Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
1981. december 31. Képújság 5 Tagozatos osztályok Évekkel ezélőt, amikor megyénkben is sorra szerveződtek a szakosított tantervű, úgynevezett tagozatos általános iskolai osztályok, azok a szülők, „akik kicsit is adtak magukra”, ilyen csoportba íratták (nyomták, verekedték, protezsál- ták be) csemetéjüket. Valóságos tülekedés támadt a beiratkozási időszak táján az illetékes művelődési osztályok és az iskolák igazgatói irodái előtt. Sűrű levélváltások, izgatott telefonbeszélgetések jellemezték azt az időszakot, melyek mind a gyerkőc tagozatos osztályába való föltétien bejutását célozták. Valósággal státusszimbólumot jelentett — s tán még itt-ott ma is "azt jelent — tagozatos osztályba járó gyermek szülőjének lenni. Eszem ágában sincs megkérdőjelezni azt a tényt, hogy a szakosított tantervű osztályok a tehetséggondozás terén jóval többet adnak a tanulóknak a „sima” osztályoknál, de ezzel szemben többet is követelnek. Tehát nekünk, szülőknek bizony az utóbb jelzett másik oldallal is törődnünk kell, s a már említett „beprotezsálással” nem szabad kitennünk gyermekünket az egész életét esetleg megkeseríthető kudarcsorozatnak. Annak ellenére, hogy a beiskolázás szigorú képesség szerinti differenciálással történik, azaz komoly felvételi vizsgát tesznek a hatévesek az iskolakezdést megelőző tavaszon, mégis elő-előfordul még ma is, hogy olyan gyerek is elkezdi tanulmányait a tagozatos osztályban, akit adottságai valójában nem oda vezérelnének. És nyilvánvaló, hogy ezek a tanulók olyanoktól „veszik el” a helyet — ami csak korlátozott számban áll rendelkezésre —, akiknek képességei szerint ott volna a helyük. (Például Szekszárdon idén 21 első osztály indult, ének-zene tagozatra kétszázan jelentkeztek, de csak 100 felelt meg a felvételi követelményeinek. Mivel csak egy ilyen osztály volt indítható, ezért mindössze 34 gyereket tudtok felvenni.) Nemrég beszélgettem egy olyan kisfiú édesanyjával, akit a harmadik osztályból volt kénytelen kivenni, s máshova íratni. Az anya elmondása szerint volt férjével együtt — azóta már elváltak — mindketten igen szerettek énekelni, csakhogy annak idején ők nem tanulhattak zenélni. Elhatározták, hogy majd a gyerek... Igen ám, de a fiúcskát az óvodából korrekciós osztályba javasolták. A „jó" szülők mindent megtettek, hogy elkerüljék ezt a nagy „szégyent". (Egyébként érdemes lenne arról is bővebben szót ejteni, hogy ezekben az úgynevezett korrekciós osztályokban milyen munka folyik, s hogy mennyire nem szégyen odajárni!) Visszatérve a fiúcskára: még egy évig maradt az óvodában, s mivel valóban jó hallása volt, valahogyan sikeredett felvetetni az énektagozatra. De, sajnos, nem tudott lépést tartani társaival, nem bírta a megterhelést... Az anyuka pedig nemhogy másik osztályba, hanem másik iskolába íratta és ismét a szégyennel viaskodott. A gyereknek, volt társainak, a környezetében élőknek pedig egészjpgügyi problémákkal kapcsolatos mesét igyekezett beadni. Őszintén sajnálom ezt'a kisfiút, aki egyfajta szülői nagyzásnak esett áldozatul. Ki tudja, hogy mindezért most az új iskolában milyen élcelődésnek — ami teljes elbizonytalanodáshoz — vezethet — teszik ki osztálytársai... Közismert, hogy a szakosított tantervű osztályok tantervi követelményei lényegesen magasabbak, mint az általános tantervű osztályoké. Ezenkívül az énektagozatosok zeneiskolai, a testnevelés-tagozatosok pedig rendszeres sportiskolái foglalkozásokon vesznek részt. Mindebből adódik, hogy ezeknek a gyerekeknek a tanórai és a tanórán kívüli megterhelésük magasabb, mint a nem tagozatosoké, de képességfejlesztésük csak így biztosítható. Ha összehasonlítjuk a tanulmányi eredményeket, kiderül, hogy a tagozatos osztályok tanulóinak eredménye nemcsak a szakosításnak megfelelő tárgyból magasabb, hanem hatással — jó hatással — van a más tárgyakból elért eredményekre is. Megyénkben jelenleg háromféle szakosított osztály működik 45 csoporttal, ami 1355 tanulót érint. Huszonhárom testnevelés-tagozatos, 16 énektagozatos és 6 orosztagozatos osztálya van megyénk általános iskoláinak. S el kell mondani, hogy ezekbe az osztályokba ma már csak elvétve fordul elő, illetve juthat be olyan diák, akit nem találnak alkalmasnak a felvételiztétő szakemberek. És az is feltétlenül említésre^ érdemes, hogy a tagozatos osztályokba ma már megfelelő arányban járnak fizikai dolgozók gyerekei is, ami tán kicsit köszönhető a gondos felvilágosító munkának, vagyis az iskolák vezetése mindenütt megfelelően tájékoztatja az érdekelt szülőket a tagozatos osztályok előnyeiről és többletfeladatairól, valamint rábírja a szülőket, hogy a tehetséges, kitartónak látszó gyermeküket igenis felvételiztes- sék szakosított tantervű osztályba. Nem akarok hosszasan időzni a tagozatok előnyénél, csupán néhány dolgot említenék. Az orosztagozatosoknál természetesen jelentős, hogy gyermekek még egy nyelv birtokosaivá válnak. A testnevelésre és énekre járók? Mivel mindkettő készségtárgy — ha másként is —, fontos szereppel bírnak a gyerekek személyiségének formálásában. Külön szólva a tornáról, csak annyit, hogy az e tagozatra járóknak lehetőségük van a mindennapos testedzésre, hiszen olyan mozgásszegény környezetben élünk. És feltétlenül szólni kell arról is, hogy jórészt ezekből az osztályokból kerülnek ki az aktív sportolók és az élvonalbeliek is. Az énektagozatra járókról szólva is megannyi fontos dolgot lehetne sorolni. De érjük be néhánnyal: igaz, hogy az ide járók többsége nem lesz művész, viszont magas színvonalon foglalkoznak a zeneelmélettel, s évek múltán „birtokosai” lesznek egy-egy „hangszernek", amellyel maguknak és a környezetükben élőknek megannyi örömteli percet szereznek. Tehát a tagozatos osztályba való beiratással egyaránt- felelősséget és kötelességet vállal a szülő és az iskola. S ha már oda írattuk gyermekünket, ne legyünk maximalisták: ne kényszeresük a tornatagozatos gyereket, hogy vegyen föl egy-két nyelvet, de járjon zongorázni is kicsikét, sőt, két-három szakkörben is tevékenykedjen. Törekedjünk arra, hogy gyermekünk intenzíven foglalkozzék egy, esetleg két tárggyal, de csak akkor, ha azt ideje, energiája, képessége és tehetsége is „engedi". V. HORVÁTH MÁRIA A megyét járó ember lépten-nyomon láthatja gyarapodásunkat. A magánépitkezések mellett sorra épülnek az állami lakások, üzemcsarnokok, termelőszövetkezeti állattenyésztő-telepek. A nagyberuházások — az atomerőmű, a sajt- és citopánüzem, a húsüzem — építése mellett tellett az oktatási intézmények lejlesztésére is. Lengyelen 45 fős diákotthon épült. Iregszemcsén a gyógypedagógiai intézetet korszerűsítették, Szekszárdon elkészült a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola, az egészségügy tárgyi feltételeinek terén is javul a helyzet, hiszen átadás előtt áll a szekszárdi KölÁL-székház és a bonyhádi rendelőintézet is. Képes- összeállitásunk a '81-es év beruházásaiból mutat be néhányat. Czakó Sándor és Gottvald Károly képriportja. A madocsai Igazság Termelőszövetkezetben a női munkaerő foglalkoztatására varrodát hoztak létre. A dombóvári új lakóházak. Megyénkben, ebben az esztendőben a 150 célcsoportos tanácsi lakás helyett 200, iOTP-szerve- zésben 547, szövetkezeti keretek között 154 lakás épült. A Paksi Atomerőmű építkezésén a technológiai szerelőké volt a főszerep. Pontos munkájuktól függ az erőmű 1-es blokkjának a tervezett időben történő párhuzamos kapcsolása. A közpénzeket a lakosság sok helyen társadalmi munkával toldotta meg. Pörbölyön betonutat építenek. Az új dunaföldvári buszpályaudvar
