Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
1981. december 6. Képújság 3 Az értelmes életért írta Soltész István, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese Indokolt szerénység ve------------------- zerel bennünket, ha a magyar sajtó napján nem önmagunkról, betűbillentyűkkel, mikrofonokkal, monitorokkal dolgozó újságírókról és nyomdászokról, rendezőkről és szerkesztőkről, hangmérnökökről és vágókról beszélünk, hanem az ügyről, amit szolgálunk és amelyre önkéntesen, nem formálisan, hanem szocialista kötelességtudattal felesküdtünk. E z az ügy a szocialista tájékoztatás ügye. Vdlt, amikor talán okkal nevezték az újságírót hazánkban is hivatásos dilettánsnak, írókisiparosnak, ólomlángossütő- nek, mert maga a politika volt megkérdőjelezhető. Ma már hitele van hazánkban és külföldön a maqyar szocialista tájékoztatásnak, mert hitele van pártunk és kormányunk politikájának. Szakadatlan erőfeszítéssel igyekszünk megszabadulni a szellemi konfekciózástól, amely rossz és használhatatlan sablonokkal, leegyszerűsítő, valóságidegen képletekkel próbálja megmutatni az egyáltalán nem egyszerű, formákba, dogmákba nem szorítható életmozgást. Miért beszélünk szakadatlan küzdelemről, amikor tudjuk, hogy a jó politika helyes tájékoztatáspolitikái elveket is vall: sehol és senkinél nem szívesség, hanem kötelesség a nyílt, az őszinte, a kellemetlen dolgokat sem megkerülő informálás, a beavatás. Azért, mert furcsa, elfogadhatatlan, de magyarázható módon még elég sokan vannak olyanok, akik szívesebben és köny- nyebben fogadják el a kényelmesen használható kész formulákat, semmint maguk is gondolkodásra kényszerüljenek. Jócskán akadnak olyanok is, akik kőnél keményebb anyagba, valami különleges acélba vésett tízparancsolatokat követelnek a szocialista élet, a szocialista munka, magatartás fejlesztése érdekében a politikától, az újságírástól, a tájékoztatástól is. Mintha az élet, a szocialista építés olyan egyszerű volna, hogy idézetekkel, örökkévalónak minősített tételekkel mindent megmagyarázhatnánk, mindent megoldanánk. Pedig így semmit. Ha Lenin ma élne, sok mindent tenne, de egy dolgot aligha, önmagát sohasem idézné. Éppen ő tanít bennünket arra és ebben mutat leginkább példát a leninizmus, hogy a marxizmus nem más, mint tudományos válasz a kor új kérdéseire. Éppen Lenin emelte fel intőén az ujját: ,,A szocializmust nem szabad ünnepi színekkel festett szentképként kezelni". Népünk, pártunk éppen annak köszönheti az elmúlt huszonöt esztendő sikereit, hogy folyamatosan visszatért ahhoz, amit látszólag már elvégzett, alaposan megbírálva a kísérletek gyengeségeit, gyatraságait. Alighanem legfőbb vívmányunk, hogy feltárjuk hibáinkat és nyíltan beszélünk róluk, mert tudjuk: így, csak így van esélyünk a hibák leküzdésére is. NinCS szégyellnivalónk.------------ nem azért nem dicsekszünk, hogy ezzel pótoljuk vívmányainkat, ország-világ előtt nyilvánvaló sikereinket. Megteremtettük a hont, ahol „nem sír a bánat" ahol annyira a népé már az ország, a szocializmus, hogy „bárhová indul is, a cél felé halad”. Tiszteljük ezeket a sikereket, de nem ragad el bennünket olyan mámorító érzés, miszerint már tökéletesek vagyunk. Nem képzeljük, hogy nincsenek új és nagyon nagy gondjaink, szorí- tóan nehéz feladataink. Nem hisszük, hogy könnyedén átszökkenhetünk az új feszültséghalmokon és azt sem gondoljuk, hogy mi vagyunk a követendő csoda modell. T udjuk — és ennek szellemében tájékoztatunk —, hogy az halad előre, akinek van képessége, rugalmassága figyelembe venni a szüntelenül és nem mindig kedvezően változó körülményeket, az eredményekből származó új igényeket, a ma és a holnap reális lehetőségeit. Az tud érdemlegesen tenni, aki nem fojtja el vágyait, nem felejt el ember módjára álmodni, de aki soha nem téveszti össze a valóságot ábrándjaival. A korrekciós lépésekre, az önkontrollra a hatalom megragadásakor és a szocialista építés minden szakaszában ugyanúgy szüksége van a társadalomnak, mint az embernek a természetes mozgásra. Nem felejtjük el azt a történelmi tapasztalatot, hogy a baj akkor kezdődik, ha megakad a szocialista építés reformok útján való önfejlődése. A tájékoztatás is abból indul ki, hogy a szocializmus történelmi vitalitása az emberek tömegeiben, a szocializmusban egyenrangú szövetségesek gondolkodó, vitatkozó és alkotóan cselekvő sokaságában gyökerezik. Hogy a szocializmus igazi megtartója és fejlesztője az emberek jóra fogott ereje. Minél mélyrehatóbb a forradalmi átalakulás, minél nehezebb és szövevényesebb a feladat, annál több erőre, annál nagyobb demokráciára, tehát annál alaposabb, pontosabb és gyorsabb tájékoztatásra van szükség. De a tájékoztatás, a sajtó nem akar senki helyett gondolkodni. Korunk új kérdéseire együtt kell keresnünk a választ, a megoldáson együtt kell töprengenünk, fáradoznunk. A tájékoztatás sürgető és nehéz feladata segíteni, információkkal megalapozni, véleménycserével világossá tenni ezt a közös társadalmi gondolkodást, az okos és egységes cselekvés előfeltételét. Hisszük, hogy a sajtó is sokat segíthet abban, hogy az emberek jól érezzék magukat társadalmunkban, a szocializmusban — beleértve a munkahelyeket is — és ennek eredményeként készek legyenek gondolkodni, cselekedni. Közös boldogulásunkért ne csak azt tegyék meg, amire kötelezik őket, hanem mindazt, amire lehetőségük van. JÓI tudja minden újság---------------i— író, szerkesztő, té vé- és rádióriporter, nyomdász és hangtechnikus, újságkézbesítő és tájékoztatási szervező, hogy a cikkek, műsorok önmagukban nem váltják meg a világot, de az élteti hivatás- tudatukat, hogy a hiteles, a jót pártoló szocialista sajtó, az emberközpontú tájékoztatás ki tudja tágítani az emberek életterét. És segítséget nyújthat ahhoz, hogy mindenki felkészültebbnek, egy kicsit erősebbnek is tudja magát napjaink próbatevő küzdelmeiben. így mindannyiunk élete érdekesebbé, értelmesebbé válhat. Pártcsoportok a lakóterületen A KÖZSÉG kereskedelmi ellátottságát vizsgálta a faddi pórtalapszervezet vezetősége. Ám nemcsak az ellátásért felelős áfész és tanácsi illetékesek beszámolójára támaszkodott a helyzet megítélésénél, hanem ott voltak a vezetőségi ülésen a pártcsoport-bizalmiak is, akik előzőleg feladatul kapták, hogy ismerjék meg a pártc$oport tagjainak véleményét. így alakulhatott ki a reális kép, hol történt előrehaladás, hol van még tennivaló. A pártcsoportokon belül több párttag kapta feladatul, kísérje területén továbbra is figyelemmel a kereskedelmi ellátást. Mindenütt, ahol az alapszervezet létszáma indokoltá teszi, pártcsoportok működnek. Erre azonban fokozottabban van szükség a lakóterületi pártszervezetekben. Hiszen az üzemekben, hivatalokban, intézményekben nap mint nap találkoznak a kommunisták, a lakóterületen csak pártrendezvényen — taggyűlésen — jönnek össze. A faddi községi alapszervezet negyven tagjából 23 a nyugdíjas, a többi különböző munkahelyeken — tanács, áfész alkalmazott, kisiparos — dolgozik, néhányon a köségtől távol, olyan munkahelyen, ahol nincs alapszervezet, van, aki — éppen az egyik pártcsoportbizal- mi — 150 kilométerre Faddtól. A községi párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén a pártcsoportok munkájáról számolt be Tóth Anna, a községi alapszervezet titkára. Amint azt a beszámoló és a vita tükrözte, sokat fejlődött a pártcsoportok tevékenysége az utóbbi években, annak ellenére, hogy szervezeti változások következtek be. Korábban ugyanis „tiszta profilú" pártcsoportokat alakítottak ki — egyet a tanács, egyet az áfész párttagjaiból, kettőt pedig nyugdíjasokból. Ezt azonban fölborította az élet, különösen a tavaly bekövetkezett „mozgás” az alapszer vezet létszámában. Többen jelentkeztek át ide olyanok, akik egyik kategóriába sem voltak besorolhatók. Másrészt, az alapszervezet politikai munkája inkább a lakóterületre kell, hogy irányuljon, ennek pedig kedvezőbb feltételeket biztosít, ha a pártcsoportok is .a lakóhelyre „épülnek", hiszen ott merülnek fel azok a különféle problémák, amelyekkel kapcsolatban a pártszervezetnek informálódnia, intézkednie, vagy éppen a meggyőző munkát végeznie kell. MA A NEGYVEN párttag négy pártcsoportban tevékenykedik — attól függően, hogy a község melyik részén lakik. A bizalmiak nemcsak a tagdíjbélyeggel keresik fel a hozzájuk tartozó párttagokat, vagy azért, hogy taggyűlésre mozgósítsák őket, hanem rendszeresen foglalkoznak velük, különösen az idős, beteg párttagokkal. A pártcsoportokon belül történik a propagandaanyagok terjesztése. A pártcsoport-megbeszé- léseken szóba kerülnek aktuális politikai kérdések — országosak és helyiek egyaránt —• és a pártmegbízatások is. Olyanok, amelyeket a taggyűlés adott — ezek rendszerint hosz- szabb távra szólnak, állandó jellegűek — és olyan, rövid tá- vúak is, amelyeket a pártcsoport ad. A vezetőség egy-egy tagja segíti egy-egy pártcsoport munkáját. Részt vesz a pártcsoportmegbeszélésen, tájékoztatja a bizalmit a vezetőség határozatairól, intézkedéseiről, információt kér tőle a vezetőségi ülés vagy taggyűlés elé kerülő témákkal kapcsolatos tapasztalatokról. A pártcsoportmunka folyamatos az alapszervezetben. Ám vannak időszakok, amikor élén- kebb, mozgalmasabb. Ilyen volt most is, az év végi beszámoló taggyűlés előkészítésekor. A pártcsoport- megbeszéléseken értékelték az alapszervezet munkáját, véleményt alakítottak ki a vezetőség tevékenységéről, személyenként értékelték a pártcsoport minden egyes tagjának magatartását, pártmunkáját. És ez nem minden esetben elismerést, dicséretet jelentett, hanem személyre szóló elmarasztalást is. A tagság túlnyomó többségével ugyanis nincs probléma, ám vannak, akik nem vesznek részt aktívan a pártéletben, elhanyagolják a párttagsággal járó kötelességeket. Volt már olyan, akit a pártcsoport tagjainak bírálata késztetett jobb belátásra, ám olyan is, akivel a párttitkárnak vagy az alapszervezeti vezetőségnek kellett elbeszélgetnie, majd taggyűlésen felelősségre vonni. A PÁRTCSOPORTOK munkájában az utóbbi években jelentős fejlődés következett be. További feladatnak tartja az alapszervezet vezetősége — és így foglalt állást a községi pártvégrehajtóbizottság is — a tartalmi munka színvonalának emelését, hogy ezek a kis közösségek még jobban segítsék a párt politikájának megvalósítását. (Jí HETRŰI 9 HÉTRE 1 HÍRRE Emlékeztető egy-egy mondatban: Vasárnap hírül adtuk, hogy a KPM Közúti Igazgatósága felkészült a télre, ami igaznak bizonyult, mert ha nehezebb is közlekedni, mint száraz időben, jelentős fennakadás eddig nem volt. Keddi számunk eseménybeszámolói közül kettő emelkedik ki, az egyik az, hogy a Tolnai Selyemgyár csapatzászlót adományozott a Tolna megyei Rendőr-főkapitányságnak, a másik pedig Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter szekszárdi látogatásáról szól. Szerdán egy szekszárdi kisiparos kisüzemet ismertettünk. Csütörtökön az AGRQKER egy figyelmet érdemlő bemutatójáról írtunk-fényképeztünk. Pénteken Európa egyik (ha nem „a”) legkorszerűbb sajtgyórát mutattuk be. Szombaton pedig megünnepeltük a magyar sajtó napját, miközben nekünk a legnagyobb örömet az a számos távirat és elismerés adta, amelyeket olvasóinktól kaptunk. Ma pedig szokásosan színes vasárnapi lapszámunkat ajánlom szíves figyelmükbe. Tisztelet a traktorosoknak No meg persze másoknak is, akik a mező- gazdaságban dolgoznak. A traktorosok most azért vannak reflektorfényben, mert a mező- gazdaságban ezekben a napokban az ő munkájuk folyik a legviszontagságosabb körülmények között. Megyénk mezőgazdasági üzemei befejezték a napraforgó, a cukorrépa, a kukorica betakarítását, természetesen befejeződött a szüret, elvégezték az őszi vetést. Ezzel az őszi érésű növények termése biztonságba került. Jelenleg az őszi mélyszántás folyik. Ez ideig az előirányzott terület 'kilencven százalékát szántották föl. Az őszi vetések állapota sokkal jobb, mint az elmúlt év hasonló időszakában volt. A tavalyihoz képest nyolc és fél százalékkal nőtt az őszi búza és huszonnégy százalékkal az őszi árpa vetésterülete. Jó évet zártunk. Ez köszönhető a kedvező időjárásnak, de mindenekelőtt a jó munkaszervezés, a fejlett agrotechnika és az emberek odaadó munkájának eredménye. Megkezdődött a téli gépjavítás. A Paksi Állami Gazdaság gerjeni kerülete gépműhelyében a hét elején megkezdték az erőgépek téli nagyjavítását. Védjük a természetet 7 Jelentek meg hírek arról a héten, hogy erre is, arra is fásítanak a megyében, meg országosan is. Meg arról is, hogyan pusztítjuk éltető környezetünket. Nem először és nem utoljára. Most én is hozzájárulok egy hírrel ahhoz, milyen ártalmakat idézünk elő mi magunk. És ez egyszer már a felelőtlenség (netán a kapzsiság?) állítandó pellengérre. És mást is példáz az eset, amelyet ismertetek. Nevezetesen azt, hogy az emberekből nem halt ki az aggódás és tenni akarás környezetünk megóvásáért. (Három palánki diák kereste föl szerkesztőségünket, hogy elpanaszoljók, szép parkjukban vágiják a fákat. Azt is elmondták, hogy egy negyedik társuk ódát is írt, elsiratván az öreg tölgyet, amely szintén fűrész áldozata lett. Kérték a szerkesztőség segítségét. Utánanéztünk a dolognak. Kiderült, hogy a száraz fákat valóban eladta az intézet, a vevők azonban tévedésből (?) két élő fát is kipusztítottak. Ezt fájlalják a gyerekek. Mindjárt hozzáteszem, teljes joggal. Azóta a tantestület illetékesei leállították a favágást. Mit tudok ajánlani a kedves palánki fiataloknak? Mindenekelőtt azt, hogy pótolják csemeteültetéssel a kivágott fákat, sőt, telepítsenek ott is, ahol eddig nem volt és mezőgazda- sági művelésbe nem vonható be a terület. És még egyet: gondjaikkal a jövőben is bizalommal forduljanak hozzánk. Ezt a fát már kivágták. Joggal sajnálkoznak miatta a palánki diákok. A honismeretről Kitűnő példákat sorol pénteki számunk „Honismeret" oldalában Ordas Iván. A mórá- gyi példa minden tiszteletet megérdemel. Remélem, senki sem ért félre, mi sem áll távolabb tőlem, mint az ünneprontás szándéka, amikor a honismeret, pontosabban a honmegismerés árnyoldaláról szólok. Ismertem olyan öregembert, aki lelkesen beszélt arról, hogy milyen szép város Szarajevó, de nyolcvan megélt éve alatt egyszer sem látta a Balatont. De ne menjünk annyira messzire a múltba, mélységesen restellem, hogy ötven évem alatt megjártam Prágát, Moszkvát, Drezdát, Krakkót, Belgrádot, Kolozsvárt és Bécset, hogy csak néhányat soroljak fel, korántsem a dicsekvés szándékával, de Békéscsabán, sőt Orosházán sem jártam még. Pedig bővebb, sőt szűkebb pátriánk megismerése sem lenne haszontalan. Reméljük, egyszer megérjük, hogy elkezdünk érdeklődni hazánk, benne szűkebb hazánk szépséges látnivalói iránt. Velencén igen, Faddon nem N A Velencei-tónál a Sárszentmihályi Állami Gadzaság dolgozói, két kombájnnal, megkezdték a nádaratást. Ök vágják le majd a nádat a Kis-Balaton, a Duna mentén, valamint a Duna—Tisza közti folyópartok szegélyéről is. Nincs tudomásom arról, hogy a faddi holt Duna-ágnál az idénre terveznek-e nádvágást. Arról viszont van, hogy a nád, amely éltetője, természetes tisztítója a vizeknek, itt évek óta gond. Ugyanis nem vágják, nem takarítják, hanem elkorhad, berothad a vízbe, rontva annak állapotát. Néhányszor szóvá tettük már ezt, mert a helyzet egyre romlik. A horgászok még kétezerben is fognak halat itt, az azért lesz benne, hanem mi lesz az üdülőteleppel, ha végképp tönkremegy a víz? Mit sajnálunk rá, pénzt vagy munkát? Vagy mindkettőt? Félő, hogy odajutunk: nem lesz már mit sajnálni. * Ünnepség a magyar sajté napján A magyar sajtó napja alkalmából ünnepség volt, amelyen Szalai János, a Tolna megyei Népújság főszerkesztő-helyettese mondott beszédet. Részt vett az ünnepségen dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára és köszöntötte a szerkesztőség és a kiadóhivatal dolgozóit. A pártsajtó terjesztésében kifejtett több éves tevékenységéért, a kiadóhivatalban megrendezett sajtónapi ünnepségen Benizs Sándor igazgató adott át emlékplakettet dr. Király Ernőnek, a megyei pártbizottság titkárának, Vasza- ri Gyulának, a posta megyei hírlaposztálya vezetőjének, Nándori Lajosnak, a paksi városi pártbizottság politikai munkatársának, Kerekes Ferencnek, az aparhaníi Búzavirág Tsz elnökének és Szilák Jenőnek, a simontornyai posta- hivatal vezetőjének. L. Gy. Dr. Király Ernő köszönti a sajtó Tolna megyei dolgozóit.
