Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-12 / 291. szám

2 KÉPÚJSÁG 1981. december 12. Megkezdődött a mezőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszasa (Folytatás az 1. oldalról) munkaintenzitásról, a munka­fegyelemről, a gondosságról és a szervezettségről viszont mind­ez nem állítható ilyen egyértel­műen. Bizony, eléggé változó a kép. Egyaránt akadnak ragyo­gó teljesítmények és elszomo­rító tapasztalatok is. Mindez mindenekelőtt a vezetést minő­síti. j A gondok orvoslásánál is so­kat segített, hogy megszilárdult a szövetkezeti demokrácia in­tézményrendszere. A formális elemek háttérbe szorultak és kidomborodott a lényeq: a ta­gok érdemi részvétele a dönté­sekben, az ellenőrzésben, a ve­zetés testületi jellege és a tu­lajdonosi szemlélet. A tulajdo­nosi jogok gyakorlását jól segí­tette a szövetkezeti belső el­lenőrzés fejlődése, átfogó és megelőző jellegének erősödése. Fejlődött az önkormányzat, és a tsz-gazdálkodás belső "szabá­lyozása. Befejezésül méltatta a kong­resszus jelentőségét, májd a le­köszönő országos tanács nevé­ben megköszönte a mezőgazda­sági szövetkezetek tagjainak bi­zalmát. Ezután megkezdődött a vita a beszámoló fölött. A vitában felszólalók foglal­koztak a gazdálkodás eredmé­nyeivel, gondjaival. Egyebek kö­zött azzal, hogy bár a gabona- termesztés a nemzetközi élvo­nalba került és újabban anya­gi ösztönzése is erőteljesebb, a termelők gépellótása és ez al- katrész-utánDÓtlás nem zavarta­lan. Sürgették, hogy a gyártó­kat tegyék még érdekeltebbé a műszaki ellátás javításában. Ja­vasolták, hogy a gazdaságos ene rq iaf e Ih aszná Iá s eddigi si­kerei alaoián gyorsabb ütem­ben fokozzák á műszaki fejlesz­tést a hulladékok és a mező- qazdasáqi melléktermékek hasz­nosítására. Szóltak a veavszer- használat qondiairól; szívesen használnának olyan műtrágyá­kat. amelyek többféle ható­anyagot tartalmaznak, ezek hiá- nváb'an kétszer-háromszor kell a aéoekkel a földeken véaia- menni. Nem tartották kielégítő­nek g zöldség- és g gyümölcs- értékesítés biztonságát sem, részben ezzel hozták összefüg­gésbe, hogy a gazdaságok rendre elmaradnak a telepítési előirányzat teljesítésétől. A háztáji termelés eredmé­nyeit több felszólaló is elemez­te. A felszólalók nehezményez­ték, hogy a jogszabályokkal el­lentétes értelmezésű — alacso­nyabb szintű — szabályozások is napvilágot látnak, és emiatt elszaporodnak a perek, tornyo­sulnak a bürokrácia aktái. Gond Losonczi Pál: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke bevezetőben átadta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait a küldötteknek, s személyükben a téesz-mozgalom milliós táborá­nak. Méltatta a termelőszövet­kezetek sikereit, amelyekkel hoz­zájárultak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez és a jó élelmiszerellátás biztosításához, majd így folytatta: — Népgaz­daságunkban a korábban felté­telezettnél kedvezőtlenebb kö­rülmények között dolgozunk. Közös erőfeszítéseink nyomán a külgazdasági egyensúly romlá­sát sikerült megállítani, nőtt a munka termelékenysége, gyara­podott a nemzeti vagyon és to­vább szilárdultak szocialista ter­melési viszonyaink. A mezőgaz­daságban a kedvezőtlen külső feltételek egyensúlyozására jól érvényesülnek a kedvező belső folyamatok. Kialakult mezőgaz­daságunk sajátos arculata és határozottabb lett a jó elvek al­kalmazása. A társadalom érté­kelése is egyértelműen pozitív. Ezután arról szólt, hogy a me­zőgazdaság jól vizsgázott az el­múlt két évtizedben, az állami gazdaságok és a mezőgazdasá­gi termelés gerincét adó terme­lőszövetkezetek bebizonyították életképességüket és méltóak arra a bizalomra, amely velük szemben megnyilvánul. az is, hogy a munkajogi válto­zásokat a szövetkezeti jogi sza­bályozás is gyakran felemás mó­don követi. Javasolták, hogy a termelőszövetkezeti területi szö­vetségek, amelyek mind haté­konyabban dolgoznak, tegyék általánossá a tagi érdekeket kifejező jó belső szabályozáso­kat is. A felszólalók elismeréssel szóltak a tudományos eredmé­nyekről, ám rámutattak: célsze­rű fokozni a kutatók közvetlen Napjainkban egy hektár te­rületen kétszer annyit termelnek, mint húsz évvel ezelőtt, és egy- egy mezőgazdasági dolgozó munkája ma négyszerte terme­lékenyebb, mint amilyen volt egy generációval korábban. Az egy főre jutó gabona- és hús­termelésben a világ élvonalába küzdöttük fel magunkat. Kifejtette: az eredmények ked­vező hatással voltak parasztsá­gunk életére. A mind ésszerűbb, szervezettebb és szorgalmasabb munka nyomán fokozatosan ki­egyenlítődött az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók jö­érdekeltségét az új eredmények gyakorlatba vételénél. Rámutat­tak arra is, hogy bátorítani kell a külföldön már kidolgozott jó módszerek, eljárások átvételét, mindenekelőtt a túlságosan időigényes kutatásoknál. Elismeréssel szóltak az ifjú­ságnak a szövetkezeti mozga­lomban betöltött szerepéről. A vitában felszólalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. vedelme. A termelőszövetkezeti tag mind a munkában, mind a társadalmi megbecsülésben az üzemi munkás egyenrangú, azo­nos megítélés alá eső társává vált. A téesz-tagok társadalom- biztosításból eredő ellátása megközelítette a más dolgozó rétegekét. Falvaink jellege, kül­ső képe gyökeresen megválto­zott. A közművesítés lehetővé tette az új vagy átépített ott­honok, kertes családi házak korszerűsítését. Az Elnöki Tanács elnöke ez­után megemlékezett a termelő­szövetkezeti mozgalom úttörői­ről, majd a mozgalom előtt álló feladatok kapcsán kifejtette, hogy a mezőgazdaságnak meg kell küzdenie saját gyengesé­geivel is; a munkafegyelem és a szervezés egyenetlenségeivel, és azzal is, hogy a felhasznált anyagok és eszközök ára emel­kedik, néhol még a maradi né­zetekkel is; a szocialista elvek indokolatlan, megalapozatlan féltésével és a vállalkozási kedv elgáncsolásával. „Hangsúlyozta: tudomásul kell venni, hogy ver­senyben állunk, éspedig nem­csak önmagunk múltjával és le­hetőségeivel, hanem a világpi­ac szigorú értékítéletével is. Mindent meg kell mozgatni ah­hoz, hogy a világpiac jelzései­re gondosan odafigyelve valódi és tartós piaci és üzleti kapcso­latokat létesíthessünk, és ezeket meg is őrizzük. Igen fontos szá­munkra a felelősséggel kezde­ményező, az értelmes, a kocká­zatot is bátran vállaló, alkotói szellem kibontakoztatása. A jó példát a kiváló eredményeket elérő üzemek egész sora szol­gáltatja. Az idei rossz időjárás elle­nére is számos szövetkezetben termett hektáronként 6 tonna, vagy ennél is több búza, kuko­ricából pedig 10 tonna vagy e fölötti átlag. Ma már tudjuk, hogy ez nem a felső határ, és hogy a gyorsabb növekedésnek csupán a gazdaságosság szab határt. Ugyanakkor azonban — amint arra figyelmeztetett — sok gazdaságban akadnak még jócskán hiányosságok, amelyek megszüntetése újabb tartalék­ká válhat. Losonczi Pál a következőkben arról szólt, hogy az eredmények forrása a további fejlődés alap­ja, a pártnak elveiben követke­zetes és folyamatosan megúju­ló agrár- és szövetkezetpolitiká­ja. Ez a politika mindig számolt a reális lehetőségekkel és ezt az utat követi a jövőben is. Ag­rárpolitikánk megvalósulásának pillérei az intenzív fejlődés hor­dozói, a szocialista nagyüzemek, az állami gazdaságok és tée­szek, a mezőgazdasági termelés fejlesztését a jövőben is ezek­re építjük, ám még több gondot kell fordítani a termelés, a fel­dolgozás, a kistermelés és a melléktevékenységek integrá­ciójára. Szólt arról, hogy a jogos tár­sadalmi igényeknek engedve, ha kanyargóson is, de utat tört magának a melléküzemági te­vékenység. Ennek is tulajdonít­ható, hogy az idén mintegy 25 ezerrel nőtt a téeszben dolgozók szama. Munkájukkal valós tár­sadalmi szükségletet elégítenek ki, s nem kell ettől félteni sem a szocializmust, sem a nagyüze­met. Foglalkozott a téesz-tár- sulások jelentőségével, a belső érdekeltségi rendszer korszerű­sítésének igényével, majd arról szólt, hogy a szövetkezet nem csupán kollektiv gazdasági vál­lalkozás, hanem egyben társa­dalmi közösség is. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a szö­vetkezeti tag nemcsak dolgozó, hanem tulajdonos is, aki a kö­zös ügyekben a döntés jogát gyakorolja. Az Elnöki Tanács elnöke mél­tatta a téeszek érdekképvisele­ti szerveinek korszerű munkastí­lusukból adódó eredményeit, egyebek között azt, hogy az utóbbi években a gondot okozó ellentmondások egész sorát ve­tették fel, és érlelték a megol­dást, valamint a döntések meg­hozatalát. Ajánlásaikkal és ál­lásfoglalásaikkal, a jó tapasz­talatok közreadásával hatható­san segítették a szövetkezeteket a szigorúbbá váló gazdasági feltételekhez való alkalmazko­dásban. Befejezésül kifejezte meggyő­ződését, hogy a mezőgazdaság, így a téeszek dolgozói tovább­ra is jeleskednek majd az el­következő és az eddigeknél semmivel sem kisebb feladatok megoldásánál. A vitában szóltak még a szö­vetkezetek szociális ellátásáról, a szakszervezetek szerepéről a téeszekben. A társulásokról és a fiatal szakemberek helyzetéről is. A beszámoló feletti vitával a kongresszus szombaton folytat­ja munkáját. A termelőszövetkezetek bebizonyították életképességüket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke felszólalt a mezőgazda- sági szövetkezetek IV. kongresszusán. lUyíkolaj Tyihonou nyilatkozata (Folytatás az 1 .oldalról) Bűvül a műszaki együttműkö­dés is. Szovjet szakemberek vesznek részt a Paksi Atomerő­mű építésében, szénbányák fel­tárásában, a Dunai Vasmű kok­szolóműjének és más üzemegy­ségeinek létrehozásában. Az új ötéves tervidőszakban 25 ipari üzem épül fel Magyarországon a Szovjetunió közreműködésé­vel. Ugyanakkor Magyarország is részt vesz hazánk számos lé­tesítményének építésében. A gazdaságosság és a termékek jó minősége jellemzi azokat a baromfitelepeket is, amelyek magyar közreműködéssel épül­tek a Szovjetunióban. Ezek a hí­res bábolnai rendszer szerint működnek. A Szovjetunió és Magyaror­szág között az ipar területén számos szilárd kooperációs kap­csolat jött létre. Ilyen együttmű­ködést alakítottunk ki például az autóiparban, a vegyiparban, a szerszámgépgyártásban, va­lamint a közlekedési gépgyár­tás és az elektronika területén. Jól példázza az integráció ha­tékonyságának magas fokát a magyar—szovjet timföld-alumí­nium egyezmény, valamint az olefinprogram keretein belül ki­alakult együttműködés. Ezeknek a kapcsolatoknak a továbbfejlesztése lehetőséget nyújt arra, hogy még jobban kielégítsük országaink növekvő igényét számos ipari és mező- gazdasági termékből, nyers­anyagból és különböző közszük­ségleti cikkekből. A szovjet—magyar együttmű­ködésben fontos új szakasz nyi- lik a termelés szakosítására és a kooperáció fejlesztésére irá­nyuló, 1 S>90-ig szóló hosszú tá­vú programmal; az 1981—1985. évi tervegyeztetés eredményei­vel, valamint az új hosszú távú kereskedelmi egyezménnyel. Cé­lunk, hogy a szovjet és a ma­gyar vállalatok termelési kap­csolatai hatékonyak legyenek, és megfeleljenek azoknak a fel­adatoknak, amelyek meghatá­rozzák a Szovjetunió és Magyar- ország gazdasági fejlődését. Ez teljes mértékben megfelel azoknak a megállapodásoknak, amelyek Leonyid Brezsnyev és Kádár János között jöttek létre ez év nyarán, a Krímben. Leo­nyid Brezsnyev és Kádár János találkozói és megbeszélései mindig új lendületet adnak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság barátsága és együttműködése további fej­lődésének. Országaink együttműködése minden területen, így a gazda­ság, a politika, a kultúra terü­letén is megfelel a szovjet és a magyar nép érdekeinek. En­nek az együttműködésnek ered­ményei gyümölcsözőek és segít­séget nyújtanak nekünk abban, hogy sikeresen oldjuk meg a szocializmus és a komunizmus építésének feladatait. Mintegy kilenc évvel ezelőtt volt alkalmam első ízben Ma­gyarországra látogatni, és ha a mostani látogatásunk nem is volt hosszú még ilyen rövid idő alatt is tapasztalhattuk, milyen kedvező változások mentek vég­be a magyar dolgozók életé­ben az elmúlt évek során. Megszilárdult a szocialista Magyarország gazdasági ereje. Új, hatalmas létesítmények szü­lettek az országban, fejlődnek az ipar korszerű ágazatai és a mezőgazdaság. És nőtt a dol­gozók életszínvonala. A szocia­lizmus építésében elért sikerek a magyar nép fáradhatatlan munkájának eredményei, ame­lyeket a magyar dolgozók a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával, a párt élén Ká­dár Jánossal, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom kiemelkedő egyéniségével, a következetes internacionalis­tával, értek el. Tiszta szívből kívánjuk a ma­gyar dolgozóknak, hogy sikere­sen teljesítsék az MSZMP XII. kongresszusa által kitűzött új feladatokat. A Szovjetunió Kommunista Pártja tevékenységében, az egész szovjet nép életében a legfontosabb feladat a párt XXVI. kongresszusán elfogadott történelmi határozatok végre­hajtása. A kongresszus új táv­latokat jelölt meg a kommuniz­mus építésében, a béke megőr­zéséért és megszilárdításáért vívott küzdelemben. A közel­múltban tartotta ülését pártunk központi bizottsága. A plénu- mon felszólalt Leonyid Brezs­nyev. Beszédében mélyrehatóan elemezte a helyzetet és kitűzte az elsőrendű fontosságú felada­tokat, megjelölve azok megol­dásának útjait. A XXVI. kongresszuson elfo­gadott, országunk gazdasági­társadalmi fejlesztésére irányuló határozatok megvalósítása terv­szerűen, jó ütemben folyik. A XI. ötéves terv sikeres teljesíté­séért és túlteljesítéséért kibonta­kozott széles körű össznépi szo­cialista versenymozgalom jó eredményeket hoz. A kongresszus határozatainak megfelelően nagyszabású szo­ciális programok megvalósításá­hoz láttunk hozzá. E programok teljesítése lehetővé teszi a szov­jet emberek életszínvonalának emelését. Gyors ütemben halad a lakásépítés, továbblépünk az egészségügy, az oktatás és a kultúra terén. Népünk optimizmussal, a sa­ját erejébe vetett hittel kezdte az új ötéves tervet. Természetes, hogy a szovjet emberek alkotó munkájának legfontosabb területe a gazda­ság, a gazdasági építőmunka. Kulcsfontosságúnak tartjuk az olyan feladatok megoldását, mint a lakosság szükségleteinek még teljesebb kielégítése; a fű­tőanyag-energetikai komplexum sikeres fejlesztése; a tudomá­nyos-technikai haladás meg­gyorsítása; a gazdaságirányítás tökéletesítése, az egész nép­gazdaság hatékonyságának nö­velése. Legfontosabb feladatunk, hogy gazdaságunk valóban gaz­daságossá váljon. Pontosan ezt a célt tűzte ki pártunk XXVI. kongresszusán Leonyid Brezs­nyev, és ennek végrehajtásán fáradozik pártunk, minden szov­jet ember. Meg kell mondanom, hogy ezeket az óriási feladatokat gyakran bonyolult feltételek kö­zött kell megoldanunk; erről pártunk központi bizottságának novemberi plénumán is szó volt. A kedvezőtlen hatások egyi­ke, mint önök is tudják, a nemzetközi helyzet kiéleződése. Mindez bizonyos nehézségeket jelent a XI. ötéves terv teljesí­téséért folyó munkánkban. Új ötéves tervünk feszített terv, amely kitűzi a kommunizmus építésének távlatait. De ez reá­lis terv, és minden lehetősé­günk adott ahhoz, hogy sikere­sen teljesítsük. A Szovjetunió népeinek al­kotó energiája, tervei és szán­dékai arra irányulnak, hogy az emberek a béke és a haladás körülményei között élvezhessék munkájuk gyümölcsét. Ez a ma­gasztos, nemes cél határozza meg külpolitikánkat is. A két ellentétes társadalmi rendszer békés egymás mellett élése, a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldása, a kölcsönösen elfogadható megoldások kere­sése, — ez az az út, amely re­ményteljes távlatokat nyit az egész emberiség számára. A Szovjetunió, a szocialista közösség következetesen kinyil­vánítja ezt a szándékát. Fontos lépéseket tesz az enyhülés, az igazságos és kölcsönösen elfo­gadható megegyezés elérése érdekében, amely a béke és az talános biztonság ügyét szol­gálja. Meggyőző erővel bizonyítja ezt Leonyid Brezsnyev legutób­bi látogatása a Német Szövet­ségi Köztársaságban. E látoga­tás során, amely az év legfon­tosabb külpolitikai eseménye volt, Leonyid Brezsnyev rendkí­vül fontos javaslatokat tett a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverzetekről. Ezeknek a ja­vaslatoknak a megvalósítása lehetővé tenné Európa számá­ra, hogy elinduljon a nukleáris fegyverzetek csökkentésének, mégpedig radikális csökkenté­sének útján. Mi több, a Szov­jetunió síkraszáll azért, hogy Európa a nukleáris fegyverek valamennyi fajtájától megsza­baduljon, mind a közép-ható­távolságú, mind pedig a takti­kai nukleáris fegyverektől. Ez lenne a valódi, mindkét fél szá­mára igazságos „nulla" megol­dás. Az új háborús tervek, ame­lyeket a nyugati reakciós, mili­tarista körök dédelgetnek, — őrültség és az emberi- séq elleni bűntett. Ezért határt kell szabni az Egyesült Álla- mok és a NATO agresszív körei által szított fegyverkezési haj­szának, és arra irányuló kísér­leteiknek, hogy egy nukleáris konfliktus esetén Európa a „túsz” szerepét játssza. És azt is látjuk: Európa néoei nem akarják tétlenül szemlélni, hoqy a kontinensünkön kiala­kult helyzet még veszélyesebbé váljék. Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatásának széles körű visszhangja, a nyugat­európai országokban az új nuk­leáris rakéták telepítése ellen tiltakozó tömegmozgalmak erőteljes kiszélesedése arról ta­núskodik, hogy a népek békét akarnak, nyugodtan akarnak dolgozni, és biztosak akarnak lenni a holnaoban. Egyetlen kormány, egyetlen felelős poli­tikai személyiség sem hagyhat­ja figyelmen kívül a Szovjet­unió békejavaslatát, a népek szenvedélyes békeváqyát. Itt a széo szavak mit sem érnek. Gya­korlati tettekre van szükség. Kontinensünk államai két kü­lönböző — szocialista és kapi­talista — társadalmi rendszer­hez tartoznak. Az ebből fokadó nézeteltérések ellenére Európa — Leonyid Brezsnyev szavait idézve — közös otthonunk. Mindent mea kell tennünk, meg kell találnunk a politikai aka­ratot és bátorságot magunk­ban a'hhoz, hoay meavédjük a békét, az emberiség legna­gyobb kincsét. A Szovjetunió, Magyarország, a szocialista közösséa országai elkötelezték magukat a béke eszméje mellett. Terveink békés körülményeket feltételeznek. Semmi sem idegenebb tőlünk, mint az, hogy jólétünket más népek rovására hozzuk létre. Biztosan tudjuk, hogy a Szov­jetunió és Maqyarorszáa, test­véri pártjaink és néoeink együtt foanak haladni e nemes cél felé. Nyikolaj Tyihonov véqül kife­jezte azt a meggyőződését, hoqy a szovjet és a magyar nép a jövőben is közös erővel, sikeresen halad a szocializmus és a kommunizmus építésének útján, a béke útján, s a Ma­avar Népköztársaság minden dolgozójának boldogságot, jó­létet és sok sikert kívánt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents