Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

A NÉPÚJSÁG 1981. december 15. Moziban Belmondo unja magát A következő heti filmjegyzetünket a 3. számú űrbázis cimű szí­nes angol filmről írjuk. inaik. Ez a Belmondo -Mm egy Jeani-Paul Belmondo a pél­dátlan erejű és fondorlatos tár­sasági banditái, a hősszerelmes maharadzsa és a lányszobák pehelypaiplana alá odaiképzelt, mindig elegáns gavallér látha­tóan unija magát. Vagy a szere­pét. Inkább az utóbbit. Már vé­rében van ez a státusz, tehát nem csinál semmit, csak alakit. Pedig a cselekmény, a törté­net, a sztori jobban nem is pe­reghetne. E stílus szabályai sze­rint. Senki sem tagadja, hogy „profik” 'keze alól került ki ez a film is, akár ai többi. A kom- merszet készítő kezek alól. A megelégedettséget és ai sikert kiváltani óhaijtó krimi műfaijá­ban az unalom csak unalom, az ismert jelenség ipedig agyon is­mételt forma marad. A Szabadlábon Velencében című színes francia-olasz film története ismert.; A kisstílű, mégis vagány tolvaj milliárdos üzletbe kerülésének gyilkossá­gokkal teli történetét már so­kan feldolgozták.. Nem okoz a nézőnek különösebb fejtörést e mostani film egyik fordulata sem. A jelenetek ülnek, de né­ha a ripacsságig vitt sztori már- már felháborító. A szlogenek, a gégék élnek, a nemzetközileg elfogadott és garantált tolvaj­nyelvihez sem kell már régóta kisszótár. A nőik szépek, kívánai- tosalk, a bérgyilkosok is olyanok, amilyennek aizt ai filmes nagy- könyv előírja. Szóval, .minden,' ami eladható, az rajta van! a pa Jet tán. A főszereplő is olyan, mint máskor, csak — mint már mond­tam —, ‘láthatóan unja magát. A néző pedig ezt a filmet. Hiá­ba közeleg a karácsony, hiába ringatja magát az em'ber, hogy most aztán „kikapcsol", most aztán csak a csillagszóró szik­ráit fogja szilveszterig nézni, minden hiálbau A Szabadlábon Velencében című film se segíti ehhez az „élményhez”. Belmondo hiányt pótol. He­lyesebben egy olyan illúziót, melyre mostani, fellegektől ter­hes korunkban oly sokon vágy­öncsalo eletszemlelet igazolása1. Azé, amely nem kecsegtet fáj. dailmakkal, gyásszal, atomfegy­verek telepítésével, egyebekkel. Itt minden jelen, van; bajvívós, szerelem, Chanel-parfüm, mez­telen fekete lány, lézerpuska és gondolás-Velence. Mindenki kiválaszthatja a ne­ki tetsző dózist Nem csalódik, mert nem ültették fel a lóra. Csupán csak áltatták. Mert úgy néz ki, ck áltató s és az árva- lányhajú fellegvilág még mindig kell nekünk. SZŰCS LÁSZLÓ JANOS Könyv Erdélyi Édesanyám morosvásárhelyi, kedvenc könyveim egyike Mó­ricz Erdély-trilógiája és !Bethlén Miklós: önéletírásai, de Erdély­nek ’még csak a temesvári-aradi peremén jártam, ami kétségte­lenül nagy hibái. Viszont min­dent szívesen olvasóki, ami erre a sajátos, ősi kultúrtájra vonat­kozik, ezért vettem meg szép­számú szakácskönyvünk mellé Kövi Pál: Erdélyi lakoma című kötetét is, Sietve előrebocsátom, hogy megérte a potom 50 fo­rintot. Kövi Pált éppúgy a ha­zai folkloristák élvonalába kell sorolni, mint ahogyan folklórt gyűjtött Bartók és Kodály is. Kövi Pál azonban recepteket, melyekből 306 sorakozik ebben a pompás, gasztronómiatörté­netnek is felfogható kötetben. A szerkesztés ugyanis szinte tökéletes. Előbb kisebb tanul­mányok vezetik ‘be az olvasót „Tűzhelytől tűzhelyig”, ideértve a szász és a román ételek színe- javát is. Maijd .következik a könyv gerince, az „Erdélyi ínyes- mester”, 25 fő- és a levesek esetében még további 6 alfeje- zetre osztva'. A kötetet a szép­irodalminak is mondható „Az étel tisztessége” című rész, majd fűszerismertetés, az érdé­lakoma lyi magyar konyha különleges szavainak szótára’ és tárgymu­tató zárját Az kinek-kiinék a maga dol­ga, meg a pénztárcájáé, hogy odahaza mit kosztol. Senkire nem akar befolyást gyakorolni abbéli véleményem, hogy ha úgy rajtam málnai, amiként nem múlik, akkor a következő étren­det állítanám össze. Előétel: sa­láta csukaikrából. Leves: somos csontleves. Másodfogás: töltött kucsmagombat Főétel: Maros­széki iheránytokány. Édesség: Meggyes szászlepény. Mindezt természetesen nem fogyókúrázá- si célzattal., Igazság szerint az örmény föltevéshez jobban fűl­ne a fogam, de ehhez nélkülöz­hetetlen az „ángáds” és bajo­som hiszem, hogy széles Ma­gyarországon egyhamar „án­gáds” -hoz juthatnék ... Ezenkívül tegye szivére o ke­zét oz olvasó és mondja meg, hogy ugyan ismert-e egyáltalán az „ángáds”-t iHa nem, úgy már csak ezért is olvassa el Kövi Pál könyvét, a bukaresti Kritérion Könyvkiadó pompás kötetét. Liszt «társasági klubest A hirtelen támadt hóvihar sem hiúsíthatta meg a Liszt Fe­renc Társaság szekszárdi cso­portjának legutóbbi — decem­ber 9-i — összejövetelét, ame­lyen Mező Imre zenetudós, a Zeneműkiadó Vállalat főmun­katársa adott elő. A program­hoz tartozó élőzenét Hambalkó Edit zongoraművész, főiskolai tanár szolgáltatta. Mező Imre izgalmas témát exponált: Liszt ismeretlenség­ben rejtőző kiadatlan műveiről beszélt. Elmondotta, hogy a mester mintegy hatszáz művé­nek a felét jelentik a zongora- darabok, ezek közül hozzávető­leg félszáznyíra tehető azok­nak az alkotásoknak a száma, amelyek nyomtatásban eddig még nem láttak napvilágot. Ilyen ismeretlen, illetve fris­sen a közelmúltban kiadott mű­veket szólaltatott meg Hambal­kó Edit: e darabok többnyire az idősödő — s mert Bartókig előremutató, hát meg nem ér­tett, magárahagyott — géniusz torokszorongató üzenetei. Sorrendben igy hangzottak fel: A reggel himnusza, Az éj himnusza, Urbi et Orbi és Via Crucis. DÓBA! TAMÁS Rádió Interpol A vasárnap délutáni műsoros ismétlés igazán jókor történt, bár 1971 óta, amikor Rapcsányi László beszélgetett Jean Nepo- te úrral, az Interpol főtitkárá­val, bizonyára történt egy s más a fontos szervezet életében. Bennünket illetően csak annyi, hogy a közelmúltban első szo­cialista országként hazánk is csatlakozott az interpolhoz, amire nem ártott volna leg­alább egy fél mondattal utalni a műsorban és a rádióújság­ban ugyanígy. Az 1923-ban alakult Nemzet­közi Bűnügyi Rendőrséget 1946- ban szervezték újjá. 1930-ban 30, 1946-ban 19, 1971-ben száznál több ország volt a tag­ja. Székhelye Párizs mellett, Saint-CIoud-ban van. Főtitká­rát, aki nem lehet idősebb 65 évesnél, öt évre választják és mandátumát nem lehet meg­hosszabbítani. Jean Nepote úr ezek szerint napjainkra már valószínűleg nyugdíjas, ami bi­zonyára örömöt okoz kábító­szercsempész körökben, mert ezek felderítése volt fő specia­litása. Az Interpol esetében ta­nácsos elfelednünk Simon Tempiart, James Bond-ot, Ha­ferkampf és Keller felügyelőket épp úgy, mint a tulajdonképpen elég nehezen feledhető Maig- ret-t pipájával együtt. Az Inter­pol berkeiben ugyanis nem va­lamiféle szuperhősök, sőt még csak nem is mesterdetektívek dolgoznak, hanem pompásan felkészült szakemberek, akik bi­zony elsősorban: — tisztviselők. Nem egy szuper-rendőrség munkatársai, hanem koordiná­torok, akik a 17 lehetséges cso­portba sorolható bűnelkövetők mindegyikéről 117 pontból álló kérdőíveket töltenek ki és ezek alapján küldik szét a világ min­den tájára zöld (gyanús sze­mély), kék (információ kérő), piros (letartóztatást, kiadatást javasoló) és fekete (azonosítat- lan hulla) színű kartonjaikat.' Megtudhattuk, hpgy a kábí­tószer-kereskedelem mellett vi­lágszerte működik az ártatlanul hangzó nevű „fehér kereskede­lem" is, 16—30 év közötti nők forgalmazására. Az Interpol ugyan szigorúan távol tartja magát minden politikai, vagy faji vonatkozású ügytől, de eb­ben az 'esetben Nepote úrnak el kellett ismernie, hogy a lány- kereskedelemben a fehér nők jelentik a legfőbb vonzóerőt. Az Interpol tapasztalatai ál­talában égy év leforgása alatt elévülnek, nemcsak a bűnüldö­zés, hanem a bűnözés is napról napra modernizálódik. Az ada­tokkal és személyes vonatkozá­sokkal egyaránt tarkított 25 per­ces műsor érdekes volt, ismétlé­se szerencsés. Hasonló jellegű bemutatásokat el lehetne kép­zelni más, kevésbé közismert nevű nemzetközi szervezetekkel kapcsolatban is. Színházi esték Calandria Az olasz reneszánsz komédiát nálunk jósze- rint csak Machiavelli Mandragórája jelenti, pedig a kor bővelkedik ma is szinpadképes vígjátékokban. Ariosto, Ruzante, Cecchi, ,de még a filozófus Giordano Bruno is irt vidám színdarabot. És vígjátékkal irta be nevét az irodalomtörténetbe Bernardo Dovizi, vagy is­mertebb nevén Bibbiena, — ebben a városban született Arezzo mellett — aki a firenzei Pitti képtárban Raftaello festményéről néz ránk, tudóshoz illő komolysággal. Ujjain gyűrűk, jobb kezében kéziratot tart, s biborosi ruhá­zatát viseli, ugyanis pap volt, akit X. Leó, a Medici-pápa biborosi rangra emelt. Pajzán vígjátéka, a Calandria a pápai udvar szabad erkölcseit példázza, ugyanis a Vati­kánban is előadták a pápa jelenlétében. A Calandria az olasz reneszánsz egyik legjobb vigjátéka, s arról szól, hogy az öreg és gazdag Caiandro felesége beleszeret Lídiába, aki női ORDAS IVÁN ruhában jár az asszonyhoz, hogy fel ne ismer­jék. Az öreg Caiandro megpillantja az álruhás lovagot, s egyszerre halálos szerelemre lobban. A többit már kitalálhatjuk, s Bibbiena biboros egyetlen lehetőséget sem szalaszt el, hogy vérbő, esetenként nagyon is szókimondó komé­diát csináljon. A Szegedi Nemzeti Színház nemcsak jó mu­latsággal szolgál, meri az előadásnak iroda­lomtörténeti jelentősége is van, hisz Bibbiena komédiáját — úgy tudom — soha nem adták még elő Magyarországon. Halasi Imre rendező igazi reneszánsz lég­kört tudott teremteni, akár az urbinói udvar­ban, vagy a Vatikánban lennénk. A tudatos anakronizmus sem árt az előadásnak, legföl­jebb a végén kellene gyorsabb iramot diktálni. A színészi teljesítmények meglehetősen el­térők. Két emlékezetes alakítás: Nemcsák Ká- rolyé, akinek játéka a Goldoni-szolgák dévaj- ságát idézi és Mentes Józsefé, aki hibátlan reneszánszfigura. A többiek halványabbak, ami nem változtat azon, hogy az előadás friss, jó­kedvű, s a magyar színház történetének sajná­latos mulasztását pótolja. CSÁNYI LÁSZLÓ TV-NAPLÓ Zenebutik Alighanem nagy gondot okozott volna az RTV Újság szerkesztőinek, ha a vasárnap délelőtt sugárzott Zenebutik cimű műsornak még a lehető legrövidebb tartalomjegyzékéi is nyomtatásban kívánták volna ismertetni. A szűk egy órá­ban ugyanis oly gyorsasággal peregtek az események, vál­toztak a helyszínek, a szereplők, hogy Juhász Előd nagy vir­tuozitásé műsora bőségesen kimerítette az „Újdonságok, régiségek, különlegességek, aktualitások, művészek és mű­vek — zeneközeiben" nem keveset mondó összefoglaló öl­eimet, s dicséretére legyen mondva: a tartalmi bőség elle­nére sem váltak az epizódok felszínessé, elnagyolttá, el­kapkodottá. Gondosan előkészített, alapos munka gyümölcse volt' a Zenebutik, amelyből most szintén a teljesség igénye nélkül, hadd említsünk meg ízelítőül néhány részletet. Láthattunk- hallhattunk balett-műhelymunkáról, két bécsi koncertről, iilmelőzetesekből, rádiós zenei műsorcserékről, benne „áll­hattunk" a kamera segítségével egy orgonában, Scarlatti- szonátát játszott a kölni zongoraverseny egyik magyar dí­jazottja, s örömmel pillantottuk meg a szekszárdi Jazz- együttest, amelynek szereplését a Fővárosi Művelődési Ház­ban örökítették meg. ízelítőt kaptunk képben-zenében a Csillagok háborúja című film folytatásából, A birodalom visszavágból, s meg­ismertettek velünk egy új hanglemezt, a ,,Barokk kamara­zene" címűt. Sztevanovity Zorán a zeneművész-szakszervezet budapesti pinceklubterveiről beszélt, s ismét megcsodálhat­tuk a Magyar Rádió Gyermekkórusának produkcióját. Egyik legértékesebb része volt a műsornak az az újszerű képi meg­oldás, amely egy időben láttatta Mozart C-dúr zongora- versenyének előadóját, Fischer Annie-t és az elhangzó mű kottáját. Mindent összevetve: sikerült a műsornak valóban „zene­közeibe" hoznia a nézőt, aki miközben várja a következő Zenebutik-adást, talán az eddiginél gyakrabban keresi az alkalmat a muzsikával való találkozásra. —k—n Csöndes jubileum Ahogyan általában a filmstúdiókról, úgy a Pannóniáról is meglehetősen keveset tud a néző. Legfeljebb csak azt hallja, mégpedig igen gyakran — hogy a szinkron a Pan­nónia Filmstúdióban készült; avagy ugyanott gyártották a ... cimű rajzfilmet. Gondolom, hogy mindez elegendő in­dokul szolgált a nézőknek, hogy a vasárnap .délután fél háromkor kezdődő Harmincéves a Pannónia Filmstúdió ci­mű emlékműsort megnézzék a televízióban. És joggal hi­hettük azt, hogy ezen alkalommal a műsorban előrejelzett kisfilmeken kívül részletesen bemutatkozik a filmstúdió. De ehelyett: a bemondónő néhány mondatban megemlékezett az ott folyó munkáról, melyben hétszázan vesznek részt. S következett a szerény bemutatkozás, méghozzá nem kis-, illetve riportfilm formájában, hanem pillanatképeket láthattunk a szorgos és csöppet sem könnyű munkáról, ízelítőt kapott a néző a szinkronstúdióban folyó alkotásról, sőt részletet az első magyarra szinkronizált — Hősök hajója — filmből; majd a Frédi és Béni sorozatból, illetve arról, hogy János vitéz miként „tanul" angolul. Azután szívesen láttunk viszont a képernyőn néhány sikeres kisfilmet, közöt­tük az Oscar-dijas Légy címűt... Szóval a Pannónia szerényen jubilált, olyan szerényen, mint ahogy teszi dolgát kollektívája napról napra. Vagyis a harmincéves évfordulót is munkájukkal reprezentálták — néhány felvillanó kép, néhány emlékezetes animációsfilm bemutatásával. Számomra az ilyen csöndes jubileumok jelentik az igazi élményt. —h— Magyar népmesék Túlságosan is sok a sorozat mostanában a televízióban, idesorolva a több részes filmeket és az önálló részekből állá folytatásos műsorokat is. Csak kapásból néhány: Az ember felemelkedése, a Névtelen vár, A megsebzett bolygó, a Ko­lostor és barikád, az ismétléseket nem is említve. Tulajdonképpen sorozat a Magyar népmesék is, de ön- ' álló filmekből áll. Ennek nem is szükséges megnézni min­den részét, de érdemes. Jankovics Marcell filmjei már az első kockák után — eb­ben a sorozatban már a focim előtt — felismerhetők. Úgy tűnik véglegesen kialakult a stílusa, eredeti népi motívu­mok felhasználásával. Kicsit szecessziós, hajszálnyit ironikus rajzfilmnyelv az övé. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de a hatása alól nem vonhatja ki magát a néző. A tizenhárom filmből eddig tizet mutatott be a televízió. A Tv-hiradó után vetítik a filmet, ez is jelzi, hogy nem kimondottan a gyere­keknek készült a sorozat. A rajzok hűen követik a népmesék tartalmát, és nem a gyerekeknek átírt irodalmi változatokat, hanem az eredeti népi mesemondók előadásában meg­örökített szövegeket. A népnyelv pedig pontosan nevezi ne­vén a dolgokat, nem hallgatva el az élet tényeit. Ennek ellenére nyugodtan megnézhetik a gyerekek is a filmeket, a kicsik még nem veszik észre a mese képi sod­rásában ezeket az utalásokat, o nagyobbaknak pedig bát­ran megmagyarázhatjuk — ha eddig nem tettük meg — a szerelem és a születés valóságos körülményei, ami ezekben a filmekben odaillő képi ábrázolásban jelenik meg. Csak dicsérni lehet a néhány közreműködő színészt, akik természetes biztonsággal élik a tájnyelvi szövegeket, elő­adásukban nem érezni semfni csináltságot, vagy népieskedő felhangot. Jó alkotótársakra lelt a rendező a Kaláka együttesben és Bálint Ágnes dramaturgban, aki szinte a tv-zés kezdetei óta „benne van" a meseműsorokban. (ordas)

Next

/
Thumbnails
Contents