Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-16 / 294. szám

a Képújság 1981. december 16. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Kényszerű „szökőkutak” farkas Ferenc Szakszerrel ról írta a levelet: „A szekszárdi Kálvária-domb oldalában új lakótelep létesült 1972-ben. A vízmű 1974-ben építette ki a vízvezetéket, mely 1975-ben a feljárónk előtt már kilyukadt. Alig fejeztük be la fel­járó betonozását, jöttek a víz­művek dolgozói, feltúrták a fel­járónkat, amit csak hetek múlva állítottak helyre többszöri kéré­sünkre — ahogy mondani szo­kás, »suszter módra«. Azóta nincs olyan hónap vagy hét, hogy valaki előtt ne törne fel a víz. 1981. szeptem. bér 27-én a házunk előtti virá­goskertben is csőrepedés volt. A szerelők markológéppel tör­ték a lépcsőt, feljárót, virágos­kertet a javítás érdekében, és a mai napig sem állították helyre. Október 10-én ismét cső­törés volt a telkünk sarkánál, útfelbontás következtében a tel­künket szegélyező díszcserjéket indokolatlanul kitaposták, rá­szórták az iszapos sarat. A munkagödröt nyitva hagy­ták, csak kérésünkre temették be napok múlva. November 10- én ismételten 1 méterrel arrébb volt a csőtörés. A vízmű dolgo­zóit személyesen kértem a félig kiásott gödörnél, hogy ne rak­ják a kertembe az iszapot és ne tapossák ki a cserjéket, mert teljesen tönkreteszik. Megígér­ték, hogy nem fogják odarakni, de este szomorúan tapasztal­tam, hogy kérésem hiábavaló volt. Az egészet összegezve 9-10 méteres szakaszon 4 csőtörés volt előttünk, és ez nagyon sok bosszúsággal járt. A szeptem­ber óta keletkezett három cső­törés helyét a mai napig sem T elefonszámunk: 12-284 állították helyre. Számitha- tunk-e arra, hogy a lépcsőt, fel­járót, útszegélyt helyreállítják?” A kérdésre a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója, Borbás István vála­szolt: „A szekszárdi iKálvária^domb- oldailon létesült lakótelep vízel­látását biztosító acél nyomó­cső-hálózat tanácsi 'beruházás­ban és a Tolna, megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállaltat kivitelezésében, vallásait meg. Sajnos, a korábbi években a domboldal talajának ismereté­ben, — szabvány alapján — az ivóvízvezetékeket acélcsőből ter­vezték. Vállalatunk a sorozatos meghibásodások miatt (a kül­ső és belső korrózió következté­ben) 1975 óta, folyamatosan cseréli ki az acélcsőből készült hálózatokat korszerű műanyag nyomóvezetékekre re ko n s tru k c iá s munkák keretében. A Vincellér utcában az acél nyomóvezeték résziben az úttest, részben az előkertek alatt he­lyezkedik el, így a gyakori meg­hibásodások alkalmával a, veze­ték feletti növényzet minden esetben, megsérül. A városi ta­nácstól kapott tájékoztatás alapján közöljük, hogy az út­test szélétől az előkertekből 2 m szé'lesséqű sáv közterület. A bejelentett helyreállítási hiányosságok megszüntetése vállalatunk feladata,. December 10-ig elkészül a helyreállítás. A munka elhúzódásáért szíves elnézést és megértést kérünk. Mikor jár a háztáji ? forgó Mátyástól Mucsiból kaptuk az alábbi levelet: „A mucsi Egyetértés Tsz tagja voltam 1968. március 18-tól 1981. szeptember 9-ig, majd 1981.'Szeptember 10-től a szek­szárdi DÉLVIÉP-hez mentem dol­gozni. A közelmúltban a volt munkahelyemen a tagok háztáji kukoricáját szállitoták ki. Mi­vel nekem nem hoztak, az el­nökhöz fordultam, hogy én mi­ért nem kaptam kukoricát, hi­szen az egész évi adója ki van fizetve. Eltávozásomkor és a felmondásomkor nem szólt sen­ki, hogy kukoricát nem kapok, de az adóját azt ki kellett fi­zetni. Tudomásomra jutott, hogy aki ez évben az év közepétől lett tagja a szövetkezetnek, az kap kukoricát. Jár-e a háztáji, vagy nem?" Olvasónk kérdésére dr. Deák Kon rád válaszolt: A 12/1977. (III. 12.) MÉM szá­mú rendelet 5. §-a szerint: „A tagsági viszonynak év köz­ben történt megszűnése esetén a) a munkadíjat a megszűnés Időpontjában 'kell megfizetni; b) az eredménytől függő részese­dés, valamint a prémium ará­nyos része a, zárszámadás jó­váhagyását követő 15 napon be­lül esedékes; c) a háztáji gazdálkodás cél­jára adható terményjuttatás időarányos részét a megszűnés 'időpontjában ki 'kell adni." A fentiekre figyelemmel java­soljuk, forduljon kérelmével a termelőszövetkezet szövetkezeti döntőbizottságához. Honnan lehet telefonálni? Több dunaszentgyörgyi olva­sónk tette fel a kérdést: „Dunaszentgyörgyről honnét lehet hét végén vidéki ügyeletes orvost hívni, ha nem a mi or­vosunk ügyel? 1981. február óta nincs ez az ügy tisztázva a falu lakói előtt. Ebben az időben szerelték fel a crossbar telefont, s igy megszűnt a telefonálási lehetőség vidéki orvosért. A mostani utcai telefon kizárólag segélykérő, tehát mentők, tűz­oltók, rendőrség hívható rajta. Lesz-e a jövőben változás ezen a téren?” A levelet a Tolna megyei Ta­nács VB. egészségügyi osztályá­hoz továbbítottuk, ahonnan dr. Szügyi Gyula osztályvezető-he­lyettes válaszolt: „Duncszentgyörgy községből a távhívási rendszer bevezetése óta nyilvános telefonfülkéből, a 01 hívószámmal a telefonköz­ponton keresztül jegyeztethető, tehát hívható a kívánt ügyele­tes orvos. Ez esetben a telefon­beszélgetés díját a posta „R” beszélgetésként, az orvosi ren­delő távbeszélő állomásnak a számlájára terheli A vizsgálat során, megállapí­tottuk, hogy o posta közzé tette ugyan a. fe/iti telefon hívási le­hetőséget, de nem volt kielégí­tő a, lakosság felé kifejtett pro­paganda. A paks-i városi főorvos intéz­kedett a községi tanács szak- igazgatási szerve felé, hogy tá­jékoztassák a telefonálási lehe­tőségről a lakosságot. Ugyanak­kor a dunaszentgyörgyi posta- hivatal is szélesíteni fogja' a te­lefonhívás! lehetőség ismerteté­sét.” Szerkesztői üzenet Kérjük a „Névtelen” jeligével szerkesztőségünknek küldött le­vél íróját, hogy közölje velünk teljes nevét és címét, mert kér­déseire csak így tudunk érdem­ben válaszolni. Ezúton is kérjük olvasóinkat, hogy leveleiket tel­jes névvel és leimmel adják pos­tára, mert kérdéseikre csak így kaphatnak érdemi választ, ügyükben az illetékesek csak ebben az esetben tudnak intéz­kedni. Ml VÁLASZOLUNK Rákíczi-CHilékek Lázár Erna Szárnyas emberem Rákóczi Ferenc hamvai haza­hozatalának 75. évfordulója-al­kalmából Rákóczi-emlékek cím­mel kamarakiállítás nyílt ked­den a Magyar Nemzeti Mú­zeumban. Bemutatják azokat a tárgyakat, amelyek a fejedelem hamvaival együtt kerültek ha­za, a többi között az általa fa­ragott karosszéket, gyertyatar­tóit, díszmagyar ruhákat, s köz­zétettek olyan felvételeket is, amelyek az 1906-os hatalmas demonstrációt idézik fel. Az április közepéig nyitva tartó kiállítás látogatói meg­tekinthetnek számos, a fejede­lemről készült szobrot, emlék­érmet is. Fotók Kodályról Négyszáz, Kodályról készült fényképfelvételt adományozott Vámos László Balázs Béla- díjas fotóművész a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetnek. A felvételek a világ­hírű zenetudós gazdag élet­pályájának 1960—1967 közötti szakaszának fontosabb törté­néseit örökítik meg. A gyűjte­ményből jövőre, a Kodály- centenárium évében rendez ki­állítást az intézet. Kiállítás Szovjet idegenforgalmi kiállí­tás nyílt kedden Győrött a me­gyei művelődési központban. Az Intourist és az IBUSZ által rendezett kiállítás nagyméretű színes képeken mutatja be a Szovjetunió legszebb tájait. A kiállítás megnyitóján a két or­szág idegenforgalmi szakembe­rei elmondták, hogy a magyar turisták között már az idén nép­szerűvé váltak a barátság re­pülőjáratók: a jövő évben a barátságvonatok helyett már ezeket közlekedtetik. A győri szovjet idegenforgal­mi kiállítás december 22-ig te­kinthető meg 10 és 18 óra kö­zött. írni szenvedés. Hát még rosz- szat írni! Amikor a vad gyötrel­mek, nekifeszülések, fogcsikor- gatások után elkészült írás bandzsalitva rávigyorog az em­berre. Mit vigyorog?! Röhög! Ugye, nem erre gondoltál — mondja —, és rögzíti rissz-rossz mondatait, nyöszörögnek benne a helyüket nem lelő szavak. Ez a szárnyas emberem most már tizedszer fogott ki rajtam. Nem tudom megírni. — Apu, írtál valamit? A lányom. Hétéves, máso­dikba jár. — Igen — mondom szégyen­kezve. — Olvasd föl! — Nem lehet. — Miért? — Mert rossz. — Hogyhogy rossz? — Úgy, hogy gondoltam va­lamit. Meg éreztem valamit. És meg akartam Írni. — Meg is írtad. — Meg, de nem az lett be­lőle, amit gondoltam. — És most mit csinálsz vele? — Itt marad, ebben a füzet­ben. Ez lesz a koporsója. Majd egyszer talán nekifogok újra, és megírom. Hátha sikerül. — És ezt nem mutatod meg senkinek? — Nem. — Nekem se? — Neked se. Mondtam már, ßögy rossz. — De én nagyon-nagyon szeretném hallani. — Nem lehet. Nagyon- nagyon rossz mese. — Amit te írsz, az nekem sohase nagyon-nagyon rossz. Olvasd föl! — Hát nem bánom. Szenvedek. Ez most a bünte­tés, ez a fölolvasás. A történet egy emberről szól, aki nagyon szeretne repülni. Hisz benne, hogy neki egyszer szárnya nő. Az írásban, sajnos, ez az ember jellegtelen, nincs arca, csupa mellékes dolgot mondok el róla. A lányomat ez szemmel láthatóan nem zavar­ja, feszülten figyel. Még a lé­legzete is elakad, amikor csap­nivaló emberemnek csapniva­lóan elkezd nőni a szárnya. Vakítóan fehér szárnyak. De ahogy én ezt leirtam! Nincs benne semmi igazi szárnynövés. A lányomat ez sem érdekli, vár­ja, hogy az ember fölrepüljön. De az ember nem tud fölrepül­ni, mert a szárnya iszonyatosan súlyos. Meg sem tudja mozdí­tani. Tartani sem birja. össze­esik a kozmikus súly alatt, be­szakad alatta az aszfalt, egyre lejjebb süllyed, még megvillan a hófehér szárnyvég, és össze­zárul fölötte a föld. — És? — Mit és? — Hogy van tovább? — Sehogy. Ennyi az egész. — Mi lesz a fehér szárnyú emberrel? — Hallottad. Elnyelte a föld. Nem szól semmit, tétován át­megy a másik szobába. Napok telnek el, szárnyas emberemet igyekszem betusz­kolni tudatom egy rejtett zugá­ba. Majd... talán... egyszer más­kor. Most csak egyet akarok: elleleiteni, elfelejteniI Már-mát sikerül, a kudarc egy gombostű- fejnyi nyomássá szelídül oda­bent. S akkor előáll a lányom. Nagyon komoly, még a két ki­hullott tejfoga helye is komoly­ságot erőltet magára. — írtam egy verset — mond- ja. Nocsak, mit meg nem érek! A kéziratpapiron bukdácsoló verébfejbetűk, a sorok szaba­don kószálnak. De semmi két­ség, az Írásnak első ránézésre is versformája van. A címe: EGY LEPKE Véres csontok vázán áll egy virág. Messzi, messzi a föld alatt. A virág kelyhében fekszik egy holtak holta lepke. Kiterjesztett, mintás szárnyai már nem csapkodnak, és mégis vele száll a mennybe. Első olvasásra a vers mé­lyebb értelmét nem fogom föl, fönnakadok a „véres csontok vázán". — Ezt a „véres csontok vá- zán"-t, ezt honnan vetted? — A Petőfi is ilyeneket írt, nem? Ez komoly tekintély-érv, nem is tudok rá mit mondani. — Különben a verset neked írtam. Meg a szárnyas embe­rednek. — A szárnyas emberemnek? — a gombostűfej sajogni kezd. — Igen, mert az nem lehet, hogy csak elsüllyed és vége. — Hanem hogy lehet? — Amikor elsüllyed, zuhan egyre lejjebb és lejjebb, és egy­szer csak egy nagy, fekete te­rembe ér. Ebben a teremben lakik a hét fekete szárnyú. — Kicsoda? A hét fekete szárnyú. És a te fehér szárnyú emberednek meg kell küzdenie velük. Le kell győznie mind a hetet. — Le tudja győzni őket? — Persze, hogy le! És akkot egyszeriben elég erős lesz hoz­zá, hogy elbirja a szárnyát. Ak­kor mindjárt tud repülni. Ki tud repülni a föld belsejéből, és ha akar, elrepülhet a csillagokba. Csak ülök lehajtott tejjel, szomorúan és mégis reményked­ve. Hát lehet, hogy ez a gyerek sokkal többet tud a világról, mint én? Hát ezért ágált és el­lenkezett az én szárnyas em­berem, mert kegyetlenül és re­ménytelenül elsüllyesztettem volna, ahogy egy kutyát sem illik? — Érted? — kérdezi. — Értem — bólogatok, holott azt kellene mondanom: most megmentettél. Hol járhat most szárnyas em­berem? Még csak zuhan? Vagy már küzd a fekete szárnyúak- kal? Vagy talán már emelke­dik? Akárhol van, sose veszítse reményét. Ezt üzeni neki a lá­nyom. A Magyar Közlöny 1981. évi 71. számá­ban olvasható a Ma­gyar Nemzeti Bank­nak az utasforgalom­ban devizahatósági engedély nélkül külföldre kivi­hető élelmiszer, dohányáru és szeszes ital mennyiségének és összetételének meghatározásá­ról szóló 428/1981. MNB szá­mú közleménye, amely sze­rint a külföldre utazók szemé­lyenként — fogyasztásra közvetlenül alkalmas élelmiszerből útiéle­lemből 100 Ft értékűt, — cigarettából 200 db-ot, vagy szivarból 50 db-ot, do­hányt 200 gr-ot, — 2 liter bort és 1 liter egyéb szeszes italt vihetnek maguk­kal. Dohányáruk és szeszes ital kivitelére 16 éven aluliak nem jogosultak. Ugyanitt jelent meg a Ma­gyar Nemzeti Banknak az a közleménye is, amely egyes árucikkek külföldre küldési, il­letve kiviteli tilalmáról szól. Eze­ket a cikkeket itt nem soroljuk fel, a karácsonyra külföldre cso­magot küldeni szándékozók fi­gyelmét azonban nyomatéko­san felhívjuk a közleményben írtakra, hiszen ezek figyelmen kívül hagyása sok kellemetlen­séggel járhat. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter 23/1981. (XI. 26.) MÉM számú rendelete mó­dosítja az állategészségügyről szóló korábbi jogi szabályozást, a rendelet melléklete részlete­sen tartalmazza az állattartás­ra szolgáló építmények haszná­latának állategészségügyi elő­írásait, többi között azt, hogy az ilyen épületek, építmények használatbavételi engedélyezé­si eljárása során nagyüzemi méretű állattartó telep eseté­ben ellenőrizni kell: a telepet — a legeltetéses állattartás ki­vételével — ember vagy kóbor állatok behatolását akadályozó kerítéssel körülvették-e, a telep kapujában az útburkolat kiala­kítása a járművek megtisztítá­sát és fertőtlenítését lehetővé teszi-e, a telep rendelkezik-e boncolásra alkalmas egyszerű ki­vitelű hullakamrával, stb. A nagyüzemi méretűnél kisebb ál­lattartó telepek esetében pe­dig ellenőrizni kell — többi kö­zött azt is, hogy a telepen átöltözésre és mosakodásra al­kalmas helyiségről gondoskod­tak-e. A rendelet a Magyar Közlöny idei 72. számában je­lent meg. Több vonatkozásban módo­sult a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadójáról szóló korábbi szabályozás is. A Minisztertanács 57/1981. (XI. 19.) számú rendelete szerint „jövedelemadót köteles fizetni — állampolgárságra tekintet nélkül — az a személy, akinek a) önálló szellemi tevékenység­ből; b) egyéb szellemi tevé­kenységből (foglalkozásból), vagy jövedelemforrásból jöve­delme van". A végTehajtási ren­delet (a pénzügyminiszter 53/1981 (XI. 19.) PM számú rendelete) szerint adóköteles a szellemi tevékenység akkor is, ha annak jövedelme társasági különadó alá eső járandóság­ból (igazgatósági, felügyelő bi­zottsági tag tiszteletdíjából, stb.); újítás, találmány vany ipari minta hasznosításából, il­letőleg értékesítéséből, vala­mint növény- és állatfajta ne­mesítéséből származik. Az utóbbi említett két jog­szabály a Magyar Közlöny idei 70. számában jelent meg és 1982. évi január hó 1. napján lép hatályba. Indokoltnak tartjuk még fel­hívni a figyelmet a Belkereske­delmi Minisztériumnak a SZÖ- -VOSZ Tájékoztató f. évi 47. számában megjelent arra az irányelvére, amely a szer­ződéses üzemeltetésre átadott üzletek ügyviteléről szól, s amely utal arra, hogy a szerződéses üzletek létrehozásának célja — egyebek mellett — az admi­nisztráció és az irányítási fel­adatok csökkentése volt, ennek ellenére számos helyen az ad­minisztrációs feladatok nem csökkentek, a korábbi rendszer­hez hasonló bolti nyitva tartá­sokat követelnek meg és jelen­tési kötelezettségeket írnak elő. A közlemény irányt mutat az adminisztráció és irányítási fel­adatok mikénti csökkentésére, csupán példálózva említjük meg, hogy az irányelv a szállí­tási okmányok másolatainak bekérését nem tartja indokolt­nak, módszert ad a pénzkeze­lés egyszerűsítésére is. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Porgy és Bess A Magyar Állami Operaház Erkel Színházában a napokban új betanulásban láthatják az érdeklődők Gershwin: Porgy és Bess című operáját. Rendezte: Miké András. A képen: Sólyom Nagy Sándor és Kukely Júlia.

Next

/
Thumbnails
Contents