Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-11 / 264. szám
1981. november 11. u ÍniHPÜJSÁG ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A közterületek tisztasága Németh Antaltól Majosról érkezett a levél: „Ingatlanom és a szomszédos terület között szintkülönbség van, igy esőzések alkalmával az árokban folyó viz a pincémben és mellékhelyiségekben talál helyet magának. A tanács évek óta nem tartja tisztán az árkot, ugyanakkor a lakók egy része sem akar hallani arról, hogy azt kitisztítsa. Igaz ugyan, hogy korábban az árok az út másik felén húzódott, de járdaépítés miatt a lakók áthelyezték a mi oldalunkra, beleegyezésünk nélkül. Most pedig úgy fogják fel, hogy az nem ő előttük van, 160 méter hosszúságban azt én vagyok köteles tisztítani. Éveken keresztül csináltam is. 1980. tavaszán azonban a pincémben lévő burgonya 80 centiméteres vízben állt, s a nyúlketreceket, valamint a tápot több mint félméteres víz öntötte el. Száz- nyolcvan nyulam elpusztult az „áradás” következtében. Ezekből okulva ősszel egy ötméteres árokszakaszt kibetonoztam. Igy a pincém már nem áll vízben, de a mellékhelyiségek sajnos igen. Kérdéseim: miért nem lehet a közterületet tisztán tartani? Jogos-e részemről az árok feltöltése, illetve eltüntetése a falak mellől, esetleg visszahelyezhető-e az árok eredeti helyére?” A választ a bonyhádi Városi Tanács műszaki osztályának vezetője, Sebestyén Lajos adta meg: ,,A helyszíni szemle időpontjában, 1981. november 3-án a pincében és a lakóház mellék- épületében korábbi vízbetörésre utaló nyomot nem találtam. A melléképület egy oldalon nyitott, padlóvonala magasabban van, mint az udvar, ezért ott 40—60 centiméter mélységű víz még nagyobb mennyiségű víz betörése esetén sem alakulhatott ki. A csapadékvíz-elvezető árok áthelyezése az úttest ellentétes oldalára műszakilag indokolt volt, az a műszaki osztály egyetértésével történt. Az árok feltöltésére, ismételt áthelyezésére lehetőség nincs. Az új nyomvonal kialakítása Németh Antal jogos érdekét nem sérti. Köszönetét mondok Németh Antalnak, mert felhívta a figyelmemet az utcában kalakulóban lévő illegális szemétlerakó helyre, a tiltott szennyvizkivezeté- sekre és az árok egy részének eliszaposodására. A település köztisztaságának fenntartásáról szóló tanácsrendelet értelmében — az adott területen — az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) köteles gondoskodni az ingatlan előtti járda- és útszakasz állandó tisztán tartásáról, a folyókának a lefolyást akadályozó anyagoktól való megtisztításáról. A hiányosságok megszüntetésére intézkedtem, a végrehajtást ellenőrzőm. Ha intézkedésem nem vezet eredményre, akkor a többség érdekében, kényszerítő eszközhöz kell folyamodnom. Bízom abban, hogy a tiszta, kultúrált környezetet óhajtók és azért tenni akarók példamutatása — jogi kényszer nélkül — cselekvésre készteti az utca valamennyi felnőtt lakóját.” A kerékpárkerék és a „nyolcas” Egyik tolnai olvasónk írta: „A férjem augusztus 13-án vásárolt egy kerékpárt, de nem sokáig tartott az örömünk. A hátsó keréken egy „nyolcas” alakú deformálódás keletkezett. Férjem a hátsó kereket behozta Szekszárdra, a szolgáltató szövetkezethez, ahol kifogásolták, hogy miért nem az egész kerékpárt hozta. S akkor megállapították, hogy az abroncs ferdülése csak úgy következhetett be, hagy nekimentünk valaminek, vagy nehéz tárgyat vittünk vele. Mondták, hogy ők igy a kerékkel nem foglalkoznak, egyébként is miért nem néztük meg, hogy mit veszünk. .. Kérdem én, hogy nekem kell megállapitani, hogy mikor rossz egy kerékpár? És ha már igy van, vegyek egy új kereket?” Panaszosunk levelét a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet elnökének, Pálinkás Istvánnak küldtük: „A szerviz részére kiadott ga- raciális javításokkal kapcsolatos rendelkezésekben kötelezően előírják, hogy a szerviz csak komplett járművet vehet át javítás céljára. Ezt a jármű garanciapapírja is tartalmazza, melyet az ügyfél tudomására hoztunk, tfe a panaszos ezt sérelmesnek találta. Ezek után dolgozónk a kereket megvizsgálta és megállapította, hogy a keréken oly mérvű deformálódás, .nyolcas' van, hogy azt gyári meghibásodásnak minősíteni nem lehet. A kerékabroncson olyan sérülési nyom volt látható, amelyből erőszakos külső behatásra lehet következtetni. Ezek után közöltük a panaszossal, hogy a kereket garanciális javításra — ezen indokok alapján — nem vesszük át, egyben közöltük azt is, hogy fizető javítás esetén a kereket megjavítjuk. Ezt a panaszos nem vette igénybe, azzal az indokkal, hogy akkor minek van a garancia." Lesz-e sífelvonó? Varga Gyula Szekszárdról tette fel a kérdést: „Azt hallottam, hogy Váralján, illetve Sötétvölgyben sífelvonókat fognak készíteni. Kérem, hogy válaszoljanak erre: valóban igy van?” A Tolna megyei Testnevelési és Sporthivatal elnökének, Her- czig Gábornak továbbítottuk a kérdést: „A Váralján és a Sötétvölgyben tervezett sífelvonó felállítására 1981. során anyagi okok miatt nem kerül sor. A sífelvonó elkészítésére a gyártóval előzetes tárgyalások történtek, de a pontos elkészítési határidők még nem rögzítettek." Telefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK w Utitársamw a kalapos pontosan, hogy előbb a kését Már nem emlékszem ajánlotta-e tel a kenyérszeléshez, vagy pohárral kinált, amikor üvegből akartam inni, a lényeg, hogy az első adódó alkalommal a szolgálatkészségével teremtett kontaktust a beszélgetéshez. Elmondta, hogy egy rokonát látogatta meg Szlovákiában, hogy számára mindennapos dolog átlépni az országhatárt, s mert meglehetősen sokat utazik, bizonyos praxisra tett szert az utazáshoz szükséges tárgyak tekintetében, még egy termosz teát is hozott magával, szívesen megkínál, ha megszomjazom. Akkor még nem érzékeltem, hogy egyfajta bírálat, vagy inkább Ítélet lappang a pergő mondatok mögött, elnéző ítélet ugyan, de megfellebbezhetetlen Ítélet rólam, aki nem hordok magamnál bicskát, s üvegből iszom a sört. Semmit nem szabad vásárolni a vonaton, figyelmeztetett az útitársam, ami pedig a sört illeti, ő egészen egyszerűen képtelen lenne meginni, talán egy kortyot sem tudna lenyelni belőle, vagy ha igen, ha kényszerítenék rá, hát bizonyosan rosszul lenne tőle, mert szeszes italt egész életében nem fogyasztott. Esküszöm, derültem rajta, persze csak magamban, hiszen nem akartam megsérteni, de azért kibukott belőlem, hogy nekem néha a pálinka is jólesik. Félre ne értsen, kapott a szón, s hosszú perceken át arról beszélt, hogy neki kizárólag az alkoholistákról van meg a véleménye, s egészen természetesnek tartja, hogy mások, akik nem olyanok, mint ő, egy-egy pohárral alkalomadtán lehajtanak, legyen az bor, sör, vagy pálinka, neki magának is van égy nagyon jó barátja, aki mindig bort iszik ebéd után, s természetesen semmi kifogása sincs az ellen, hogy például a szlovákiai rokonai szeretik a sört, ami ott ugyebár sokkal olcsóbb, mint nálunk. Ha jól emlékszem, az árakról esett szó ezek után, útitársam a fülke többi utasát is igyekezett bevonni a beszélgetésbe, ami persze jobbára abból állt, hogy ő beszélt. Kezdtem sajnálni a pasast, akiről rövidesen megtudtam, hogy kalapos, hogy a kalaposmesterséget még a háború előtt sajátította el, s hogy ma is kalaposboltja van. Külsőre egészen jelentéktelen alak volt, s érzékelhetően kedvét lelte abban, hogy figyelnek rá, s arra gondoltam, hogy talán nem is a rokonok kedvéért utazik oly gyakran Szlovákiába, hanem azért, hogy útitársai legyenek. Amíg a kaiaposmesterség révén szerzett tapasztalatairól beszélt, például arról, hogy szerinte a fejméret mennyiben függ össze az észbeli képességekkel, vagy a jellembeli tulajdonságokkal, még érdekeltek is a szavai. Pedig az ezzel kapcsolatos történeteit is nagyon unalmasan adta elő, nem tudok mást mondani: ennek a kalaposnak kifejezetten tehetsége volt ahhoz, hogy unalmas legyen. Valamiféle szuggesztiv unalom árad belőle, az egyik semmitmondó mondatot szinte lélegzetvétel nélkül küldte a másik után, miközben hol az egyik, hol a másik útitársára nézett, s bármelyikük is próbálta egy-egy megjegyzéssel félbeszakítani, az egészen más témában is azonnal otthon volt, azonnal volt mondanivalója, véleménye. Igy van, uram, mondta ilyenkor, de hallgasson ide! És jött a következő történet, amiből rendszerint kiderült, hogy ő, a kalapos, igazán tisztel és becsül mindenkit, aki rászolgál erre, de el nem tudhatjuk képzelni, hogy milyen emberek élnek ezen a világon, nevezetesen, olyanok, akik meg tudnák fojtani egymást egy kanál vízben, aztán olyanok, akiknek semmi sem szent, meg olyanok, akik a csillagot is lehazudnák az égről, és igy tovább, egészen az olyan emberekig, akik egyszerűen kibirhatatlanok. Egy idő után alvást színleltem, de rövidesen azon kaptam magam, hogy a kalapos hangjától csukott szemmel sem tudok elszabadulni, hogy képtelen vagyok a saját gondolataimba, ábrándjaimba menekülni, hogy kínban és tehetetlenül figyelek. Az semmi, uram, mondta a kalapos és úgy éreztem, mintha egyenesen hozzám intézte volna a szavait, holott vélhetően á közvetlen szomszédom volt az áldozat. Az semmi, uram, ezt hallgassa meg, hallottam ismét, és nekem figyelnem kellett, mert ha hiszik, ha nem, feszültséget teremtett bennem a lenyűgözően ostoba szóáradat. A múltkor bejön hozzám a boltba egy illető, mesélte élvezettel a kalapos, bejön, forgolódik, bizonytalannak látszik, megkérdezem tőle, hogy miben segíthetek. Erre azt mondja, hogy törülközőt szeretne vásárolni, én meg udvariasan elmagyarázom neki, hogy ez kalaposbolt, nem árulok törülközőket. Értik, kérem?! Láthatta a kirakatban a kalapokat, nincs is más a kirakatomban, csak kalap, mégis el kellett neki magyarázni, hogy törülközőket kalaposboltban nem árusítanak. De még nincs vége! Fél óra múlva megint bejön. És törülközőt kér! Türelmes ember vagyok, finoman, halkan elmondom megint, hogy ez kalaposbolt, törülköző nincs, nem tartunk, nem árulok. Mit mondjak, uram! Úgy kellett magamat visszatartanom, hogy ne kiabáljak. De mit tehet ilyenkor az ember? Tudomásul veszi, hogy ilyenek is vannak, el sem tudják képzelni, hogy mennyien. De várjanak! Nem fogják elhinni, ugyanez az illető, ugyanaznap, még zárás előtt megint bejön! Nem akartam hinni a szememnek, amikor benyitott. Látom, hogy nincs egyedül, mert most a feleségét is magával hozta, várok tehát türelmesen, pedig elhihetik uraim, pattanásig feszültek az idegeim. És az illető ekkor ismét ugyanazt kérdezi, mint délelőtt, hogy nem árulok-e törülközőt! Hát idefigyeljen, uram, mondom neki, de higgyék el, majdnem szétrobbanom a méregtől, és mégis sikerült nyugodtnak maradnom, ön, uram, mondom neki, most van itt harmadszor. Kétszer már elmagyaráztam önnek, hogy ez kalaposbolt, törülköző nincs, nem tartunk, nem árulok! Uraim! Én ilyen emberrel életemben nem találkoztam. Mert most jön a java! Mit gondolnak, ki volt másnap az első vevőm?! Ugyanez az illető! És úgy jött be, úgy nézett körül, mintha soha nem járt volna a boltomban. Tessék parancsolni, mondom neki udvariasan, mert kiváncsi voltam, hogy van-e mersze még egyszer azt kérdezni, hogy árulok-e törülközőt. Hát megkérdezte! Csikós törülközőt kért, kéksárga csikósat, nekem meg, gondolhatják, uraim, abban a pillanatban elborította az agyamat a vér, megfogtam ezt az illetőt, nem vagyok egy erőszakos ember, de odavonszoltam az ajtóhoz, és úgy kilöktem a boltomból, hogy ott terült el az utcán. Most mondják meg, uraim, nem volt igazam?! ami ezután következett, csaknem A r*ÖVld szünetben, felröhögtem. Arra gondoltam ugyanis, hogy kinyitom a szemem, és a kalaposnak a lehető legártatlanabb érdeklődéssel a következő kérdést teszem fel: végül is miért nem adott ennek az illetőnek kék-sárga csíkos törülközőt? Kinyitottam a szemem... a nyitott ablak mellett gyors egymásutánban rohantak felém a táviróoszTopok... ránéztem a kalaposra... és nem mertem kérdezni semmit. A Kisalföldi Állami Gazdaság asztalosüzemében a napi munkán kívül az ügyes kezű mesteremberek faragott bútorokat készítenek. Munkájukban a táj népművészetét elevenítik meg, termékeiket a szövetkezeti kereskedelem hozza forgalomba. A szociális ottho- nokról és szociális in- tézetekről szóló ko- fábbi jogszabályt mó- Vjtúyp.V/Mdosítja az egészség- ügyi miniszter 13/1981. (X. 16.) EüM számú rendeleté, amikor kimondja, hogy a tanácsi felügyelet alá tartozó szociális intézmény esetében a szociális intézményi áthelyezésre, illetőleg a gondozás megszüntetésére vonatkozó javaslatot, kérelmet az intézmény székhelye szerint illetékes városi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervéhez, illetőleg a járási hivatalhoz kell megküldeni, amely határozattal dönt az áthelyezés, illetőleg a szociális intézményi gondozás megszüntetése kérdésében. A pénzügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter 35/1981. (X. 16.) PM—KkM számú rendeleté a mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatásról szóló korábbi jogszabályt módosítja és akként rendelkezik, hogy a vállalat a mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttevékenysége után • különbözeti termelői forgalmi adó visszatérítésben, valamint a termékek mezőgazdasági eredetű alapanyagtartalma után export- támogatásban részesül. Megjelöli a rendelet az exporttámogatás és forgalmi adó visszatérítés együttes mértékének felső határát is. Mindkét jogszabály a Magyar Közlöny 1981. évi 62. számában jelent meg. A kistermelők állattartására szolgáló épületek és építmények elhelyezési feltételeinek megállapításához adott ki 7/1981. ÉVM—MÉM—MtTH szám alatt irányelvet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala. Az irányelv rögzíti, hogy a település állattartásra alkalmas, illetőleg arra fel nem használható területrészét helyi tanácsrendelet határozza meg és rámutat arra, hogy a tanács- rendeletben milyen követelményeket indokolt figyelembe venni, így — a többi között — azt, hogy az állattartás céljára szolgáló épületek elhelyezése során az egészségügyi intézmények, a gyermekintézmények (bölcsőde, óvoda, általános iskola), valamint élelmiszert előállító és vendéglátóipari üzemek telkének határától védő- távolságként mintegy 50 m-t indokolt meghatározni, de szükséges előírni az ilyen mellék- épületek, melléképítmények nagyságát és védőtávolságát a lakóépülettől, az ásott, vagy fúrt kúttól, a csatlakozó vízvezetéktől, a kerti csaptól stb. is. Aki tehát ilyen melléképületet, melléképítményt kíván létesíteni, indokolt, hogy mindenekelőtt a helyi tanácsnál érdeklődje meg a tanácsrendelet idevonatkozó előírásait. Az irányelv egyébként az Építésügyi Értesítő idei 26. számában olvasható. A Művelődési Közlöny f. évi 20. számában útmutató jelent meg az iskola által szervezett új rendszerű kedvezményes étkeztetés lebonyolításához. Az 1981—82. tanévtől ugyanis lehetőség nyílik a csak ebédet igénybe vevő tanulók iskolán kívüli — munkahelyi és vendéglátóipari üzemegységben történő — étkeztetésének megszervezésére. Az útmutató szerint az alsó tagozatos tanulók étkeztetését lehetőleg továbbra is a napközis ellátás keretében kell megoldani és arra kell törekedni, hogy az iskolán kívüli étkeztetési formát elsősorban -a 7. és 8. osztályos tanulók vegyék igénybe. Az étkeztetés megszervezése az iskola feladata, a vendéglátói étkeztetéshez pedagógusi felügyeletet kell biztosítani, az étkeztetés felügyeletét ellátó pedagógust pótlék illeti meg. A bolti kiskereskedelmi üzletek dolgozóinak felvásárlási érdekeltségéről szól a Belkereskedelmi Minisztériumnak a Kereskedelmi Értesítő ez évi 30. számában megjelent 4/1981. számú körrendelkezése, amely szerint a vegyes tevékenységű kereskedelem alága- zatban, az élelmiszer kiskereskedelem, a vegyes kiskereskedelemben, valamint a zöldség- és gyümölcs nagykereskedelem ágazatba sorolt vállalatok és szövetkezetek kiskereskedelmi hálózatában a termelőktől felvásárolt korai burgonya, zöldség és gyümölcs forgalma után jutalékot, prémiumot kell fizetni. A körrendelkezés megszabja a jutalom, prémium mértékét és a dolgozók közötti felosztásának módját is. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Fafaragók az asztalosüzemben ACZÉL GABOR
