Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

a Képújság

/

1981. december 31.

Szilveszteri körkérdések

Tizenketten szólalnak meg ezen az oldalon, válaszolva óévbúcsúztató—újévköszöntő idei utolsó lapszámunkban ugyanazon három kérdésre. Miért éppen ők? Nos, nincs ebben semmi titok: a megye más-más részein élők és dolgozók közül olyan foglalkozásúakat, hivatásúakat kerestünk fel, akik igen különböző munkát végeznek, ugyanakkor egyben mégis azonosak. Ez pedig az, hogy valamilyen módon a szokásosnál többet tettek és tesznek a közért, illetve mindennapjaik jobban fókuszban vannak, s azok eredménye az átlagosnál nagyobb mértékben szolgálja a közösséget.

Persze, sok-sok hozzájuk hasonló nő és férfi akad, így óhatatlanul meg kell jegyeznünk: e szilveszteri kérdés-válasz- tabló korántsem teljes. Szerencsére, nem is lehet. Sőt, ha a Kedves Olvasó visszagondol a Népújság 1981-ben megjelent valamennyi számára, s visszaemlékszik az azokban bemutatottakra, megszólaltatottakra, még akkor is, azokon kívül is bizonyára talál közvetlen környezetében olyan személyeket, akik kiemelkedőt, az elvártnál elismerésre méltóan többet produkáltak.

Szilveszteri három kérdésünk — amelyre a válaszok ugyanabban a sorrendben következnek — ez volt:

1. Mire emlékszik vissza a legszívesebben az óévből?

2. Mi jelentette Önnek 1981 sztoriját?

3. Mit vár az új esztendőtől?

b fc 4fc VlVfc Vfclktfcttfcttttttt***

„MISTER BABITS MIHÁLY"

'Kc/czián János idén május 1 -e óta -igazgatója a Babits Mihály Megyei Művelődési Központnak:

— A szekszárdi 1. számú Általános Iskola két napközis csoportja nemrégen egy hétig -ide járt „iskoláiba” o háziba., A tanórák után érdekes foglalkozásokat szerveztünk nekik, ők pedig -nagyon, jól érezték magukat. Az utolsó itt töltött -napjukon kedves kis -rajzot találtam az asztalomon-, gyerekkéz írta jókívánságokkáH Ez a visszajelzés az első igazi sikerélmény -itt, aimi egyben- őzt is jelenti, hogy ezek a gyerekek később -is szívesen jönnek vissza hozzánk.

— Sztorimnak sajátos bája és tanulsága' van. -Nagy sikerrel vendégszerepelt Dá-niában a művelődési ház Musical bábcso- portja-, ahol sok -bábosba-rátra -tettek szert. -Hazaérkezésük után Ja-pánból, egy -bóbegyüt- tes-től kaptunk tevéiét a következő címzéssel: „Mr. -Babits Mihály, Szekszárd, Művelődési Közipont." Jót derültünk ra-jtc. S mi a tanulság? Nagyon komolyan kell vennünk, hogy a -nagy költő nevét viseljük, s úgy kell tevékenykednünk, hogy az ő szelleme hassa át -munkánkat:

— • Nem tudom elválasztani, hogy én-, i-lltetve a munka-kollektíva mit vár az új évtöd. Szeretnénk úgy dolgozni, hogy -rendezvényeinket, -kezdeményezé- seim-ket a- lakosság támogatva fogadja-, s jó lenne olyan-eredményeket elénn-i, amiket joggal elvárhatnak a szekszárdiak és megyénk 109 művelődési -háza.

. EGÉSZSÉGESEK A HÁRMAS IKREK

Jan-uár harmadikén tesznek kétévesek a 'bonyhádi hármas ikrek, akiknek édesapja- Márton Bél-o tűzoltó:

— Számomra olyan dolog a -legemlékezetesebb, a-m-i meg sem történt. Egész évben -nem voltak 'betegek az ikrek — Évát Zsuzsi és IBélo —, sőt Viktor sem, a „nagytestvérük".

— A -nagy sztorink inkább nagy öröm volt számunkra. Ugyanis megkaptuk o gépkocsit, amivel végre kimozdulhatunk otthonról. Ahányszor a ház elé álltokja kocsivaj, mint a kislka-tonák, úgy sorakoznak a gyerekek mellette és üjjonga- inak, hogy „autózunk”.

— Szeretném, ha az új év is olyan nyugodt 'lenne, mint az 1981-es. Ezenkívül szeretném, ha minél kevesebb tűzeset történne.

NYITNI A TINÉDZSEREK FELÉ

Paip ilstvánné, a szekszárdi városi úttörőház igazgatónője:

— Pedagógu sálaién yem re. Ez

év -nyarán a- 'Dombodban megrendezett -szakköri tábor vezetője voltam. Közvetlenül, mint pedagógus -nem találkozom a gyermekekkel A tábor résztve. vő it előzőleg nem ismertem, őszintén mondom: féltem kissé a tábortól. Az eltelt tíz nap azonban csodálatos volt. Az utollsó estén, a táborzáráskor éreztem: hogy sikerült megnyernem őket Azt, hogy ennyire „enyémek” a gyerekek, talán rajvezetőként éreztem utoljára.

— Megrögzött antidahányos vagyok, ezzel - -kapcsolatos a sztorim. Férjemmel ikocsiva! jöttünk, s én az autóból láttam, hogy egyik huszonéves, volt tanítványom -készül rágyújtani. Amikor mámnézett, eltette a- cigarettát Lehet, hogy ez kis dolog, de éreztem, hogy van tekintélyem.

— Nagy dolgokat nem, hanem apró kis örömöket Munkánkban azt, hogy jól jöjjenek be a szabad szombatos programok. Szeretném, ha. nyitni tudnánk a tinédzserek felé. ök még, sajnos, a- házon kívül' vannak. Végezetül : nagyon szeretném, ha jó légkörű lenne o jövő év.

ÚJ TORVÉNY

iDr. Polgár Ferenc 27 esztendője o Tolno megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára :

— Szeptember 24-én töltöttem be a 60. életévemet. A 23-án megtartott vb-ülésen. -kellemes -megtepetes ért: a testület megemlékezett szütetésnaipomról, és egy csodálatos herendi vázát -kaptáim. Ezután értékelték -munkámat, magatartásomat, s ugyancsak elismeréssel szólt tevékenységemről dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára és dr. Raft Miklós, o Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese is.

— iHa- nem is sztorinak, -de az év egyik legnagyobb horderejű eseményének tartom, hogy az országgyűlés megalkotta az új államigazgatási eljárási törvényt, mely holnaptói lép érvénybe, és váltja fel az 1957. évi 4. törvényt: A 4-esnek nagy érdemei van-ndk a szocialista törvényesség kibontakozásában, de természetesen a-z új törvény magasabb színvonalon folytatja az „elődje” által ímegala.pozot- takat; növeli a lakossági ügyintézés hatékonyságát, fokozottabb védelem-ben részesíti az állampolgárok jogait, az államigazgatási szerveket még nagyobb -körültekintésre ösztönzi.

— Jelenleg -kellős közepén- vagyunk egy -nagy -számvetésnek, melynek csúcsa az lesz, amikor tavasszol o vb a -kormány előtt számol be tevékenységéről. A 'beszámoltatás várhatóan az alapfokú -lakossági ellátásra irányult -Bízom benne, hogy a kormány határozatai alápján kidolgozandó intézkedési tér. vünk imég jobb eredmény eléréséhez segíti megyénket gazdasági, kulturális, egészségügyi téren, sőt serkenti a közigazgatási m-unkát is,

ELMARADT A TAGGYŰLÉS

Orbán Sándor, a tamási Széchenyi Termelőszövetkezet párttitkára:

— Évek óta különös gonddal foglalkozunk a szakmunkásképzéssel, de ilyen eredményt, mint ’81-ben még soha nem értünk el. Huszonhaton — kihelyezett tanfolyamon — szereztek ötvenkét (sertés, illetve szarvasmarha-tenyésztő) szakmunkásbizonyítványt szövetkezetünkből.

— Márciusban elmaradt egy taggyűlésünk, Illetve egy hét múlva pótlólag tartottuk meg. Az történt ugyanis, hogy a pártvezetőség a párttagok legfontosabb feladatául azt határozta meg, hogy mindenki a saját munkterületén teljesítse nagyon jól feldatait. A tervezett taggyűlésünk napja egybeesett a borsóvetés utolsó napjával, ami azt jelentette, hogy a párttagok közül többen kint dolgoztak a földeken, s a félhatos kezdésre nem értek be. Egyébként este nyolcra fejezték be a borsóvetést. Megjegyzem, a mi alapszervezetünknél még soha nem volt határozatképtelen a taggyűlés.

—■ Szeretném, ha a világpolitikai helyzet -megnyugtatóan rendeződne, valamint azt, hogy végre olyan jó időjárás lenne, amilyen az utóbbi években, sajnos, nem adatott meg.

A NEMZETISÉGI KLUBÉRT — NYUGDÍJBAN

Koch Péter, a bonyhádi művelődési köözpont német nemzetiségi klubjának vezetője:

— Szeptember elején vettem át a klub irányítását, s októberben már nagy sikerrel szerepelt Póriban a fúvószenekarral és a tánccsoporttal együtt az újonnan szervezett hagyományőrző énekkar is. Kezdetben 16-an énekeltek, de a sikeres fellépés eredményeként is ma már ennek a duplája a kórus létszáma.

— „Csak” január 1-től leszek nyugdíjas, de -már decemberben megkaptam az első nyugdíjamat. Hát ez bizony öröm is, bánat is.

— Azt szeretném, ha nyugdíjasként — most már több szabad idővel rendelkezve — minél hosszabb ideig egészségben, s minél eredményesebben

segíthetném a nemzetiségi klub munkáját, további sikereknek örülve együtt az énekesekkel, a táncosokkal és a zenekari tagokkal.

SOK-SOK APRÓ, DE BOLDOGÍTÓ ÉLMÉNY

Fonyódi Béláné, az állami gondozottak hőgyészi nevelő- otthonának megbízott igazgató- helyettese:

— Három gyermekemről való gondoskodás és a munka mellett 1981-ben befejeztem tanulmányaimat a gyógypedagógiai tanárképző főiskolán, a pszi- chopedagógia szakon. Úgy éreztem, hogy egy ilyen nevelő- otthonban nem elég a korábban megszerzett matematika— kémia szakos képesítés, és így most már bizonyára többet tudok tenni az itt gondozott gyerekekért. Ezenkívül 1981 egy nagyobb lakást „hozott" családomnak.

— Úgynevezett nagy sztorit nem tudok mondani, csupán a sok-sok apró, de boldogító élmény közül idézhetem fel valamelyiket. A nyáron péládul az állami gazdaság buszával első osztályosokat vittünk strandra Tamásiba. Hát ahogy azok kezdetben féltek a medencében lévő, s legtöbbjük számára ismeretlen víztől?! De azután szinte oda szerettem volna hívni az embereket: lássák ők is a picik szavakkal el nem magyarázható örömteli lubickolását!... Decemberben pedig csomagokat küldtünk a továbbtanuló gyerekeknek, s nem maradtak el a szeretetteljes visszajelzések: megkaptuk, köszönjük...

— Jövőre még több állami gondozott gyermeknek kellene megismernie a szép családi élet légkörét, ha nem is mindenki számára nevelőszülő, örökbefogadó szülő révén, de legalább egyéni patronálok segítségével. Úgy, hogy ezek a felnőttek iskolai szünetekben élvigyék magukhoz az állami gondozottakat, s itt pedig elsőként meglátogassák őket.

FONTOS A MÚLT ISMERETE

Falland Erzsébet, a decsi általános iskola tanára/hímző- és szövőszakkör-vezető:

— Hagyományőrző szakköri munkánk legnagyobb eredményére, az országos népművészeti kiállításon elért aranyplakettről szóló ■ értesítésre és a kiállítás megtekintésére. Nagyszerű volt átérezni a közös tevékenység

sikerét, s a bemutatón látni a szakköri tagok szőtteseit, hímzéseit.

— Diákjaimnak nem árulhattam el azonnal, hogy első díjat nyertünk. Ez csak a hivatalos eredményhirdetésen derült ki. A ragyogó szemű gyerekek másnap is szinte szó szerint emlékeztek az ott hallottakra, s azóta még jobban, még őszintébben érdeklődnek szűkebb hazánk múltja, lakosainak életmódja iránt.

— A jövő évre azt kívánom, hogy minél kedvezőbbek legyenek a lehetőségek a hasznos munkához, s hogy tovább gazdagodjon, fejlődjön diákjaim szemlélete. Ugyanis .meggyőződésem, hogy nem lehet értelmes, szép jövőt alkotni a múltnak ismerete, szeretete nélkül.

A MÁSODIK CIKLUSTÓL KEZDVE IS...

Herzeg József, a Paksi Konzervgyár főművezetője, a Hazafias Népfront paksi városi-járási bizottságának alelnöke, a HNF Országos Tanácsának tagja:

— Tartalmas, szép élményben volt részem: részt vehettem a Hazafias Népfront kongresszusán és a második ciklusban is tagja lettem az Országos Tanácsnak.

— Megkaptam az autókiutalást, Wartburgra. Soha ilyen kocsit nem vezettem, komolyabban nem ismertem. A benzinkúthoz kanyarodva látom, hogy előttem áll két új márkatársam. A benzinkutas tölt, majd mondja az illetőnek: „Ötszázötven forint.” A tulajdonos erre nagylelkűen, odaad egy ötszázast és kijelenti: „Negyven forintot kérek vissza!” Bizonyára Trabantja volt előzőleg az illetőnek. Amikor én kerültem sorra már nevetve kérdeztem, hogy nekem is visszaad-e.

— Nagyon sokat. Szeretném lakásomat végre berendezni. Szeretném, ha gyermekeink továbbra is jó eredményeket érnének el a tanulásban. A családban is ugyanolyan meghitt légkör uralkodjon, ugyanolyan megértés 'legyen, mint eddig. Szeretnék továbbtanulni, hogy munkámat jobban tudjam végezni.

BÉKÉS POLITIKAI ÉS PEZSGŐ GAZDASÁGI ÉLETET

Halász Béla építészmérnök, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki előkészítője:

— Kisfiúnk után, 1981-ben megszületett Dóri lányunk.

— A TÁÉV vezetői és leendő vezetői különböző csoportokban egy-egy munkahetet töltenek el a vállalat dombori üdülőjében, ahol az ÉVM Továbbképző Intézet két szakembere vezetési, döntési és helyzetfelismerési szituációs szociológiai vizsgálatot tart. Én a novemberi turnussal voltam Domboriban. Kaptunk feladatot, melynek megoldását és értékelését is képmagnóra vették. Módomban állt külső szemlélőként figyelni magamat, reagálásaimat, döntéseimet. Megdöbbentő élmény volt, amikor visszajátszották a képmagnó-felvételt Akkor láttam, hogy én is hibázhatok, és néha

túlzottan hevülök. Aztán az egyik napon az oktatók egy estét adtak nekünk. Szerepet cseréltünk, mi voltunk az oktatók, s a két szakember a résztvevő. A feladatok folytatódtak. Tanulságos volt.

— Békés politikai és pezsgő gazdasági életet.

KIEGYENSÚLYOZOTTABB

PIACOT

Frast Antal, a paksi ruhaipari szövetkezet elnöke:

— Magánéletemből: fiam sikeres érettségi vizsgájára.

— 1981. januárjában beköltözhettünk új üzemházunkba, amit nagyon nagy várakozással vettünk birtokba. Az új üzemház működésével jelentős változás következett be a szövetkezet életében és tevékenységében. Lényegesen javultak dolgozóink munka- és életkörülményei. Ennek is tudható be, hogy átlagos termelékenységünk mintegy húsz százalékkal megnövekedett. Ez roppant lényeges dolog, hiszen mi eredeti Tri- umph-normákkal dolgozunk. Komoly odafigyelést, precizitást és pontosságot igényel munkánk. Nekem az új üzemház átadása jelentette az év sztoriját.

— Először: kiegyensúlyozottabb piacot. Másodszor: a valutamozgások mérséklődését. Harmadszor pedig azt, hogy tovább javuljon a magyar anyag- ellátás.

SZÜLETÉSNAPOK ÉS KITÜNTETÉS

Makalicza Károly, a dombóvári Unió szövetkezet asztalosa:

— November hetedike alkalmából másodszor vettem át a „Kiváló dolgozó" kitüntetést; kislányom, Anett pedig betöltötte a negyedik évét. Szóval nem hiányzott a torta, s róla a négy gyertya, körülötte pedig ott volt az egész család, a nagyszülők is. Fiam, Gábor már 12 éves, persze az ő születésnapja is nagyszerű volt. A kitüntetést egyébként a Pannóniában, baráti körben, két brigádtaggal, Miklós Jánossal és Süszler Péterrel ünnepeltük, feleségemmel együtt. Szarvaspecsenyét rendeltünk és kaptunk...

— Sztori? Az említett események, s azok bensőséges kedves epizódjai, örömteli részletei, amelyek sokáig emlékezetesek maradnak számunkra.

— Az új esztendőtől az 1981. évinél több sikert várok. Jó munkát, jó fizetést kívánok ugyanúgy magamnak, mint másoknak, s ami nagyon fontos: szép boldog családi életet!

Az oldalt készítették: V. Horváth Mária, Czakó Sándor, Szűcs László János, Vitaszek Zoltán.

A tizenkettő plusz egyedik válasz:

— Még mielőtt a pohár fenekére néznék — behatóbban — válaszolok a kedves kérdésekre. Legszívesebben arra emlékszem, hogy ilyen szép kollekciót sikerült összehoznom a gardróbban robbanó pezsgősüvegekből.

— Egész évben szorítottam, a körmöm rágtam, hogy legyen valamilyen jó

sztorim, ha jönnek az újságírók a kérdéssel, de nem lett. Talán jövőre.

— Nyolcvankettőtől nemcsak a sztorit várom, hanem azt is, hogy legalább annyira sikerül összepiszkítanom a tiszta lapot, amit az új év kínál, mint azt nyolcvanegyben tettem. Mint látható, már irányt is vettem...