Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-12 / 265. szám

1981. november 12. A^ÉPÜJSÁG Bemutatjuk a Bajor Gizi Színészmúzeumot „Ami a színészből megmaradt” „A múzeum létrehozásában az vezérelt bennünket, hogy pályatársainkkal, akik előttünk jártak, a maguk idejében fény­lő csillagok, néha sarkcsillagok voltak a nemzeti kultúra egéns ne menjen el nyomtalan az idő hajója” — így ír Gobbi Hilda a színészmúzeumról most megjelent útikalauz előszavá­ban. A „szép nagy ház”, amelyről egykoron Déryné álmodozott, ma ott áll Budapesten a XII. kerületben, a Stromfeld Aurél utca 12. szóm alatt, egy szép, nagy parkban. Szinészmúzeum hangulatos környezetben, gyö­nyörű helyen. — Ez a villa valamikor a tragikus körülmények között el­hunyt nagy színésznőnek, Bajor Gizinek adott otthont — mu­tatja be a múzeumot dr. Cen- ner Mihály színháztörténész, aki maga is részese volt az itt kialakított ,,színháztörténet”-i világ megszületésének — Gob­bi Hilda, aki rendkívüli módon rajongott Bajor Giziért, szorgal­mazta szívvel, lélekkel ennek a múzeumnak a megteremtését. Ö mondta: „Ne engedjük el­veszni azt, ami a színészből megmaradt”. A múzeum több szakaszban nyílt meg. Az első megnyitóra 1952-ben került sor. Az akkori múzeum még mindössze négy szobából állt. A többi részben még a hajdani Beyer család — a mű­vésznő testvérének rokonai — laktak. Bajor Gizi ebédlőjét és nap­pali szobáját rendezték be mű­vészszobának eredeti bútorok­kal és az utolsó szerepéből szár­mazó, az Ármány és szerelem Lady Millfordjának jelmezével. Ma itt még egy jelmez látható: Cleopátróé. A földszinten lévő másik két szobában, miután Bajor Gizi mindig is nagyon szerette a társaságot, még két nagy nevű művész, Márkus Emília és Já­szai Mari relikviái láthatók. Azóta ezt a földszinti részt tovább bővítették újabb három szobával és a loggiás folyosó­val, mert a hajdani barátnő, Baráth Irén, aki ugyancsak itt élt a villában, váratlanul meg­halt. A négy szoba berendezé­sét meghagyták az első elkép­zelések alapján, az újonnan megnyitott múzeumi helyisége­ken viszont huszonnyolc színész és színésznő osztozik ma. Olyan rangos egyéniségek, remek mű­vészek, mint Somlay Arthur, Tí­már József, Uray Tivadar, Tő­kés Anna, Gombaszögi Frida, Törzs Jenő, Rátkay Márton, Ód- ry Árpád, Sugár Károly. Foly­tathatnánk a rendkívül előkelő nevek sorolását... — Fotók, szerepek, relikviák! Huszonnyolc színészcsaládot mozgósítottak az ügy érdeké­ben. De nemcsak fényképeket láthatnak a betérők. — Igyekeztünk lehetőleg mi­nél több emléket idehozni a régen lebontott Nemzeti Szín­ház megmentett darabjaiból: díszítőelemeket, konzolokat, csillárokat. Más színházak is adtak, amit tudtak. Főleg a Madách Színház és a Vígszín­ház — mondja dr. Cenner Mi­hály. Az összegyűjtött színészemlé­kek között jó néhány érdekes­ség is található. Így például Jávor Pál özvegyétől egy fest­ményt kapott a múzeum. A festő a színészt Petruchió sze­repében ábrázolja, de egyúttal egy forradalmár szerepében is. A képet ugyanis néhány perc­cel a németek megérkezte előtt, a második világháború ideje alatt, átfestették... De nem egészen, mert arra már nem volt idő! így a festmény történelem lett! Végezetül mutassuk be a lá­togatóknak az emeleti részt, ahol sokáig diplomaták laktak, s ezért késett az egész épület birtokbavétele. Új fejezet kezdődött a szí­nészmúzeum életében. A tele­vízióban beolvasott kérelem nyo­mán fantasztikus mennyiségben érkeztek a legkülönbözőbb kül­demények, ajándékok, képek, relikviák, függönyök, képkere­tek és ki győzné felsorolni, mi minden. Megszületett a múzeumi emelet. A földszinten főleg sze­mélyi emlékek halmozódtak fel szép számmal, fent műfajok szerint elrendezett szobákba nézhetnek ma be a látogatók. Az első a rendezők, a tervezők és a színigazgatók szentélye: a második azoké a „kortárs mű­vészeké”, akik 1949-től nap­jainkig játszottak a színpadon. Itt található Várkonyi Zoltán, Latinovits Zoltán, Básti Lajos, Kiss Manyi, Dómján Edit, Dar­vas Lili és több más jói ismert, nemrégen elhunyt művész képe. Az „operett-terem" a magyar operett történetét kíséri figye­lemmel Blaha Lujzától Honthy Hannáig... És itt található a „félmúlt" szoba azon művészek számára, akik a századfordu­lótól kezdve a második világ­háborúig játszottak színhá­zainkban, mint például Prielle Kornélia, Petőfi Sándor egykori jegyese, aki századunk elején még élt... S ott van közöttük néhány nagy név, mint Rákosi Szidi, Lehotay Árpád, vagy a híres Góth házaspár. Aztán két kis szobába toppa­nunk be. Az egyikben a ma­gyar kabaré történetének híres alakjaival találkozhatunk, kezd­ve Kondor Ernőtől egészen Komlós Jánosig... A másik szo­bácskábán a magyar politikai színház fejezetei kelnek életre: a régi Thália Társulattól egé­szen a „száműzöttek színházá­ig”, az OMIKE-ig. / — S végezetül van még egy beépített folyosó, ugyancsak kiállítási tárgyakkal. És egy elő­adóterem is — fejezi be tárlat- vezetését dr. Cenner Mihály. A Bajor Giziről elnevezett múzeumot 1981-ben nyitották meg a nagyközönség számára. Sz. B. Szovjet lapokból SZOVIETUNIO A második világháború me­netét megfordító első nagy üt­közetre, az 1941 őszétől 1942 tavoszáiq tartó moszkvai csatá­ra emlékezik Zs. Taratuta had­történész, A Tájfun hadművelet kudarca című cikkében. Az 1606. évi Bolotnyikov-paraszt- lázadás emlékét idézi fel az egyik legszebb Moszkva-kör- nyéki műemlékegyüttest, Kolo- menszkojét bemutató összeállí­tás. A messze évszázadoktól napjainkig bontja ki Tobolszk történetét a lap. Az Ódon erőd, új fellegvár című képes riport a hajdani kereskedő- és kézművesközpontot mint virág­zó mai nagyvárost, a nyugat- szibériai iparvidék egyik gócát mutatja be. A nemzetiségi kultúra küz­delmes létrejöttéből ad ízelítőt a Tatárföld nagyszínháza című írás, mely arról szól: miként alakult ki néhány évtized alatt a tatár dráma-, opera- és ba­lettművészet, s milyen szerepet játszott ebben a Kazanyi Mű­szó Dzsalil Opera és Balett­színház. A takarékos és magas mű szaki színvonalú technológiák egyike a porkohászat, amelyről nemegyszer írt már a folyóirat. Ezúttal tekintélyes nyugat­európai cégek véleményét is olvashatjuk a szovjet ipar eme ágának fejlettségéről. A magyar tárgyú oldalakon a MTESZ tisztújító közgyűlése alkalmából három Szovjetunió­ban végzett szakemberről ol­vashatunk, akik munkájukban is, társadalmi tevékenységük­ben is hasznosítják szovjet kapcsolataikat. Vissza hatezer évet címmel a Berettyóújfalu-környéki ása­tásokról magyar és szovjet ré­gészek nemzetközi viszonylat­ban sokat ígérő felfedezése'- ről készült tudósítás LÁNYOK,ASSZONYOK Sok érdekes, színes olvasni­valót kínál a Lányok, Asszo­nyok novemberi száma. Képes összeállítással emlé­kezik meg a lap Eugénie Cot­ton asszonyról, a nemzetközi nőmozgalom kiemelkedő egyé­niségéről, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség első elnökéről, születésének 100 évfordulója alkalmából. A magyar győztesek című cikk beszámol arról a ragyogó sikerről, amelyet magyar diá­kok értek el a IV. nemzetközi orosz nyelvi diókolimpiáp Moszkvában. A 15 fős magyar csapat tagjai összesen 8 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzér­met nyertek. A Te meg én című rovatban ezúttal mindenkit közelről érin­tő témáról esik szó. A cikk cí­me: Őrizzük meg a szerelmet! Jurij Orlov a moszkvai 1. szá­mú Orvostudományi Egyetem pedagógiai és orvospszicholó­giai tanszékének vezetője. Hosszú évek óta tanulmányoz­za a szerelemnek és a szere­tetnek a mai családban betöl­tött szerepét, erről beszélgetett a lap munkatársával is. Az olvasók megismerkedhet­nek az ősi latgaliai fazekas­mesterség mai folytatóival, a lett keramikusokkal; színes be­számolót olvashatnak egy ki­váló moszkvai dolgozókból álló delegáció magyarországi élményeiről; helyszíni beszá­moló ismerteti a XII. moszk­vai nemzetközi filmfesztivál eseményeit és a magyar ver­senyfilmek sikerét. L. Jefimov cikke Lili Majszuradzéval is­merteti meg az olvasókat, aki magyar szerzők műveit, többek között Örkény István és Jókai Mór írásait fordítja grúz nyelv­re. Elbeszélés, mese, divatrovat, kedves, humoros állattörténe­tek, a mellékletben kézimunka­leírások és ételreceptek, ke­resztrejtvények várják az olva­sókat. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom novem­beri számában közli Vlagyimir Jeremenko Zápor napfényben című kisregényét. Jeremenko regényének hőse mérnökből lett író, aki holtpontra jutván az életben és az alkotásban, visszatér ifjúsága színhelyére, abba a városba, ahol mérnöki pályáját kezdte, s ahol később íróvá lett. A régi barátaival és volt szerelmével való találko­zásai nyomán fény derül a múltban elkövetett hibáira, ar­ra, hogy önmagában jelenték­telen dolgok hogyan lehettek mégis végzetes hatással a maga és a mások életére. Szembe kell néznie azzal is, hogy vajon az írói pályá-e az ő hivatása? A szerencsés hős­választás eredményeképp Je­remenko egyszerre szólhat a mai szovjet humán és műszaki értelmiség gondjairól, a fővá­rosi és vidéki ' életformákról, a karrierről és alkotó munká­ról, a háborús nemzedék és az új generáció viszonyáról. A Próza rovatban olvasható Szavva Dangülov örvény cí­mű elbeszélése is. Viktor Gyelpugovtól három rövidebb elbeszélést közöl a lap. Mindhárom témája a máig élő múlt, volt katonák vissza­emlékezése a Honvédő Hábo­rúra, a katonaéletre. Tyelpu- gov kisprózájának erőssége az események életszerű megeleve- nítése, a köznapi ember ele­ven, tömör nyelvének megszó­laltatása. A lap Líra rovatában Eduar­dos Miezelaitis, Robert Rozs- gyesztvenszkij, Alekszej Szur- kov és Makszim Tank egy-egy verse olvasható. Két nyelven közli a folyóirat Magyarorszá­gon kevéssé ismert, finomhan- qú költő, Vszevolod Rozsgyeszt- venszkij egy versét is. szputnyik A folyóirat novemberi szá­ma nyitóanyagként A fegyver­kezési verseny és a háborús fenyegetés ellen címmel Usz- tyinov marsall írását közli. Dmitrij Usztyinov, a Szovjet­unió marsallja, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, n Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere cikkében ismételten hangsúlyozza, hogy a szovjet állam legfontosabb célja a béke megszilárdítása. Emellett a szerző a többi között meg­állapítja: „Az amerikai impe­rializmus a világ minden tér­ségére kiterjeszti csápjait. Ez magában foglalja a Szovjet­unió és szövetségesei bizton­ságának közvetlen fenyegeté­sét. Ezt a fenyegetést példáz­zák a lengyelországi esemé­nyek, ahol a belső ellenforra­dalmi erők tevékenysége mel­lett jelen van az imperializ­mus rosszul álcázott beavatko­zása is." Mihail German Szólj, forra­dalom! című tanulmányával emlékezik meg a Szputnyik a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójáról. Szibériai és távol-keleti írók műhelyeibe kalauzol el a Nap­jaink történelme című irodalmi riport. A Költészet lapjai felcím alatt Joszif Nonesvili grúz köl­tő verseit közli a folyóirat, SzU lágyi Ákos fordításában. Valerij Povoljajev elbeszélé­sének címe Északi álmok. A lap egy humoreszket kö­zöl Jól betanította címmel. Szerzői: Nyikolaj Jelin és Vla­gyimir Kasajev. A Szputnyik-könyvespolc Alekszandr Zsityinszkij sci-f! kisregényét Kheopsz és Nofre­tete címmel kínálja az olvasó' nak. A Tudomány és technika cí­mű rovatban egy varázslatos növekedés-serkentőről Lev Csernyenko cikke tájékoztat, amelyben a többi között szó esik egy négykilós szőlőfürtről és a dinnye nagyságú paradi­csomról. „Csodálatos káprázat" — így nevezte egy francia Kelet­kutató a görög-baktriai művé­szetet. Szovjet tudósoknak a világon elsőként sikerült tudo­mányosan is bebizonyítaniuk, hogy a baktriai művészet nem káprázat, hanem valóság. Nagy Sándor nyomdokain címmel erről ír a lapban Anatolij Be- logorszkij Kelet-kutató. A világon végigsöprő nosz­talgiahullám sok vonatkozás­ban elérte a Szovjetuniót is. Rigában például, Lettország fővárosában, már több eszten­deje működik a régmúlt idők gépkocsijait kedvelők klubja. Ez idő alatt a klubtagok több mint. 150 egyedi gépkocsit újí­tottak fel. A különleges klubot Vjacseszlav Proszkura mutatja be Vadonatúj régiségek című írásában. A Sport rovatban ezúttal a női műúszásról olvashatunk. So­kak számára ez a sportág még ismeretlen, de az 1984-es olim­piai játékok programjában az újdonságnak számító női mű­úszás már szerepel. Noha ez a sportág a Szovjetunióban még gyerekcipőben jár, a külföldi szakértők szeriint a szovjet spor­toló lányok máris joggal re­ménykedhetnek, hogy bekerül­nek a legjobb tíz 'közé. A folyóiratban ezúttal is megtalálható a szokásos Ka­rikaturista mosolya, a Naptár, a Fejtörő és két pályázati fel­hívás. Az egyik „A békéért, a biztonságért és az együttmű­ködésért" címmel plakátpályá­zatot hirdet, a másik ugyan­csak nemzetközi jellegű: Az APN Sajtóügynökség társadal­mi, kulturális, tudományos és egyházi intézményekkel karölt­ve, ázsiai és afrikai országok hasonló szervezeteivel közö­sen, valamint magánszemélyek támogatásával megalapította a Kelet nagy tudósának, Abu Ali Ibn Szína (Avicenna) em­lékére létrehozott nemzetközi díjat és alapítványt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents