Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
1981. december 13. NÉPÚJSÁG 3 Növelni kell a felelősségvállalási készséget Összevont beszámoló taggyűlés a Népboltnál A három alapszervezetben tömörült több mint hetven kommunista tevékenységét irányító pártvezetőség összevont taggyűlésen számolt be az ez évi •munkáról a Tolna megyei Népbolt Vállalatnál. A pártvezetőség beszámolóját Laki Sándor titkár mondta el. Mindenekelőtt a vállalat gazdasági eredményei tükrözik, hogy a kommunisták eredményesen oldották meg feladataikat ebben az évben. Míg 1980- ban nem sikerült a tervet teljesíteni, az idei forgalom várhatóan mintegy 10 százalékkal lesz magasabb, mint a múlt évi, a tervezett 8—9 százalékkal szemben. A vállalati nyereség az év első háromnegyedében nagymértékben meghaladta a tavalyit. Sikerült a vállalatnak biztosítania a kiegyensúlyozott ellátást. Ám nincs ok túlságosan az elégedettségre, hiszen gyakran kellett korlátozni az árubeszerzést forgóalaphiány miatt, emelkedtek az improduktív költségek, az áruselejtkár, a leltárhiányok. Az év folyamán a vállalati gazdálkodás és a pártélet legfontosabb területeivel foglalkozott a pártvezetőség, többek közt a vállalati ötéves és az 1981. évi tervvel, a társadalmi tulajdon védelmének tapasztalataival, a káder- és személyzeti munkával. Ez utóbbi területen nehézséget okoz, hogy a vállalat még most, a nőpolitikái KB-határozat után csaknem tizenkét évvel sem tudta elérni, hogy a vezetői munkakörökben megfelelő legyen a nők aránya. Míg a vállalat dolgozóinak 80 százaléka nő, különböző vezető állásokban még az 50 százalékot sem éri el az arányuk. A felszólalók többsége is ezzel foglalkozott, alátámasztva a beszámoló megállapítását: növelni kell a felelősségvállalási készséget, mert ennek hiánya és nem pedig valamiféle, a vállalat vezetésétől eredő szemlélet, vagy az alkalmatlanság akadályozza a nők bevonását a vezetésbe. És e felelősség- vállalási készséget nagymértékben segíthetik a kommunisták is, személyes példamutatással. A vezetőség állást foglalt — és ezt ismételten hangsúlyozta a beszámoló — a nagyobb mértékű felelősségrevonás mellett a munkafegyelem megsértőivel, a selejtokozókkal, a szük- séaes ellenőrzést elmulasztókkal szemben. A vezetőség segítette az alapszervezeteket irányító, ellenőrző munkájukban. Megállapította hatáskörüket, működési területüket, témákat ajánlott a vezetőségi ülések és taggyűlések napirendjére, természetesen önállóságuk legteljesebb érvényesülése mellett. Mint most a pártvezetőség beszámolója megállapította, az alapszerve- zetek eredményesen végzik feladataikat. Ám még mindig előfordul, hogy a vezetőség vagy a taggyűlés meghallgatja az előterjesztett beszámolót és csak tudomásul veszi azt. Sok esetben elmarad annak senftő bírálata, a hiányosságok megszüntetésére teendő javaslat, a személyi felelősök meghatározása, a személyes felelősség vállalása. Ezen változtatni szükséges és a vezetőség ilyen irányban szándékozik változást elérni a következő évben, években. Eredményes pártépítő munka folyt az 1981-es évben, négy új taggal gyarapodott a három alapszervezet. Ám a KlSZ-szer- vezetek — saját kezdeményezésükre — nem ajánlottak fiatalokat a pártba. A taggyűlés állást foglalt, hogy a KlSZ-szer- vezeteknek az eddiginél aktívabban kell tevékenykedniök a párttaggá nevelésben. (J) Termelés, képzés, továbbképzés Mitokondrium, vakuolumok, agranuláris endoplazmatikus re- tikulum, membránok. Egyebek között a sejt alkotórészei. Mindez, és még számos más, biológiai, kémiai fogalom, élettani folyamat, amit meg kell tanulniuk mindazoknak, akik a mezőgazdasági munkát választják •hivatásukul. A ma mezőgazda- sági szakmunkása, technikusa és mérnöke olyan mélységben ismeri a kultúrnövények és állatfajok életfunkcióit és igényeit, hogy szaknyelv-használatukat hallgatva a kívülállónak — ahogy mondani szoktuk — egymásközti beszélgetésük kínainak tűnik. A szakemberek képzésével és továbbképzésével ma Magyar- országon 16 egyetem és főiskola, 29 szakközépiskola, minden megyében egy, vagy több szakmunkásképző intézet foglalkozik. Vezető- és szakembertovábbképző, művezetőképző tanfolyamok sokasága indul évente a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézet, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya, a TESZÖV, és nem utolsósorban a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szervezésében. A szakképesítést — amely egyesek szerint tíz, mások szerint öt év alatt elavul — frissen, naprakészen tartani érdeke nemcsak a dolgozónak, hanem az üzemnek is. Mert igaz ugyan, hogy a termelés, a tudomány legújabb eredményeit részletesen közük a szakkönyvek, a szak- folyóiratok, s a kötetlen beszélgetések témája is gyakran a szakma körül forog, de a szervezett képzést ez nem pótolja. Az agrárkormányzat nagy gondot fordít arra, hogy az egyre bonyolultabbá váló társadalmi-gazdasági feladatok sikeres megoldásának személyi feltételeit a rendszeres és célratörő továbbképzés útján is megteremtse. Ennek jegyében az ágazat egész területét átfogó továbbképzési rendszer azt a célt szolgálja, hogy az elmélet és gyakorlat naprakész legyen, csakúgy, mint a szervezési, vezetési ismeretek, hisz az állandóan növekvő igényeket, követelményeket csakis jól képzett szakemberek tudják teljesíteni. A feladat végrehajtását számos tényező befolyásolta. Mindenekelőtt az MSZMP KB 1978. március 15.-i határozata, amely fontos útmutatást adott az ágazati továbbképzés szervezeti és tartalmi fejlesztésére. A továbbképzés irányításában bekövetkezett változás is hozzájárult áhhoz, hogy a továbbképzés ma már a személyzeti munka szerves része. Minden üzemben számon tartják a dolgozók szakképesítését, azt, hogy a jövőben kinek és milyen szaktanfolyamon, céltanfolyamon kell részt vennie, az első számú vezetők ötévenkénti kötelező továbbképző tanfolyama mikor esedékes. A továbbképzés egész rendszere extenzív jeliegűből az elmúlt években intenzív jellegűvé vált, nőtt az oktatás színvonala, fokozódott a hallgatókkal szembeni követelmény. Az év téli hónapjaiban, többnyire a tervezést megelőző időszakban tartják az üzemek vezetői részére az általában egy •hétig tartó tanfolyamokat, ahol a legújabb eljárásokon kívül megismerkednek a termelés ökonómiai tényezőivel is. Az előző tervciklusban a tervezett nyolcvanezerrel szemben 92 ezer vezető részesült továbbképzésben, s a mezőgazdaság eredményeit ismerve nem kétséges, hogy a gazdálkodás ugrásszerű felfutásában mindez közrejátszott. A középvezetők általában speciális szakmai továbbképzéseken vesznek részt, ahol módjukban áll a legidőszerűbb technológiai, vezetési, közgazdasági és szervezési összefüggéseket tanulmányozni. A MÉM döntése alapján alapos előkészítő és felmérő munka eredményeként vezetőutánpótlás-képző tanfolyam is indult, amelyen az úgynevezett második vonalba tartozó vezetők vesznek részt. Mindez a káderpolitika fontos része, hisz a vezetésre alkalmas szakembereket fel kell készíteni, hogy kinevezésük után minél zökkenőmentesebben tudják ellátni feladatukat. Minthogy bizonyos munkakörök betöltését szakképesítéshez kötötték a közelmúltban például szállításvezetői, munkaügyi, energetikusi tanfolyamok indultak. Mind a felsőfokú, mind a középfokú tanfolyamok iránt igen nagy az érdeklődés. Érthető, hisz speciális igényeket elégít ki, s a tanfolyamtípusok között is lehet válogatni. Az országos és megyei továbbképzési rendszerek mellett igen jelentős a termelési rendszereké is, ahol a képzés rendkívül speciális. Megyénkben az állami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek minden év őszén elkészítik a továbbképzés tervét. A legeredményesebbek a munkahelyen, vagy a közeli mezőgazdasági üzemben tartott tanfolyamok voltak, azok amelyeket a lengyeli szakmunkásképzővel, vagy a oalánki szakközépiskolával közösen szerveztek, s ahol a helyi mezőgazdasági üzem mezőgazdasági mérnökei, állatorvosai, főkönyvelői is tartottak előadásokat. Négy év alatt, 1976 és 1980 között a megye üzemeiben hét szakmában 1114 felnőtt fizikai dolgozó szerzett szakmunkás- képesítést. Betanítottmunkás- képző tanfolyamot 1420-an végeztek — tizenhárom szakmában. Csak a termelőszövetkezetekben nyolcvanon szereztek második szakmát. Ahogy fejlődött a gépesítés, úgy kellett követni a traktorosoknak, a gépszerelőknek a karbantartás és üzemeltetés módszerét — ezt speciális céltanfolyamokon sajátíthatták el. A paraszti munka valamikor nem igényelt sok iskolát, a munkák az apák, nagyapák termelési tapasztalatára épültek. Ma a termelőszövetkezetekben a fizikai dolgozók 35,4 százaléka szakmunkás, a betanított munkások százalékos aránya 51,2 százalék. Az állami gazdaságokban több a szakmunkás, viszont kevesebb a betanított munkás. A képesítést részben szakmunkásképző intézetekben szerezték, de sűkan tanultak otthon, munka közben, nem egyszer úgy, hogy a hajnali és a délutáni etetés közötti időben ültek az iskolapadban. Nem kétséges: a termelés mennyiségének növelése, a minőségi követelmények iránti igény, a költségek csökkentése csak jól képzett, kvalifikált szakemberekkel léhetséges. A meglévő képzési és továbbképzési rendszerek mellett indokolt, hogy a munkaviszonyban álló munkások szak- és betanított munkásokká legyenek, s azok, akiknek a képessége ahhoz adott, második szakmát is szerezzenek. Különös gondot kell fordítani arra, hogy akik jelenleg képzettség nélkül dolgoznak, azok is szakképesítést nyerjenek, s mindenekelőtt elvégezzék az általános iskolát azok, akiknek eddig valamilyen ok miatt erre nem volt módjuk. A jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a termelőüzemek és a szakmunkásképzők, szakközépiskolák jó kapcsolatára. A VI. ötéves terv időszakában a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és a faipar előtt álló célok megvalósítása fokozottabb mértékben előtérbe helyezi egyik legnagyobb tartalékunkat, a szellemi erőforrások jobb hasznosítását. Éppen ezért a szervezett kereteken túl a képzésben a továbbképzésben igen naav feladat hárul a megye mezőgazdasági értelmiségére, hisz jó minőségű munkát, jobb eredményeket csakis jól képzett szakemberekkel lehet elérni. HÉTRŐL hírről hétre hírre Találgatjuk, hogy fehér vagy fekete lesz-e a karácsony. Megjött a Télapó, sok-sok apróság boldogságára. Kicsik és nagyok öröme és bosszúsága volt az elmúlt hét időjárása: az egyik nap eső zuhogott, a másik nap hatalmas hó lepte el a „világot”. Szerda este Szekszárd fölött villámlott is, ami eddigi ismereteink szerint elsősorban nyáridőben szokott előfordulni. Miközben „odafönn” dúl az égiháború, ide- lenn is zajlik az élet. Szőkébb hazánkban, Tolnában sem tellett el a hét eseménytelenül. Vegyük sorjába: Most sem maradt üresen szokásos baleseti krónikánk helye, sajnos, néhányon gondoskodtak arról, hogy legyen témája az újságírónak; több súlyos közúti balesetről számoltunk be. Kedden tartotta ülését a megyei képviselő- csoport, az országgyűlésre való felkészülés jegyében. A megyei képviselőcsoport látogatást tett a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál is. Ugyancsak kedden vadászfórum volt Szek- szárdon, amelyről alább részletesen is szólunk. Szerdán a no-finss technológiájú lakásépítkezésekért a legjobbnak járó díjat vehették át a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet dolgozói. A bonyhádiak elérkeztek a kétezredik ilyen technológiájú lakás felépítéséhez. Papp László, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság igazgatója köszöntötte szerdán este kakasdi otthonában a nyolcvan esztendős Maár Gyulát, aki élete nagy részét erdészként a gazdaságban élte le. Szendvics - kifliből örvendetes hír a Népújságban: „Százmillió forintos beruházással épült kenyérgyárat avattak szerdán Csongrádban”. Ami elszomorít a dologban, az csak annyi, hogy Csongrád mesz- sze van Szekszárdihoz... A szekszárdi kenyérgyár ugyanis még — egy rekonstrukció után sem tudja megfelelően ellátni a megyeszékhely fogyasztóit. Sokszor írtunk már a kenyérről, hogy ilyen a kenyér, meg olyan. Volt aki szidta, más védte, a lényeg mégiscsak az, hogy az esetek zömében volt (?) kenyér. Nem úgy mint zsemle. Hetek óta hol jut, hol nem jut az üzletekbe ilyen péksütemény. . Remélhetőleg a nagy karácsonyi üzletrohamokra nemcsak édesség, játék, sör, bor, pezsgő kerül a kereskedelembe, hanem mindennap lesz a pultokon friss, ropogós, szekszárdi zsemle is. Persze, télvíz idején nemcsak a gyomrunkról kell gondoskodnunk, hanem a kályhábavaló- ról, a tüzelőanyagról iis. Elegendő tűzifa Minden bizonnyal örülnek majd a fával tüzelők, mert jelentősen megkönnyíti munkájukat ez az új „szolgáltatás". Száz tonna vadhús Háromféle szén a TüZÉP-telepen... Elegendő tűzifa, a korábbi évekhez viszonyítva jobb ellátás — ez jellemzi a szekszárdi TUZÉP-telepet. Megoldott végre a fűrészelés is, két fűrészgép egész nap dolgozik a telepen. Szénből van ugyan némi hiány, de a megye- székhely lakosságának igényeit nagyjából sikerült kielégíteni, örvendetes újdonság — ami ez ideig sohasem volt a TÜZÉP-telepeken — a begyújtáshoz szükséges közönséges aprófa. Csökkenteni kell a szarvasállományt Tolna megye vadásztársaságainak területein egy tavalyi felmérés alapján mintegy kilenc- száz’hetven szarvas él. A héten megtartott vadászfórumon döntöttek úgy az illetékesek, a vadásztársaságok képviselői, hogy ezt az állományi létszámot az elkövetkezendő öt esztendőben hétszázra kell. csökkenteni. Tolna megye vadállományát a tíz évre szóló ütemterv alapján úgy kell szabályozni, hogy azok takarmányozása a vadásztársaságoknak ne, vagy csak csekély pénzbe kerüljön. Magyarán, a vadak azt egyék meg, amit találnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a vadásztársaságok az elkövetkezendő tíz esztendőben nem fognak soha, sehol takarmá- nyozni, mindössze annyit jelent, hogy az eddigiekhez képest a jövőben jóval kevesebb •pénzösszeget fordítanak erre a célra. A megye harminchárom vadásztársaságának mintegy ezerkétszáz tagja az elmúlt esztendőben százezer kilógramm vadhúst adott el a MAVAD-nak, több mint tizenhatmillió forint értékben. A MAVAD a megyében kilőtt vad zömét exportálta. ifjúsági parlamentek A megye intézményei sorjában tartják ifjúsági parlamentjeiket. Szerencsére ma már eljutottunk oda, hogy van rangja az ifjúsági parlamenteknek. Nem csupán kötelező megjelenés és felszólalás jellemzi ezeket az üléseket, hanem élénk, parázs viták, hozzászólások és javaslatok is. Ma már egy-egy ifjúsági parlament szinte életbevágóan fontos döntéseket hoz a fiatal dolgozók munkájával, életével kapcsolatosan. Volt rá példa, hogy ifjúsági parlamenten olyan javaslatok hangoztak el, amilyenekkel a vállalat az elkövetkezendő időben jelentős eredményeket érhetett el, javíthattak az addigi rossz munkaviszonyokon, megnőtt a termelékenység, a hatékonyság. Hűtővizes halastó A paksi atomerőmű hűtővizében halak fognak úszkálni. A hírben tulajdonképpen nincs is semmi meglepő, csakhogy az erőmű hűtővíz- felülete mintegy 150 hektár, s ekkora víz- mennyiségbe igen sok hal belefér. A tervek szerint ebből a halastóból adják majd az ország halivadék-szükségletének 20 százalékát. Hogy mikorra késiül el a „hűtővizes” halastó, az ma még a jövő titka, annyi azonban bizonyos, hogy a Szekszárd—paksi Vízitársulat már elkészítette a tervet. A vízhasznosításnak e formája nem ismeretlen előttünk, példa rá a százhalombattai hal- ivadéknevelő, ahol már bebizonyították, hogy érdemes foglalkozni ezzel a módszerrel. SÁRKÖZI JÁNOS
