Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

io Képújság

1981. december 24.

WEÖRES SÁNDOR

Greco példázata a géniuszról

Egyedül (ballagok éjben., sötétben.

Mécset gyújt valaki a 'messzeségben.

Falusi házában kanócot éget, mely alig férvyli be a szoba-mélyet.

Félhomályban tesz-vesz a mécs gazdája, épp csak semminél több pislogó lángja.

De o vándoroknak vezérlő fény-jel, mérföldekre látszik, ha vak az éjjel.

Csillogása1 jelzi falum irányát, mint hatalmas máglya, az éjszakán át

A felvilágosult családban nem sok titok övezi a karácsonyfát. Papa-mama vette, díszíti, 'néhol még a gyerek is közreműködhet e családi örömet előkészítő műveletben, Ahol még őrzik az ünnep misztériumát, ott Télapó hozta a csillag szórás fáeskát, vallásos embereik otthonába a kis Jézus vagy az angyal.

Amúgy az angyalok feltűnően kimentek a divatból. Karácsonyi lapokon röpködnék még, de a mesékben már nem igen bukkannák fel. Árulják őket, mint dísztárgyat, de ebben a minőségükben is alul maradtak a csúf manókkal, nyelvöltögető krampuszokká!, bnetkikkei, mulatságos, szakállas szörnyekkel szemben. Nem versenyképesek, Aminthogy azok a szárny, nélküli, hús-vér emberek, akika jóság jelképétől eltanulták a segítés, az adakozás, a békesség őrzésének tudományát, ritkábban kerülnek réfletkorfény- be, mint az ember-krampuszok. Nem az „angyali léleknek” ti-, tulált (és ezzel máris kissé lenézett) jótékonykodókra gondolok. Nem azbkra, akik zokszó nélkül tűrnék el igazságtalanságot, pofont, Ibántalmat és szenvedést. A cselekvő angyalok előtt tisztelgek tiszta szívből.

iNem mindig könnyű őket felismerni. Pontosabban: békeidőben, nyugalomban', kiegyensúlyozott társadalmi körülmények (között — nehéz. A második világháború, a főváros ostromának sötétjében olyan nyilvánvaló volt, hogy egyik-másik honfitársunkban angyal lakik, mintha glória, világított volna a feje fölött. Már azon aiz első estén,, amikor a karácsonyi gyertyagyújtáskor megszólaltak az ágyúk, megismerkedtem egy kalaiposné-angyallal', oki ideqen létére felcsapott oltalmazóm- naik, ennivalót adott és fekhelyet egy szabászasztalon, o ház legbiztonságosabb zugában. Találkoztam egyenruhás angyallal

is, akinek lőnie kellett volna rám, amikor észrevette, hogy megpróbálok átfutni aiz utcánkat átszelő frontvonalon, ehelyett berontott egy kapu aló, legorombított, majd zordan hazáig kísért, mintha foglya lettem volna,; hiszen a németek nem ismertek tréfát a- kijárási tilalom megszegőivel szemben.

iMinden vész megtermi a maga felismerhető angyalait. 1978 karácsonyán Vietnamban jártam. Láttam a hanoi katedrá- lisba éjféli misére összesereg- lett, halottaira emlékező, a béke megőrzéséért fohászkodó tömeget, sok-sdk asszonyt, idős férfit, az embe.rsűrű'ben szendergő gyereket. Csak 'később találkoztam, szép utazásunk során a vietnami háborúk észrevétlenül glóriás jóembereivel. Azokikal, akik nem a harcokban tűntek ki. Csak mosollyal fogadták gyerekükké az árvákat, füvekből főztek gyógyszert, ruhájukból tépték kötést a sebesültnek ott, ahol nem volt front- kórház vagy segélyhely. Velük, akik sosem ismert ételeket találtak ik'i az éhezőknek és felcsaptak tanítónak oklevél nélkül, mert megértették, milyen adomány o tudás. ' iDe hol lelhető fel a Ijó ember békében? Hol kereshetjük ma — Magyarországon?

Az életmentőt kitüntetik, az intézeti gyereket patronáló szocialista 'brigádról megható,cikkek jelennek meg, s a televízió külön műsort szentel azoknak akik a legtöbbet tettek a rokkantaik évében a tesi fogyatékosságban szenvedőkért. De ha csak ennyi angyal járkálna köztünk, -akkor az ördöqfióká’k épp úgy el özönlőtték volna életünket, mint a 'kertitörpék a vasa rakat.

T

évedés ne essék, ördögnek se csak azt a leleplezett, saját zsebére dolgozó üzletkötőt, tolvajt, korrupt tisztségviselőt, lakásüzért, marlkecőlót, garázdát, qutós

cserbenhagyót, aki néha- szinte saját gazdaságában .tetszelegve néz rám a Kék fény adásakor a képernyőről, akiről szellemes címekkel felruházott cikkeket közölnek ai lapok. A láthatatlan angyal ellentéte a nehezen felismerhető gonosz. Közvetlen környezetemben például egy csinos, fiatal krampusz lakik. Szemre: gyerek-asszonyka. És éjszakánként, amikor csecsemője felsír, 'pokoli szavak kíséretében püföli a háromhóna'pos emberkét, akit első pillanattól gyűlöl, amióta könnyelműen a világra hozta. Ugyanezt a nőt három ismeretlen ördög,fr kergette meg nemrég, „csak egy kicsit elszóró,kozunk veled!" — féíkiá Itassad,

Folytathatnám a sort, de mi- végre? Ki-ki jól tu d ja miként fest az ő ördöge.

Angyalainkat nem ismerjük.

'Miközben a krampuszlány a csecsemőt veri, egy idős szomszédasszony '(nagyothalló, bicegő) becsönget hozzá, könyörög, fenyegetőzik Is, mintha feljelentést tett volnai. nalho nem tett. Amikor a fiatalasszonyt csibészek kergetik, óhatatlanul elé'bük toppan egy tréningruhás, atlétatermetű angyal és néhány szava után aiz ördög- fiaik már nem akarnak egy kicsit elszárakozni a könnyűnek ismert nőcskével.

A karácsony különös alkalom arra, hagy az emberben lakó angyal megmutassa magát. Ö az, aki nem feltétlenül drága ajándékot vesz, csupán airt a valamit, aminek a megajándékozott biztosain szíriből örül. Aminek csakis ő örülhet.

E

w n pedig hittel hiszem, hogy szíükségünik van rájuk, hogy nem a Sze- csuánba leszállt 'istenek dolga meglelni a jó embert, s mi megtehetjük azt is, amiire'Brecht istenei képtelenek: megadhatjuk nekik az illő tiszteletet.

M. J.

Téli táj

Németh Miklós alkotása

Betlehemezők

Heitler László rézkarca

H

a nem volna ünnep, akkor sem volna ugyan munka,' de aizért sincsen dolog, mivelhogy eljött az ünnep hete. Mit csinál ilyenkor a tanyák világában élő ember? A pusztákon élő úriember az ünnepre leginkább várasba vagy faluba megy, rokonokhoz, ha- csak mások nem mennek őhozzá. Ez is van, különösen a téli Istvánoknál, ha szokásai, hagy névnapjára vendégeket vár. Ez a szokás még megmaradt régi pusztai úriházaiknál abban a formában, hagy nem hívnak vendégül külön-külön senkit, hanem nyitva a kapu minden barát és ismerős számára, minden (barátnak és ismerősnek azon vendégei számára is, akiket jónak lát magával hozni. Márpedig, ha vendége van, azt magával kell vinnie, otthon nem hagyhatja:. Ilyenformán némely helyen sokan gyűlnek egybe, kocsikkal', hintáikkal, szánkóval tele az udvar, hosszú az asztal, nagy az ébéd, de ebéd után kidobják az asztalt, s némi tánc is történik. S csak éjfél felé haladnak széjjel a vendégek, a kocsik lámpái mint mozgó csillagok bolyongónak szerte a sötét és sík pusztaság útjaiin,. Régi szokás ez, a karácsonyi vendéglátás István-ntupo- saik részéről1, ami még itt-amott megvan, de apránként elmarad.

Szép dolog, kedves dolog, de hiányzik belőle valami, ami a gazdaasszonynak gondot okoz: sohasem tudni előre, mennyi lesz a vendég. (Mivelhogy nincsenek meghívottak, hanem iki- ■ki, ahogy meggondolja magát, megindul. Sohasem tudni még csak megközelítőleg sem a számukat. Sok mindentől függ. A pusztán más dolgokat kell figyelembe venni,, mint a városon:. Mindenesetre, a legelsők közé tartozik az, hogy milyenek az utak. Az nagyon, lényeges dolog, mert ha rossz az út, messzebb laikó ember nem töreti a lovait, ünnepet csinál azoknak is, hagy pihenjenek. Az út pedig nagyon könnyen elváltozik a fekete földeken. Eső megrántja,, utána fagy teheti járha- tatlainná. Fontos dolog a holdvilág kérdése is. Ha van holdvilág, lehet éjjel utazni, ha nincs holdvilág, nem ’tehet. A legjobb kocsis el-eltévedhet a rengeteg sötétben, ha nem lát valami tárgyat, ami után tájékozódhatna. Téli hideg éjszaka a pusztai sötétben eltévedve bódorogni nem nagyon kellemes mulatság. Más azonban a dolog, ha hó van a tájon. Mert téli éjszakákon a pusztán kétféle világító van: egy a holdvilág, vagy a hóvilág.

A városi ember legtöbbje talán nem is tudja, hogy odakint a nagy térségeken világítóeszköz gyanánt tisztelik a havait Városorv, ha ilyenkor hó esik, legfeljebb abban örvendetes, hagy kedvtelve mondogatják az emberek:

— Fehér karácsony lesz.

Odakint pedig ajándék az, amely különféle egyéb hasznai mellett még megszünteti az éjszakai sötétséget. (Ha hó lepi el a nagy mezőt, nincs többé szükség a holdra. Ha van, jó. Ha hóvilág is van, s holdvilág is van, szinte nappalion fehérek és világosaik az éjszakák, azonban maga a hó is ad any- nyi világosságot, hagy éjjel is lelhet járni a pusztát.

Ennélfogva, ha fehér tél van, könnyebb a járás-kelés. Amúgy szinte lehetetlen. Hiszen ho valakinek két órai útja van, és sötét beállta előtt haza akar

érni, már fél'három árakor délután útnak eredhet. Ilyen kurta mulatságért csakugyan nem érdemes töretni sem embert, sem állatot. Olykor rneg más bajok vannak. Valamely betegség miatt nem merik látogatóba vinni a gyereket. Vagy maguk nem mernek látogatóba menni olyan helyre, ahol gyerek van* nehogy valami környékbeli járványt odavigyenek. Hej, a gyerek járvány nagy úr.

Volt eset rá, hogy itthon gyerekjárvány uralkodott, s ugyanakkor oly falun mentem keresztüli, ahol öt (helyen is felém intettek az ablakból: - Megállj! El ne haladj! Gyere be I — s csak úgy a kocsiülésből kellett visszaintegetni kézzel, hogy: — Olyan nincs! — s az ablakok mögött bizonyára' mondták: — Ejnye, de rátartás, goromba...

•De egyéb baj is van. Ha valamiféle állatbetegség van, már akikor is korlátozódik a vendég- járás. Vonnak letiltott helyek, fölük, majorok, amiken nem szabad keresztülhajtani.. És azutáni az utak, én jó uraim! Vannak ideien* puszták, amelyek csak húsz-huszonöt éve puszták a szó mai értelmében, mivelhogy azélőtt még. pusztábbak voltak, nádasok, semlyákek, vízjárta helyek, amiket évente tengerfenékké tett ai tavaszi áradás. E helyek televény, zsíros és vastag földjéhez vendégmairasz- tdilás tekintetében nincsen fogható. Olyan esőzések, amelyek máshol még nem jönnek számba, itt mint csapás jelentkeznek. A gazda esőmérőt tart az udvarban, amit minden reggel megfigyel. Ha látja,, hogy a csapadék a mérőben (bizonyos

átlagon fölül van, az igáikat ki sem küldi szántani a földekre, annyira bizonyos, hogy nem bírja el a négy ökör az ekét. (Itt aztán az esős teleken,, mint a mostani is, be von a házba zárva a kintiaké. Semerre sem, mehet, a legjobb út egy hét alatt oly példátlan cslrizesre válik, hogy csak a négyökrös szekér birkózik meg vele, az is üresen. Kocsival, különösen hintával járni ez időkiben lehetetlenséggel határos nappal is, éjjel meg éppen nem lehet. Hiá'ba a modern forfang, amely meg akarja csalni a puszta koromsötétjét: a rúdvégi acetilén lámpás legfeljebb annyit ér, hogy acetilén világítás mellett fordul fel az ember:

■Zárt és rabélét ez ilyenkor; más időben, az ünnep hetében azonban éppen kétségbeejtő. A kintiaké család letehet arról végiképp, hogy ő 'bárhova mehessen, vagy akárki hozzájuk jöhetne. Az egyetlen jó még a világon, hogy lovat és lovas embert teremtett az Isten. Ez az egyetlen lény, amely még mehet valamerre: hova menne máshova, mint o faluba a postáért. Nincsen más mulatság, csak Oz, amit a posta, hoz. Városi ember a karácsonyi duzzadt lapszámokat leginkább ünnep után olvassa el szegről- végre, míg az ilyen börtönébe zárt pusztalakóknaik ilyenkor egyedüli öröme az újság, amit tarisznyájában hosszas 'küszködések után meghoz a postáról a lovas ember. Közben sétálás egyik szébából a másikba', sorra szedése az ablakoknak, s kibámulás valamennyin a vigasztalan, saras világiba,, szemlélése, 'hogy miként hajkurássza a nagycsizmás béresasszony az elszabadult malacot, azután ebéd, azután rövid időre lámpagyújtás, azt is, mint mondani szokás, csak azért gyújtják meg, hogy eloltsák, mert a, legkitor- tóbb szándék sem tud esti

nyolc órán túl megbirkózni a

fentiétellel.,'.

(Hát a kintlakó nép? A nagy tanyaviiág, amelynek apró, sárból vert falú fészkeiben kü- lön-lkülön lakik a szántóvető magyar? Ott is csöndnek az uralma van ezen a (héten., bár ugyan a másikon, meg a harmadikon isi Élik a téli világ egyhangú, zaijtailan életiét. Itt valóban észrevétlenül truditur dies die. Az asszony főz meg mos, az em'ber olykor meg itatja a,z álfátokat, ételt vet élibük, „kever” a malacnak, egyéb foglalkozása nincsen. Ha ért a betűkhöz, fölír ezt vagy azt a kalendáriumba1, olykor verset is szerkeszt, s eldugja!, hogy a fia ne lássa. A fiú is igen emberségesen harcol a kofa,mossál, különféle írásokat vetvén az irkába, .már amilyeneket a tanító rendeletbe adott A kislány a babáját öltözteti vagy dobálja, de nem kell félni, hoqy eltörik, mert kukoricacsutkából való. Jó az azohbcin annak, aki ezzel is beéri. Be meq csakuqvan be is érheti, mert úgysem látott még különbet.

iLalkodalom még nincsen, az majd csak farsangon következik. Legföljebb ha disznótor van imitt-amott, s a jó ismerősökhöz vendégségre járnak (ily alkalmakkor. Ez azonban kölcsönbe megy, mert a szívesség annak idején visszaadaltik. Közeli tanyákba átjárnak egymáshoz kártyázni az emberek. Aki szeret olvasni, 'könyvet is hozhat a gazdasági körből, ho a kör nincsen messze, s ha van könyv a körben. Más tennivaló mi lehetne? Ha valaki valaha ült, s a börtön ben megtanulta a varga- ságot, bajlódhat a csizmákkal, amiket összevarró s végett hoz- zá'kü'ldenek. Ez a (hivatal azonban nem mindenkinek jut ki, a börtön sem jutott. Hát igen, még van, hogy imitt-amott kisüstiben ' pálinkát főz valamely szomszéd, s ilyenkor ahhoz is el szokás nézni megdeputálás

szempontjából — azontúl aztán már csakugyan nincsen semmi tennivaló.

így jön az ünnep böjtje és az este. Az apró ablakok ez estén tovább világosak, mint máskor szokott lenni,. Jézus1, a gyermek, repül át a.térés mezőkön, a tanyák fölött, s ím belop a szobába a (Miska gyéreiknék egy pár új kiscsizmát. A hangtofan téli éjben így libeg a Jézus, jővén a csillagok 'közül, s valóban a Valér lánynak meg papucsot hozott, sarka is van .neki, a jó reggelét, no nézd el, nézd csak... Ezen formájú szelíd örömök* uralkodnak, s az elárvult hideg mezők között ai (lelkekben nyiladozik némely apró színes virág.

(De azért úgy esti nyolc óra tájon csak pihenésre készülődnék. Lepihennek, de nem vetkőznek, mert tíz-tizenegy óra tájon fölkel a nép, mert útja van. Hogy kinek mekkora útja van,, az arttol függ, milyen távolságra van az iskolától. Újból fölcsillan oZ apró ablakokban o világ.. És a, tanyákból mindenfelől megindulnak az iskola felé, lábalván sarat vagy havat. Csu rákokban az asszonyok,

nagy sipkáikban és subákban az emberféle, a gyerek pedig köd- möniben, mert suba nincsen, ami o gyerekre volna, tartozandó. Környös-ikörülrőf, különféle tanyákból haladnak állati bőrökben a népek. Az öreg tanító húzza, az iskola mellett a falábon álló csengettyűt, tiszta szava messze elszolgál oz éji csendben, és elszótoilainodva, mély elmerülések között lépnek be az 'iskola házá'ba az errlbe- rek. A padokban elülnek valahogy (bár a suba nem túlságosan alkalmas erre), de elhelyezkednek asszonyok, gyerekek, férfiak, vénemberek. Jön nemsokára a tanító is, és kisvártatva a régi ház aiaesony szobájában fölzúg az ének, amivel késő éjfélen ott messze a világtól a Gyermeket köszöntik,

(1903)

Az ünnep hetén