Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-15 / 293. szám
A NÉPÚJSÁG 1981. december 15. Moziban Belmondo unja magát A következő heti filmjegyzetünket a 3. számú űrbázis cimű színes angol filmről írjuk. inaik. Ez a Belmondo -Mm egy Jeani-Paul Belmondo a példátlan erejű és fondorlatos társasági banditái, a hősszerelmes maharadzsa és a lányszobák pehelypaiplana alá odaiképzelt, mindig elegáns gavallér láthatóan unija magát. Vagy a szerepét. Inkább az utóbbit. Már vérében van ez a státusz, tehát nem csinál semmit, csak alakit. Pedig a cselekmény, a történet, a sztori jobban nem is pereghetne. E stílus szabályai szerint. Senki sem tagadja, hogy „profik” 'keze alól került ki ez a film is, akár ai többi. A kom- merszet készítő kezek alól. A megelégedettséget és ai sikert kiváltani óhaijtó krimi műfaijában az unalom csak unalom, az ismert jelenség ipedig agyon ismételt forma marad. A Szabadlábon Velencében című színes francia-olasz film története ismert.; A kisstílű, mégis vagány tolvaj milliárdos üzletbe kerülésének gyilkosságokkal teli történetét már sokan feldolgozták.. Nem okoz a nézőnek különösebb fejtörést e mostani film egyik fordulata sem. A jelenetek ülnek, de néha a ripacsságig vitt sztori már- már felháborító. A szlogenek, a gégék élnek, a nemzetközileg elfogadott és garantált tolvajnyelvihez sem kell már régóta kisszótár. A nőik szépek, kívánai- tosalk, a bérgyilkosok is olyanok, amilyennek aizt ai filmes nagy- könyv előírja. Szóval, .minden,' ami eladható, az rajta van! a pa Jet tán. A főszereplő is olyan, mint máskor, csak — mint már mondtam —, ‘láthatóan unja magát. A néző pedig ezt a filmet. Hiába közeleg a karácsony, hiába ringatja magát az em'ber, hogy most aztán „kikapcsol", most aztán csak a csillagszóró szikráit fogja szilveszterig nézni, minden hiálbau A Szabadlábon Velencében című film se segíti ehhez az „élményhez”. Belmondo hiányt pótol. Helyesebben egy olyan illúziót, melyre mostani, fellegektől terhes korunkban oly sokon vágyöncsalo eletszemlelet igazolása1. Azé, amely nem kecsegtet fáj. dailmakkal, gyásszal, atomfegyverek telepítésével, egyebekkel. Itt minden jelen, van; bajvívós, szerelem, Chanel-parfüm, meztelen fekete lány, lézerpuska és gondolás-Velence. Mindenki kiválaszthatja a neki tetsző dózist Nem csalódik, mert nem ültették fel a lóra. Csupán csak áltatták. Mert úgy néz ki, ck áltató s és az árva- lányhajú fellegvilág még mindig kell nekünk. SZŰCS LÁSZLÓ JANOS Könyv Erdélyi Édesanyám morosvásárhelyi, kedvenc könyveim egyike Móricz Erdély-trilógiája és !Bethlén Miklós: önéletírásai, de Erdélynek ’még csak a temesvári-aradi peremén jártam, ami kétségtelenül nagy hibái. Viszont mindent szívesen olvasóki, ami erre a sajátos, ősi kultúrtájra vonatkozik, ezért vettem meg szépszámú szakácskönyvünk mellé Kövi Pál: Erdélyi lakoma című kötetét is, Sietve előrebocsátom, hogy megérte a potom 50 forintot. Kövi Pált éppúgy a hazai folkloristák élvonalába kell sorolni, mint ahogyan folklórt gyűjtött Bartók és Kodály is. Kövi Pál azonban recepteket, melyekből 306 sorakozik ebben a pompás, gasztronómiatörténetnek is felfogható kötetben. A szerkesztés ugyanis szinte tökéletes. Előbb kisebb tanulmányok vezetik ‘be az olvasót „Tűzhelytől tűzhelyig”, ideértve a szász és a román ételek színe- javát is. Maijd .következik a könyv gerince, az „Erdélyi ínyes- mester”, 25 fő- és a levesek esetében még további 6 alfeje- zetre osztva'. A kötetet a szépirodalminak is mondható „Az étel tisztessége” című rész, majd fűszerismertetés, az érdélakoma lyi magyar konyha különleges szavainak szótára’ és tárgymutató zárját Az kinek-kiinék a maga dolga, meg a pénztárcájáé, hogy odahaza mit kosztol. Senkire nem akar befolyást gyakorolni abbéli véleményem, hogy ha úgy rajtam málnai, amiként nem múlik, akkor a következő étrendet állítanám össze. Előétel: saláta csukaikrából. Leves: somos csontleves. Másodfogás: töltött kucsmagombat Főétel: Marosszéki iheránytokány. Édesség: Meggyes szászlepény. Mindezt természetesen nem fogyókúrázá- si célzattal., Igazság szerint az örmény föltevéshez jobban fűlne a fogam, de ehhez nélkülözhetetlen az „ángáds” és bajosom hiszem, hogy széles Magyarországon egyhamar „ángáds” -hoz juthatnék ... Ezenkívül tegye szivére o kezét oz olvasó és mondja meg, hogy ugyan ismert-e egyáltalán az „ángáds”-t iHa nem, úgy már csak ezért is olvassa el Kövi Pál könyvét, a bukaresti Kritérion Könyvkiadó pompás kötetét. Liszt «társasági klubest A hirtelen támadt hóvihar sem hiúsíthatta meg a Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportjának legutóbbi — december 9-i — összejövetelét, amelyen Mező Imre zenetudós, a Zeneműkiadó Vállalat főmunkatársa adott elő. A programhoz tartozó élőzenét Hambalkó Edit zongoraművész, főiskolai tanár szolgáltatta. Mező Imre izgalmas témát exponált: Liszt ismeretlenségben rejtőző kiadatlan műveiről beszélt. Elmondotta, hogy a mester mintegy hatszáz művének a felét jelentik a zongora- darabok, ezek közül hozzávetőleg félszáznyíra tehető azoknak az alkotásoknak a száma, amelyek nyomtatásban eddig még nem láttak napvilágot. Ilyen ismeretlen, illetve frissen a közelmúltban kiadott műveket szólaltatott meg Hambalkó Edit: e darabok többnyire az idősödő — s mert Bartókig előremutató, hát meg nem értett, magárahagyott — géniusz torokszorongató üzenetei. Sorrendben igy hangzottak fel: A reggel himnusza, Az éj himnusza, Urbi et Orbi és Via Crucis. DÓBA! TAMÁS Rádió Interpol A vasárnap délutáni műsoros ismétlés igazán jókor történt, bár 1971 óta, amikor Rapcsányi László beszélgetett Jean Nepo- te úrral, az Interpol főtitkárával, bizonyára történt egy s más a fontos szervezet életében. Bennünket illetően csak annyi, hogy a közelmúltban első szocialista országként hazánk is csatlakozott az interpolhoz, amire nem ártott volna legalább egy fél mondattal utalni a műsorban és a rádióújságban ugyanígy. Az 1923-ban alakult Nemzetközi Bűnügyi Rendőrséget 1946- ban szervezték újjá. 1930-ban 30, 1946-ban 19, 1971-ben száznál több ország volt a tagja. Székhelye Párizs mellett, Saint-CIoud-ban van. Főtitkárát, aki nem lehet idősebb 65 évesnél, öt évre választják és mandátumát nem lehet meghosszabbítani. Jean Nepote úr ezek szerint napjainkra már valószínűleg nyugdíjas, ami bizonyára örömöt okoz kábítószercsempész körökben, mert ezek felderítése volt fő specialitása. Az Interpol esetében tanácsos elfelednünk Simon Tempiart, James Bond-ot, Haferkampf és Keller felügyelőket épp úgy, mint a tulajdonképpen elég nehezen feledhető Maig- ret-t pipájával együtt. Az Interpol berkeiben ugyanis nem valamiféle szuperhősök, sőt még csak nem is mesterdetektívek dolgoznak, hanem pompásan felkészült szakemberek, akik bizony elsősorban: — tisztviselők. Nem egy szuper-rendőrség munkatársai, hanem koordinátorok, akik a 17 lehetséges csoportba sorolható bűnelkövetők mindegyikéről 117 pontból álló kérdőíveket töltenek ki és ezek alapján küldik szét a világ minden tájára zöld (gyanús személy), kék (információ kérő), piros (letartóztatást, kiadatást javasoló) és fekete (azonosítat- lan hulla) színű kartonjaikat.' Megtudhattuk, hpgy a kábítószer-kereskedelem mellett világszerte működik az ártatlanul hangzó nevű „fehér kereskedelem" is, 16—30 év közötti nők forgalmazására. Az Interpol ugyan szigorúan távol tartja magát minden politikai, vagy faji vonatkozású ügytől, de ebben az 'esetben Nepote úrnak el kellett ismernie, hogy a lány- kereskedelemben a fehér nők jelentik a legfőbb vonzóerőt. Az Interpol tapasztalatai általában égy év leforgása alatt elévülnek, nemcsak a bűnüldözés, hanem a bűnözés is napról napra modernizálódik. Az adatokkal és személyes vonatkozásokkal egyaránt tarkított 25 perces műsor érdekes volt, ismétlése szerencsés. Hasonló jellegű bemutatásokat el lehetne képzelni más, kevésbé közismert nevű nemzetközi szervezetekkel kapcsolatban is. Színházi esték Calandria Az olasz reneszánsz komédiát nálunk jósze- rint csak Machiavelli Mandragórája jelenti, pedig a kor bővelkedik ma is szinpadképes vígjátékokban. Ariosto, Ruzante, Cecchi, ,de még a filozófus Giordano Bruno is irt vidám színdarabot. És vígjátékkal irta be nevét az irodalomtörténetbe Bernardo Dovizi, vagy ismertebb nevén Bibbiena, — ebben a városban született Arezzo mellett — aki a firenzei Pitti képtárban Raftaello festményéről néz ránk, tudóshoz illő komolysággal. Ujjain gyűrűk, jobb kezében kéziratot tart, s biborosi ruházatát viseli, ugyanis pap volt, akit X. Leó, a Medici-pápa biborosi rangra emelt. Pajzán vígjátéka, a Calandria a pápai udvar szabad erkölcseit példázza, ugyanis a Vatikánban is előadták a pápa jelenlétében. A Calandria az olasz reneszánsz egyik legjobb vigjátéka, s arról szól, hogy az öreg és gazdag Caiandro felesége beleszeret Lídiába, aki női ORDAS IVÁN ruhában jár az asszonyhoz, hogy fel ne ismerjék. Az öreg Caiandro megpillantja az álruhás lovagot, s egyszerre halálos szerelemre lobban. A többit már kitalálhatjuk, s Bibbiena biboros egyetlen lehetőséget sem szalaszt el, hogy vérbő, esetenként nagyon is szókimondó komédiát csináljon. A Szegedi Nemzeti Színház nemcsak jó mulatsággal szolgál, meri az előadásnak irodalomtörténeti jelentősége is van, hisz Bibbiena komédiáját — úgy tudom — soha nem adták még elő Magyarországon. Halasi Imre rendező igazi reneszánsz légkört tudott teremteni, akár az urbinói udvarban, vagy a Vatikánban lennénk. A tudatos anakronizmus sem árt az előadásnak, legföljebb a végén kellene gyorsabb iramot diktálni. A színészi teljesítmények meglehetősen eltérők. Két emlékezetes alakítás: Nemcsák Ká- rolyé, akinek játéka a Goldoni-szolgák dévaj- ságát idézi és Mentes Józsefé, aki hibátlan reneszánszfigura. A többiek halványabbak, ami nem változtat azon, hogy az előadás friss, jókedvű, s a magyar színház történetének sajnálatos mulasztását pótolja. CSÁNYI LÁSZLÓ TV-NAPLÓ Zenebutik Alighanem nagy gondot okozott volna az RTV Újság szerkesztőinek, ha a vasárnap délelőtt sugárzott Zenebutik cimű műsornak még a lehető legrövidebb tartalomjegyzékéi is nyomtatásban kívánták volna ismertetni. A szűk egy órában ugyanis oly gyorsasággal peregtek az események, változtak a helyszínek, a szereplők, hogy Juhász Előd nagy virtuozitásé műsora bőségesen kimerítette az „Újdonságok, régiségek, különlegességek, aktualitások, művészek és művek — zeneközeiben" nem keveset mondó összefoglaló öleimet, s dicséretére legyen mondva: a tartalmi bőség ellenére sem váltak az epizódok felszínessé, elnagyolttá, elkapkodottá. Gondosan előkészített, alapos munka gyümölcse volt' a Zenebutik, amelyből most szintén a teljesség igénye nélkül, hadd említsünk meg ízelítőül néhány részletet. Láthattunk- hallhattunk balett-műhelymunkáról, két bécsi koncertről, iilmelőzetesekből, rádiós zenei műsorcserékről, benne „állhattunk" a kamera segítségével egy orgonában, Scarlatti- szonátát játszott a kölni zongoraverseny egyik magyar díjazottja, s örömmel pillantottuk meg a szekszárdi Jazz- együttest, amelynek szereplését a Fővárosi Művelődési Házban örökítették meg. ízelítőt kaptunk képben-zenében a Csillagok háborúja című film folytatásából, A birodalom visszavágból, s megismertettek velünk egy új hanglemezt, a ,,Barokk kamarazene" címűt. Sztevanovity Zorán a zeneművész-szakszervezet budapesti pinceklubterveiről beszélt, s ismét megcsodálhattuk a Magyar Rádió Gyermekkórusának produkcióját. Egyik legértékesebb része volt a műsornak az az újszerű képi megoldás, amely egy időben láttatta Mozart C-dúr zongora- versenyének előadóját, Fischer Annie-t és az elhangzó mű kottáját. Mindent összevetve: sikerült a műsornak valóban „zeneközeibe" hoznia a nézőt, aki miközben várja a következő Zenebutik-adást, talán az eddiginél gyakrabban keresi az alkalmat a muzsikával való találkozásra. —k—n Csöndes jubileum Ahogyan általában a filmstúdiókról, úgy a Pannóniáról is meglehetősen keveset tud a néző. Legfeljebb csak azt hallja, mégpedig igen gyakran — hogy a szinkron a Pannónia Filmstúdióban készült; avagy ugyanott gyártották a ... cimű rajzfilmet. Gondolom, hogy mindez elegendő indokul szolgált a nézőknek, hogy a vasárnap .délután fél háromkor kezdődő Harmincéves a Pannónia Filmstúdió cimű emlékműsort megnézzék a televízióban. És joggal hihettük azt, hogy ezen alkalommal a műsorban előrejelzett kisfilmeken kívül részletesen bemutatkozik a filmstúdió. De ehelyett: a bemondónő néhány mondatban megemlékezett az ott folyó munkáról, melyben hétszázan vesznek részt. S következett a szerény bemutatkozás, méghozzá nem kis-, illetve riportfilm formájában, hanem pillanatképeket láthattunk a szorgos és csöppet sem könnyű munkáról, ízelítőt kapott a néző a szinkronstúdióban folyó alkotásról, sőt részletet az első magyarra szinkronizált — Hősök hajója — filmből; majd a Frédi és Béni sorozatból, illetve arról, hogy János vitéz miként „tanul" angolul. Azután szívesen láttunk viszont a képernyőn néhány sikeres kisfilmet, közöttük az Oscar-dijas Légy címűt... Szóval a Pannónia szerényen jubilált, olyan szerényen, mint ahogy teszi dolgát kollektívája napról napra. Vagyis a harmincéves évfordulót is munkájukkal reprezentálták — néhány felvillanó kép, néhány emlékezetes animációsfilm bemutatásával. Számomra az ilyen csöndes jubileumok jelentik az igazi élményt. —h— Magyar népmesék Túlságosan is sok a sorozat mostanában a televízióban, idesorolva a több részes filmeket és az önálló részekből állá folytatásos műsorokat is. Csak kapásból néhány: Az ember felemelkedése, a Névtelen vár, A megsebzett bolygó, a Kolostor és barikád, az ismétléseket nem is említve. Tulajdonképpen sorozat a Magyar népmesék is, de ön- ' álló filmekből áll. Ennek nem is szükséges megnézni minden részét, de érdemes. Jankovics Marcell filmjei már az első kockák után — ebben a sorozatban már a focim előtt — felismerhetők. Úgy tűnik véglegesen kialakult a stílusa, eredeti népi motívumok felhasználásával. Kicsit szecessziós, hajszálnyit ironikus rajzfilmnyelv az övé. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de a hatása alól nem vonhatja ki magát a néző. A tizenhárom filmből eddig tizet mutatott be a televízió. A Tv-hiradó után vetítik a filmet, ez is jelzi, hogy nem kimondottan a gyerekeknek készült a sorozat. A rajzok hűen követik a népmesék tartalmát, és nem a gyerekeknek átírt irodalmi változatokat, hanem az eredeti népi mesemondók előadásában megörökített szövegeket. A népnyelv pedig pontosan nevezi nevén a dolgokat, nem hallgatva el az élet tényeit. Ennek ellenére nyugodtan megnézhetik a gyerekek is a filmeket, a kicsik még nem veszik észre a mese képi sodrásában ezeket az utalásokat, o nagyobbaknak pedig bátran megmagyarázhatjuk — ha eddig nem tettük meg — a szerelem és a születés valóságos körülményei, ami ezekben a filmekben odaillő képi ábrázolásban jelenik meg. Csak dicsérni lehet a néhány közreműködő színészt, akik természetes biztonsággal élik a tájnyelvi szövegeket, előadásukban nem érezni semfni csináltságot, vagy népieskedő felhangot. Jó alkotótársakra lelt a rendező a Kaláka együttesben és Bálint Ágnes dramaturgban, aki szinte a tv-zés kezdetei óta „benne van" a meseműsorokban. (ordas)
