Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

1981. december 6.

Képújság 7

A mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusa előtt

Nem szabad elfelejteni: honnan indultunk

Ha 1949 nyarán, mikor D unakömlődön elkezdődött a szövetkezés, ifjúsági parlamentet tartottak volna, Uhrin Vendel a meghívottak között foglalt volna helyet. Huszonkilenc éves fiatalember volt akkor, és brigádvezetö. Termelőszövetkezeti elnöknek 1950-ben választották meg. Harmincegy éve tsz-elnök, s Tolna megyében legrégebben van ezen a poszton. Most a Mezögazdasá gi Szövetkezetek IV. országos kongresszusán küldöttként vesz részt, egy a húsz küldött közül, akik megyénk parasztságát képviselik.

— A mai Szabadság Tsz elődjeként községünkben két termelőszövetkezet alakult, az

egyik a Vörös Csillag, a másik a Béke nevet viselte. Én magam is alapító tagja voltam a Békének, s brigádvezető lettem. A brigádvezetői állás nem jelentett akkor függetlenített állást, csupán a feladat volt több, én magam is együtt dolgoztam a többiekkel. Az emberek bizakodóak voltak, hittek az újban, a kibontakozást természetesnek vették.

Fogatokkal kezdték a gazdálkodást, a lovak után kisparaszti eszközöket kötöttek, ez és ia tagság fáradhatatlan gyalogos munkaereje jelentette a munkavégzés legfontosabb feltételét. Sok volt a munka: hogy a következő évben legyen mit aratni, vetni kellett, letakarítani a még lábon álló termést, az elhagyott kukoricaszárat, mindazt, amit megtermeltek a maszek világban az egyéni gazdák. A vetés, az őszi betakarítás után közös istállóba hajtották a lovakat, ezek az istállók még amolyan nagyobb falusi istállók voltak, s összeadták az állatoknak a szálas takarmányt és az abrakot.

— [gy telt el a tél, kihord- tuk a tavasziak alá a házaktól a trágyát, és amilyen nagy területen csak tudtuk, elvégeztük a mélyszántást. Ezek után fogtunk a tavaszi munkának, amelyet már márciusban el lehetett végezni. Nem szabad

megfeledkezni az alckori gépállomások munkájáról, arról a nagy segítségről, amit az állomások gépei jelentettek a földmunkákban, a vetésben, betakarításban. Végül is a mai nagyon jól gépesített mezőgazdaságnak a gépállomás volt az alapja.

Uhrin Vendel nagyon jól emlékszik arra az 1950-es szép májusi napra, amikor elnökké választották. Az elődjével semmi problémája nem volt, az idősebb embert tisztelte és becsülte. Igaz, az elnökké választása ellen tiltakozott, minthogy azonban idősebb, tapasztalt emberek választották meg, becsületbeli kötelezettségének érezte, hogy elvállalja. Nehéz és nagyon felelősségteljes munkát vállalt, s nem sokkal azután, hogy elnök lett, öthónapos iskolára küldték Biator- bágyra.

— A két szövetkezet 1951 februárjában egyesült, és a Szabadság nevet vette fel. Ekkor ismét engem választottak ' elnökké. Szövetkezetünkben már akkor kezdett kialakulni a sertés-, a juh- és a tehénállomány. A vagyonunk akkor 350 ezer forint volt, s hogy az azóta megtett utat, a végzett munkát érzékelni lehessen, az

1980-as zárszámadáskor a termelési értékünk 41 millió forint volt. A nagyüzemi gazdálkodás rejtelmeiben a kezdeti években lassacskán igazodtunk eh Szövetkezetünk kibírta az 50-es évek változásait, s az ellenforUhrin Vendel: Eredményt csak a kollektív munka hozhat.

radalom idején sem oszlottunk fel, tagságunk becsületes többsége ragaszkodott a már stabil kis közösséghez. Az elkövetkező években tagjainknak mind

több és több jutott. Ez a folyamat mind a mai napig tart, gazdaságunk stabilitása tagjaink szorgalmas munkájának köszönhető.

Az építkezéseket, a gépi beruházásokat nagymértékben saját erőből, a gazdálkodás eredményéből tudták fedezni. A szövetkezet 1968 óta teljesen hitel- mentesen gazdálkodik. Ezt az a gazdaságpolitika tette lehetővé, amelyet az elmúlt 25 évben pártunk és államunk folytat. Mindazok a szövetkezetek, amelyek ésszerűen alkalmazták az új eredményeket, az adottságaiknak megfelelően gazdálkodtak, s ahol a vezetés együtt dolgozott a tagsággal, stabilizálódtak.

— Sokan kérdezik tőlem: hogyan lehet ezen a poszton ilyen hosszú időt eltölteni, hisz a munka sem kevés, s az elnök mint ember is állandóan reflektorfényben van. Én erre mindig aizt válaszolom: az elnököt a tagság választotta, éppen ezért kötelessége tisztességesen dolgozni és élni. Voltak, vannak és lesznek is elnökök, akik ezzel a bizalom-mail visszaéltek és vi-sz- szaélnek. De ez nem tarthat hosszú ideig, hisz akik megválasztották, azok le is válthatják az elnököt. Az a tagság, amely felelősen érzi kötelességét, élni szokott és élni is tud a jogaival.

Mint Uhrin Vendel példája is bizonyítja, a szövetkezet elnöke akkor l-éhet nyugodt, és biztos a dolgában, ha a tagokat emberként tiszteli és kezeli, ha bízik bennük és munkatársának tekinti őket. Senki sem szereti, ha kérdéseire kitérő, semmitmondó válaszokat kap, ha nem egyenrangú partnernek tekintik. Jobban becsülik azt az elnököt, aki tárgyilagos és igazságos, mint azt, aki megalkuvó, mindent helyben hagy, semmiben sem foglal állást, köntörfalaz, meggondolatlan, kapkod, és mást mond ma, mint mondott tegnap. Hamar elveszti a taqok bizalmát, aki ígérget, aki mindenkinek igazat ad, illetve mindig annak ad igazat, akivel éppen beszél.

— Hiszem és vallom, hogy nem szabad fölösleges és soha meg nem valósítható ígéretet tenni senkinek, aki ezt teszi, elveszti a szavahihetőségét és a presztízsét. Tudni kell különbséget tenni a jó és a rossz között, az ember tudjon uralkodni az érzelmein, s ne tűrje meg maga körül a hízelgőket, a talp- nyalókat. Nem lehet jó az az elnök, aki megalapozatlanul osztogatja a dicséreteket, aki szótlanul nézi a hanyagságot, a nemtörődömséget. S ami nagyon lényeges: nem szabad egy elnöknek azt képzelnie, hogy csak az a jó, amit ő csinál. Bízni kell a beosztottakban, mert az eredményes munka alapja az, ha mindenki érzi, hogy önállóan, teljes felelősséggel képes ellátni munkakörét. Tapasztalatból mondom: komoly eredmények csak a szakértelemmel párosuló kollektív összefogással valósulhatnak meg. És sohasem szabad elfelejtenünk, honnan indultunk.

A szövetkezetekben dolgozó tagok elvárják, hogy minden fórumon felelősséggel beszéljék meg közös gondjukat. Elvárják azt is, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek IV. országos kongresszusán az eredmények mellett a gondokról is szó essék, s ha a népgazdaság lehetőségei meqengedik, változtassanak azokon a dolgokon, amelyek elsősorban a fajún élő és dolgozó fiatalokra vonatkoznak.

— Én az ezen a héten sorra kerülő kongresszuson nem csak a mi szövetkezetünk dolgozó és nyugdíjas tagjait képviselem, hanem a megye szövetkezeti parasztságát A szövetkezeti történetében sok az azonos vonás, mindannyian a szebb, a jobb jövőért dolgozunk, gondjaink és örömeink is egyformák. Választ kapunk mindazokra a kérdésekre, amelyeket a téesz- tagok a munkahelyi tanácskozásokon szóvá tettek. S remélem, nem marad el az elismerés sem, hisz a meqye, az ország termelőszövetkezeti parasztsága az elmúlt időszakban végzett munkája alapján ezt megérdemli.

DVM Fotó: BJ

Szolgáltátok Hétvégeken

Az üzenetrögzítő feljegyzi a bejelentést

Ma még úgy mnodjuk, szabad szombat. De hamarosan -kikopik (a jelző a nap neve mellől, ■mert minden héten az lesz, s akkor mines a megkülönböztetésnek semmi jelentősége. Szombaton nem dolgozunk. így ráérünk intézni ügyes-bajos dolgainkat, javítani, javíttatni hét közben elromlott magnónkat, tévénket, autónkat... hadd ne

folytassam a sort. Ám, a javító - nevezzük őt általánosítva-, szolgáltatónak — úgyszintén ember, akinek szintén nem jön rosz- szul a- plusz szabadnap.

Ellentmondás ez a javából. Megoldását az idő hozza meg. De most mi ai helyzet? Amikor még sokan csak egyik hét végén, a nagy szabad szombaton

duplázzák meg a pihenőnapok számát?

Váradi Henrik, a KIOSZ megyei szervezetének helyettes titkárai:

— A kisiparosok körében- megyeszerte igyekeztünk megszervezni a hét végi ügyeleteket. Persze, elsősorban az autó-, villany-, és ai vízvezeték-szerelőkre, s a tévé-, rádió- és háztartás igé p -s zere lökre gondolok. Eddig ez Szekszárdon és Dombóváron sikerült, de tervünk, hogy Bonyhádon-, Pakson-, Tamásiban és Dumáitól d váron is bevezetjük a hét végi ügyeletet. Ez persze függ attól, hogy az adott helyen- hány kisiparos van. abban a szakmában., mert így felváltva csak minden ötödik, hatodik emberre jut hét végért ügyelet. 1

— Kik vállalták ezt a munkát eddig Szekszárdon?

— Csak néhány nevet. Komáromi József autóvillamossági szerelő, Támer Ferenc villany- szerelő-, Takács József autószerelő.

Sorra megkerestem őket. Az elsőnél nem volt szerencsém. Mert -a-z autóvillamossági szerelő azt mondta, hogy ő minden szombaton- délig dolgozik, utána- rendezi a műhelyét, végzi az adminisztrációt. Persze, már előfordult -nem egy esetben, hogy ha- nagyon fontos volt, megjavította a beteg autó villamos részét utána- is. De ügyeletet nem tud vállalni.

*

Takács József műhelye a város szélén van-, Bátaiszék felé. Ö nyáron- váltolta, hogy szomba- ton-vasá-rnap -is nyitva tartja műhelyét.

— Hogy milyen időközökben kerül rám a sor? Hát, van -a Vesztergombi, a -Bernát, Csuto- rás, Riblingi, Módos, o Csötö- nyi — ujjaiin- számol — meg én, az hét. így -maiden hetedik hét vége volt a-z enyém.

— S jöttek kuncsaftok?

— Nem soka-n. Általában kéthárom kocsit hoztak, de volt, hogy egyet sem,. Néha- a sárga angyallal érkeztek, olyan -járművekkel, amelyeket a-z út mentén nem lehetett megcsinálni, vagy nem volt éppen alkatrész.

— Dehát ez -nem töltötte -ki egyáltalán a két -napot.

— Persze hogy nem. De közben-, ha már dolgozom, csináltam a hét közben hozott szekereket.

*

Támer Ferenc:

— Már évek óta-, baton visz- szük a- hétvégeket. Azaiz, hogy tavaly, tavalyelőtt csak négyen.

A -munka -mennyisége nála- is nagyon, változó. Volt eset, hogy öt helyre is hívták, de előfordult, h-ogy -senki nem kereste.

— Általiéban miért hívják?

— Me-rt nincs villany. De ezt, amúgy is vállalnám, ha nem lenne ez az ügyelet. Tudja-, hogy van a-z, villany -nélkül ma már -nem -lehet semmit csinálni, és ezt én igazán -megértem. S hadd -mondjak magukról is valamit, Jó, hogy az újság -közli szo-mba-ton-ként, hogy -melyikünk ügyel. Már úgy értem, az ügyfeleknek jó, mert rögtön tudják, -hogy hová menjenek.

A múltkorjáiban- fordult elő, hogy azná-p költözött a- városba valaki, s a költözködés hevében elrontották a villanyt. Telefonon kerestek. A közelben lakott, pár perc múlvo ott voltam. Nem győzött csodálkozni, hogy ez itt ilyen -nagyszerűen- -megy. Azt -hiszem, sikerült neki jó oldaláról is bemutatni a- várost.

— Csak a villamos hálózat hibái miatt keresik?

— Dehoqy. Leatöbben a hét végén használják a háztartási qéoeket, s akkor derül ki, hogy hibásak.

*

Bár a titkárhelyettes azt mondta, Dunaföldváron nincs ügyelet, felhívtam telefonon egy ottani autószerelőt. Tudtam, hogy Süveges József a település érdekében rengeteget tett, ő szervezte az úszó csónakház

építését, és egyik szülő atyja a KRESZ-parknak. Vajon ebben, mármint a hétvégi ügyeletben nem vá-lilaln-q/szerepet?

A fia volt otthon, aki nemcsak azonos nevű, de azonos foglalkozású is az apjával.

— Hivatalosan itt. nincs még hét végi ügyelet, de tervezzük. Ám a gyakorlatban minden hét végén jönnek, hívnak lebénult autókhoz.

— Annak ellenére, hogy zárva a műhely?

— Igen, mert a lakásunk is ugyanabban az épületben van, s valaki általában van itthon. Már olyan is előfordult, hogy éjjel vertek fel. Párhónapos kisgyerekkel mentek volna a szülei jó messzire. S míg a picit itt fenn, a lakásban altatták, lenn a műhelyben megreperáltuk a kocsit.

*

Persze, nemcsak autó, és nemcsak sok lelkes kisiparos van a világon. Vajon a GELKA is tart ügyeletet?

Appelshoffer Ferenc, megyei műszaki vezető:

— Mi a tévéhez igazodunk. Mivel hét végén, a gyakorlat azt mutatta, általában ezek romlanak el. Szombaton dolgozunk, s helyette a műszerészek szabad hétfőt kapnak. Amikor amúgy is adásszünet van. így szombaton, 11-re még a kiszálló műszerészek is bejönnek, hogy a bejelentett hibákat, még aznap orvosolják. Utána bekapcsoljuk az üzenetrögzítőt, s az működik. Vasárnap, ünnepnap 9-ig. Akkor bejön az ügyeletes, meghallgatja, s kimegy a megadott címekre.

— Hány bejelentést szokott rögzíteni a magnetofon?

— Általában 4—5-öt.

— S ennyi munkáért megéri a GELKÁ-nak egy embert foglalkoztatni a hét végén?

— Gazdaságosságot nézve nem. De nemcsak ez van a világon. Egyébként a forgalom fokozatosan "nő. Az első évben alig volt bejelentés, most már

egyre több van.

*

És mit csinál a szövetkezeti javítóipar?

Rajcsányi Imre, a szekszárdi RAMOVILL-szerviz vezetője: Mi szombaton és hétfőn is dolgozunk. Ugyanis a tapasztalatunk az, hogy sokan hétfőn hozzák a hét végén elromlott tévéket. S mert vannak műszereink, tudjuk azokat akkor is javítani, ha nincs adás. ügyeletet háromnapos ünnepeken tartunk. Akkor viszont mindig van itt valaki reggel nyolctól délután ötig.

*

Ez ma a helyzet. S a terv: bővíteni a hét végén a szolgáltatást. Hasznosítható tapasztalatok akadnak bőven.

— szepesi —

A RAMOVILL-nál szombaton és hétfőn is dolgoznak