmunkásai pedig segítettek fel­venni a harcot a felszín alatt nagy mennyiségben levő karszt­vizekkel. Rövidesen szólva azt mond­hatnák, hogy a márkus-hegyi a nagyegyházai, a mányi és a lencsehegyi bányák építésében az egész Donyeck medence segített a magyar bányászok­nak. Legjobb mestereit küldte el a Sarkkörön túl lévő Vorkuta, a Kuznyeck medence, a rosz- tovi bányászok. Grigorij Bol- sinszkij a Dongiproorgsahtosz- troj állami tervezőintézet fő­szakértője a következőket mondta : — Mihelyt aláírták a megál­lapodást az eocénprogram végrehajtásában való technikai közreműködésről, már a terve­zők első csoportjával Magyar- országra utaztam. Az volt a feladatunk, hogy a magyar szakemberekkel együtt elké­szítsük az első két bánya — a márkus-hegyi és a nagyegy­házai — építésszervezésének terveit. A dolgoknak elébe vágva megjegyzem, hogy a Márkus-hegyi bánya üzembe helyezése alkalmából tartott nagygyűlésen sok elismerő szó hangzott magyar kollegáink részéről. Valamennyi szovjet szakemberhez hasonlóan, akik ezeknek a szénbányáknak az építésében részt vettek, köz­vetlen feladatainkon kívül lel­kiismeretesen teljesítettük in­struktort szerepünket is. Ta­pasztalatunkat átvéve a ma­gyar elvtársak a tervezéssel kapcsolatos számos munkát önállóan végeztek el. Az oecén programról elne­vezett brigád, amelynek Ince István volt a vezetője, szovjet kombájnnal dolgozva a szovjet bányászoktól átvett gyorsmód­szerrel végezte az akna mélyí­tését. Egy hónap alatt 120 mé­r a rr* segítői tér mélyre jutott. A szovjet és a magyar aknamélyítők eredmé­nyes munkájának köszönhető, hogy az aknát egy évvel a ki­tűzött határidő előtt üzembe helyezték. A márkus-hegyi bá­nya megnyitása alkalmából tartott nagygyűlésen Havasi Ferenc, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, az MSZMP KB titkára a Márkus- hegyi bányát a modern bánya mintaképének nevezte. IMíg Grigorij BolsSnszklIj a márkus-ihegvi bányát emlegeti a legtöbbször, addig Anatól'ij Hurtyin, a donyectki hármas szá­mú .bányaépítő igazgatóság vá- gaitiklihajtó komplexumának gé­pésze Nagyegyházára emléke­zik. — Amikor megérkeztünk az építkezés színhelyére, az ottan,i körüíményék még nem voltak egészen otthonosaik — mondja Anotol'ilj. — Hozzáláttunk az aik- n apadó zol szereléséhez. A nar. ma két hónapot adott erre a munkára. Mi 10 nap alatt elvé­geztük. A donyeokí 'bányaépítők, akiknek száma az új bányák építésén meghaladta o harmin­cat, magyar kollégáikkal együtt általában határidő előtt elké­szültek a miunkákíkal1. Ma már a szovjet szakembe­rek közreműködésével létesített mindkét bánya1 — ai Márkus- hegyi és a nagyegyházaii — ter­mel. Mi donyeck! bányászok mind­nyájam a magyar munkásók szakmai i-nst-ru ktoralvá váltunk. Ugyanis Magyarországon az ak­náméi y ítő vájár igen ritka szak­ma. A nyelvi akadály leküzdé­séiben segítségünkre volt Mairat Szal'iimov szovjet elővájár, aki meg tudja értetni magát ma^ gyárul. Az ő tanítványa, Kerasi Béla tette le elsőnek az akná­méi yítő mesteri vizsgát. Később aztán az én véden­ceim — Meggyes! Kálmán és Nagy Miklós — szintén remek előváljáirok lettek. M-iind a mai napig levelezünk egymással. Kálmánt pedig nemsokára ven­dégül látom Donyeakiben, Az eocénprogram érdekében végzett munkánkat nagyra érté­kelte a Magyar Népköztársaság kormánya. Nyíkoloj Tyihonov elővájár ibrigádveretőt, a Szo­cialista Munka Hősét és Grigo­rij Pelesko szerelőibrigád-veze­tőt a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki, Borisz Kunyicldj, Szergej Szavimszkij elővájár brigádvezetők, Grigorij Trohlmcsuk, Marat Szallmov elővájárók, ,Marija Trohlmcsuk felvonógépkezelő a Kiváló Mun­kás kiifiüntetést kapta. Időközben a Don-Vidéki bá­nyászok új, méghozzá jelentős szénmezőket tártak fel a dumán, túli szén-medencében, hos-szú évekre .biztosítva a 'kitermelést a mányi bánya száméra. Ez a szovjet bányászok és bányaépí­tők topas'ztailatáva! alátámasz­tott magyar eocénprogram egyik újabb eredménye. Rosztyiszlav Kvjatkovszkij APN-KS A moszkvai metró Szhodnyeszkája állomása. Kedvelt közlekedési eszköz az iránytaxi.

Next

/
Thumbnails
Contents