Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

2 KÉPÚJSÁG 1981. december 15. Szükségállapot Lengyelországban (Folytatás az 1. oldalról) szolgálati teendőik ellátásával kapcsolatban. A LOT lengyel légitársaság A PAP jelentése szerint a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa, a védelmi bizottság és a Lengyel Népköztársaság ál­lamhatalmi szervei egy sor in­tézkedést hoztak, amelyek az államtanács rendeletével beve­zetett szükségállapot idejére a vállalatok és intézmények mű­ködését szabályozzák. Az ország védelmi bizottsága rendeletet adott ki a vasúti és nemzetközi közúti forgalom, a bányák, az erőművek, a kohá­szati és vegyi üzemek, a posta, a távíró és a telefon, a rádió- és tv-állomások, valamint a ki­kötők katonai rendelkezés alá vonásáról. Ezeknek a vállalatok­nak és intézményeknek az al­kalmazottait katonai szolgálat­ra behívottaknak tekintik. Azo­kat a személyeket, akik meg­határozott időn belül, a meg­határozott helyen nem jelent­keznek szolgálatra, vagy meg­tagadják azt, büntetőjogilag felelősségre vonják. A beérkezett jelentések sze­rint az országban kialakult helyzet fokozatosan nyugalmas mederbe terelődik. Varsóban normálisan működött a tömeg- közlekedés, nyitva tartottak az üzletek. Alapvetően az egész országban nyugalom volt. Ez­A TASZSZ szovjet hírügynök- ság közfeményt hozott nyilvá­nosságra, mely többek között hangsúlyozza: A Lengyelországban tett lé­pések természetszerűleg az or­szág belügyét jelentik. Az ese­mények minden más magyará­zását — amelyet bizonyos nyu­hivatalos bejelentése szerint a társaság belföldi és nemzetkö­zi útvonalain december 14-én, hétfőn szüneteitek a járatok. Wojciech Jaruzelski vasárnap rádió- és televíziósbeszédben jelentette be, hogy az ország­ban szükségállapotot hirdet­tek ki. (Telefoto — CAF—MTI—KS)' zel együtt a KOR, a „Függet­len Lengyelország Konföderá­ciója" és más ellenforradalmi csoportosulások provokátorai­nak arra irányuló kísérleteiről is vannak jelentések, hogy be­hatoljanak az üzemekbe és fel­forgató tevékenységet fejtsenek ki. gáti körök szorgalmaznak — nem értékelhetjük másként, mint a lengyelek belügyeibe való' beavatkozási kísérletnek. Senki előtt nem titok, hogy a szocializmus ellenségei Lengyel- országban, a társadalmi rend megdöntését maguk elé tűzve, az országban kialakult válságot szándékosan elmélyítve és a gazdaságot bortilasztva, veszé­lyes helyzetbe sodorták a Len­gyel Népköztársaságot. Szocialistáéi lenes, ellenforra­dalmi programot kidolgozva, te­vékenységükkel közvetlenül ve­szélyeztették Lengyelországnak a Varsói Szerződésben vállalt szövetségesi kötelezettségei tel­jesítését, ami közvetlenül sér­tette a Varsói Szerződés min­den tagállamának érdekét. Nem véletlen, hogy a független, szo­cialista Lengyelország belső el­lenségei támogatásra találtak a Nyugat egyes köreiben. A TASZSZ hírügynökséget fel­hatalmazták annak közlésére, hogy a szovjet vezetés és a szovjet emberek figyelmesen kö­vetik a Lengyelországban és körülötte zajló eseményeket. Megelégedéssel veszik Jaruzels­ki bejelentését, miszerint a len­gyel—szovjet szövetség a len­gyel állami érdekek sarkköve, a lengyel államhatárok sérthetet­lenségének garanciája és az is marad. Lengyelország a Varsói Szerződés és a szocialista kö­zösség kiszakíthatatlan lánc­szeme és az is marad. Amerikai kormánykörökben vasárnap viszonylag tartózko­dóan kommentálták a lengyel- országi fejleményeket, bár a „szovjet beavatkozás" esetére vonatkozó figyelmeztetések nem maradtak el. Haig külügymi­niszter lemondta közel-keleti és ázsiai körútját és visszatért Wa­shingtonba. Az amerikai hír­szerzést „készültségbe helyez­ték". A Fehér Házban vasárnap délután és este megbeszélések folytak. Az ABC televíziós háló­zat fehér házi főtudósítója sze­rint más döntés nem született, mint hogy minden, ami Varsó­ban történt, „a lengyelek prob­lémája, amelyet maguknak kell megoldani”. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár vasárnap kora dél­után nyilatkozott a nyugatné­met televíziónak. Interjújában a kancellár érintette a varsói ese­ményeket. Kijelentette: Lengyel- országban az alkotmány alap­ján hirdették ki a rendkívüli ál­lapotot. A kancellár hangot adott reményének, hogy a len- avel népnek sikerül megoldania már régóta húzódó problémáit. * Claude Gheysson francia kül­ügyminiszter rádiónyilatkozatá­ban úgy vélekedett, hogy a len­gyel ügyeket maguknak a len­gyeleknek kell elintézniük. A külügyminiszter kijelentette, nem látják nyomát „külső beavatko­zás veszélyének”. * Az olasz rádióadó ismertette II. János Pál pápának a Szent Péter téren lengyelül mondott szavait. Az egyházfő honfitár­saihoz fordulva hangsúlyozta: mindent meg kell tenni, hogy Lengyelországban ne folyjon vér. * Mijazava Kiicsi japán kabi­netfőnök, a tokiói kormány hi­vatalos szóvivője hétfőn kije­lentette, hogy a lengyelországi válság az ország belügye és semmi nem utal arra, hogy a legújabb intézkedéseket „külső nyomásra" tették volna. Japán — mondotta — konzultált, ér­tesüléseket cserélt a nyugati országokkal, de nem határozott el akciót Lengyelország ügyé­ben. Moszkvába érkezett a nicaraguai külügyminiszter Hétfőn reggel Moszkvába érkezett Miguel D'Escoto nica­raguai külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására 'hivatalos látogatáson tartózko­dik a Szovjetunióban. A kül­ügyminiszter a hét végét Lenin- grádban töltötte, hivatalos tár­gyalásai a szovjet kormány kép­viselőivel”* hétfőn kezdődtek. A külügyminisztert a szovjet fővá­ros leningrádi pályaudvarán Andrej Gromiko, az SZ'KP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter és több más hivatalos személyiség fogadta. BUDAPEST Afgán kereskedelmi delegá­ció érkezett Budapestre Abdul Salam kereskedelmi miniszter- helyettes vezetésével. A küldött­ség a két ország közötti keres­kedelmi, gazdasági kapcsola­tok fejlesztési lehetőségeiről folytat tárgyalásokat Melega Tibor miniszterhelyettessel, a Külkereskedelmi Minisztérium­ban. MOSZKVA Nyikolaj Patolicsev szovjet és Michel Jobert francia külkeres­kedelmi miniszter társelnökleté­vel hétfőn Moszkvában meg­kezdődött a szovjet—francia gazdasági együttműködési ál­landó bizottság 16. ülésszaka. Szerepel a napirenden néhány nagyszabású együttműködési program, közöttük a francia berendezések, gázkondenzáto­rok, irányítórendszerek szállítá­sának kérdése. BRÜSSZEL A NATO állandó tanácsa (az állandó képviselők testületé) Arafat Athénben Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke hétfőn Andreasz Pa­pandreu görög miniszterelnök meghívására háromnapos hiva­talos látogatásra Athénba ér­kezett. Arafat a görög—palesz­tin kapcsolatokról, a közel- keleti helyzetről, a ciprusi kér­désről, valamint a PFSZ athéni irodájának adandó magasabb diplomáciai státusról tárgyal majd Papandreuval és a görög kormány több tagjával. Papandreu egy héttel válasz­tási győzelme után hívta meg hivatalos látogatásra a PFSZ vezetőjét. rendkívüli ülést tartott hétfőn délután a lengyelországi hely­zetről. A NATO szóvivője sze­rint a szükségállapot bevezeté­se „agodalommal töltötte el” a tagországok kormányait, mind­azonáltal úgy vélekednek, hogy lengyel belügyről van szó. „Kül­ső beavatkozásnak semmiféle jelét sem észlelték eddig” — hangoztatta a szóvivő —, s „mindaddig, amíg külső be­avatkozás nem történik, a NA­TO szigorúan semleges állás­pontra helyezkedik". KAIRÓ Az egyiptomi politikai fő­ügyész —• az állambiztonsági bíróság felmentő ítélete nyo­mán — vasárnap elrendelte Mohammed Abdel Szólam Zajjat volt miniszterelnök­helyettes és tizenhat társa őri­zetének megszüntetését. Az ösz- szesen huszonkét tagú csoport letartóztatását Szadat elnök rendelte el és azzal vádolták őket, hogy „szovjet segítséggel létrejött titkos szervezetük meg akarta dönteni az egyiptomi rendszert”. Hétfő délutáni helyzetkép A lengyel események külföldi visszhangja Nagykövetségi közlemények A Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetsége értesí­ti a magáncéllal Magyarorszá­gon tartózkodó lengyel állam­polgárokat, hogy Lengyelország­ba vonattal, autóbusszal vagy személygépkocsival utazhatnak vissza. A légi közlekedés jelen­leg szünetel. A Magyar Népköztársaság varsói nagykövetsége közli, hogy a Lengyelországban láto­gatási céllal tartózkodó magyar állampolgárokról gondoskodnak és hazautazásukhoz megkapják a szükséges segítséget. RAN®RÁMA 1É| Emlékek, találkozások A bolgár népet évszázados barátság fűzi az orosz néphez. Ez a barátság tovább mélyült a fasizmus elleni közös harcban és eltéphetetlenné, a fejlődés biztos zálogává vált a felszabadu­lást követő években. A képen Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov. Ernst Rincke professzor, az amerikai Northrup King cég tu­dományos munkatársa nemrég Bulgáriában járt. Kijelentette: a bolgár és amerikai kukorica­fajták keresztezésével szeretné előállítani a világ legmagasabb hozamú hibridjeit. Nem csodál­kozom ezen, Bulgária a vijág öt legjobb kukoricatermelő orszá­ga között van. Köszönhető ez többek között a mezőgazdaságot segítő tudo­mánynak. Az ország méreteihez képest nagynak -tűnő kutatóin­tézet-hálózatot építettek ki. Két­száznyolc önálló kutatóegysé­gük van. A számok önmaguk­ban nagynak tűnnek, de létü­ket az eredmények igazolják. Ezekben a kutatóintézetekben kísérletezték ki például azokat az új búzafajtákat: a Jubilejtés a Szadovót, amelyek az első helyre kerültek 1977-ben is, 1978-ban is egy nagy nemzet­közi versenyen. Ezek az új búza­fajták 8—10 ezer kiló termést is képesek adni. Csak ki kell belőlük hozni. Ez a jövő feladata. * A jövőről is sok szó esett. Tol- buchinban is, Veliko Tirnovóban is, Sumenben is, mindenütt. Fel­vázolták a múltat, bőven be­széltek a jelenről és megcsillan­tották a jövőt. Azt mondták: aki elfelejti a múltját, annak nincs jövője. A bolgárok megőrizték múltjukból azt, ami erre érde­mes és erre építették jelenüket, jövőjüket. Sumenben külön öröm volt, hogy amikor a múltjukról be­széltek, az itteni Kossuth-emig- rációt is beleszőtték mondani­valójukba. Mondanivalójuk volt bőven, hisz Sumen háromezer év óta lakott település. Nem messze tőle alakult meg Pliszká- ban az első bolgár állam, har­minc kilométerre van tőle Presz- láv és környékén található az UNESCO védelme alatt álló Madarai lovas, a békeszerető bolgár nép jelképe. (Ez a lovas látható a címben.) Ez a város volt a bolgár reneszánsz egyik központja. Itt alakult meg Bul­gária első szimfonikus zenekara, amelynek Sáfrány Mihály,, a Kossuth-emigráció egyik tagja volt- a megalapítója. A megye és á város ipara nagyon elma­radott volt. A háború előtt mindössze 3000 munkás dolgo­zott a városban: a sörgyárban fis néhány kisebb üzemben. A sörgyárhoz is közük volt a ma­gyaroknak. A magyar emigrán­sok terjesztették el a sörivást Bulgáriában. 1850-ben, a Su­menben menedéket találó ma­gyar emigránsok a helyi kádá- nok és kovácsok segítségével készítettek egy berendezést, amellyel sört lehetett előállítani. A rézüstben ötszáz liter sört főz­hettek és jószívvel kínálgatták a különleges itallal a sumenieket. Több mint százharminc éve isz­nak Bulgáriában sört, az első bolgár sörgyár azonban csak 1878-ban épült fel Ruszéban. Sumen régmúltja érdekes, de közelmúltja és jelene, jövője még érdekesebb. Az elmúlt har­minchat évben itt is olyan vál­tozások történtek, amilyenekről nem is álmodtak. A sörgyár megmaradt, korszerűsödött, to­vább bővült, de így is eltörpült a többi új gyár, üzem mellett. Sumen a gépgyártás egyik köz­pontja lett. Teherautógyárában hétezer munkás dolgozik. Van alumínium-feldolgozó kombi­nátjuk, híres a vegyiparuk és a bőrfeldolgozójuk. Hiába paran­csolta meg valamikor a cár, hogy a sumeni szőlőket, ki kell vágni. A szőlőterületek úgy megnőttek, hogy ma már szőlő- termelésben Sumen megye áll Bulgáriában az első helyen. A sumeni vár romjain állva, tanácsteremben ülve szorgal­masan jegyeztem: „Két főiskola, két e'gyetem, több technikum és szakközépiskola, egy színház, egy opera, egy filharmonikus zenekar van a városban. Itt ta­lálható az ország harmadik legnagyobb könyvtára... Itt épül fel az 1300 éves bolgár állam emlékműve..." (Ezt azóta fel is avatták.) Miközben jegyzeteltem, foly­ton az járt az eszemben: vajon hány színház van ma Bulgáriá­ban? Sok lehet, hisz Várnában is, Tolbuchinban is, Veliko Tir­novóban is... sorolták őket! Megtudtam: a második világ­háború előtt mindössze 12 szín­ház volt Bulgáriában. Ma negy­vennyolc van. Minden megye- székhelynek van állandó színhá­za. 1979-ben összesen 10 627 előadást tartottak 4 588 000 né­ző előtt. ♦ Tizenöt évvel ezelőtt jártam először a tengerparton. A ten­gerpart akkor is 378 kilométer hosszú volt, a nap akkor is 2600 órán át sütött, a tengervíz só­tartalma akkor is igen alacsony volt, a partvonal festői, nem vol­tak ragadozók, a strandokat fi­nom homok borította. Csakhogy akkor a külföldi turisták száma a félmilliót sem haladta meg. 1974-ben már közel négymillió külföldi kereste fel a gyönyörű bolgár tájakat, fürdött a tenger­ben, élvezte a bolgárok ven­dégszeretetét. Mindezekhez meg kellett te­remteni a feltételeket: szállodá­kat, kempingeket, moteleket, benzintöltő-állomásokat, étter­meket, utakat... Az utak akkor is jó minőségű­ek voltak. Építésükhöz sok kézi munkaerőt használtak. Ma már kinőtték ezeket az utakat. Óriá­si terv megvalósításába kezdtek. Korszerű gépláncokkal épül a Hemusz, a Thrákia, a Fekete­tenger autósztráda. A hetedik ötéves tervben összesen még csak 190 kilométer autópályát építettek, de a mostani ötéves tervben már száz kilométert ad­nak át évente. És milyen uta­kat! Hegyeket fúrnak keresz­tül, ahol kell nyolcszáz méteres hidat építenek a folyón, 128 méter magasan a csillogó víz fölött. Suhant velünk az autó­busz és mi újságírók egymás­közt cserélgettük az információ­kat. E munka nagyságát szá­momra ez a mondat bizonyítot­ta a legjobban: „A Vitinya csúcs alatt 1160 méter hosszú lesz az alagút. Egyik irányban. Mivel autópályáról van szó, a másik irányban is lesz. * Arra a kérdésre: hogyan él­nek a bolgár emberek? — azt tudnám egy mondatban vála­szolni: körülbelül úgy, mint mi. Hasonló az életük, az életszín­vonaluk a miénkhez. Ugyanúgy ingyenes az orvosh-ellátás, mint nálunk. Orvosi ellátottság te­kintetében Európában a máso­dik helyen állnak. A diákok egészen a gimnázium befejezé­séig ingyen kapják a tanköny­veket. Régebben sok volt a mo­torkerékpár az utcákon, most autókkal zsúfoltak a városok és a falvak. Náluk is gond a lakás, annak ellenére, hogy 1956 óta egymillió-egyszázezer lakást építettek. Rengeteg az új ház falun és városon egyaránt. So­ha ekkora lakásépítkezés nem volt Bulgáriában, a nagyváro­sokban mégis gond lakáshoz jutni. A falvakban ugyanakkor lakóépület-felesleg mutatkozik, mert a dinamikus iparfejlesztési politika következtében az utób­bi években csaknem kétmillió ember költözött a városokba. E gondok a fejlődés gondjai. A megoldásukhoz megteremtet­ték az erős szocialista gazdasá­gi alapot. Az eddig felsorolt té­nyek, adatok is azt mutatták: van mire építeniük jelenüket, jövőjüket. * Bakó szüle azt mondta annak Idején, olyanformák, mint mi vagyunk. Igaza volt. Még a múltjuk is hasonílt a miénkhez. Őket is tépte a balsors, ők is megszenvedék a múltat és a jö­vendőt. Ők is rászolgáltak a víg esztendőkre, hisz kemény mun­kával teremtették meg a boldog jelen és a boldogabb jövő alapjait. SZALAI JÁNOS A bolgár parasztok régi vágya teljesült. Közös gazdaságokba tömörültek, új életet kezdtek. Karandzsovába megérkezett a „ traktor.

Next

/
Thumbnails
Contents