Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

1981. november 1. iRrÉPÜJSÁG 9 A feketetói vásáron A szigorú román határőrök egy kézlegyintéssel elintézték a vámvizsgálatot, amikor meghal­lották, hogy Feketetó az úticél. A háromnapos híres vásárra úgysem vinni érdemes — ezt ők is tudják —, inkább hozni. Hogy mit, azt bizony nehéz fel­sorolni. A Sebes-IKörös itt megszelí­dül, félkörbe futó partján sű­rűn egymás mellett a vásáro­zók, előttük földön portékáik. Van itt minden. Értékes széki, hímzett párna és díszes falvé­dő, fehér színű, barna mintájú révi korsó, és a jellegzetes cir­mos román irhabunda is. Még alig van reggel, de már javában áll a vásár. A gyanút­lan nézelődőnek meg-megrán- gatják a kabátujját: „Nincs va­lami eladó?” Míg ez rácsodál­kozik, hogy mi lenne, már dug­ják is orra alá a kalotaszegi selyemszállal-gyönggyel kivar­rott blúzokat, kötényeket. Ha ez nem kell, van más. Odakia­bál egy asszony, vállán átal- vető tarisznyával sétálgató fér­jének, és az már hozza a mé­retre szabott búzakék, gránát­gombos bujkát, de ha ez se jó, akkor már kínálja is az egysze­rű, barnászöldes posztókabátot. A cserepeseknek egész soruk van. Különböző méretekben sor­jáznak a kék mintás köröndi bokájok és a nagyhasú kotyo­gás aratási korsók, hozzá falra való tányérok. Amott falvédők, szőttesek. Alkudozni lehet, sőt kell, mert a nem idevalósinak csillagászati árakat mondanak, ami aztán idővel (csak ki kell várni), a felére, sőt a negyedé­re csekken. Aki ezt nem szokta, azzal bizony megfizettetik az „iskolapénzt”. De nem vásár a vásár evés- ivás nélkül. A mi gyomrunknak, orrunknak furcsa ízű, szagú hurkák, kolbászok kaphatók, sőt műanyag tálkákban édes töltött­káposztát is árulnak. Körös­körül állva tömi magába ro­mán és magyar ember egyaránt az ételt, issza rá a sört. Van, aki a családra is gondol, és újságpapírba csomagolja a for­ró, zsírtól csöpögő kolbászokat. Az idő már délutánba hajlik, csitul a vásárlókedv, s kezde­tét veszi a szórakozás. Muzsi­kus cigányok játszanak a mi fülünknek kissé szokatlan dal­lamokat tölcséres hegedűn, s jósolnak tenyérből boldogságot. A néznivalónak se vége, se hossza. Nemcsak a mutatvá­nyosokon lehet ámulni; a ki­csiny völgyet körbeölelő hegy eddig szikrázó zöldje most mé­regzöldre vált, a Körös kavicsos fövenyén ülve pihennek a vá­sárosok. Lassan megbomlik a sűrűn egymás mellett árusítók sora. A megmaradt portékát elrak­ják, zsákba, tarisznyába, talán holnap, holnapután még ez is elkél. Az utakon kocsik, szeke­rek, gyalogosok. Az arcok elé­gedettek. Jó dolog a vásár. ORAVECZ ÉVA Innen lehet népviseletbe öltözni Imct a korsóhegy, lehet válogatni Hátha ez is kell valakinek... Köröndi fazekasok és portékájuk Lengyelország Az ellátás gondjai Immár vagy egy éve, hogy a Len'giylelbirsizáigról tudósító cik­kek íilillusztrááiájáuil, olyat* fotók szolgálnak, amelyeken üres élelmiszerboltok vagy az üzle­tek ellőtt kanyargó végtelen so­rok vaaindki. Valóban, a len­gyel gazdasági és politikai vál­ság' egyik központi problémája éppen az éHeimiisztereiátóis, il­letve pontosabba«* fogalmazva az élelimiiiszerhitíny. Hogy mii is okozta, a lengyel élelmiszerboltok szinte teljes kiürüléséit, arra nehéz röviden válaszolok miivel nem egy ok­ról van. szó. Tény az, hogy a jelenlegi, szinte katasztrofális helyzet kialakuld sóink „alapja” az a végzetesein elhibázott gazdaságpolitika, amelyet, az elírnák évitiizedbeni folytattak az országiban — különösen, az ólellimiiiszerga zd aság területén. Ismeretes: a> lengyel mezőgaz­daságii -terület vagy nyolcvan százalékán, alasony gépesített- ségű tönpebiiirtokákon gazdál­kodnak. (Az átlagos birtok- nagyság 5 hektár körül1 van.) Korábbam nem szorgalmazták a mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezését, de ugyanakkor nem részesítették megfelelő támoga­tásban az egyéni parasztokat sem. Hozzájárulit a mezőgaz­daságii válság kiallktuiáisához a valóságtól, elszakadt felvásár­lási és fogyszltóí árrendszer .is. Mindehhez járult az élelmiszer­ié dolgozó ipair elhibázott fej­lesztési stratégiája — a törpe­birtokok mellett nagy élelmi­szeripari kombinátokat akartak létrehozni, s eközben, bezárták a heilyii: 'kisüzemeiket. Végül, s nem utolsósorban a megelőző három évben, igen kedvezőtlen volt a mezőgazdaság számára az időjárás Lengyelországiban, Nyilvánvaló, hogy az egyéni kisgazdaságok a kedvezőtlen természeti körűiményekkel, szem­ben is kevésbé elilenáHóalk vol­taik. Az utóbbi egy év további visszaesést hozott az élelmiszer- termelésbeni. Ennek okai töb­bek között a mezőgazdasági gépek, alkatrészek, üzemanyag, a műtrágya, és a. takarmányok hiányában, keresendők., vala­mint az éra. „Pairoszt Szolidari­tás” létrejöttében. Ez a szerve­zet, amely minit érdekvédelmi csoportosulás jött létre, végső soron az áruvilsszatairtás és a feketepiac fedőszervévé lett. A felvásárlás fellendülését akadá­lyozza természetesen az is, hogy a parasztok alttól tarta­naik: a termékeikért kapott pénzért nem jutnak a boltban a kívánt cikkekhez. Az élelmi- szer-feildaigozás, az energiater­melés akadozásai, a munkaidő csökkenése és a romló terme­lési fegyelem midiit nem halad megfelelően.. Az elmúlt, eg.y évben. Len­gyelországban a. pénzkibocsá­tás nagymértékben meghaladta az árufedezetet. (Ennek oka elsősorban, ó Szolidaritás mér­téktelen: bérköveteléseiben ke­resendő.) A pénzfelesleg — a váiltozaltltainul irreális árrendszer mellett — ai féktelen, felvásár­láshoz vezetett Kiürülteik a boltok, s a. kormányzat kényte­len. volt szinte minden közszuk- ségJetiii cikkre bevezetni a jegy- rendszert. Ma jegyre árusítják a. húst és húskészítményeiket, a lisztet, darát, rizst, vajat, ola­jat, cukrot, csokoládét, a. sze­szes Hálóikat, cigarettát, ká­vét, mosóport és a, szappant is. (Az élelmiszereknek, tisztítósze­reknek és élvezeti ailkkéknék mindemellett széles, feketepiaca van.) A kormányzat elkészítette az alapvető1 élelmiszerek átemelé­sére vonatkozó tervét. Ezt több szalkászban. — teljes és rész­leges kárpótlás méljett bonyo­lítanák te. Első szakaszban ra­dikálisan. emelték a kenyér, a lihszKtfé lék és a, péksütemények árát. Ezután a. cigaretta drái- gulllt. Következő, szalkbszbain. ke­rül sor a tej és tejtermékek ár­emeléséire.. (Ma. egy liter tej felvásárlási ára. a bolti ár négy­szerese!) LengyeH.ansZágbam bíznak ab­ban., hogy a. kedvezőbb gabo­natermés, a. jó culkorrép'ahoza- moki, a, nyáron, betakarított és feldoilg'ozo.tt gyümölcs- és zöld­ségfélék1 megjelenése némileg enyhíthet o piaci1 feszültsége­ken. A hústermelés fellendülése azonblan még egyelőre nem várható, jelenleg o jegyre járó adagokat sem képesek bizto­sítani. Aligha kétséges azonban, hogy az étellmiisze.rpioc csak akkor noirmalllizóiládhaí, ha kö­vetkezetesem végrehajtják, az árreformot, s megindul a: me­zőgazdáság é® élelmiszerter­melés fellendítését célzó kor­mányprogram. A lengyelek szalmáira is mind világosabb, hogy mindez osalk a politikai stabiiizádiá körülményei között tehetséges. MIKLÓS GABOR A fegyvermesterek művészete A p’lovdlvi vadászati világki­állításon nagyon: sokam keres­ték föl a- bolgár vadászfegyve­rek -történetéit bemutató pavi­lont. A kiállítás megrendezésé­hez olyan. tekintélyes intézmé­nyek nyújtottak segítséget, mint o Kulturális Műemlékeik Országos Intézete (ahol a ki- áiMlításirai került tárgyak’ közűi több mint négyszázat restau­ráltok éis konzerváltak), a. Bol­gár Tudományos Akadémia Archeológiái és Etnográfiai Mú­zeumai és 24 vidéki múzeum. A kiállítás együk .része törté­nelmi ismertető jellegű tárlat­ból állt, amelynek keretében solk-solk, régi voidászjelenetekét ábrázoló eredeti rajz került be­mutatásira* aninalk bizonyíté­kául; hogy a bolgár földeken, a vadászatot már az ősidőkben is űztek. Például' az egyik észak-bulgáriai' (Vraca melletti) barlangiban, a. Magarában, olyan, őskori rajzóit találtak, amelyen kivehető, hogy oz ős­ember milyen vadászfegyvere­ket használt. Az első bolgár birodalom fővárosának, Veliki Preszlávnaik a. várfalaim meg­maradt ra jzaik arról, tan ú skod- nalk, hogy a. X. században kap­ják* nyilaik és a ponyvái szol­gált vadászfegyverként. Nerm vitás, hogy a legna­gyobb érdékllődést az eredeti vadászfegyvereiket b e mutató részlegi váltotta, ki. A tehetsé­ges fegyvenmesterek kezei által díszített, évtizedek nemzedéké­nek tenyerében: kifényesedett régi fegyverek a kultúrtörténeti és műszaki örökséig igazi min­taképei. A patinás fegyverek láttáin az ember akaratlanul is felidézte a múltat, azt az időt, amikor, Poajé francia, utazó szenin-t, a szliveni fegyvermeste­rek munkáját az egész Oszmán birodalom értékelte, sőt, Kis- ázsiábain, Kurdiisztánbain, a Kaukázuson és Perzsiában is állták, a versenyt, a- francia fegyverekké! szemben.--------------------------------------------;--------------------------------| A szliveni fegyvermesterek munkáját az egész Oszmán biro­dalomban nagyra értékelték .Szjlivenen kívül; fegyvergyártó műhelyek voltok Gálbrovában, Szófiáiban', Su menben* SzillBzt- rában, Vi,dinben, Szamokovba.n, Plovdivban és másutt. A régi fegyvereket rendszere­sen felújítják A XVII—XIX. százaidban bol­gár földön gyártott fegyverek közüli- a kiiáltítóisoini bemutatás­ra kerültek: az „Isziliivaoe” tí­pusú kovapuslkák* a XVII— XVIII. században készült fliilrn- ták és a, szliveni vékony pus­káik, a XVIII—XIX. századi, mintegy 2 méter hosszú „Bal­kán” típusú kovapuslkák, ame­lyeket lőporrall és kanóccal mű­ködtettek. A fegyvereken kívül nagyon szép berakáisos és gaz­dagon, díszített vadászkések, tőrök’, lőpor- és tölténytartókiés egyéb vadászati felszerelések is bemutatásra, kerültek. A régi fegyvereik arról be­szélnek, hogy a múltban. Bul­gária fontos szerepet töltött be a népek közötti kulturális és műszaki árucserében, és élénk kereskedelmet folytatott a szomszédos onszágáklkaL Természetesen* a ikiólllítás anyagában utalás történt a korszerű vadászfegyverek nagy választékára, is. NIKOLA ANGELOV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents