Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
6 NÉPÚJSÁG 1981. december 31. Múltunkból — Mindenekelőtt azzal kellene kezdeni beszélgetésünket, hogy milyen szerepet tölt be 2000-ben a nukleáris energiatermelés hazánk energiaellátásában. — Bizonyára sokak számára ismert, hogy jövőre fejeződik be az a hosszútávra szóló tervező munka, amely az ezredfordulóig keretet szab népgazdaságunk fejlesztésének. E komplex tervező munka keretében készült az ország energiaellátási lehetőségeit feltáró, ezeket elemző, ugyanakkor a stratégiai célokat is kitűző energetikai koncepció is. Bár ez a munka még — mint említettem — nem fejeződött be, már ma is levonható néhány, a jövőbeni fejlődést meghatározó következtetés. Ezek közül az első az, hogy távlati víllamosenergia-igényeink kielégítése során lényegében két energiahordozóra, a nukleáris energia felhasználására és a hazai széntermelésre támaszkodhatunk. — Ez a két energiahordozó milyen szerepet tölt be egymás mellett távlati energia- igények kielégítésében? — A nukleáris energia elsősorban a csak villamosenergiát termelő nagy hőerőműveknél kerül alkalmazásra. A széntüzelésű erőművi blokkokat kisebb eaység teljesítő-képességgel, a viílamosenergia-termelésen túlmenően városok hőszolgáltatási igényeinek kielégítésére is használni fogjuk, lay például Miskolc, Budapest, Győr hőigényéit távlatilag a városon kívül téleoítendő szénerőművek építésével elégítjük ki. Ezf természetesen nem jelenti, hogy kisebb mértékű hőszolgáltatásra már a közeljövőben is nem kerül sor atomerőművekből. Ismeretes, hoav Paks város hőigényét a Paksi Atomerőmű foqja kielégíteni. Hosszabb távlatra élőre tekintve a nukleáris erőművekből is tervezünk hőszolgáltatást. —- Tudná az atomenergia súlyát egy kicsit részletesebben is ismertetni olvasóinkkal? — Az erőműépítési alternatívák kidolgozása során abból indulunk ki, hogy 2000-ben mintegy 60—62 milliárd kilowattóra lesz az ország villa- mosenergia-igénye, ami a jelenleginek mintegy kétszerese. Természetesen ez az érték népgazdaságunk ténylegesen elért fejlődése alapján bizonyos mértékben változhat és ehhez terveinket majd hozzá kell igazítani. Amennyiben azonban a viliamosenergia-fogyasztás ezen a szinten alakul akkor az ösz- szes termelt vi'llamosenergiána'k 28—30 százalékát fejlesztjük atomerőműben az ezredfordulón. A részarány növekedését mutatja, hogy 1985-ben 6 százalék, 1990-ben mintegy 12 százalék lesz, a felsorolt feltételek teljesülése esetén. — Ez az atomerőműépitési program az országban hol valósul meg? — A már épülő, 1760 megawatt atomerőművi kapacitáson túlmenően legalább további 2000 megawattot a Paksi Atomerőmű bővítéseként létesítünk. Vizsgáljuk azt is, hogy esetleg ezen túlmenően egy 2000 megawattot is még Pakson helyezünk el. Az erőmű-bővítéseknek ugyanis gazdaságilag az a nagy előnye, hogy egy sor létesítmény már a korábbi kapacitásokkal együtt megvalósult, ezeket nem kell újból építeni és így az egész beruházás ol- csóbbítható. Kötelességünk azonban az is, hogy még hoszszabb távra előre tekintsünk és feltárjuk azokat a helyeket, ahová a további atomerőműveket kell építeni. Ilyen telephelyek Magyarországon elsősorban a Duna mellett Adony, Szőny, Bogyiszló térségében mutatkoznak. Ezek igénybevételére azonban igen valószínűleg csak a következő évszázadban kerül sor. — Az eddig felvázolt energetikai képből azt látjuk, hogy távlatilag a szénhidrogének visszaszorulnak az energiatermelésben? — Valóban, energiapolitikánk egyik alapvető célja — és ennek eleme az előbb vázolt erőműépítési program is — az, hogy a szénhidrogének, elsősorban a kőólaj részarányát- energiaellátásunkban csökkentsük. — Miként kapcsolódik a vázolt energiapolitika népgazdaságunk egészének fejlődéséhez? — Ismeretes, hogy a világ jelenleg általánosan gazdasági nehézségekkel küszködik. Az olaj árrobbanása ennek az általános gazdasági krízisnek egyik legjobban érzékelhető kiváltó oka. Emellett a nyersanyagok értéke, a fejlett technikával előállítható javak árai is jelentősen megnövekedtek. Ezért az egész gazdasági életben egy átrendeződés indult meg. Minden gazdasági tevékenység csak akkor tud „lábon" maradni, ha a versenyben „helyezést” ér el. A verseny pedig szigorú követelmény-rendszerben folyik. Az anyag- és energia racionális felhasználása — a termelékenység javítása, a szervezettség fokozása mellett — e követelmény-rendszer legfontosabb eleme. Ebbe tarozik a szénhidrogéneknek a villamosenergia-termelésből történő minél nagyobb mértékű kiváltása annak érdekében, hogy a szénhidrogének magasabb feldolgozottsági fokkal és így értékesebb termékként kerüljenek be országunk gazdasági vérkeringésébe. Ez a tendencia egyébként világszerte érzékelhető. Mindenütt, ahol más olcsóbb megoldások lehetségesek, így elsősorban a szén- és atomerőmű létesítése, megindult a szénhidrogének kiszorítása a villamosenergia-termelésből. Ezt igazolják az ezzel a kérdéssel foglalkozó nemzetközi jelentések is. így például az isztambuli e n e rg i a-vi Iá g konf e- rencián elfogadott becslések szerint a világ energia-felhasz- hálásából 1972-ben a szénhidrogének 56,6 százalékkal részesültek. Ezt az arányt 2000-ben 43,6 százalékra becsülik. A világban mutatkozó, előbbiekben jelzett, gazdasági problémák a szocialista országok életében is jelentkeztek. A tőkés piacon a kereskedelmi feltételek számunkra is megnehezedtek. Az energiatakarékos gazdálkodás érdekében 1979 óta jelentős erőfeszítéseket teszünk, hogy mind az ipar és mezőgazdaság, mind a kommunális fogyasztás területén az energiahordozók felhasználásában az igények mérséklődjenek. Az ezzel kapcsolatos céljainkat az energiagazdálkodási kormányprogram és annak akcióprogramja foglalja össze, amelynek végrehajtására, sőt meggyorsítására, kiegészítésére a Gazdasági Bizottság nemrégen hozott határozatot. — Megköszönöm az általános energetikai helyzetről és annak népgazdasági kapcsolatairól adott tájékoztatást és a következőkben néhány, a Paksi Atomerőművel szorosabban összefüggő kérdést szeretnék feltenni. Azzal kezdeném, hogy államtitkár elvtárs szeptemberben a Pakson tartott nemzetközi konferencián azt mondotta, hogy az erőmű jelenlegi legfontosabb feladata az üzembehelyezés. Miben foglalná össze az ezzel kapcsolatos tennivalókat? — A több blokkból álló erőműveknél mindig az első blokk üzembehelyezése jelentette az elmúlt időszakban is a beruházás legfontosabb fázisát, mert ezután — a szerzett tapasztalatok alapján — a sorokat rendezni lehetett, és a létesítési munkát fel lehetett gyorsítani. Részben erre az erőműépítési gyakorlatra is gondoltam, amikor az első reaktorblokk üzem- behelyezését emeltem ki, mint legfontosabb feladatot. A kérdés második részét illetően, tényleg rengeteg feladat van még az első reaktorblokk indulásáig. A munkák rendszerezése érdekében az atomerőmű beruházási kormánybizottság jóváhagyta a nyomáspróbáig és a cirkulációs mosatásig terjedő szerelési munkák ütemtervét, melyet illetékes tervező, beruházó és kivitelező vállalataink a szovjet szakértők bevonásával készítettek el.r — Az atomerőműépítés energetikai súlyát államtitkár elvtárs már ismertette. Úgy gondolom azonban, hogy a népgazdaság más területein technikai kultúránk fejlődése érdekében is kiemelt ennek az erőműnek a jelentősége, mert különleges, felkészülést követel a létesítésben és a működtetésben részt vevő szakemberektől. — Valóban, az atomerőmű nem egy beruházás a sok közül, hanem műszakilag rendkívül bonyolult és nagyrészt teljesen újszerű feladat, amelyet a magyar ipar csak különlegesen kiemelt kezelés és rendkívüli erőfeszítések mellett is igen nehezen tud megvalósítani. A sikerre azonban mégis lehetőséget ad az, hogy a mi atomerőműépítésünk is. éppúgy, mint bármely más szocialista országé, nemcsak a mi ügyünk, hanem a szocialista országok közös nagy nemzetközi vállalkozása. Ez nagy segítséget ad ahhoz, hogy a hazailag jelentkező tervezési, gyártási feladatokat ha erőfeszítések árán is, de uralni tudjuk. Lényegesen nehezebb azonban a helyzet a kivitelezési és szerelési munkák területén. Ez abból adódik, hogy sem a beruházónál, sem a kivitelező vállalatoknál ilyen nagy mennyiségeket mozgató és ilyen különleges műszaki tevékenységeket is tartalmazó munkák irányítására és koordinálására a felkészülés nem volt elegendő. Ezekét a munkákat lényegében a munkavégzés során kellett megtanulnunk és óriási erőfeszítésekkel kellett a szükséges intézkedéseket megtennünk. Ennek során azonban jelentős szellemi kapacitással bővült menet közben a beruházó vállalat, a tárca és a tröszt segítségével. Az építő és szerelő ipar is különleges intézkedéseket tett, szintén a tapasztalatokon okulva, szellemi bázisának bővítésére, az irányítás megerősítése érdekében. Ez a fejlődési folyamat még mindig tart. Keressük azokat a szervezeti formákat, vállalkozási rendszereket, amelyek révén a vállalkozók számának szűkítésével a jelenlegi szellemi kapacitás eredményesebb és hatékonyabb kihasználásával a III. és IV. blokk létesítése során uralható lesz. Külön említést érdemel az üzemeltető személyzet felkészítése. E tekintetben igen komoly hazai képzési programot hajtottunk végre mind a Műszaki Egyetem tanreaktora, mind a KFKI, mind pedig belső erőművi tanfolyamok segítségével. Igen nagy jelentősége van azonban annak, hogy a kétoldalú magyar—szovjet kormányegyezmény értelmében a szovjet fél vállalta az üzemeltető személyzet képzését is és a lényeges posztokon dolgozó kádereinknek módjuk volt az első atomerőműéi gyakorlatot a szovjet atomerőművekben megszerezni. — Milyen konkrét tapasztalatokat szűrt le az Ipari Minisztérium Pakssal kapcsolatban? — A tapasztalatokról és a szükséges tennivalókról a minisztérium évente rendszeresen tájékoztatja az illetékes kormányszerveket: a Gazdasági Bizottságot és a Minisztertanácsot. A legutóbbi jelentésünket a közelmúltban nyújtottuk be az említett szervekhez. Ezekben részletesen beszámoltunk a létesítésről és a tett, illetve teendő intézkedésekről. Túl hosszú ideig tartana ezen mélyreható és részletes elemzések tanulságait mind felsorolni. Ezek lényeges eleme az, hogy a nálunk létesülő atomerőmű, abból kifolyóan, hogy a fokozott biztonság követelményeit elégíti ki, sok elemében teljesen újszerű megoldásókat tartalmaz a KGST-or- szágokban eddig épült 440 MW-os atomerőmű blokkjaihoz képest. Ez lényegesen nagyobb feladatot jelent mind a tervezés, mind az építés, mindpedig a gépészeti-gyártás-szerelés területén. Ezen feladatoknak olyan rövid idő alatt történő elvégzésére, mint amilyeneket lényegében a korábban épült VVR 440 MW típusú reaktorok tapasztalatai alapján előirányoztunk, sem a hazai szerveink, de a nemzetközi együttműködő partnereink sem voltak megfelelően felkészülve. Elsősorban ez volt az óka annak, hogy miközben óriási, esetenként merem mondani, emberfeletti erőfeszítések történtek, az erőmű üzembe helyezése az eredetileg előirányzott időponthoz képest késett. Az erőfeszítések azonban nem hiábov.alóak, mert ha a tanulópénz megfizetése árán is — ilyen tanulópénzt egyébként minden orszáq fizet első atomerőművi blokkia építésénél — ma már kialakult egy jól képzett, az atomerőműépítéshez értő szakembergárda, amelyik ma már sok, ha nem is látványos eredménnyel bebizonyította hozzáértését, szorgalmát, lelkesedését. Ennek az eredménynek elismerése mellett sem lehetünk és nem vagyunk elégedettek. A létesítési munka szervezettségének továbbnövelésé- vel a berendezés szállítások ütemességének ezt lehetővé tevő javításával, az együttműködő partnereinknél erre irányuló hatékony külkereskedelmi tevékenységgel akarjuk elérni, hogy az atomerőmű-létesítés további munkái jól programozhatóvá tervszerűbbé és így szervezettebbé váljanak. Ez a feltétele annak, hogy az 1. sz. reaktorblokk létesítésénél szerzett hatalmas tapasztalatot hatékonyan tudjuk értékesíteni. — Köszönöm a beszélgetést. HAZAFI 1ÓZSEF A vöígységi járás főszolgabírója 1930. szeptember 4-én, így kezdte a főispánhoz küldött levelét: „Méltóságos Főispán Úr! Telefon felhívására a benti kimutatást tisztelettel felterjesztem és jelentem, hogy a munkanélküliség a legveszélyesebb Máza, Győré, és Bonyhád községekben, ezenfelül nagyon nagy a nyomor Mórágyon és Cikón." A hivatkozott kimutatás, szerint Bonyhádon 338, Izményben 5, Majoson 15, Mórágyon 64, Mucsfán 6, Tevelen 25, Váralján 10, Zombán 15, Nagyvejkén 4, Cikón 50, Belacon 15, Kis- vejkén, Lengyelben és Závodon 5—5, Mázán 35, Győrén 14, Nagymányokon 30 és Kismá- nyokon 10 családfő volt munka nélkül. A „jegyzet" rovatban a főszolgabíró megjegyezte, hogy Nagymányokon a munkanélküliek „legnagyobbrészt fiatalemberek, akik már mesterséget is tanultak, de sehol elhelyezkedni nem tudnak”. Az 50 cikói pedig csak itt-ott kap mezőgazdasági napszámmunkát, de ebből megélni nem tudnak — jegyezte meg a főszolgabíró. A szekszárdi polgármester nem közölt számot, de a főispánhoz küldött levélben így vázolta fel a helyzetet: „A munkanélküliség főképpen a földmunkásoknál és az építőipar minden egyes ágában nagy és az napról napra növekszik, mert amíg a gazdák a bor és egyéb gazdasági termények nehéz értékesíthetése miatt földjüket maguk művelik, addig nehéz kereseti lehetőség folytán a magánépítkezések csaknem teljesen hiányzanak, a városi és egyéb közmunkák pedig kölcsön nyújtási lehetőségek előmozdítása nélkül kilá- tástala nők." A főispáni összesítőből kitűnik, hogy a megyében 2 105 ipari és 1 420 mezőgazdasági munkás volt munkanélküli a megyében. Legtöbben a dunaföld- vári járásban (795), és a szekszárdi járásban (735), voltak. A kimutatásból kiemeljük még, hoqy Szekszárdon a munkanélküliek száma 600, Faddon 300, Bátán 300, Tolnán 400 és Hő- gyészen 400 volt. A főispán szeptember 6-án írta az összefoglaló jelentést a belügyminiszternek. Részletesen leírja, mi mindent lehetne elkészíteni — ha pénz lenne. Szekszárdon útburkolást 400 000 P- ért, bukógátak építését 250 000 P-ért, ugyancsak 250 000 P kellene a kereskedelmi iskola építésére, a vízvezetékhálózat bővítésére pedig 200 000 P-re lenne szükség — és sorolja a járásokat a főispán, ahol bekötőutak építését említi elsődlege- nes, de több kisebb lehetőségről is írt, amit meg kellene valósítani — ha pénzt kapna a város és a megye. Időközben a főispán a belügyminisztertől táviratot kapott, hogy november 9-én 10 órakor a minisztériumban, a tanácsteremben megbeszélik a munka- nélküliséggel kapcsolatos teendőket. Ez sem segített. MEGTILTJÁK A VÁLASZTÁSOKAT TOLNÁBAN A belügyminiszter 93.835/1945 számú rendeletét távirati nyomtatványon olvashatta a főispán: „Tudomásomra jutott, hogy Tolna vármegyében a törvény- hatósági és községi választások •körül súlyos zavarok vannak, miért úgy a törvényhatósági mind a községi választásokat további rendelkezésemig függőben kell tartani. A választások jelenlegi állásáról és annak kifogásolt körülményeiről tegyen hozzám részletes, kimerítő jelentést.” A főispán Cser Sándor, július 28-án továbbítja a távirat szövegét az alispánnak azzal, hogy ő is tájékoztatást kért, és azonnali intézkedést is. Nem tudjuk, mit mondott, miről tájékoztatta az alispán a főispánt, ennek nincs nyoma az iratok között. De ott van. július 28-i kelettel a központi járás (szekszárdi járás) főszolgabírójának terjedelmes jelentése, amit a főispánnak küldött. Ebből kiderül, hogy az alispán nemcsak az 1 030/1945 M. E. rendélet alapján, hanem egy 1886-ban kelt törvény (XXil. te. 77. §) alapján rendelte el a községi képviselőtestület és a tisztségviselők választását. Ez utóbbi arra adott lehetőséget, hogy mellőzve a helyi nemzeti bizottságok állásfoglalását, a járási főjegyző önkényesen jelölhessen a községek élére tisztségviselőket. Ez az eljárás annál is inkább szemet szúrt, mert a képviselőtestületekben már általában a nemzeti bizottságok által delegált személyek foglaltak helyet. Az MKP bogyiszlói szervezete kifogást emelt az elöljáróság összetétele, méginkább a tervezett választás rendje miatt. Ezt követően intézkedtek, s 1945. augusztus 18-án megtörténhetett a községi önkormányzat megalakulása. Mint azt a helyettes vezetőjegyző közölte, a pártok arányos képviselet alapján voltak képviselve. Alig 10 nappal később az MKP titkára, az NFP, az MSZDP, a kisgazda- párt, és a PDP elnökei és elnökhelyettesei által aláírt közös levélben fordultak a járási főjegyzőhöz, hogy községükben nem kívánják, hogy a járás első embere tegyen jelölést, ők maguk választják meq az elöljáróságot. Úgy tűnt, semmi akadálya sincs a választásnak. Igenám, de a PDP képviselője panaszt emelt, mert ragaszkodni akart a járási főjegyző jelenlétéhez, aki egyúttal mint a tisztújító szék elnöke vezette volna le a választást. Ez az eljárás az MKP titkárának nem tetszett, s ő is ment a megyebizottsághoz. Ott a rendelkezéseknek megfelelően foglaltak állást, nem kívánták a járási főjegyző beavatkozását. A főispán is nyilatkozott, elfogadta a Kommunista Párt megyei bizottságának álláspontját, engedélyezte, hogy az önkormányzati szerv, azaz a képviselőtestület választás útján tölthesse be a tisztségeket. Egy nappal később, augusztus '29-én összeült a bogyiszlói nemzeti bizottság, hogy ő választja meg a bírót, a másodbírót, a községi pénztárnokot, a közgyámot és az esküdteket. Az ülésen kiderült, hogy a nemzeti bizottság nem jogosult a választásra, mert közigazgatási hatáskört nem gyakorolhat. Ezért az ülést elnapolták. Nem részletezzük . tovább. A fentiekből kiderül, hogy teljesen a fejetetején állt minden, mindenki másképp magyarázta a rendeletet, aszerint, hogy mit diktált személyes érdeke. A belügyminiszter (Erdei Ferenc), hogy a bonyodalmaknak elejét vegye, a megye főispánjához az alábbi rendeletet küldte (95.538/1945. IV): „Tudomásomra jutott, hogy Tolna vármegyében a törvény- hatósági és községi választások körül súlyos szabálytalanságok történtek, ezért a 93.835/1945. IV. sz. alatt kiadott rendeletem- mel a törvényhatósági és községi választások függőben tartását rendelem el. Egyidejűleg Főispán Úrtól ez ügyben tájékoztatást kértem. Az önkormányzatok demokratikus átszervezése és az önkormányzati testületek demokratikus szellemben való működésének mielőbbi megkezdése érdekében szükséges, hogy az ön- kormányzati testületek megalakítása mielőbb megtörténjék. Ezért felhívom a Főispán Urat, hogy ott, ahol a követelményeknek megfelelő előfeltételek megvannak, a választás megtartásának engedélyezése végett tegyen hozzám részletesen indokolt előterjesztést.” Nehezen ment a dolog előre. Az év végén az alispán jelentést küldött a főispánhoz: „Jelentem, hogy a nemzeti bizottságok az egyes községekben megállapították a képviselőtestületek pártok szerinti arányos számát. Ezen az alapon megalakultak a községi képviselő- testületek, a simontornyai járásbeli Keszőhidegkút és Varsád községek kivételével, mely községekben a képviselőtestület megalakulását ezideig a folyamatban lévő német inazolások és telepítések akadályozták. A fent előadottak alapján tisztelettel javasolom, hogy a törvényhatósági és községi választások függőben tartására vonatkozó 93.835/1945. B.M. sz. rendelet hatályon kívül való helyezését és a szóban forgó választások megtartásának engedélyezését a belügyminiszter úrtól mielőbb kieszközölni szíveskedjék.” Ezt azonban az akkor, a telepítések miatt, csak nehezen lehetett keresztülvinni. K. BALOG JÁNOS