Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

1981. december 6. A ^NÉPÚJSÁG A mi oldalunk Kommentár - görbe tükörben Az újságírónak mindig, mindenről eszébe kell, hogy jusson valami. Ha hall egy hírt, ha a szerkesztő kezébe ad néhány sort: fűzzön hozzá néhány frappáns gondola­tot úgy, hogy a végén csattanjon is, akkor addig kell tör­nie a fejét, amíg eszébe nem jut valami. A magyar sajtó napja alkalmából a mi oldalunkon görbetükörben be­mutatjuk olvasóinknak, hogy nálunk kinek mi jutott eszé­be a következő hírről: „A svéd M. Palmkvistnak 9 órára és 25 percre volt szük­sége, hogy jól kilabdázza magát. Ez alatt az idő alatt 71 003-szor rúgott, illeve fejelt labdába, ezzel megdön­tötte honfitársa 68 315 rúgásból álló csúcsteljesítményét.” ♦ FEJES ISTVÁN főszerkesztő Szerkesztő elv­társ ! Ellenőrizni kell, hogy svéd-e, hogy Palmkvist-e, hogy tényleg jól kilabdázta-e ma­gát; Igaz-e a 71 003, ebből mennyit rúgott, mennyit fejelt, va-lába-n -megdön­tőt te-é az előző csúcsot, tehát a 71.003 ma is több-e, mint a 68.315. Ha minden stimmeli, sürgősen eldobhatják a hírt, mert disznó. ság lenne a- havi 34 forintos elő­fizetési díjért ilyen 'marhaságot adni a> Kedves Olvasónak. LÁSZLÓ IBOLYA rovatvezető Bár nem ked­veltem a mate­matikát, megpró­báltam kiszámí­tani, mennyi időt töltött edzéssel M. Palmkvistah­hoz, hogy rúgá­sokkal és fejelé­sekkel megdönt- sön egy korábbi csúcsot. Az eredmény elképesztő; o labda- művész nem, hogy munkára^ egyebekre sem ért rá, és ez a jövőben sem: -lesz másiként, ha meg akarja dönteni saját csú­csát. És akarja. Ezért nem lep­ne meg egy olyan -hír, hogy Palmkvist felesége válik, mivel már semmi remény arra, hogy a „labda vagy a hitvesi ágy?!” kérdését férje az utóbbi javára dönti el. ('Mint azt tudjuk, nemcsak nálunk, Svédországban is javí­tásra1 szorulnak a demográfiai mutatók.) V. HORVÁTH MARIA munkatárs örülünk M. Palmkvist csúcs­teljesítményének, annak ellenére, hogy azt a merő véletlennek kö­szönheti. Ugyan­is honfitársával azt a feladatot kapták a magyar illetékesektől, hogy kísérletezze, nek ki egy szórakoztató játékot, melyet a- -magyar anyák, aipá-k, nagyanyák, nagyapák, egyedül, állók és gyerekek is üdén- űzhet­nek a- lassan nálunk -is általá­nossá váló ötmunkanapos hetek szaiba-d végein. Azért van -most minden település határában lá­zas építkezés, mert -mindenütt készülnek az úgynevezett láb­fej pályák, ahova -rendszeresen közlekedő liimbó-hintó járattal tehet kijutni minda-zok-naik, akik szeretnek rugdalóznií NYAKAS ISTVÁN rovatvezető Mi, magyarok hajlamosak va­gyunk arra, -hogy egy. külföldinek az eredményeit nagyra értékel­jük. Például ez a svéd M. Palmsk- .vist, aki úgy isten- igazából kilab- dá-zta -magát, és mi- ujjóng-u-nlk: ez Igen, ez teljesítmény.... Ugyanakkor nálunk hasonló re. kordokat nem- veszünk észre. íMert itt van- kérem a -magyar labdarúgás. Ha hiszik, ha nem, láttam olyan mérkőzést, ahoi az egyik játékos a-z első félidőben nem ért labdához. Ezt a telje­sítményét a- második félidőben még tetézte: o labdától húsz- huszonöt méteres távolságban tartotta magát. És az edzője őt jelölte a me­zőny legjobbjának! ORDAS IVÁN (őmunkatárs Labdába rúgni minden jel sze­rint ősi emberi vágy és szenve­dély. Már a mi­tológiai Atlasz se szerette, ha más rúg a labdájába, éppen ezért vál­lára is vette a rendelkezésére álló golyóbist, a földgolyót, melyet szerencséje máig se dobott ei. M. Palmkvist teljesítménye lenyűgöző és óha. tat Ionul azt a reményt kelti, hogy a neves svéd lehetőleg sose találkozzon -magyar focis­tákkal egy svéd—magya-r mérkő­zés keretében. Értesüléseink sze­rint a MABGOSZ (Magyar Bürokraták Országos Szerveze­te) labdaaktai-tologatási ta-pasz. tailaitcserére hívta M. -Polmkvis- tet. SZÁLAI JÁNOS főszerkesztő-helyettes Játszom a sza­vakkal: fej, fe­jes, fejesebb. A fej a test csú­csán van — a fejes a szerveze­tén. Van, aki fej nélkül is fej — van, aki fejjel is csak beosztott. Van, a-k;i fejével játszik — van, aki 'malimozásból is megél., Van, aki fejjel megy a falnak —, van, aki faltörővel. Az előbbi betöri a fejét, a-z utóbbi nem. A fej önmagában semmit sem ér. Az igazán jó fej a-z, amely a-z előre jutás érdekében- dolgoz­tatja a. lá-ba-t és -könyököt is. JANTNER JÁNOS főmunkútárs Óriási teljesít­mény a svéd re­kordertől. Ám a labdától is, amely kibírta ezt a 71 003 feje- lést-rúgást. Ta­lán nekünk is van valami közünk hozzá — lévén a Simontornya-i Bőr- és Szőrmefel­dolgozó Vállalat labdagyártó és -exportőr i-s. Netán ez a labda is Si-montornyá-ról került Svédor. szágiba? A szépségkirálynőket fílmsze- repe-kkei -kínálják. Pal-mkvistre „ráharaphatna” a simon-to-rnyaii cég. Hasznát vennék gyártmá­nyuk nyúzópróbájánál, hi-szen ő kedvtelésből labdázna -napi nyolc órán — pardon-, 9 óra- 25 percen — át, és talán -még fizet­séget sem kérne a meós-mun­káért. PALKÓ LÁSZLÓ rovatvezető A svéd modell kimerüléséről be­szél a világ az­óta, hogy Ku­vaitiul az élen, számos ország lekörözte őket az egy főre jutó nemzeti jövede­lem nagyságá­ban. Pedig a szeszfogyasztás­ban és a próba-házasságok ará­nyában megőrizték világelsősé­güket. Ehhez társul most ez az új világrekord, amely egyidejű­leg bizonyít és elgondolkodtat. Milyen sok spontán tetterő bu­zog a fiatalokban! Csak azt kellene feltalálni, hogyan lehet­ne az ily módon elpazarolt ener­giafelesleget a köz javára hasz­nosítani. A megoldás recept le­het az energiaválság túlélésére. PÁLKOVÁCS JENŐ rovatvezető Ez a koma nem is svéd, ha­nem dán. A své­dek a dinamit- ban az elsők, a dánok meg a rú­gásban. Régen olvastam, tán nem is igaz az egész, de abban bizonyos vagyok, hogy a dánok jobb rúgok. Volt nekem ugyan­is egyszer egy rugós bicskám, az Made in Danmark volt. Hát az nagyon jó bicska volt, de olyan jó persze nem, mint a Börcsök-bicska. IHÁROSI IBOLYA munkatárs Palmkvist úr nálunk labdába se rúghatna ki­lenc óra huszon­öt perces világ­csúcsával. Egy szekszárdi pana­szosunk ügyével több mint kilenc hónap és hu­szonöt napig labdáztak. A panaszos bútort vásárolt, aminek kárpitja alig kilenc nap alatt kiszakadt, aztán kezdődött a labdázás. Először Pécsre, majd Budapestre, ezt követően Gyulára — majd ismét elölről — rúgták a labdát, illetve küld­ték a vásárlót, aki ezalatt 25 levelet írt. A bútort végül ki­cserélték, de a felelős fejet még nem találták meg. A lab­dázás lapzártakor még tart. SZEPESI LÁSZLÓ munkatárs Megdőlt egy rekord, született egy rekord. S ez nemcsak mennyi­ségi, de minősé­gi változást is jelent. Mert tes­sék csak figyelni: a régi rekord 68 315 r ú g á s 7 b ó I állt, míg Mister P. 71 003- szor rúgott, illetve fejelt a labdába. Egyébként megbízható forrás­ból tudom, az egész a szélnek köszönhető. A svéd ugyanis csak azért pöcögtette a labdát, mert fázott a lába, s már túl volt az ötvenediken, mikor jött egy szélúrfi a sarokról, onnan az északiról, s lekapta sapká­ját. Nosza, mondta P„ melegít­sük a golyót is. És fejelt. Egyet, kettőt, tízet, tízezret. És nyert. Fejjel. Utánozni kéne. Lehet labda nélkül is! CZAKÓ SÁNDOR fotóriporter A hír olvastán trebányságunk jut eszembe. Nem úgy értve, hogy képtelen lenne hazánkfiai közül egy is ek- - kora teljesít­ményre, (akik számításba jö­hetnek, aranylábú amatőreink, kik profik — a dekázásban, ezt látszanak igazolni, hiszen az angolok mellett jóformán lab­dába sem rúgtak), nem erre gondolok, hanem más hiányos­ságainkra. Történelmünk során gyakran játszottunk hasonlót, mint a svéd — egy fejes egy rúgás, egy fejes egy rúgás —, csak senki nem számolt, és senki sem mérte az időt, így nem tudjuk, hogy esetleg mi Vagyunk a rekorderek. Ezért az­tán mindig másoké a palmk­vist... Azaz mit beszélek, a pál­ma. Lám most is. SÁRKÖZI JÁNOS újságíró-gyakornok M. Palmkvist megőszült. Őszü­lésének oka ket­tős. Egyrészt: Palmkvist világ­csúcsa, a kilenc óra és 25 perc alatti 71 003- szori labdaérin­tés, másrészt: a teljesítmények után bekövetke­zett eszméletvesztés, amely után a sportorvos megállapítot­ta, hogy a világcsúcstartó exi- tált. Ezek után a sportkedve­lők mély gyászba, a fák virág­ba borultak, s Palmkvistet a sportcsarnokhoz legközelebb eső hullaházhoz szállították. Palmkvist éjjel 0 óra 27 perc­kor felnyitotta szemhéját, s mi­után úgy vélte, eléggé meg­őszült, kinyitotta a hűtőkamra ajtaját (mert a svéd hűtőkam­rákban belül is van kilincs!) és őszülten távozott. HAZAFI JÓZSEF munkatárs Hát ez a Misi? Mert azt bizto­san tudja a ked­ves olvasó, hogy M. Palmkvist nem svéd, ha­nem idegenbe szakadt hazánk­fia. Becsületes magyar nevén: Pálmaházi Mihály, szekszárdi büszkeségünk. Valamikor arról álmodozott, hogy a szekszárdi Törekvés középcsatára lesz, de — sajnos — nem vették fel a csapatba, mert egymás után kétszer is labdába tudott rúgni. Büszkék vagyunk rád, Misi­kéin! Te még tudod, mi az a magyar virtus. BOGNÁR ISTVÁN tördelőszerkesztő Kár, hogy nem közöltek részle­tesebb informá­ciókat a svéd nem mindennapi világcsúcsáról. Például, hogy a 35 501 másod­perc alatt hány­szor ért lábbal, hányszor fejjel a labdához, és nem járt-e következményekkel a GOTTVALD KÁROLY fotócsoport-vezetö Hogy a csúcs óriási teljesítmény, azt én ezzel a képpel bizo­nyítom. Én már a tizedik fejes után egy labdát ennyinek lát­tam. Nem tudom, hogy ez a svéd ennyi labdából hogyan tud­ta kiválasztani az igazit. rendkívüli teljesítmény. Mert, ha lábról fejre, fejről lábra de- kázott, akkor a fejét 33 900- szor, vagyis 0,95 másodpercen­ként érte a 60—65 deka súlyú labda — vagyis ilyen súlyú ütés. Egy ökölvívó kilenc perc alatt kap nagyobbakat, de keveseb­bet. Szóval, azért aggódom, hogy a svéd egészsége nem szenvedett-e károsodást. Ma­gyarán: nem lett-e ütődött? VITASZEK ZOLTÁN munkatárs Rendben van, rendben, de ki számolta?! Ugyanis labdáz­ni kétségtelenül könnyebb — rug­dosni meg inkább —, mint 9 óra 25 perc alatt 71 003- ig elszámolni. Valójában ez utóbbi az igazi csúcsteljesítmény, hiszen nem kell matematikatanárnak lenni ahhoz, hogy rájöjjenek: M. Palmkvist egy másodperc alatt valamivel több mint kétszer érintette a labdát, s az isme­retlen számolórekordernek bi­zony szenzációs gyorsasággal foroghatott a nyelve, különö­sen akkor, amikor másodper­cenként 2 ötjegyű számot kel­lett elhadarnia. Ilyen csúcstel­jesítményre legjobb tudomásom szerint legfeljebb néhány szek­szárdi asszony képes. Még jó­magam sem vagyok alkalmas rá. Svédül pláne nem. KAPFINGER ANDRÁS fotóriporter-gyakornok A svéd Times szerkesztője M. Palmkvist bebi­zonyítva munka­társainak lusta­ságát, farkas- szemet nézett írógépével és 9 óra 25 percre volt szüksége, hogy 71 003 leütést végezzen. Ezzel megdöntötte a Magyar- országon megjelenő Tolna me­gyei Népújság munkatársainak csúcsteljesítményét. BODA FERENC olvasószerkesztő Utánanéztem a szenzációs telje­sítménynek a re­kordok könyvé­ben, a különféle lexikonokat is fellapoztam, ta­nulmányoztam a szocialista bri­gádnaplókat, az üzemi konyhai étlapokat. Így nyilvánvalóvá vált a példátlan rekord megannyi Tolna megyei vonatkozása. Egyszerű turistá­nak álcázva magát, Tolna me­gyében talált menedéket a re-, kord-kísérlet előtt. Inkognitó­ban munkát is vállalt a BIÁL- nál, hogy az üzemi konyháján feljavítsa a kondícióját (innen a Pálmkvist-imenü), a verseny előtt szekszárdi bűvös kockával nyugtatta magát, tamási méh- pempős készítményt fogyasztott, és tulajdonképpen 71 005 rúgást, illetve fejelést tervezett, de 71 003-nál abbahagyta, mert tudta, hogy a Népújságnál el­érkezett a lapzárta ideje. TAMÁSI JÁNOS tördelőszerkesztő Lehet, hogy a svédeknél az ilyen rekordot teljesítménybér­ben fizetik, de azért én nem vállalnám. Mert legyen az bár­mekkora összeg, akkor is csak egyszeri juttatás, kellene ennyiszer labdába rúg­ni, azt csak órabérben vállal­nám el. Mert számoljunk csak. A 9 óra 25 perc -már eleve több a nyolc óránál. (Az ebédszünet­ről ne is beszéljünk.) A fel­emelt túlóradíj már erre is jár. De az ilyen teljesítményekre fel kell készülni. Tehát az edzések miatt kérnék munkaidő-kedvez­ményt, aztán szükségem lenne kalóriapénzre, ruhapénzre, a ta pa szta la tsze rzéshez útikölt­ség re és a szállodaszámlát is fizetni kell valamiből. FEKETE LÁSZLÓ munkatárs Mister M. Palmkvist kilé­pett az ismeret­lenség homályá­ból. Köszönheti mindezt országa irigylésre méltó humanizmusá­nak. Ulriksforks börtönében az igazgatóság engedélyével szombati napokon a bebörtön­zött férjeket felkereshetik a fe­leségek, hogy együtt töltsék a hét végét. Palmkvist — aki bi­gámiáért raboskodott itt — így kiáltott fel, amikor megpillan­totta első feleségét: .'.Szentsé- ges ég! Mi történt, megszigorí­tották a büntetésemet?” Aztán felkapott egy labdát, levonult az udvarba. Dekázott és fejelt. Közben magában mormolta: látni se akarom... Lekopott a bőr a homlokáról a 71 003. fe­jesnél, amikor így szólt a nej: „Úgyis feljössz, ha besötéte­dik!” LETENYEI GYÖRGY munkatárs Istenbizony nem borulok le M. Palmkvist úr nagysága előtt, ha értékelem is technikáját és technológiáját „rugásilag" és „fejelésileg”. Amit csinált, tel­jesítmény a javából. Hanem hol van ez a produktum G. Brú­nó szekszárdi idült alkoholista teljesítményétől, aki nem egé­szen nyolc óra alatt negyven­egy -korsó sört döntött magába, egyetlen csuklás nélkül. Igaz, később diszkvalifikálták, és most doppingvizsgálatnak vetették alá Nagyfán — de a teljesítmény értéke az válto­zatlan. BAKÓ JENŐ fotóriporter A svéd rosszul aludt. Átélte az egész produk­ciót, melytől so­kat várt. Fiatal kora óta mindig csak a labda kellett neki, más nem érdekelte. A régi csúcs meg­döntésére is évekig készült, ab­ban bízva, papírja lesz árról,

Next

/
Thumbnails
Contents