Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

uKépújság 1981. december 30. OH KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Rossz vétel Kovács József györei olvasónk írta a levelet: „Nagyon sokan felszereltük a televízióantennát jugoszláv mű­sor vételére is Bonyhád, Nagy- mányok és Mázaszászvár tér­ségében. Egy ideig nagyon jó, élvezhető kép és hang volt. Ké­sőbb azonban megbomlott a vételi lehetőség, s most, amikor a magyar adó bekapcsol, akkor a jugoszláv adást már nem is lehet venni. Állítólag Mecsekná- dasdon állítottak fel egy erősí­tőt, s ennek a következménye a rossz vételi lehetőség. Igaz ez? Ha igen, akkor miért nem lehet egy másik csatornára kap­csolni az erősítőt?" A választ a Posta-vezérigaz­gatóság vezeték 'nélkül'i távköz­lési 'szakosztálya adta': „A posta 1981. október 22-én helyezte üzemibe a meosekná- dasdi átjátszó tv-adót.' Az adó telepítése után több panaszbe­jelentés érkezett hozzánk. A pa­naszra az adott ókot, 'hogy a 8. csatornán üzemelő mecsek- nádasdi adó zavarja a jugo­szláv E8. cscrtornájú eszéki tv- aidó vételét Bonyhád, Győré és a környező községekben. Ezért a panaszosok a mecsek-nádasdi adó csatornájának megváltoztam tását kérik. IMiutáni a tv-adák telepítése­kor egyre gyakrabban találko­zunk az országban' ilyen jellegű pan ászokká1!, tájékoztatásul an­nak műszaki magyarázatát kívá­nom adni, hogy miért romlanak fokozatosan o külföldi tv-adások hazai vétellehetőségei. A posta egyik fő feladata, hogy aiz ország területén a Mai. gyar Televízió műsorainak za­vartalan vételét biztosítsa. A műsorszórásra egész Euró­pában azonos frekvenciasávot használnak. Az azonos frekven­ciasávban üzemelő tv-adók köl­csönösen zavarják egymás véte­lét. Ezeket a zavarokat teljes Telefonszámunk: 12-284 mértékben kiküszöbölni nem le­het. Ezért a tervezés során, az adási csatornák kijelölésekor minden, ország csak arra töre­kedhet, hogy saját tv-műsorámák vétele, légyen zavartalan. A Mai-' gyár Televízió adóhálózata is így készült. A szomszédos Jugoszláviában és Ausztriában időiben előb’b.és gyorsabb ütemben, épült ki a tv-iműsorszóró adóhálózat, mint nálunk. Ezért mindaddig, amíg posta nem telepítette o terv­ben szereplő valamennyi tv- adót, a lakosságnak, különösen a haitárvidé keiken,, 'lehetősége völt a külföldi tv-műsorok külön­böző minőségű vételére, termé­szetesen költséges vevőanten­nák, antennaerősítők felszerelé­sével. Az a, helyzet állt így elő, hogy átmenetileg az ország bi­zonyos területe in o lakosság jobbcin tudta venni a külföldi tv-,adásokat, mint bármelyik ma­gyart. Ezt a lakosság megszok­ta, nehezen mond le erről, de ugyanakkor jogosan a magyar műsorok jó minőségű vételét is szorgalmazza. A postának nem célja meg­szüntetni o külföldi adók vétel- lehetőségeit de amilyen ütem­ben kiépül a magyar adóháló­zat, csaknem olyan, ütemben romlik, vagy szűnik meg a, kül­földi műsorok hazai vétellehető­sége, Bizonyárai sokan emlé­keznek, hogy a rövid- és a kö­zéphullámú frekvenciasávban a rádióvétellel is ez volt a hély- zet. A tv-műsorszóró frekvencio'- sávban viszont most jelentkezik ez a, 'probléma. Illyen körülmények között a csatornák 'kijelölésekor olyan alaipelvet követünk, hogy ott, ahol a, külföldi műsorok zavará­sa nélkül aiz adott frekvencia- sávban jelölhető ki adási csa­torna a, magyar tv-iműsor sugár­zósára', amellett döntünk. Ha azonban erre nincs műszaki le­hetőség, akkor minden esetben fontosabbnak tartjuk a magyar műsor zavartalan vételének biz­tosítását, még annak árán is, hogy azon a területrészen a kül­földi műsorok vétellehetősége megszűnik. A mecseknádosdi 8. csator- ná'jú adóval is ez a helyzet. Me- cseknádasdon a Magyar Televí­zió műsorának sugárzása szem­pontjából a 8. adási csatorna a legmegfelelőbb. Más adási csatorna felhasználásaikor za­varok keletkeznének a magyar műsor vételében.: Ezért nincs lehetőség az adási csatorna megvá ltoztató sá re. 'Megértjük tehát a bonyhádi, györei lakosok 'panaszát, de a kialakult helyzeten nem változ­ta,thatunik." Pénzre váltható-e a szabadság? IKapus I s tvá n né Paks ról tette fel a kérdést: „A fel nem használt szabad­ságot a vállalat kérésemre ki­fizetheti-e, s ha igen, milyen jogszabály alapján?” Olvasónk kérdésére dr. Deák Kon rád válaszolt: „A Munko Törvénykönyve és végrehajtási rendelkezései sze­rint, ha a dolgozó munkaviszo­nya év közben megszűnt vagy pedig sorkatonai szolgálatra hívták be és az évben a válla­latnál eltöltött Idővel arányos szabadságát nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. A jogszabály tehát azt határozza meg, hogy mikor.keli pénzben megváltani a szabadságot, ezeknek az eseteknek a kivéte­lével pedig a szabadságot ter­mészetben kell kiadni, hiszen a szaibadság a dolgozónak a pi­henéshez való jogát jelenti, és. azt hivatott biztosítani. Arra a kérdésére tehát, hogy kérésiére a vállalat „kifizetheti, e” O' szabadságát, határozott nemmel kell válaszolnunk. Azt pedig, hogy adott esetben, a munkáltatója hogyan és mikor köteles kiadni a szabadságát, cl vállalatnál található munkaügyi szabályzat tartalmazza', javasol­juk ennek áttanulmányozását.” Akadozó ü vegvi sszavál tás Sümegi János decsi olvasónk panaszolta: „Tisztában vagyok a rendele- tekkeí, de az ellenkezőjét ta­pasztaltam. A decsi vendéglő­ről van szó.. .A minap cserére vittem 1 db Orange üdítőitalos üveget - amelynek tartalmát a pécsi Pannónia Sörgyár készíti —, de nem vette át a pincér. Arra hivatkozott, hogy náluk csak szőlőlé kapható, amiről ké­sőbb kiderült, hogy szintén a Pannónia Sörgyár terméke. Nem tudom, hogy a címkék színe, vagy az italok fajtája mennyiben befolyásolja az át­vételt, mert az üvegek magas­sága, szélessége, alakja teljes- egészében megegyezik. A sörös­üvegeknél ugyanez a helyzet, hogy a Szalon sör cimkés üve­get nem veszik át a Berliner címkés üveg Helyett. Úgy gon­dolom, hogy a göngyöleg pa­lackozóhelyre való visszaérkezé­sekor az üvegeket kivül-belül ,tisztába teszik’ és ezt nem be­folyásolja az üvegen levő címke fajtája.” A levelet a> Tolna' megyei Ta­nács V. 8. 'kereskedelmi osztá­lyára továbbítottuk, ahonnan Sólyom Zoltán osztályvezető válaszolt: „A vizsgálatot a szekszárdi áfész képviselőjével 'közösen vé­geztük, utólag megállapítani nem tudtuk, hogy az üres üve­geket -nem .váltották vissza. Et­től függetlenül aiz ellenőrző könyvbe beírtunk és utasítottuk az üzletvezetőt az’1/1970. (III. 11.) ÁH. sz. írendeiet 3., §-ban foglaltakra, mely kimondja', hogy boltoknak: és vendéglátó- ipari egységeknek kötelező az üzletükben forgalmazott áruk betétdíjas üveg palackját vissza­váltani. Felhívtuk a figyelmét, hogy amennyiben megtagadja a visszaváltást, szankciót fogunk alkalmazni." Ml VÁLASZOLUNK A rendőrhatósági köz­úti közlekedési igaz­gatásról szóló koráb­bi jogszabályt módo­sítja a belügyminisz­ter 5/1981. (XII. 12.) BM számú rendelete, amelyből kiemelendőnek tartjuk, hogy a gépjármű tulajdonosa a gép­jármű tulajdonjogában beállott változást — a gépjármű forgal­mi engedély személyi lapjának egyidejű beszolgáltatása mel­lett — 15 napon belül köteles bejelenteni a rendőrhatóság­nak. Kötelessége ez az új tulaj­donosnak is. A rendőr vagy a KPM Autófelügyelet ellenőre a forgalmi engedélyt és a rend­számtáblát a helyszínen elve­szi, ha a tulajdonos a fenti kö­telezettségének nem tett eleget. A honvédelmi kötelezettségü­ket teljesítők és hozzátartozóik egyes járandóságairól szól a honvédelmi miniszter, az egész­ségügyi miniszter és a pénzügy­miniszter 4/1981. (XII. 12.) HM—£ü. M—PM számú együt­tes rendelete, amely szerint a polgári védelmi gyakorlaton részt vevő egyénileg gazdálko­dó, kisiparos, magánkereskedő, munkaközösség, az ipari és szolgáltató, valamint a mező- gazdasági szakcsoport tagja, vagy esetenkénti munkabérből élő más személy részére — munkanapokra számítva — na­pi 100 Ft-ot kell kifizetni térí­tésként. Meghatározza az együttes rendelet a családi se­gély megállapításának alapjául szolgáló összeget a sorkatoná­val közös háztartásban, illetve a tőle külön háztartásban élő hozzátartozók esetében, rendel­kezik a tartalékos hadköteles részére — katonai szolgálata idejére — kifizetendő jövede­lempótló segélyről, amely a jogszabályban említett tarta­lékos hadköteles 10 napot meg nem haladó katonai szolgálata idejére munkanapokra számít­va napi 100 Ft, a 10 napot meghaladó tartalékos katonai szolgálat esetén pedig a fegy­veres erők által folyósított il­letmény és természetbeni ellá­tás pénzértékének együttes ősz- szegét jövedelempótló segély­ként havi 3000 Ft-ra kell kiegé­szíteni. Kihangsúlyozandó, hogy első esetben 1983. január 1-én, azt követően pedig minden év január 1-én a családi pótlék alapjául szolgáló összeg, a jö­vedelempótló segély alapjául szolgáló összeg, a baleseti el­látás és nyugellátás összege, valamint a baleseti járadék alapjául szolgáló összeg a nyugellátások és egyéb ellátá­sok évenkénti rendszeres eme­léséről szóló jogszabályok sze­rint emelkedik. A fenti mindkét jogszabály a Magyar Közlöny 1981. évi 77. számában jelent meg és 1982. január hó 1. napján lép hatály­ba, az utóbbi jogszabály ren­delkezéseit azonban a rendelet hatályba lépése előtt megálla­pított ellátásokra is alkalmaz­ni kell. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Értesítő 1981. évi 28. számában megjelent, az ener­giaveszteség-leltáró vizsgálatok és az energiaracionalizálási te­vékenység gyorsításáról szóló közleményből itt csupán az alábbiakat idézzük: „Az energiafogyasztás növekedésé­nek mérséklése, az energia- gazdálkodás szigorítása meg­követeli, hogy valamennyi ener­gia-felhasználó szerv vezetője azonnal tegyen intézkedéseket a feladatok végrehajtására, a felelősök kijelölésére és az el­lenőrzés megszervezésére." A közlemény természetesen tartal­mazza az előírt feladatokat is. Ugyancsak egyetlen monda­tot idézünk az Országos Ke­reskedelmi Főfelügyelőségnek a Kereskedelmi Értesítő idei 31. számában megjelent, abból a közleményből, amely a kiskertműveléshez szükséges áruk ellátási helyzetéről és for­galmazási körülményeiről szól: „A bolti dolgozók gondoskod­janak a vásárlók megfelelő tá­jékoztatásáról az áru minősé­gét és a forgalomba hozható- sági (félhasználhatósági) időt illetően.” Az év folyamán gyakran utal­tunk arra, hogy az ismertetett jogszabály 1982. év január hó 1. napján lép hatályba. Bí­zunk benne, hogy a hatályba lépő jogszabályok betartása, végrehajtása nem szenved csor­bát. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke „Fél a kutya! Nem meri meginnya a kotyvadékát!” Hazánkban — és Európa- szerte — másfél százada vo­nult végig a kolerajárvány, amelynek bőven akadtak me­gyei vonatkozásai is. Dr. Gutái Miklós a Tanulmányok Tolna megye Történetéből sorozat ha­todik kötetében nagy gonddal dolgozta fel e kérdés és XIX. század eleji egészségügyünk megyei történetét. Nemrég, szó- zadeleji kiadványok lapozgatá­sa közben olyan érdekes ada­lékra bukkantam, amely mások érdeklődésére is számot tart­hat. Csicseri Bors — ugyan ki ne ismerte volna ezt az álnevet egy évszázada: nem mást ta­kart, mint Ágai Adolfot, a ki­fogyhatatlan humorú zsurnalisz­tát. Atyja — aki történetünk egykorú szemlélője — 13 éves korában vándorolt Magyaror­szágra, majd a pesti egyetem­re iratkozott be, ahol orvostant tanult. Életéről, annak legje­lentősebb eseményeiről német nyelvű naplót vezetett, amelyet fia adott közre az Izraelita Ma­gyar Irodalmi Társulat 1900 kö­rüli évkönyveiben. Az 1903-as évfolyamban is szerepel e napló, méghozzá az az utolsó része, amely minket közelebb­ről érint. Elmondja élete tör­ténetét, beszél tanárairól is: „Valamennyi fölé egész fej­hosszal magasodik Stahly Ig­nác. Úgy népszerűségre, mint tartalmasságra, de meg önérze­tes, nagyúri s e mellett elbá­joló kedvességre sokban emlé­keztet reá Balassa János, az országosan bálványozott se­bész, az első, aki a magyar or­vosnak a külföldön is szerzett hitelt és tekintélyt”. Elmondja, hogyan tört ki a járvány Budán, s ő miként került megyénkbe. Fia, aki az írást inkább tartal­milag adta közre, mint hű ma­gyar fordításban, így láttatja az eseményeket: „A helytartóta­nács kihirdeti, hogy fiatal or­vos-növendékeket alkalmaz a vidéken. Apám legott jelentke­zik, már csak azért is, hogy a falusi jó levegőn maga is elke­rülhesse a mindinkább növeke­dő járvány veszedelmét”. Érdekes lenne számunkra az eredeti napló is, sok páratlan adalékkal szolgálhatna, azon­ban ennek megtalálásáig — ha ugyan megvan —, be kell érnünk egy rövid kivonattal, amely hasonlóan izgalmas és eredeti szövegeket is tartalmaz. De lássuk a másfél évszázad­dal ezelőtti Tolna megyét! „Apámnak a Tolnamegyébe kebelezett dombóvári járás jut. Boldog és büszke, mert cselekvésre nyílik alkalma. Ked­ves neki ez a kiküldetés azért is, mert Ireghez lesz közel, ahol a szeretett Nobel család él. Ha ez új hivatásában el találna halni — oly lehetőség, amellyel komolyan számot vet —, akkor lesz, aki eltemeti talán, de el­siratja bizonyosan. A tolnai alispán pattogva és dölyfösen fogadja; de hogy az ifjú felmutatja igazoló írá­sait s előadja jötte czélját, merő nyájasságra válik és kéri »a tekintetes orvos urat«, ren­delkezzen vele és embereivel. A »tekintetes orvos úrnak« eszébe jut a bölcs fakir mon­dása: »Bizonyos időben a róka is oroszlán számba megyen«. Tolna vármegye székhelyén egy hete garázdálkodik a jár­vány. Már megérkezése napján tűzbe vonul a fiatal gyógyka- tona. Eladdig még csak nem is látott kolerás beteget. Dehogy is ég annak az arcza, leste, mint Bene professor úr tanító, és dehogyis tüzel a szeme! A pillantása bágyadt, arczának színe fakul, teste fagyosra vá­lik s ikráit összerángatja a görcs. Az ifjút az ő józan esze s ép orvosi ösztöne a helyes gyógymódra tereli rá: a mele­get alkqlmazzb fürdőben s bo­rogatásban, dörzsölést a görcs ellen, s fájdalom csillapítására meg ópiumot — és nagy sike­reket ér el. Vakmerősége miatt csak azzal vádolja lelkiismere­tét, hogy egymaga vállalkozott küzködni a nálánál erősebb halállal, s még a halálnál is erősebb vak babonával, s még a vak babonánál is erősebb irigykedő gyanúval. A kolera közben elharapózik s terjedése megbont minden családi köteléket. Apa szökik a fiától, gyermek az anyjától. Csak az édesanya hűségén nem fog ki a halálos veszedelem. Akár hányszor űzik el, mind­annyiszor visszatér vergődő gyermeke mellé. S ha akad ha­bozó szüle: a halálmegvetés­ben az orvos mutat neki pél­dát — és ragadós a bátorság is. Járásának apróbb községei, melyeknek szintén sorát ejti, irtózatos jelenetek színhelyei. Minden háznak egyidőben van halottja és betege. Amaz le- metetlen, emez ápolatlan he­ver. A temető-csősz a korcsmá­ban védekezik a kolera ellen: ne féltében vigye őt magával, de akkor, amikor javában mu­lat. A fővárosból kiutasított kisasszonyok (!) még csak élesztik a kétségbe esett viga- dozók infernáljs jókedvét. A tolvaj és rabló urak nem is ti­tokban dolgoznak, hanem, ami tetfzésöket megnyeri, azt egy­szerűen viszik. Nincsen se te­kintély, se hivatal, se bíró — se panaszos. Ha nem használ az Isten, használ az ördög. Ha nem segít a patika, segít a csapszék. A kegyes érzésűek, be lévén zárva a templom, tér­den csússzák körül a szent há­zat és zokogva imádkoznak, sírva éneklik a zsoltárt. A töb­bi meg, akinek már »nincs mennyország, se pokol«, iszik, dalol, udvarol. Az utczasarko- kon, a kő szent János talpára állva, rovott kuruzslók és is­meretlen csavargók dörgő han­gon vádolják a hatóságot, mely azért küldte ki az orvoso­kat, hogy »a kutakat meg mér­gezzék«, a nélkül, hogy ezek az urak megmagyarázták vol­na, ebből a kútmérgezésből vájjon mi haszon háramlik az országra, községre? Az orvost, akit még tegnap bálványozott a nép, ma kővel dobálja, az­tán pedig magához váltja a piaczi prédikátoroktól olcsón mért bűvös szereket, ördöghaj­tó amuletet és kolera-űző meg­fejelt miatyánkot. Az orvosok fel akarják világosítani a meg­tévesztett lelkeket, amidőn elő­re ugrik egy toprongyos alak s borízű hangon odaböffenti az orvosnak: »Ha nem méreg, hát azzal bizonyítsa, hogy meg­issza!« Az orvos hasztalan ve­tette, hogy hiszen, ami beteg­nek orvosság, ép embernek kész veszedelem. »Ügy-e mond­tam?« vág vissza dicsekedve a próféta. »Fél a kutya! Nem meri meginnya a kotyvadékát!« S felzúgott a helyeslés. Jól járt, akit a csőcselék agyon nem vert. Mivel a gyógyulok száma nem bírt versenyezni a ragály hódításaival, a nép a kuruzslók mellé állott. Perczről perezre nagyobb hullámokat vetett az izgatottság, úgy hogy az orvosok szöktek, ki merre látott. Atyám, akire egy dühön­gő szűrszabó ráfogta a pus­kát, a két órányira levő Iregh- re menekül, ahol Nobelék öröm­mel fogadják. Ezt a falut meg­kímélte a járvány, s népe csön­des volt. Ismét boldog órákat él a kedves család körében s játék és zene közt múlnak az órák. A napló írójának eszébe jut a Boccaccio -Decameronja. Ireghet is körülfogta az ádáz nyavalya, de határait át nem lépte. Mint az özönvíz: negy­ven napig tartott a járvány. . . S hogy a borút kövesse biz­tató derű, hadd keljen föl a nap is az ő diadalmas ragyo­gásában — legyen doctorrá a legény, ha már bele kóstolt a DÓlya küzdelmeibe és dicsősé­gébe is. Váljon valóra a »te­kintetes orvos úr«, melyet a loU nai alispántól kapott előlegbe. Októberben kerül vissza Pest­re. Midőn a helytartóságnál je­lentkezik, hogy tolnamegyei vi­selt dolgaival s megtett mun­kája eredményével beszámol­jon, a kikötött honorarium he­lyett váddal fogadják. »Hiszen ön hűtlenül hagyta el hivata­lát!« szólt neki a tanácsos úr. »Nem hagytam én el« válaszo­ló az ifjú, »de elűztek onnan mindnyájunkat orvosokat. Kü­lön engem még lelövéssel fe­nyegettek«. A tanácsos úr ékes szavalatba fogott, idézvén Ci­cerót is, aki De officiis című hí­res művében a törhetetlen ki­tartásra inti az ifjút. »Az ifjút is, de a meglett korút is — fe­leli atyám erős célzással —, ezt különösen, mert akadt ám nem egy meglett korú férfiú, talán épp itt, ebben az orszá­gos főhivatalban, aki a környé­kező veszedelem elől a viseg­rádi hegyekbe menekült«. Ami­re a tanácsos úr sió nélkül ment be a másik szobába s az Írnokkal kiküldötte az 50 frtra szóló utalványt. Eddig a történet. S az itt le­írtakban több okból sem ké­telkedhetünk. Az első, hogy a levéltárban található Az Epe- Kórság Nyavalya gyógyításá­ban foglalatoskodott T. Orvos és Seb Orvos Uraknak Jegyzé­ke említ 20. sorszám alatt egy bizonyos „Rosenstein" nevű orvost, akinek a keresztnevét sem ismeri. Feltehető, hogy itt a forrás Ágai Adolf atyjáról beszél, az ő neve ugyanis Ro­senzweig József volt. Több 1765-ben, a pestisjárvány em­lékére Szekszárdon, a Béla téren felállított Szent-Három- ság-szobor olyan apróság, finom megfi­gyelés szól amellett, hogy me­gyénkben tevékenykedett: uta­lás a templomok bezárására, gyógymódjára, amelyet való­ban hasznosnak ítélhetünk, vagy éppen arra, hogy a dom­bóvári járás szenvedett a leg­többet, s itt a jobbágyoknak kevesebb volt a bizalmuk az uradalmi és külföldi orvosok­hoz. Ezen kívül bizonyít az is, hogy íreget valóban nem érte el a kolera — tegyük hozzá, szerencsénkre, mert ismervén a korabeli esélyeket, lehet hogy szegényebbek lennénk az egy­korú szemlélő életszerű leírásá­val, azéval, aki talán épp ilyen­kor, télvíz idején lett valóban „doctor úr”... TOTTŐS GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents