Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-12 / 291. szám

1981. december 12. Képújság 3 Az üzem: a tejcsarnok lehet. Megy most ugye ez az energiatakarékosság., csak1 vi­gyék, airnit találnak.,., iMár vagy nyolcán álldogá­lunk a boltban: „Csak bejöt­tem megnézni, hogy ki az az idegen" — mondja az éjjeliőr, és meghagyja, feltétlen, keres­sük meg a szarvcisma-rhatele- pen, most siet, mert kezdődik a munkaidő. A bolt mellett a tejház: épp véget ért az esti műszaki. Györ- fi 'Gyuláné tejkezelő a kanná­kat mossa: a- víz hidroforból jön. Tizenheten .szállítják na­ponta a tejet, huszonhárom te­héntől. Tejátvétel: reggel és es­te. Itt lelhet venni házi tejet is: vagy húsz embernek ez a- ren­des esti programja. Kedden reggel száz, este meg 110 liter tej jött össze. A zsírtól függően fizetnek 6,20-tól 7 forint 64 fil­lérig. A tejcsarnok a faluban valóságos üzem: itt mérni kell, kimutatásokat készíteni, szá­molni é s nyilvántartani. Leg­utóbb a legerősebb tejet Gecő József hozta., a Jég többet Palló Lázár. IMég az .idősebbek tar­tanak leginkább tehenet, Bá­tor Vi'l mosók peldáuli A bejárónál a szó szoros ér­telmében bokáig Süllyedünk a sárba. A gang három keram-it- kocka széles, o konyhában ég a villany és a- tűz.’, Hátát a kályhának vetve 'ül a szobaajtó küszöbén Bátor néni: tévét néz. — Mit csinált ma egész nap? — Hétkor keltem, s aztán meg melegítettem o . csimkepör- költet, még vasárnap vágtáim, abból maradt. Aztán darát for­ráztam, moslékot melegítettem, s eninii adtam a három hízónak. Majd felmostam a konyhát, sá­ros örökké, kijár az ember az udvarra. S aztán főztem Jorump. lilevest Ebéd után ledőltem a sezlonra, s pihentem egy órács­kát. S majd újra etetés, ezután diót törtünk az emberrel. Esté­re tojást sütöttem és tejet it­tunk. Az e.miber ellátta a. tehe­net, a Lenkét, most meg oda­át van- o csárdában. Én meg itt egyedül. Hát gyerekünk van, de csak kettő a falubani.. — mondjai, és összekulcsolja az ölében a kezét. Megyünk a telepre. Az éjjeliőr házikójában 3 szék, két lóca., fogas, hatrészes, szürke va-sszekrény, rajta mat­rac. Ez alighanem nappali öl­töző lehet.: Az asztalon, a. mű­anyag zsinórral meghosszabbí­tott fülű aktatáska mellett te­lefon. A másik éjjeliőrt lehet rajta hívni.. Szentes István 1951 óta téeszben dolgozik, fogatos, most csak helyettesít. — Nagyvej-kén három pár ló van, m.i csak akkor hajtjuk, ha a téesznek dolgozik. Ha a ház­tájinak, akkor o gazda gyeplő­zik. — Mit csinált tegnap éjjel? — Ráértem, hát megszámol­tam a bikákat: a nagy istálló­ban 91 van.. -Em-itt a kis istálló­ban 26 üszőt olvastam meg. A többit ma éjjel számolóm meg, ezért hoztam magammal az elemlámpát. — Mi lesz a, vacsora? — A feleségem faisírtot ta- ri-sznyázott, .meg két almát. Éj­félkor megeszem. — Lehet itt aludni? — Már hogy képzeli? Az ör­dög sohase alszik! Még kien­gedi valaki a: borjakat, s mi lesz akikor?-Este hét órai, egyedül a kocs­máiban zajlik az élet. Zajlik? Négyen kártyáznak, ketten csöndesen, -beszélgetnek, néhá­nyon egyedül -üldögélnek, a ke­zükben sörösüveg. „Vejkétől őzt is elvették, amit adhattak volna” — mondja a pultnál az asszony. Meliékönyö- kölök, hallgatom. A faluban egy éve nem volt mozi, a búcsúi bált meg pont akkor tartották, mikor Tevelen. Egy hónap alatt három fiatal házaspár költözött Bonylhádra. ‘ A könyvtár szerdán van nyitva: délután háromtól ötig. „'Lassan úgy lesz, hogy kimegy az em­ber az utcára, és nincs, aki­nek köszönjön” — mondja re­kedtes hangján. Lassan vége ennek az esté­nek 1st A kocsma- csöndes, ré­szeg ember nincs, okik Itt van­nak, ai napi munka után isznak valamit, és sietnek hazafelé. Csupán egy kék ruhás ember­nek von számomra, halasztha­tatlan- mondánivalója: „Én csak akkor sírok, ha eljátsszák a rá­dióban a- nótámat”. S halkan dúdolni kezd egy ismeretlen dalt. D. VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ Este Nagyveikén A boltban, este hatkor A városbain-, ohon-nét in.du. ' lünk, az utcán- alig lehet -lépni. A hivatalokban most ért véget a mumka-idő, moziba sietnek a kamaszok, -ballagnak hazo a kisiskolások, hegedűtokot cipel egy szemüveges kisfiú. -Délután öt óra van, teljes a sötétség. Mikor kezdődik- az este falu­helyen-? Milyen az élet ilyen­kor öt után- „túli az elágozón", Nagyvejkén? -Fényárban úszik a bolt, talán ez a -községben a legvilágosabb hely. A boltos készséges, mindent megmond, csak arra kér: -Ne írjuk le a ne­vét és ne fényképezzük, — Szégyen, az, ha- valaki nyil­vános helyen szerepel? — A faluban megszólják, aki mutogatja -magát. 'Én mindig zárkózott ember voltam, nem szeretem, ha reklámoznak - mondja és hellyel kínál a pult mögött: „Még azt mondják, hogy ülőhelyet sem adtunk.” — Mi volt -ma a faluban a legnagyobb esemény? — 'Nem, nem volt semmi, — Született-e valakinek gye­reke, von-e halottjuk? i— Nem, nincs egyik se. — Érkezett-e régóta távol élő ma 'haza o falujába? — Nem. tudok róla. — Mégis-, vaila-m'i csak kellett, hogy történjen I — Nyulat szállítottak. Elvitt az áfészes ember vagy hatvanak. — Mennyi volt a forgalma? — Hatezer forint. — Mit vesznek leginkább? — Napi cikkeket, kenyeret, te­jet, mosóport, és mindenből fogy egy kevésbé. Szalámit most már nem kérek, mert -megkez­dődött a disznóvágás, és nem viszi a- nép a boltit. Zöld pufaijkás férfi jön: a középen álló olajkályha fölött melengeti a -kezét. Ö a mező­őr, és Szentes Imrének hívják. Büszke o kávédarálóra. — Ha nem igaz, száradjon ki a -két szemem: ezt a kávédará­lót én harcoltam ik.i a falunak. -A szénkefés otthon ugye min­dig tönkrement — -Mit csinál télen a mező­őr? — Körbe van véve ai falu er­dővel, arra- vigyázok. Egyesek képesek lennének levágni a húszéves fenyőfa csúcsát -kará­csonyfának. Tavaly el is kap­tam egyet: nem idevalósi, vi­déki volt az i-IJető. Sűrűén ta­lálkozók -rőzsegyűjtővel, viszik a száraz gallyat, meg a- fát, ami kidőlt. De csak gyűjthetnek, fej­szével bemenni az erdőbe nem Bátor néni: Elment ez a nap is Az éjjeliőr a telefonnál Mit várunk a kisvállalkozásoktól ? IV. Lehetőségek Hosszú időn át elsősorban a kiegészítő te­vékenység jövedelemszerzési lehetőségeit fir­tattuk. Észre sem vettük, vagy bagatellizáltuk a tényleges társadalmi szükségletek rugalmas kielégítését, a többletjövedelem mögött a je­lentős többletmunkát. A lángost szerettük, a lángossütőt nem. A különböző szemléletbeli torzulások jelenleg is hatnak, nehezítve a kormányzati döntések megértetését, elfogadta­tását. Bármilyen szűk kört is érintsenek az indoko­latlan jövedelmi aránytalanságok, nagy társa­dalmi ellenkezést váltanak ki, anyagi, erkölcsi és politikai károkat okoznak. Helyénvaló tehát a határozott adminisztratív fellépés, a törvé­nyes szigor a visszaélésekkel szemben. Ám ezek a gazdaságon kívüli módszerek hatásta­lanok, ha az átlagosnál nagyobb, de nem ki­ugró jövedelmek forrása a monopolhelyzet. Ilyen esetekben a kínálat növelése, a termelők, a szolgáltatók versenyeztetése a jövedelem­szabályozás hatásos eszköze. Ezért, például a tanácsok a jövőben nem korlátozhatják majd a kisipari működési engedélyek kiadását, csu­pán a törvények, a jogszabályok betartását ellenőrzik majd. Az adózás, a személyi jövedelemszabályozás és más előírás révén igyekeznek elejét venni mindenféle munka nélkül szerzett vagy a tel­jesítménnyel nem arányos jövedelem képződé­sének. Azokban a kisüzemi szervezetekben, amelyekben részjegyek, célrészjegyek jegyzé­sével, vagy személyi tulajdonban lévő termelő- eszközök révén áll össze az induló vagyon, a „tőke", nem lehet a munkanélküli jövedelem- szerzés forrása. Először azért, mert a munka­végzés a „részvényesek" számára kötelező. Másodszor azért, mert a szabályok értelmé­ben az év végi osztalék a bevitt eszközök, il­letve részjegyek értékének legfeljebb a 8 szá­zaléka lehet. Mint ismeretes, tartósan lekötött takarék után is (betét, takaréklevél) fizethető 7 százalék kamat. A központi szabályozás nem teremt sem elő­nyös, sem hátrányos helyzetet az új szerveze­tek számára. így a nagyüzemekhez hasonlóan lehetővé teszik és anyagilag elismerik, maga­sabb jövedelemmel honorálják a több és jobb munkát. Bizonyosra vehető, hogy ezzel a lehe­tőséggel az új szervezetek következetesebben, rugalmasabban élnek majd. A kistermelés, a kiegészítő gazdaság differenciált — köztük esetenként kiugró — teljesítményei és jöve­delmei kihívást, olykor politikai színezetű fe­szültségforrást teremthetnek, mivel a nagy- szervezeteknél gyakran erőteljes nivellálódási törekvések érvényesülnek. Ezek a jövedelmi fe­szültségek azonban összességükben pozitív ha­tást gyakorolhatnak az érdekeltségre, az ösz­tönzésre, a teljesítményekre. Ami a kisvállalkozások gazdasági kockáza­tait illeti, ezeket kizárólag a résztvevők viselik. Rossz gazdálkodás, vagy a változó piaci fel­tételekhez való nehézkes alkalmazkodás ese­tén ugyanis nem segít az állam, a kisszerve­zeteknek kell fizetnie a veszteséget. A kis- kollektiva éppen méreteinél fogva, csőd esetén megszűnhet, vagyona kiárusításra kerülhet, de más tevékenységre átállhat. Éppen az öníinan­- buktatókkal szirozó jellege és érdemi kockázatvállalás miatt valószínűleg kevesebb lesz a gazdasági patthelyzet. Azzal persze számolni kell, hogy a kisvállalkozások érzékenyen és gyorsan rea­gálnak nemcsak a piaci hatásokra, hanem a közhangulatra is. Ezért álljunk a kisszerveze­tek mellé, de azok népszerűsítésével ne kelt­sünk illúziókat. Zsákutca, csapda akkor alakulhat ki, ha el­túlozzák a kisvállalkozások szerepét, jelentő­ségét, lehetőségeit. Sokáig a nagyüzemek elő­nyét, fölényét egyoldalúan értelmeztük, hir­dettük, s a kisüzemek létjogosultságát két­ségbe vontuk. Most kisért a másik véglet. A kisszervezetek lehetőségeinek, szerepkörének eltúlzása, a nagyüzemek lebecsülése jelenleg reális veszély. Mindenféle szembeállítás hibás és káros: a nagy- és kisvállalatok, szövetkeze­tek nem kizárják, hanem feltételezik, kiegészí­tik egymást. A vállalkozás méretéből adódó előnyök akkor érvényesülhetnek, ha a tevé­kenységi kör testre szabott, a feladat, és a szervezet, a tartalom és a forma összhangja érvényesül. A méret — legyen az nagy vagy kicsi — hátránnyá válik, mihelyt a szervezet másra vállalkozik, mint amire hivatott. A jelenlegi helyzetben az okozhatja a leg­több gondot, ha kikerülnek a közfigyelem, a gazdaságirányítás reflektorfényéből az ipar és a mezőgazdaság fő ágazatai, élen járó nagy­üzemei. Az ország gazdasági helyzetét, egyen­súlyi viszonyait javíthatják az alakuló új szer­vezetek, de a megoldás kulcsa az élen járó nagyüzemek kezében van. Következésképpen az új vállalkozások az élen járó nagyüzemek javára, nem pedig rovására létesülhetnek és fejlődhetnek. Nagyon fontos, hogy az ipar és a mezőgaz­daság e vezető ágazataiban erősödjön a kez­deményezőkészség, az érdekeltség, kibonta­kozzék a demokratizmus, táguljanak az egyé­ni érvényesülés lehetőségei. Csak így előzhető meg, hogy eltúlozzák az alakuló új munka­helyek szerepét. A gazdaság mikroszerkezetének újrarende­zése kezdődik el 1982 januárjában. Nem valamiféle elméleti absztrakció, vagy hipotézis gyakorlati kipróbálására készülünk. A nagy- és kisüzem szoros együttélésére a meggyőző, a hiteles példák sokaságát vonul­tatja fel a mezőgazdaság. Ne csak a háztáji és a közös kapcsolatára gondoljunk, hanem az eredményesen dolgozó ipari és szolgáltató melléküzemágak sokaságára. Ma már nehéz elképzelni nélkülük a lakosság ellátását, az ipari kooperációt. A többnyire hagyományos kisüzemi módszerek és az olykor országrésze­ket átfogó, európai színvonalú ipari termelési rendszerek jól megférnek egymással. Ne féltsük a nagyipar se a kisvállalkozások­tól. Inkább bátorítsuk őket kezdeményezésre, a kapcsolatok építésére. A kis és nagy gazdasá­gi szervezetek szoros kapcsolódása, közös ér­dekeltsége, összefonódása segítheti az előíté­letek felszámolását. Az sem kizárt, hogy az ipari nagyüzem némely termelőszövetkezethez hasonlóan, a melléktevékenység jövedelméből tartja majd lenn a nem gazdaságos alap tevé­kenységet. KOVÁCS JÓZSEF Élő mült Kiállítás és előadássorozat a múzeumban Hosszú évekre visszamenően is alighanem a -legjelentősebb­nek mondható kiállítás -nyílt teg-nap a megyei -múzeum eme­leti nagytermében. A szerény „Régészeti kutatások Tolna me­gyében” cím alatt a megyében folyó -ilyen jellegű tudományos -kutató-- és fel-tárómuinka- leg­szebb eredményeit láthatják az érdeklődők időrendi sorban. A terembe lépve balra kell ha­ladni, -így -először d-r. Z-albii1- Gaál -István országos jelentősé­gű mórágy—tűzkődombi kutatá­saival ismerkedhetünk -meg. En­nek. legnagyobb szenzációja - a leletek mellett — -minden, bi­zonnyal Árpás 'Károly szöbrász- művés-z arcrekonstrukciója l-esz, aki egy itt lelt .koponyát „ele­venített” megi, természettudo­mányos pontossággal -megal­kotva rég meghalt ősünk arc­vonásait. Sorrendben Gá-blér Dénes munkássága -következik, aki 'Szakáiy—Rétiföldön egy ró­mai kori kelta- falut tárt fel. Ezt követi a féteőheténypusztai ró­mai erőd (Tóth Endre), majd a g.yönki avar temető és a szek­szárdi Bogyiszlói úti -avar falu l-eleta-nyaga-. Mindkét utóbbi d-r. Rosn-er Gyula sokéves- munkája. A magyar történelemibe - képletesen- szólva- — az ozorai várkastély kapuján léphetünk be (Feld István-). Végül a török kort d-r. Gaál Attila palánk] kis. erődfeltárása képviseli. A tár­lókban mindenhol egyformán találunk edényma radvá-nyok-a-t, eszközöket, hc.s-zmá-l-at-i tárgya- kát, pénzeket. Ezek szerves ki­egészítője a -nagyon s-zép fény­képanyag-. További kiegészíté­sül szolgál majd az az öt tu­dományos előadás, melyeken a szakemberek szóba-n is beszá­molnak -munkáikról.-Mindezzel és természetesen magával a kiállítással a m-ú. zeológusok -nagy elődjük, Wo- si-ns-ky Mór emlékének is tiszte­legni akartak, aki ép-p száz éve kezdte el -korszakos jelentőségű tudományos -kutatásait me­gyénkben. A Wosinsky-emJék- pl-akettet .tegna-p, ebben, a- mél­tó -környezetben-, vehette át d-r. Csanádi György bátaszéki or­vos ismert műgyűjtő és amatőr régész. A Régészeti kutatások Tolna megyében kiállítás január 31 --ig -lesz -megtekinthető. ORDAS IVÁN Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Szobortöredék, mely az ozorai várkastély területén került elő

Next

/
Thumbnails
Contents