Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-12 / 265. szám
1981. november 12. tíÉPCUSÁG 5 Építőtábor Lelkesedés nélkül? FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Abszurd rock Dolók-Saly Róbert és a KFT ■Hazai popzenei világunk aránylag könnyen behatárolható irányzatai között ez ideig még nem találkoztunk azzal a kifejezési formával, amit az irodalom, o színház és a képzőművészet már jó ideje az eszköztárába fogadott. Ez aiz abszurd. iNem kell hozzá sem milyen képesség, hogy a fiatalok különböző rétegeinek gondolkodásához, ideáljaihoz és értékítélet-alkotásához igazított (azokat meghatározó?!) stílusokat felsoroljuk., Ez o 'lista, a ha-' zaii popzenei élet egészének megítélése szempont jóból talán felesleges is. Az ellenben már nem, ha a fiatalok egy olyan új irányzattal találkoznak, amit nem elég csak lagymatagon végighallgatni, döngölni rá öttől tízig. Az „abszurd rock” megértése igényel bizonyos fokú műveltséget. A nyári tánc- és popdailfesz. tiválon mutatkozott be a K(or- átolt) iF(elel'ősségű) T(ársaság) nevet viselő csoport. Fesztiválsikerüket ismerjük. így természetes, hogy telt ház vártai a KFT-t — november 10-én, kedden — a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központiban. A kísérő énekesek - Ács Enikő, Dolák-SaJy Róbert és Bódy Magdi — korrekt műsora után a közönség a „feltérképezés” izgatottságával várta a KFT-t. Az együttes egyaránt meghökkentette és elgondolkoztatta ci mindvégig a imái jelenségekkel foglalkozó abszurd dali- szövegeivel, műsorának színpadi koreográfiájával a fiatalokat. Ez pedig: erény. — szűcs — Fotó: Kapfinger A Hanság lecsapolása régen volt. Az építőtáborok körülményei egyre jobbak. Állítólag valahol az országban fürdőmedencét építettek a diákok számára. A már hagyományosán táboroztató állami gazdaságok, termelőszövetkezetek előnyben vannak azokkal, akik csak nemrég kezdték kialakítani a táborhelyet. A KISZ KB ugyanis minden évben a befutott tábori jelentések ismeretében ellenőrzi, hogy lehet-e oda az idén is gyerekeket — bocsánat: középiskolai tanintézeti hallgatókat — küldeni. Ha az előző évben kifogásolt helyzet nem változott — volt már ilyen — a következő évben nem engedélyezik a tábort. Jelentősen megnőtt a diákok jutalmazási kerete, is. Mégis mi a helyzet? Az, hogy évről évre nehezebb a keretszámot teljesíteni. A megyék ugyanis az előző év tapasztalatai alapján vállalnak, ezt követően a KISZ KB megyei keretszámokat határoz mecj és dönt arról is, hogy a diákok hol fognak dolgozni. A régi keretszámot nemcsak nehéz, hanem nem is lehet teljesíteni. Csökken a vállalkozók létszáma a szervezés egyre nehezebb Az újságíró is volt középiskolás, építőtáboros is. A kukorica- címerezés volt a kedvencünk, mert azt igazán nem lehet nehéz munkának mondani. Szüretelni már kevésbé szerettünk, de annak meg legalább volt látszata. Az biztos, hoav gazi közösség csak munkában alakulhatott ki és ki is alakult. Szépek voltak a kéthetes tábori szerelmek, bármennyire is tilos volt az ilyesmi annak idején. Ma már igazán elárulhatom, hogy ki is szöktünk esténként a szívszacjgatóan romantikus randevúkra. A többség odabent „falazott". Elmúlt a két hét, elmúltak a szerelmek. De nemcsak társainkat, a tanárainkat is a munkában ismertük meg. Osztályfőnökünket azért nem kedveltük különösebben, mert ilyenkor is hosszas és unalmas prédikációkra ragadtatta magát a szocialista munkaerkölcsről. Odavoltunk viszont a lelkesedéstől az orosz tanárunk láttán, akrnek a kedvéért még a hegyet is elhordtuk volna, nemhogy a ládákat, amikor megjelent a táborban, hóna alatt két hatalmas „családi dinnyével”. fin «■■■ Kiss Istvánné, a szekszárdi városi népfrontbizottság titkára, a szekszárdi egészségügyi szakközépiskola volt tanára, tíz éven át a táborban töltötte a nyarakat. — Mitől lehet annyira szeretni az építőtábort, hogy már tíz nyarat áldozott rá? — Ezt annak nem lehet megmagyarázni, aki még nem csinálta. Ha ehhez megszállottnak kell lenni, akkor az vagyok. Hihetetlenül nagy nevelési lehetőség, és itt nemcsak a munkára nevelésre gondolok. A táborban ismertem meg igazán a tanítványaimat. Remélem, hogy én is tudtam nekik adni, de az biztos, hogy annyi szere- tetet kaptam tőlük a táborozás alatt, amennyi egy életre erőt adhat. Nehéz és kemény munka, de sikereim — ha voltak — az építőtáborhoz kapcsolódnak. Mindennek tudtam örülni, a gyerekek munkájának, a gazdaság eredményeinek, a jó tábori szellemnek. Mert egy építőtábor demokratikus közösség, ha a táborvezetőség jól csinálja a dolgát. — Miként lehetne összehasonlítani a tíz évvel ezelőtti tábort a maiakkal? — Van változás, az biztos. Ma kevésbé kezdeményezőek a gyerekek, jobban kell őket lelkesíteni, mint tíz évvel ezelőtt, de meggyőződésem, hogy ha van tábori fegyelem, értelmes munka és jól szervezett szabadidős programok, akkor csodát lehet művelni velük. Szeretnek dolgozni, ha látják az értelmét. Azt hiszem, a szülők túl féltik a gyerekeiket. Nem merik, vagy nem akarják őket a fizikai munka szeretetére nevelni. Ma az a legnagyobb öröm számomra, hogy azok a fiatal pedagógusok is ott vannak a táborvezetőségekben, akik annak idején diákként velünk kezdték. Török Mária, a megyei KISZ- bizottság titkára töpreng, hol is lehet a hiba? Végiggondolja, és nem egyedül, hanem a megyei KISZEDizottság tagjaival — testületi üléseken is —, hogy mit is lehetne javítani, hol kellene változtatni? Sorolja a körülmények változásait. Ma sokkal jobb a szülők anyagi helyzete, nem keli építőtáborba menni ahhoz, hogy eljusson a gyerek a Balatonhoz. Ma a külföld út konkurrál az építőtáborral. Talán a középiskolákban nem szervezik jól a munkát? Az is igaz, hogy ha elmennek a diákok dolgozni, egy hónap alatt megkeresik a következő hónap nyaralására a pénzt. Bár ma már az éoítőtáborban is lehet keresni, ha lelkiismeretesen dolgoznak. Elpuhultak a fiatalok? Ez nem így van, hiszen a Tolna megyeiek mindenütt helytállnak, visszavárják őket. Az is biztos, hogy a diák, mielőtt döntene, megnézi hova kell menni, mi ott a munka. Eddig az volt a kifogás, ne legyen zárda az építőtábor, most már vannak koedukált táborok is. A rossz példákat sem lehet általánosítani. Abban maradtunk, hogy a oedagógusok és az iskola KISZ-bizottságok tehetik a legtöbbet az építőtábori mozgalom érdekében. A szőlészet például nem nélkülözheti a kampánymunkát vál laló diákokat. Az eset nem a megyében történt, „csak" a diákok voltak Tolna megyeiek. Dolgoztak másfél hétig a tűző napon, munkájuk, fegyelmük ellen nem volt kifogás. A fiatal á'■'azatvezető lelkesedik, hiszen telepítettek, lehet még gépesíteni, de nem mindent. Már épül a sportpálya, feljegyez minden kívánságot és a táborozóknak a nap minden szakában elérhető. A második hét közepén üzemi fórum, az igazgató nem ér rá, jön a főkönyvelő és mások, közöttük a társadalmi szervek vezetői. A diákok kérdeznek, a gazdaság vezetői válaszolnak. És egyszer csak a főkönyvelő egy kérdésre azt mondja, hogy nekik a fő cél a nevelés, az iskolák támogatása. Csupán a fiatalok érdeke lebeg a szemük előtt. Éppen csak azt nem mondja, hogy kész szívesség az egész, mert nem éri meg a gazdaságnak építőtábort fenntartani. A fiataloknak eddig nem ezt mondták, és ők is ölvasnak újságot, eszük is van, tudják, hogy szükség van rójuk és munkájukra. Az biztos, hogy a hátralévő napokban nem buz- gott bennük a lelkesedés. Zentai Andrással, a szekszárdi Garay Gimnázium igazgatójával is megbeszéltük a helyzetet, a társadalmi és családi változásokat. Az építőtábor helyét és szerepét az iskola életében. Nem kampánymunkában végzik, szeptemberben iskolái értékelés van, amikor a legjobbak igazgatói dicséretet is kapnak. Céljuk, hogy minden diók legalább egyszer eljusson az építőtáborba, jövőre a szakközépiskolások is el tudnak menni, sikerült úgy intézni a nyári gyakorlatot. A szülők sincsenek a tábor ellen. A legtöbbet a rossz példák ártanak. A fiúk Biatorbágyra biztos nem mennek többet, mert ott legutóbb „tábori körülmények" uralkodtak. A bólyi jó tábor, de tavaly visszaküldték a diákokat egy hét után, mert „elfogyott" a munka. Ellenpélda Bogyiszló, ahol ősszel az almát szedik. Nyilván a jó szervezésnek is köszönhető a gyerekek munkája mellett, hogy az idén is jók voltak az eredmények. Nyolc nao adatai ismeretesek, ez idő alatt a napi teljesítmény átlag 90 forint volt, a legjobb három osztály tanulói pedig 130 forint felett kerestek. Volt viszont az igazgatónak egy elgondolkodtató félmondata. Csak sejtés, hangsúlyozta. A létszám csökkenése és a lelkesedés minőségének a megváltozása mögött az is lehet, hogy „ma nem divat lelkesedni”. Pedig az építőtábori mozga- fom az, amiért lehet és érdemes lelkesedni és másokat is lelkesíteni. IHAROSI IBOLYA „Fontos, hogy tudjunl újítani” Lassan húsz esztendeje dolgozik Heisler András a Bonyhádi 504-es Ipari Szakmunkás- képző Intézetben, mint műszaki szakos tanár. Ez az első munkahelye, ahol már a kezdet kezdetén megbízták, ő pedig lelkesen vállalta a KISZ-tanácsadó tanári megbízást, s jeíenleg is szorgosan tevékenykedik ezen a poszton. Munkája elismeréseként november 7-én kapta meg az Ifjúságért Érdemérmet. — Igaz, hogy a hetvenes évek elején nem én voltam az iskola KISZ-tanácsadója, de ennek e1- lenére az ifjúsági munkában akkor is részt vettem, rendszeresen konzultáltunk az ifjú kollégával, aki akkor átvette tőlem ezt a munkát. Segítettem neki elkészíteni a munkaterveket, társa voltam a vetélkedők, politikai oktatások rendezésében. Csakúgy, ahogy enaem segítenek kollégáim, szinte mindannyian a tantestületből. Vallom. sőt bizonyítékaim is vannak rá, hogy az ifjúságpolitikai munkát csak úgy lehet jól végezni, abban úgy lehet jó eredményt elérni, ha azt nem egy ember irányítja. Ezért érzem azt, hogy az én mostani kitüntetésem egyben a tanári karé is — Az ön személye körül már- már legendák keringenek az iskolában. Például arról, hogy a diákok egyként követik, ha társadalmi munkát, vagy bármilyen akciót szervez. Sőt, nem egyszer előfordult, hogy egyikmásik tanuló megkérte, addig feltétlenül vállalja ezt a funkciót, amíg ő végez. — így igaz. Büszke is vagyok rá, hogy a gyerekek nagy bizalommal vannak irántam. A lányok gyakran olyan problémákat beszélnek meg velem, amit még a szüleiknek sem mondanának el. Előfordult, hogy Heisler András három osztálynak volt a főnöke. Idén egy osztálya van: a harmadéves női szabó tanulók. Ebből az osztályból választották meg annak idején a KISZ-bizottság titkárát, s ugyancsak közülük hárman bizottsági tagok. — És ez egyáltalán nem véletlen, mert elsőtől kezdve formáltam a gyerekeket, igyekeztem mindannyiokat bevonni a mozgalmi munkába. Magas. 97,6 százalékos diákjaink szervezettsége: kétszázhatvanon KISZ-tagok, az első osztályosok pedig négy Kilián-körben dolgoznak. Az 504-es Ipari Szakmunkás- képző Intézetben tizenhét ifjú szocialista brigád dolgozik a versenyszabályzatnak megfelelően. Nagyon jó tanulmányi eredményt produkálnak, sportolnak, maguk tartják, illetve hallgatói a oolitikai oktatásoknak, sokat olvasnak, igyekeznek Heisler András balesetmentes munkát végezni és szívesen végeznek társadalmi munkát. Heisler András vezetésével és tervei alapján a diákok parkosították az iskola udvarát, ami még most, a késő őszi időben is nagyon szépen mutat. — Magam részéről nagy pártfogója vagyok az ifjúsági brigádmozgalomnak — mondja a KISZ-tanácsadó tanár — hiszen itt alapozzuk meg a felnőttek körében folyó szocialista munkaversenyt, és a fiataloknak az ahhoz való viszonyát. — Kap-e rendszeres anyagi elismerést azért a munkáért, amit gyakran munkaidőn túl is végez, s gyakoriak a szombat délutáni és a vasárnapi programok. — Heti hat óra munkaidőkedvezményt kaook. Hogy ebbe belefér-e a társadalmi megbízatásom összes tennivalója, soha nem számítgattam. Nem is érdekes. Viszont az, hogy több kitüntetést, elismerést kaptam már, az nekem sokat jelent. Elismerik a munkámat mindenütt, ami a legfontosabb: itt, a kollektíván belül is észreveszik, hogy dolgozom. Ha a KlSZ- b.zottságunk kap dicséretet, akkor nekem is gratulálnak. Ez sokat lendít aktivitásomon, ten- niakarásomon. S egyelőre nem szándékozom lemondani erről a funkcióról. Addig csinálom, amíg vannak érdekes elképzeléseim, amíg tudok újat nyújtani a kollektívának. Ebben a munkában az a fontos, hogy tudjunk újítani. — hm—gk — Bencze Csaba, a trombitás iMag ya ro rs zág zene i skolá i bain 2700 trombitás tanul. Az ő számúikra rendezték meg a második országos Lubik Imre trombitaversenyt, amelynek döntőjére Zalaegerszegen ikerült sor. A szekszárdi Liszt Ferenc zeneiskola három trombitást nevezett a versenyre, közülük Bencze Csaba jutott a döntőbe és ő is nyerte a versenyt. Bencze Csaba tizenöt éves, műszerész ipari tanuló. — Hummel Esz-dúr tromibitávé rsenyét játszotta Csaba — mondja Pecze István trombitaművész, a szekszárdi Liszt Ferenc zeneiskola tanára, Csaba mestere. — Csodálatosain, hibátlanul. iBencze Csaba Mázaszászvá- roa lakik, most azonban Szek- szárdon kollégista, öt évvel ezelőtt kezdte fújni a hangszert, akkor még a máza szászvári úttörőzenekarban, A szekszárdi zeneiskola tanítványai egyre több sikert érnek el, ami bizonyítéka az Itt dolgozó zenepedagógusok áldozatkész, lelki ismeretes munkájának. Igaz, ekkora sikert még egy alkalommal sem könyvelhettek el, de az elmúlt években már többször is közel álltaik hozzá. — Egyelőre abban állapodtunk meg Csaba szüleivel, hogy a fiú szerezze meg a szakmát, s majd később meglátjuk, mi, hogyan történik — mondja Pecze István. — Annyi azonban bizonyos, hogy februártól a Szekszárdi Big Band első trombitása lesz a fiú, s ezt tehetségének, szorgalmának köszönheti. — Voltak kötelező és szabadon választott versenyszámok, én inkább az utóbbit fújtam szívesebben — meséli Csaba, — Nem, arra nem gondoltam, hogy megnyerem a versenyt, csak jól akartam szerepelni. A mester, Pecze István bízott a sikerben még a verseny előtt. Ismeri jól a fiú képességeit, hiszen több mint két éve tanítja a trombita „bűvölésére”. Bencze Csabát a versenyeken mindvégig Lányi Péter, a szekszárdi tanítóképző főiskola zenetanára kísérte zongorán, s nem kis mértékben neki is köszönhető a szép siker. — A Hummel trombitaverseny a Zeneművészeti Főiskolán diplomadarab. Csa'bai úgy adta elő, ahogy a főiskolát végzők sem különben — mondja Pecze István. — A zsűri az előadás után meg is tapsolta tanítványomat. * Csaba a szakmunkásvizsga után szeretné megszerezni az Mester és tanitványa érettségit, majd elvégezni o tanítóképző főiskolát. Persze addig még sokszor, nagyon sokszor kell gyakorolnia, sokat kell tanulnia. 'De ahogyan tanárai ismerik, terveit, valóra váltja. sárközi Fotó: Bakó
