Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
1981. december 31. Képújság 7 Szallasurölgy-■ •- •• Uv--'. ' /.V'..' -• ...... — ■■ ■■ - — — ■■ ■■■II •’■■■V .1 Ha valaki nem tudja, hogy hol van a fejsze hajlásszöge, és hány éle van, azért még lehet jó favágó. Tamás Ferenc szakmunkás tudja. Akár a katona, ő is ismeri a fegyverét. Húsz éve erdőmunkás. Hozzá, s brigádjához igyekszünk. A bátaszéki erdészet vezetője, Nyúl Bertalan. Kávét hoz frissítőnek, előteremti a terepjárót, kabátolunk és elindulunk. Havas, fagyos, szélcsapdosta úton, a Szálkai tó új aszfaltút- ján gurulunk, s van időnk, hogy megszámoljuk a vadkacsákat, rohanjon fotósunk egy egerészölyv után, s szót váltsunk egy erdei munkással, aki gyalog folytatja az útját, mert az ebédhordó autó másfelé ment, Grá- bóc irányába. Mi pedig a „huszperbébe” megyünk, azaz Szállásvölgybe. Addig azonban hosszú az út és kínkeserves. Csak gyalog jöhetnénk, ha nem volna alattunk ez a jó GAZ. Traktor állja útun- kat. Jó is, hogy jön, mert szét- rázódott csontjainkat össze tudjuk kapni, a traktor útjának okát is feljegyezhetjük: a bal hátsó kereke ki akar esni. Hát ezért kell a szálkái mini- műhelybe igyekeznie. Száílásvölgy alján fogad bennünket szép kép. Ragyog- csillog a hegy, s komorkodón hosszú rakatok mutatják, hogy errefelé kell lenni a favágóknak. A völgy alján araszolunk előre, sietni nem érdemes, ki tudja, nem az volna-e az ára, hogy a völgyárokban kötünk ki, avagy fennakadunk egy hótakarta tuskán. Egyszerre csak odaérünk, hirtelen elénk tárul a vágás. Itt dolgozik a Tamás brigád, amely háromszor vált már a gazdaság kiváló brigádja — alkalmanként és fejenként ezer forint jutalommal. Sok brigádnaplót kellene átvizsgálni, hogy megtudjuk, hányszor voltak különféle jelvényesei a szocialista brigádmozgalomnak. Most éppen nagy munkában vannak, látom rajtuk, hogy szívesebben tudnának bennünket távol, valahol jó meleg vadászházban, akár fgrralt bor mellett is: mert tíz napig nem dolgoztak, és csak a készenléti-féle díjat kapták, naponta negyven forintot. Márpedig ez a brigád minden hónapban hétezer forint körül borítékol, persze személyenként. Farkas István kerületvezető hatszáz hektárnyi erdő, cseme- téskert, gépek és alkalmanként néhány tucat ember parancsnoka. Ő mondja a brigádról: — Idén csaknem négyezer köbméter fát termeltek ki. Négyezer köbméter! Mennyi is lehet az? Nagyon sok. Ne számoljuk, s ne próbáljunk belegabalyodni a témába, hanem nézzük, amint dolgoznak az emberek. Nagy József fiatal, erős ember, olyan, mint egy tölgy. Pedig most cserbe vágja hatalmas fejszéjét. Szemben pedig Németh Adóm áll. S amint lecsap Nagy József, úgy vág ő is a fába. Mintha rugó lenne benne, úgy vágja vissza a három kilós fejszét a tuskó. Újabb kísérlet. Negyedik-ötödik csapás már fog, ekkor csap közbe a „harmadik”, Nagy Dénes. Segítségére van a tuskó, amely jófajta gyertyánnyélben folytatódik. És ez adja meg a kegyelemütést, megnyílik a fagyléces, csúnya belű cser — ezért is vágnak belőle tűzifát, iparinak nem jó. A feketebélű cser enged a fejszének, az emberek akaratának. Ez az óriásfa (ketten tudnánk csak körülötte kezet fogni, egy ember a saját kezét nem tudná elérni), legalább húsz méter hosszú, azaz magas volt. Miután Tamás brigádvezető megállapította, hogy ez a fa csak tűzrevaló, nem adott munkát arra, hogy kigondolja, melyik része menjen a választékolás során fűrészrönknek, fagyártmánynak, bányadorongnak, bányafának. A választékolás révén válik ugyanis a fa pénzzé. Ha rosszul mérik ki a fából a kiszabható részeket, bizony« úszhat a pénz olcsó tűzifaként, de — tölgy esetében — akár húszezer forintos dongának is fel lehetne dolgozni. Most azonban még ez a cser a kínlódás tárgya. Olyannyira, hogy magam is nekiveselkedek, hátha... Nem hátha... Kiugrik a fejsze, csak harmadikra fogja meg a fát, de akkor is gyorsan elengedem a nyelet, mert hogy Nagy Dénes tréfaképpen szívesen csapott volna a fejsze fokára, miközben én a nyelét tartom. Hát nem, barátom. Inkább nézzem a tenyeredet. Mutatja a kérges tenyerét, amellyel a pénzt keresi. Most is remeg, amint a fejsze nyelét fogja. A nagy erőlködés, az iszonytató munka tesz próbára minden ideget, izmot, int a gyomrot. E témakörről — mármint a favágók vibrációs ártalmairól — szép és gzadag tudományos munkát készített dr. Csanádi György üzemszakorvos. Ugyanis a Gemenci Állami Erdő és Vadgazdaságban nem kevesebb mint kétszáz motoros fűrész van, s ezek kezeléséhez legalább kétszer ennyi embernek kell vizsgát tenni — dolgozni, s ebből következtetve ártalmat szenvedni. Van is bőséges irodalma e témának. Kutatási eredményeit nemcsak ebben a gazdaságban használják fel az ember védőimére. Márpedig védeni kell az erdei munkásokat. Itt van példának okáért Sepsén Gábor. Alig több, mint húszéves. Kiválóan kezeli a fejszét, de méginkább a motoros fűrészt. Műsoron kívül, a fotózás miatt kértük, döntsön ki egy fát. Kettő lett belőle. Mert ha kiszemelünk egy szép szál tölgyfát — ebben az erdőben ez a faféleség van túlsúlyban —, akkor annak döntési irányát, várható vágó- dósát, és azt is számításba kell venni, hogy mennyi fát tör ösz- sze. Merre dől az is, ami útjába esik egy ilyen három-öt- tonnás fatömegnek. Gábor körüljárja a fát. Szép tölgyfa. Hatvan centi átmérőjű lehet embermagasságban. Magasan kinyúlik az erdő fái közül. Nincs rajta madárfészek. (Ha madárfészek van a fán, és ott tanyázik a költőpár, rendszerint meghagyják a fát a vágott részen, mindaddig, amíg a fészek él.) Tehát: Maga álljon oda — a fotós kollégámnak int. Körbetekint, látja, hogy Lendületben, balról Németh Ádám, középen Nagy Dénes, jobbról Nagy József. mi is távol vagyunk tőle, s ekkor berántja a motort. Persze, ez is úgy van, ahogy lenni szokott. Most bemutató volna, ám a motor mégsem indul egy rántásra. Másodikra felbörrög. Belesüvölt az erdőbe a kétütemű, a maroknál kisebb, dózni nagyságú kipufogódob a hangot alig csöndesítik, s nagyobb gáznál elkezd szaladni a lánc. A láncfűrész. Ez olyan alkalmatosság, mint a biciklilánc, csakhogy minden szemnél fülek vannak, egyik szemnél jobbra, másiknál balra hajlik, persze beretva éllel, babszem- nagyságú a fűrészfog. Szalad a lánc, az olajozás jó, látszik, hogy működik, mert fröcsög a lánc végén. Ez kenés és hűtés szempontjából fontos. Hajkot vág először. Miután* megnézte, hol lehet a fa súlypontja, először a felsővágás- alapot a hajszögnek megféle- lően elkészül, aztán az alsó vágást, s kiüti az éket. Tehát erre felé, erre az ékre dől majd a fa. Most átmegy a fa másik oldalára és erős gázt adva nekiszorítja a száguldó láncot a fának. Sír a fűrész. Úgy hallom, mintha a fa is sírna. Lehet, hogy sír. Százéves körüli, mint Farkas István mondja, ez az erdőrész száz évnél régebbi, és a Montenouvo hercegek birtoka volt, ebben a részben nevelkedett a világhírű szálkai agancs. .. Figyeljük azonban Sepseit. Rettentő sikongatás a fűrésztől, és ügyes mozdulatok a kezelőtől. Körbe is ér már, de újból visszatér, mert a fűrészlap hosszúsága nem éri el az átmérőt, nem hatol át a fán. Különben sem lehet egy fogással a hatalmas törzset átvágni. Támasztott hátéli legyezővágással, majd fordítottal próbálkozik. A „hecc" kedvéért — bemutató ez egyben — a szúróvágást is láthatjuk... Hat-hét perc telik el. Mi is feszülten figyelünk, a motort kezelő méginkább. Egyet recs- csen a hatalmas szál, és dőlni kezd. Szépen, úgy, ahogyan a dőlés irányát elgondolta a vágó. Amikor ledől, egyszerű párhuzamos vágással simára vágja a törésvonalat. Most a gallyazás következik. Hátéli párhuzamos vágással és egyszerű párhuzamos vágással. Ez utóbbi módszer: ráteszi a fára a láncosfűrészt és nagy gázt adva szorítja a gépet mindjobban beljebb a törzsbe. A gallyazás következik tehát, a vastagabbakat motorral, a kisebb ágakat fejszével vágják le. És jön a választékolás. Tehát az a fontos munka, amelyről már fentebb szóltunk, ott dől el, hogy mennyi is lesz majd a fában a pénz, ez esetben, a 32 centi átmérőnél vastagabból fűrészrönk, harmadik osztályba sorolható. A következő hossz a 340-től kezdve, a tőtől 280 centiig első osztályú áru kerül ki, e fölött, tehát a fa csúcsa felé 200 centiig a második osztályba sorolt fűrészrönk. Közben tűzifának is akad egy-egy guriga — -a fa göcsétől függően, vagy éppen görbesége mialt. Majd jön a bányadorong, olyan százötven centis hosszúságú, s végül a csúcs körül 2,20 centis bányafák. S természetes, hogy ha több méretes darabot kiad a fa, akkor lehet többet is vá- lasztékolni. Miután alaposan elmélyedtünk a választékolásban, s jegyzetfüzetünket becsukjuk, hozzánk érkezik a motorosfűrész kezelője. Meleg van. Homlokáról, a sisak alól izzadságpatakok indulnak az arcán. Liheg, fújtat. Lerámolja a gépet, s nekiáll rakatolni, azaz a hasogatott fát összerakni. így telik az óra, így múlik a perc. Munka nehéz fizikai munka a favágás. Segít a gép, az ember találékonysága, de az erdőben, mégis az ember a legfontosabb. A favágó, aki minden körülmények között, téli hidegben, nyári hőségben munkára fogható. A rönkhúzó gép defektet kapott, a két szép ló abrakok Az emberek még egy tüsköt szétcsapnak. Aztán fel- egyenesednek, s halljuk, amint Szálkán delet harangoznak. Leteszik a szerszámot, egy helyre mindet, nehogy elvesszen, s túrni kelljen utána a hóban-sár- ban, s bemennek a melegedőkocsiba, amelyben nem ég a tűz, reggel sem rakták meg, majd most, akin a sor, az vág aprót, rá tüsköt és percek alatt barátságos lesz a szentendrei kocsikban az idő. Kint toporgunk a szabadtéri tűz mellett, mert azért csak égni kell valamiféle tűznek, ha már erdőn vagyunk. Nem csípi szemünket a füst, a parazsat összébb kotorjuk, teszünk a tűzre két-három darab fát — ne aludjon el, amíg a favágók a kocsiban ebédelnek, pihennek. Szállásvölgy. A Tamás brigád munkahelye. PÁLKOVÁCS JENŐ KAPFINGER ANDRÁS Hosszú rakatok. Gyertyánból van a nyél.
