Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
1981. december 13. NÉPÚJSÁG 5 Ahány falu, annyi törvény Hivatalosan december 21-én köszönt be a tél. Ekkor van ugyanis az úgynevezett téli napforduló, amikor pontosan egyforma hosszúak a nappalok és az éjszakák. Ettől kezdve már hosz- szabbodni kezdenek a nappalok: december<ÉÍ2-én már — ahogy a régi mondás tartja — egy kakaslépéssel megnő a nap. Ez egyik oka annak, hogy évezredek óta erre az időpontra esnek a különféle vallások legnagyobb ünnepei, amelyeken már az új esztendőt, az érkezéséről halk „előrejelzést" adó tavaszt, a tavasznak a tél felett aratott diadalát is ünnepelték. Egy XVI. századi feljegyzés szerint valóságos farsangi mulatozássorozat, úgynevezett „regölőhét" divatozott etájt falvainkban. A népszokások téli sűrűsödésének, összetorlódásának azonban más oka is van. Kedvező feltételeket teremtett éhhez a hagyományos falusi életforma, a mezőgazdasági munkák téli szünetelése is. Több idő jutott ilyenkor szórakozásra, s még egyes, erre az időre eső társasmunkák — fonó, tollfosztó, disznóölés — is valóságos mulatságszámba mentek. Ebbe az időszakba esett bele az esetleg új helybe álló béresek, gazdasági cselédek szilvesztertől vízkeresztig tartó rövid „évi szabadsága”, s a sokhelyt megtartott „béresból" is. A „régi" faluban a téli népszokáskörnek a karácsonnyal vetélkedő ,,jelesnap"Jja volt a Luca nap. A régi mondás, „ahány falu, annyi törvény”, Luca napján sajátos értelmet kapott. Félelmek, tiltott, ajánlatos és „jövendölő hatású” cselekmények kényszere gúzsolta ilyenkor a falu népét. A néprajzi gyűjtés — melyet hivatásos szakemberek és önkéntes segítőik ma vállvetve végeznek — egyik célja, hogy minél többet megmentsen a „kulturális önellátásra" kényszerült régi falu kollektív színjátékszerű szokásainak sokszínű elemeiből, költői szövegeiből, dallamaiból, táncaiból, viseletéből és hangulatából. Az ilyenfajta néprajzi gyűjtőmunka eredményeit részben a művészeti tömegmozgalom és a népi iparművészet tudja jól felhasználni feldolgozó munkájában, részben pedig a néprajztudomány számára szolgáltat e gyűjtés összehasonlító vizsgálati anyagot. A ma még összegyűjthető néphit- és népszokás-hagyomány Keletről hozott honfoglaláskori hitvilágunk töredékeit is őrzi. A Luca-székről „meglátható" boszorkányok szarvai és bagolytollai az egykori keleti sámánok fejdíszének emlékeként kerültek ebbe az egyébként nyugati szomszédainktól kölcsönzött népszökásba. Luca-napi szokások (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Századunk elején Koppány- szántón elmairadhatatlan volt □ „ikottyolás” és más szokás is. Az idős tamásiak is emlékeznek hasonlókra. A kisiskolás fiúk magukban vagy pajtással párosán végezték Luca napja n, a. kottyolást. A gyermekeket előző hé ten. valamelyik „nagybátyai’ készítette fel erre a szokásra. ILucci napján azután hajnalok hajnalán a kis fiú szülői ébresztésre kiugrott az ágyból, néhány átmos, tétova mozgás után, gyorsan kimosta szemeit, anyja segítségével hamar magára húzta bélelt kékbársony nadrágját, felkapta kis csizmáit, belebújt a bársony dolmányába' és fejébe nyomta báránybőr sipkáját. Nyakába akasztotta a pad 'karján lógó vászon iskolatarisznyáját. Hátraszaladt a félszer mellé, a száradásra! felállított naprafor- gászár-kévéhez, 3 rövidebbet kivett belőle. Ezeket magához véve a kiskapuban már rá várakozó, hasonlóan felszerelt pajtásával esőben, hóban, sárban', cuppogva elmentek a kijelölt házhoz. A kiskapun belépve két szárat o kiskert kerítésének támasztva hátrahagytak, egyet kézbe véve, megálltak a pitvarban o konyhaajtó előtt Megkérdezték: Szabad kottyol- ni? Szabad válaszra a megnyitott ajtón belépve, illedelmesen köszönve levették a sipkájukat. Mire o háziasszony biztató, kedveskedő szavaira: tegyétek fel süvegeteket! Sipkájukat feltették fejükre és a kemence szélén álló olajos mécs Világánál a Dadozatra fektették a napraforgószárat, arra. ráültek, majd hangosan rákezdték a versre: Megjöttünk hajnalra kelve Luca köszöntésére. Luca fekszik ágyában Az őrző angyalával. Gyere Luca., menjünk, Menyországot nyerjük el ! Hó mi aztat elnyerjük örök boldogok leszünk. Kitty-kotty, kitty-kotty, Majd hajnal lesz, Majd megvered (virrad) Keeteknek (kendteknek) any- nyi iifcmonya (tojása) legyen, mint az égen a csillag! Most ismétlődik a „Kitty kotty-..” vers, „Keeteknek annyi „kakasa, tikja, gércéje (jérce) legyen., minit a réten, a fűszál. Kitty-kotty... Keeteknek annyi disznaja, mat laca legyen, mint a vízfolyásban a homokszem I Kitty-kotty™ Keeteknek annyi marhája legyen, mint az ürögl pusztákon a gulyában! Kitty-kotty™ Keeteknek annyi lovai, csikója legyen, .mint Uzorán o ménesben! Kitty-kotty... Keeteknek annyi juha legyen, mint tavaszi égen a bárónyföl- hő! Kitty-kotty...” Néha még figurás kívánságokat is mondtak, hogy akkora legyen. a szalonnájuk, mint a paj- taikapu. Ezután a gazdaasszony megszórta a kottyolókat szemes kukoricával vagy árpával. Majd átadta nekik az ajándékot: diát, aszalt gyümölcsöt, egy réz kétfiilérest, esetleg nikkel 10 vagy 20 fillérest, ami már nagy pénz volt, mert 10 fillérért Já- nos-kenyeret lehetett venni, 20 fillérért pedig koszorúfügét, vagy narancsot. Távozóban a hátrahagyott két napraforgószárral másik házhoz mentek. A gazdaasszony pedig az otthagyott szárral a tikálban megkurkálta a „tikokat", hogy valóban jó tojóik és jó kotlák legyenek. Luca napján a „fehérnépek" azaz a lányok, asszonyok nem mehettek-másik házihoz, be sem engedték őket, nehogy elvigyék a szerencsét De ha valaki mégis besurrant egy másik házhoz, akkor „csávás”-ba I (moslékosdézsa) mártották szoknyáját Egyébként otthon, ültek, csak fejtettek és nem varrtak, nehogy bevarrják o „tikok fenekét”. Másik szokás az volt hogy a család legöregebb férfitagja Luca napját megelőző este, lefekvés előtt kiment a. ikaputu. szárhoz (kapudúc), azt megfaragta egy kicsit, a tűzhelyről vett faszénnel keresztet rajzolt rá, szentelt vízzel meghintette, hogy a gonoszok e háznak ne árthassanak. Szólás-mondás volt errefelé, hogy „Lucától kezdve egy .kakaslépést női o nappal hosz- sza.” Ez a koppányszáhtói mondás világít rá, hogy ezek o szokások ősrégiek lehetnek, hiszen az ó-.naptár szerint volt Luca napján legrövidebb a nappal és leghosszabb oz éjszaka., DR. ROPPAN JÓZSEF Tolnai Lucák Az óesztendő vége leié szinte egymást érik a jeles névnapok, ünnepek, s a hozzájuk kapcsolódó népszokások. Luca- napon tilos volt varrni, fonni, mosni, sütni, mert ellenkező esetben Luca bajt hoz a házra. Egyesek arra ébredtek, hogy kiskapujukat összecserélték a hetedik szomszédéval. Ilyesféle dolgok manapság is megesnek, legfeljebb nem falunyi, hanem ennél nagyobb méretekben. No és az is előfordul, hogy egyszerű szürke munkanapokon módjával dolgoznak, néha annyira lassan, kényelmesen, lomhán és piszmogva, hogy azt az egykori Luca-szék készítők is megirigyelhetnék... Fotó: Bakó lenő A bonyhádi SZTK-épület. Építését tavaly kellett volna befejezni. A műszaki átadás a múlt héten zajlott le. Január végére elkészülnek a szerelési munkálatokkal és ha minden igaz, februártól már betegeket fogadhatnak. Az állatkórház laboratóriumát két évvel ezelőtt kezdték építeni Szekszárdon. Lealapozták, aztán egy stop miatt leállt. Most azt tervezik, hogy földréteget tesznek az alapokra és füvesítik. Egyelőre nincs kilátás az építkezés folytatására... Szekszárd, Hunyadi út 1—3. 1978. december 15-én kezdődött nyolc lakás átalakítása. Három nappal ezelőttre, csütörtökre tűzték ki a műszaki átadás időpontját. Három év lakásátalakításra kissé soknak tűnik. Illetve még valami: a beköltözés várható időpontja a hiánypótlási jegyzék hosszúságától függ. A Sió motel terveit 1976-ban készítették. Azóta épülget. Állítólag áprilisban már fogadja a vendégeket. A paksi fal. Ez a deszkakerítés nagyon régen elvette a járdát a gyalogosoktól Paks főutcáján, már jóval az irodaház építése előtt. Érthető az emberek türelmetlensége, a másik oldalon gödrös és csupa sár a járda, tehát „merülés” nélkül nem lehet járni a város főutcáján.
