Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

1981. december 30.

/'tolna'N

IrtÉPÜJSÁG 3

Szakszervezeteink szerepe az életszínvonal-politika

alakításában

Interjú Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével

Az életszinvonol-politika az a fontos terület, ahol talán a leginkább megmutatkozik az állami és a szakszervezeti érdekek egysége és különbsége, az államigazgatás és a szak- szervezetek által képviselt általános, illetve részérdekek ösz- szefüggése és ellentmondása. Feltehető, hogy az elkövetkezendő időszakban az életszínvonal ideiglenes szinten- tartására kényszerülő, s a gazdaság intenzifikálására törekvő gazdaságpolitika a korábbinál több problémás helyzetet eredményez. Ezért kértünk interjút Jakab Sándortól, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesétől.

— Társadalmi rendsze- ! rönkben az államnak és a > szakszervezeteknek lényegében azonosak az érdekei. Miként mutatkozik meg ez az érdekazonosság az életszinvonal-politi- ka alakításában, különös tekintettel arra, hogy az élet- és munkakörülményeknek a gazdaság teljesítőképességével arányosaknak kell lenniök?

— Az állam és a szakszervezet kétségtelenül létező és alapvető érdekazonossága mellett társadalmi mechanizmusunk munkamegosztásában jól körülhatárolt, és érzékelhetően különböző szerepet, funkciót töltenek be. Nagyon leegyszerűsítve a dolgokat, az állam — pontosabban az államigazgatás vagy gazdaságirányitás — a társadalom, a gazdaság egésze átfogó folyamatainak irányításáért, az össztársadalmi, összgazdasági érdekek érvényesüléséért felelős. A szak- szervezeteknek arra kell törekedniük, hogy az átfoqó érdek és a legkülönbözőbb részérdekek kellő összhangban érvényesüljenek, a jogosnak ítélt részérdekek kifejezésre jussanak. A feltett kérdés logikájával egyetértve rendező elvként fogadható el, hogy az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények csak a gazdaság teljesítőképességével arányosan alakíthatók. Nem lehet gazdasági-társadalmi következmények nélkül tartósan eltérni — mégpedig egyik irányba sem —ettől az alapvető arányossági követelménytől. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy rövid távon az élet- és munkakörülmények alakítása terén is rendelkezünk bizonyos döntési szabadsággal, amellyel — a társadalmi folyamatok alakulását figyelembe véve — adott esetben élnünk is kell. Amikor a gazdaság teljesítő- képessége — az ismert külső és belső okok miatt — elmarad a fejlődés során kialakult társadalmi igényektől, gyakoribbá válhatnak a különböző érdekütközések és előtérbe kerül a rangsorolás követelménye. A szakszervezetek úgy gondolják, hogy — bizonyos konfliktusokat, feszültségeket vállalva, azok következményeinek elhárítására felkészülve — a társadalomban el kell kerülni az érdekellentétek gyakori kiéleződését, és szükség esetén konkrét intézkedésekkel, az ezeket megalapozó tartalékokkal kell mozgásteret teremteni a részérdekeknek a társadalmi érdekbe való integrálódásához. Végül is az állam és a szak- szervezetek által képviselt érdekek azonossága a gazdaság- politikának abban a sarkalatos célkitűzésében valósul meg, amely szerint az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények területén meg kell őrizni az eddig elért szintet. Sőt, a szakszervezetek érdekvédelmi, érdekképviseleti munkájának szerves része a termelést-gaz- dálkodást segítő munka hatékonyabbá tétele annak érdekében, hogy gazdaságpolitikai feladataink megvalósításához való aktív hozzájárulásunkkal forrást teremtsünk életszínvonalpolitikánk céljainak megalapozásához,

— Az extenziv gazdaságfejlesztési korszakot követően egyfelől mind nagyobb önállóságot kaptak a vállalatok, másfelől — éppen ezért — növelni kellett a szakszervezetek érdekvédelmi és érdek- képviseleti szerepét, ideértve a dolgozók életszínvonaláról való gondoskodást is. A megváltozott helyzethez igazított és bővített szakszen/ezeti jogok milyen új vonásokkal gazdagították a szakszervezeti munkát?

— A kérdés rendkívül fontos alapvető tendenciákra utal, a világos válasz érdekében azonban — úgy vélem — egy másik összefüggésből célszerű kiindulni. Nevezetesen abból, hogy a szocialista demokrácia kiszélesítése és elmélyítése társadalmunkban az elmúlt 25 év következetesen érvényesülő tendenciája. Ez magában hordoz ésszerűségi elveket (a gazdaságirányítás reformja, a vállalati önállóság és érdekeltség növelése, stb.), valamint mély társadalmi-politikai törekvéseket, olyanokat, mint a dolgozók tulajdonosi tudatának fokozása, a szocialista értékek érvényesítése, és így tovább... E fő folyamat határozta meg a szakszervezeti jogosultságok fejlődését, az üzemi demokrácia kibontakozását. A döntési és beleszólási jogok ésszerű decentralizálásában a szakszervezetek mindenkor érdekeltek voltak és lesznek. A demokratizmusnak a mind közvetlenebb formák irányába való fejlesztését alapvető politikai kérdésnek tartjuk. A szakszervezeti jogok bővülésének legfontosabb jellegzetessége az alapszervezeti munka: a bizalmi intézményének középpontba állítása. Ennek megfelelően a bizalmi egyénileg, az őt megválasztó kollektíva érdekeinek képviseletére széles körű, konkrét beleszólási jogot kapott az élet- és munkakörülményeket érintő döntésekbe. A bizalmiak pedig — mint testület — a vállalat, tröszt egészét érintő kérdésekben részesei a döntéseknek. Mindez természetszerűleg az ipari-ágazati és területi szervek és a SZOT munkáját is gazdagította, pontosabban új módok, gyakorlatok érvényesítésére késztette és készteti. Előtérbe kerül munkánkban az irányító, szemléletformáló jelleg, a hosszabb távú, stratégiai kérdések megfelelő kezelése, a gazdaságpolitikai döntések következetesebb befolyásolása. A hosszú távú társadalmi tervezés megvalósítása, és az abban való aktív szakszervezeti közreműködés — a bizalmi szerepének kiemelése mellett — a szak- szervezeti munkát gazdagító másik legfontosabbnak ítélt tényező.

— Milyen érdekvédelmi és érdekképviseleti szerep hárul a szakszervezetekre a szocialista építés megújításának mintegy három éve tartó folyamatában, milyen szerepet töltenek be a bérből és fizetésből élőket érintő hatások, következmények előzetes számbavételénél, mit tehetnek és mit tesznek az esetleges feszültségek idejében való feloldása érdekében?

— A szocialista építés meg. ájulását célzó, de bizonyos gazdaság i kényszerből Is adódó gazdaság politikai törekvéseket a szakszervezetek is támogatták és támogatják; nem láttunk más alternatívát, mint az egyensúly helyreállítását és az azt szolgáló gazdasági hatékonyság javítását középpontba állító gazdaságpolitikát Az életszínvonal „megőrzését”, a fogyasztás „szinten tartását", a termelés „stagnálását", a beruházás „visszafogását" és az ezekhez kapcsolódó g a zdasá giirá nyitó s i lépéseket a szakszervezetek sem tartják hosszú távon is érvényes stratégiai céloknak. Ugyanakkor nem térhetnek ki — és nem' .is akarnak kitérni — a mindezekkel járó politikai felelősség elől sem. Mindezek ellenére bizonyos döntési szabadság maradt, és nem minden esetben fogadható el, hogy adott kérdés megoldására csak egyetlen — kényszerű — lehetőség van. Mindenesetre az ilyen „döntési helyzetek” várhatóan gyakoribbá válnak, sőt, nem ritkán olyan esetek is lehetnek, amikor valamiért valamiről le kell mondanunk. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a szükségessé váló intézkedések kihatásai előzetes, tüzetes vizsgálatának. Rendező elvként szeretnénk érvényesíteni, hogy csak olyan intézkedéseket támogassunk, amelyek gazdasági hatásai érzékelhetően meghaladják az általuk kiváltott társadalmi feszültség mértékét. Lehetőleg el kell kerülni az 'indokolatlanul irritáló rész- intézkedéseket, és biztosítanunk kell, hogy indokolatlanul egyetlen 'kollektíva, egyetlen dolgozó jogos érdekei se szenvedjenek csorbát

— Bővülnek-e, s ha igen, milyen módon bővülnek a szakszen/ezeti teendők a kisvállalkozások gyarapodásával, különös tekintettel a kisvállalkozásoknál foglalkoztatottak élet- és munkakörülményeire, valamint arra, hogy a vállalkozók jövedelme a vállalkozás társadalmi hasznosságával és munkájukkal arányos legyen.

— A gazdasági szerkezet átalakítása, alkalmazkodóképességünk fokozása számos gazdaságiirányítási intézkedés alapjai. Ezek között egyik 'igen érdekes, a társadalmat élénken foglalkoztató kérdéskör a kisvállalkozások kibontakoztatása címszó mögött llevő intézkedéssorozat A kisvállalkozások többsége a szocialista szektoron belül (kisvállalat, kisszövetkezet, szakcsoport) illetve azzal szoros kapcsolatban (vállalati munkaközösség, szerződéses üzem) fog létezni. Ebből következik, hogy a szakszervezeti feladatok át- csoportosu Inaik.. „átstrukturálódnak”, de nem változnak meg lényegesen.. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a kisvállalkozásoknál dolgozók szakszervezeti hovatartozására^ az érdekvédelem hatásos megvalósításá- ndk szervezeti biztosítására megfelelő megoldásokat találjunk.. A rendező elv, hogy az itt dolgozó munkavállalók érdekei kellően kifejezésre 'jussainak, élet- és munkakörülményeik megfelelő színvonalon alakulja'- nak, s hogy az érdekképviselet, érdekvédelem szempontjából ez a réteg a,z egyéb kollektívákhoz hasonló helyzetbe kerüljön. Nagyon fontos feladatnak tekintjük, hogy a bevezetést követően figyelemmel kísérjük a jövedelmi arányok alakulását, hogy a többletmunkával megalapozott többletkeresetek létét jogosnak és helyénvalónak kezeljék mindenütt. Ugyanekkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a munkával alá nem támasztott kiugró jövedelmek ne szaporítsák a feszültségek számát. Úgy véljük, hogy az új szervezeti formák egyfelől társadalmi- g a.zd asá g i igé n yék k i - elégítését szolgálják, másfelől' a dolgozók részére magasabb te I jesítmén yekaek megfelelő többlet kereseti lehetőségeket teremtenek. Törekszünk arra, hogy a kisvállalkozások elterjedése a gazdasági verseny megteremtését is szolgálja belső piacunkon, ami a,z ellátottság javítása mellett a ‘jövedelmi arányok stabilitását is biztosítja.. Ezért az indokoildtla.n monopolhelyzetek megszüntetését mi is szorgalmazzuk.

ACZÉL GABOR

A francia királyváltozásokkor hagyományos ceremónia közepette évszázadokon át ismétlődött meg a gyászoló-üdvözlő felkiáltás: Le rois est mórt! Vive le rois! Vagyis: Meghalt a király! Éljen a király! E felkiáltás szinte szentségtörő módon történő pontos átformálása viszont így hangzana: Meghalt a klub! Éljen a klub! Miért tehát a címben szereplő „szintézis”, amely az átformálást ráadásul látszólag érthetetlenné teszi? Nos, fogalmazásunk magyarázata a szocialista brigádoknak a megyében elsőként Dombóváron megalakult klubja megszűnésével és tervezett újjáélesztésével függ ösz- sze. S bárcsak ne lett volna okunk ilyen furcsa címadásra, s ez ügyben bárcsak e cím lenne az egyetlen furcsaság!

Mert miért szűnt meg egy jól működő klub? Még október végén így beszélt erről a dombóvári művelődési központ főelőadója, Vértesi Antal:

— Nem szűnt meg, csak átalakult fórummá. 1980-ban például négy alkalommal volt fórum jellegű rendezvény a vóMeghalt a klub! Éljen a szintézis!

rosbon, s az idén tavasszal a kesztyűgyár mutatkozott be eképpen, novemberben pedig az áfész lesz a házigazda.

— Annak szocialista brigádjai?

— Nem. Az összes dolgozó, persze köztük a szocialista kollektívák is.

— Akkor ez mégsem klub?

— Ami volt, azt sem lehetett annak nevezni, hiszen nem rendelkezett állandó tagsággal.

■— Ez elengedhetetlen? ~

— Igen. S a korábbi programok^ leginkább kirándulásra, szórakozásra szorítkoztak. Amit pedig a művelődési központ szervezett a klub számára, az az érdektelenség miatt, közönség hiányában nem sikerült.

Hát ez kissé bonyolult! A hallottak alapján egy tulajdonképpen nem is létezett, de azért annak idején nagyon jól működő klub érdeklődők hiányában átalakult fórummá?! És mivé lett a fórum? Folytatódtak-e az üzemek, vállalatok bemutatkozásai? A válasz: a tavalyi négy ilyen rendezvényt az idei tavaszi egyetlen egyen kívül nem követte több...

*

Maradjunk továbbra is a tényéknél: a klub 1974-ben alakult meg a város régi művelődési házában. Vezetését 1975- ben vette át Hurta Sándorné, a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységének akkori munka- verseny-felelőse, ma üzembiztonsági előadója.

— Készült napló programjaikról?

— Természetesen. El is kértem a művelődési központtól, de állítólag be van zárva valahová, s akinél a kulcs van, az éppen a szabadságát tölti, így csak a saját brigádnaplóinkat tudom megmutatni, de azokban is nyomon követhető a szocialista brigádklub élete, tevékenysége.

Valóban, e naplók tanúskodnak többek között arról, hogy a kéthetente tartott összejöveteleken jól sikerült üzemlátogatásokat, tapasztalatcseréket szerveztek, amelyeket kötetlen, baráti 'beszélgetések követtek, s a brigádok tájékoztatták egymást vállalásaikról. De kitűnik a naplókból: hasznos volt a klubnak a városszépítésre, várospolitikai munkára vonatkozó tevékenysége, s a kizárólagos szórakozás mellett igényes kulturális eseményeken vett részt a tagság.

— Az újonnan elkészült művelődési központtól nem azt kaptuk, amire szerintünk szükségünk lett volna, hanem amit annak vezetése ránk akart erőltetni -— mondta Hurta Sándorné. — A művelődési központ elképzelései elszakadtak a brigádok igényeitől, s a klubot valósággal elsorvasztották.

A volt klubvezető mutatta az „Allende” szocialista kollektíva naplóját, amely kinyílva éppen arról tanúskodott: kirándultak Harkányba is, és ezt múzeum- látogatásokkal tették értékesebbé. Másutt fényképek dokumentálják a „Béke” brigádok gunarasi találkozóját, s az

1979-es IV. megyei klubtalálkozót, amelyen ott voltak a dombóvári példa (!) nyomán később megalakult szekszárdi, faddi, tamási, paksi és simon- tornyai szocialista brigádklubok is.

— A meg nem értés következményeként még abban az évben kenyértörésre került sor... — tájékoztatott keserűen Hurta Sándorné.

Kiss Miklós, a gyáregység 20 szocialista brigádja közül az Eötvösről elnevezettnek a vezetője így beszélt:

— Sokszor családtagokkal együtt mentünk a rendezvényekre, eseményekre, s kivettük részünket a várost gyarapító társadalmi munkából is. Jobban ismertük a tennivalókat, s tapasztalatokat szereztünk más

„Béke” brigádok találkozója Gunarason. (Archív felvétel, brigádnaplóból).

Kiss Miklós brigádvezető tájékoztatót tart egy rendezvényen. (Archív felvétel, brigádnaplóból).

üzemek dolgozóitól. Társaimmal együtt nagyon szeretném,

ha ez újból így lenne.

*

Vértesi Antal immár december közepén a következőkről tájékoztatott:

— Ismét lesz klub.

— Mikor és miként?

— Január 20-ig felhívást küldünk minden brigádnak, s mindegyik egy-egy általa kívánt tevékenységet határozhat meg. Azt, hogy mit akar csinálni — gondolok itt akár horgászatra, akár kiskertművelésre is —, s ehhez a művelődési központ mindenkinek kellő segítséget ad.

— S ebből áll majd az új szocialista brigádklub?

— Nem, mivel ez csupán az úgynevezett kincsesbányai kísérlet kezdete, aminek később a klub a szintézise lesz.

*

Volt tehát Dombóváron egy úttörő kezdeményezés, amely nyomán megyénkben máshol is alakultak szocialista brigádklubok. Évekig jól is ment minden, de később az „alulról" jövő igények összeütköztek a „felülről" jövő népműveléssel, s a csatában „meghalt” a klub.

Hát akkor „Éljen a klub!” — mondhatnánk, de egyelőre csupán egy távoli szintézisről van szó, aminek részleteibe — akárcsak a klubnaplóba — nem pillanthatott bele az újságíró. (Bizonyára véletlenül éppen akkor a Népművelési Intézetben tanulmányozták azt.)

Az Új Magyar Lexikonba viszont belepillantott, s abban nem találta a „kincsesbánya" címszót, csupán a pótkötetben. Egy 1530 lakosú község az, amelynek nevéhez a kidolgozott újszerű kísérlet fűződik. A kísérlet viszont Dombóvárra adaptálva már csak arányai miatt is bizonytalanságot kelt. Arról nem is beszélve, hogy kétségtelenül célszerűbb lett volna a meglévő, netán programjaiban minőségi csiszolásra szoruló klubot az igények és az irányítás összehangolásával, «z ezáltal reálisan elérhető magasabb mércével jobbá tenni, mint megszüntetni, s az esetlegesen mindenáron újításra törekvés jegyében kísérletbe fogni olyan alapokon, ameTyek úgy tűnik — legalább is egyelőre —, a korábbinál még alacsonyabbra teszik a mércét.

VITASZEK ZOLTÁN