Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-10 / 263. szám
1981. november 10. MÉPLkJSÁG 3 Sombereki panelszerelök Nem Andrássy Péter brigádja az egyetlen az országban, amely nap mint nap buszra száll, s oda-vissza két órát utazik, s a két óra utazás között nyolcat dolgozik. Talán még abban sem egyedülállók, hogy a tagok egyike-másika tiszteletet parancsoló harminc esztendőt töltött el egyugyanazon brigádban. Kezdték a kollektív munkát Pécsváradon, a kőbányában, majd folytatták Komlón vasútépítéssel, a Béta-bányához, aztán jött egy fordulópont, Báta, q csirketelep építése. Itt „kenyértörésre” került sor a tagok között. A pénz kevés volt, dönteni kellett, hogy ki jön Szek- szárdra dolgozni és ki marad. A harminctagú brigádból tizenöten vállalták az utazást, a tizenöt akkori brigádtagnak jó része ma is tag. Szabó László ' 'w ' ■■■■ Bogos Ferenc fejből tart névsorolvasást: — A négy Andrássy, Péter — ő a brigádvezetőnk —, János, Szilveszter és Vilmos, a három Ravasz — Jenő, Alajos és Imre —, Bóka Ferenc, Bánáti Ambrus, Szitás Vince, Kemény Mihály, Csoboth Antal és jómagam. A TÁÉV szekszárdi Béri Balogh úti lakótelepének építkezésén találkozunk egymással, mindenkin védősisak, ami előírás minden panelszerelőnek. A hatalmas daru gémje fölénk nyúl, a panelszerelők egymásután akasztják le a hatalmas elemeket róla. — Kilencszázhatvanhatban szereltem életemben először panelt — mondja Bogos Ferenc —, persze akkor még fiatal voltam, nem féltem semmitől. Azóta a szerelés itt van a kisujjamban, mindig tudom, melyik fal hova kerül. Ezen nem is csodálkozom, hiszen Bogos Ferenc és az Andrássy brigád többi tagja a megyeszékhely szinte valameny- nyi panelépületén dolgozott. A városban talán egy vagy két ház áll, ami nem az ő kezük munkáját dicséri. — A munka ilyentájt a legnehezebb, amikor sötétben indulunk dolgozni és sötétben érkezünk meg Somberekre. A csípős időben is ugyanúgy kell, hogy menjen a munka, mint máskor — mondja Szabó László. A brigádtagoknak nagyjából egyformán kezdődik a nap. Reggel háromnegyed ötkor ébresztő, megetetik a jószágokat, megmosdanak, bekapnak egykét falatot, aztán öt húszkor indul a busz. Egy óra utazás, aztán a munka. E házak a brigád munkáját dicsérik Ferenc Lőrinc — A nejem négy éve gyesen van, tízhónapos a fiam, négyéves a lányom — mondja Ferenc Lőrinc. — Van odahaza egy „hostel", hatszáznegyven négyszögöl, ott megterem minden, ami kell. Szabad időben azt munkálgatjuk. Szóba kerül a pihenés, a nyár. Az Andrássy brigád elaprózza a szabadságot, nyaralni nemigen mennek, azt mondják, van odahaza munka bőven. Bogos Ferenc volt az idén a Szovjetunióban, Tambovban. — Két hetet dolgoztunk kinn, ott is panelt szereltünk, ez amolyan tapasztalatcsere volt. Ott is így megy a munka, mint nálunk, csak egy-egy építkezésen jóval több ember dolgozik, így gyorsabban készül el az építkezés. Andrássy Szilveszter nőtlen, ötvennyolc óta tagja a brigádnak. — Minden évben elutazom valahova külföldre, tavaly a jugoszláv tengerparton, az idén Csehszlovákiában nyaraltam. A panelház második szintjén tartanak az építők, Ferenc Lőrinc magyarázza az építkezés mechanizmusát, mit hova kell szerelni, mi a funkciója a sok csőnek és kábelnek. — Megmondom őszintén, nagyobb a bizodalmám ezekhez a házakhoz, mint a saját otthonomhoz. Ez nem kártyavár, mint ahogy a sok hozzá nem értő mondja. Olyan stabil épületek ezek, hogy ilyen kevés van a világén. — Nyáridőben sem valami leányálom a munka — mondja Bogos Ferenc —, nappal a hőség, éjjel a szúnyogok miatt. A panelszerelők gyakran éjjel is dolgoznak, „meleg csákány- váltással". Az éjszakai műszakra délután fél háromkor indulnak a busszal és éjfélkor teszik le a „lantot". A brigádvezetővel nem sikerült a találkozás, éppen szabadságon van odahaza. így Bogos Ferenc mondja, sorolja a brigád kitüntetéseit. — Elnyertük a Kiváló Szocialista brigád címet, voltunk már többször is bronz-, ezüst- és aranykoszorús brigád. A brigádvezetőnknek van már miniszteri kitüntetése is, nekünk kiváló dolgozó kitüntetés, majdnem mindenkinek. Elismerik a munkánkat, pénzzel is, kitüntetéssel is. IMI ■ín Annak ellenére, hogy a panelszerelők munkája nem a legveszélytelenebb munkakör, az Andrássy brigádnál — szögbelépésen kívül — még nem történt baleset, ami természetesen a pontos és lelkiismeretes munkának köszönhető. Hosszú évek óta senki sem ment el a brigádból, csak ketten nyugdíjba. A brigád összeszokott, jól ismerik egymást. Még senkinek sem jujott eszébe elhagyni a brigádot, mindenki megtalálta számítását. S. J. Fotó: Bakó Raktárbázis I. Nem elég hatvanmillió forint Az élelmiszergazdaságban az utóbbi évtizedben olyan termés- __ eredményeket érnek el, hogy ősszel, betakarításkor rengeteg a gond. A termelésnövekedéssel nem bővült arányosan a raktárterület. 'Néhány jelentős raktárbázis épült a megyében, ezek közül kettőt tanulságképpen bemutatunk. * Oél-Dunántúlt látja el vetőmaggal a dombóvári Vetőmag Területi Központ. Több mint két évtizedes múlt áll már e vállalat mögött, s azt állapíthatjuk meg, hogy egyre tökéletesebben elégítik ki a gazdaságok 'növekvő igényeit — s az évek múlásával mindinkább előtérbe került az áru megóvásának, értékének, megtartásának kérdése. 'Pontosabban: a raktár hiánya hovatovább már a gazdaságok ellátásában is zavart okozhatott volna.. 'Ha ... INégy évvel ezelőtt kezdtek raktárbázis építéséhez. Bővítve a régi üzemet, három raktár építésére gondoltak, két kétezresre és egy ezertonnásra. A két-három épületet úgy tervezték a rendelkezésre álló területen elhelyezni, hogy azok részben kapcsolódjanak a meglévő tisztítóüzemhez, azaz, a feldolgozás folyamatos lehessen, másrészt pedig az iparvágányhoz is csatlakozzék. A vetőmag vállalat budapesti központjában elhatározták a raktárak építését, előteremtették hozzá a pénzt is, és keresték a legjobbnak ígérkező épülettípust. Találtak is olcsót, megfelelőt, ám abban az időben a nyéklád'házi betanelemgyár majdnem a csőd szélén volt, termékeit forgalmazni kellett, így utasították a vállalatot, hogy a iMEZÖPANEL épületelemeket vegyék meg, s abból építsék föl a dombóvári (!) raktárai. A megbízást e jelentős munkára a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatnak adták. A munkaterület adott volt, s a szerződések megkötése után megkezdődhetett az anyagok szállítása is. Előbb azonban a nagy beton testeknek megfelelő alapokat kellett készíteni... Elindították a kivitelezést, el a vonatokat Nyékládházáról, beton elemekkel. Egy elem 300x 130x25 centiméteres, gondolható, hogy egy vagonba csak hat- nyolc ilyen elemet lehetett tenni s azokat utaztatni az egész országon át... Hogy mennyi vagont vontak el más (éppen a záhonyi térségből), áruk szállításától1, azt nehéz volna összeszámolni. Az alábbiakból sejteni lehet, hogy nem kis szállítási és építési feladat volt. iKét ezerötszáz négyzetméter és egy ólig ezer négyzetméter alapterületű raktárról von szó. A 202-es ,JL" alakú épület tervezett költsége 4,55 millió forint volt, ténylegesen kifizettek érte 11,81 millió forintot. Az R 201- es épület — száz méternél hosszabb és ez is több mint öt méter belmagasságú, mint a 202- es - tervezett költsége 4,49 millió forint, a végösszeg 11,03 millió forint volt. A harmadik raktárépület még .nem készült el, de tervezett költsége 3,77 •millió forint volt - a végelszámolás majd jövőre lesz, de ha tíz millión belül maradnak, akkor nagyon jó lesz. 'És ha elkészül mindhárom raktár, akkor még több mint húsz kisebb munka elvégzésére kell vállalkozni valamilyen építő, vagy szere láváik: latnak. Úgy tűnik, ugyanis, hogy a négyéves kivitelezői munkát, melyet a TOTÉV abszolvált, felmondják, így például — többek között persze — hátra von a kerítés elkészítése, az olajléfejtő, több száz négyzetméter térbetonozása, a közvilágítás teljes befejezése, az iparvágány meghosz- szabbítása stb. A költségtételek a húszvalahány esetben igen változók, 37 ezer forinttól egészen 1,3 millióig, a többség azonban 200 ezer és félmillió között van. Szakái 'László területi igazgató rezignálton mondja, hogy mennyire belefásultak ebbe a raktárbázis-építésbe, hiszen jól tudják, hogy pocsékolás volt pénzzel, anyaggal, idővel, az ilyen 'MEZÖPANEL felépítése. De hát, központi utasításra történt minden. Most csaik annak örülnek, hogy a raktárak közül kettőt már használhatnak ... De! Ezek a raktárak sok tekintetben nem korszerűek. Példának okáért csak néhányat említsünk: az oldalfalakhoz nem lehet terményt önteni, tehát zsák nélkül, prizmában tárolni, mert a termény kinyomná a- nehéz betonfalúikat '(ül). A nagy magasságot nem lehet kihasználni munkavédelmi szempontok miatt sem, meg azért sem, mert ai rakatok alsó zsákjai, ha négy rakatot tennének egymásra, szétszakadnának. S magasabb rakáshoz újabb targoncákat kellene vásárolni. 'Tehát iDombóvárott a raktárbázis ügye így áll. ,És még egy adat: a központi telepen és Alsómocsoládon több mint nyolcezer tonna vetőmagot (!) tartanak ponyva alatt, * A raktárbázis építésére tervezett hatvanmillió forintos összeg nem lesz elégséges. A befejezéshez szükséges pénzt a vállalat központja fejlesztési alapjából fedezi. De az idő azért szalad, a ponyvák alatt tárolni a vetőmagot kényszermegoldás! Mint ahogy kényszerpályán futott ennek a. raktárbázisnak az építési ügye is. (Folytatjuk.) PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: G. K. Kistermelőkkel is szerződnek November első hetében a konzervipari vállalatok tartottak a legelőbbre a jövő évi termékértékesítési szerződések kötésével. A termények, a különböző zöldségek és gyümölcsök kétharmadára „papíron" már találtak szerződéses partnert. A konzervipar évekkel ezelőtt nem számított a mezőgazdasági termelők valamiféle előnyben részesített felvásárlói közé. Az, hogy a szerződésekkel most előbbre vannak, azzal magyarázható: az élelmiszeriparnak ez az ágazata több évre kínálja a termelési biztonságot. A zöldségek 60 százalékát hosszú távú szerződésekkel veszik át, ezek közül nem egy ötéves termelési ciklusra vonatkozik. A gyümölcstermelőkkel egyelőre csak részben sikerült elfogadtatni a hosszú távú megállapodások rendszerét, részsikereik azonban már vannak; a gyümölcsök ötödét veszik át jövőre hosszú távú szerződések alapján. Az ipar 1982-ben további szerkezetváltoztatást hajt végre, — ez is tükröződik a szerződésekből. A paradicsomsűrítmények iránt mérséklődik a kereslet, ezért a felvásárlást is visz- szaszorítják. Az ipar igyekszik mással pótolni a fontos kon- zerv-alapanyagot; mindenekelőtt az uborka jön számításba, és ez is a hagyományos termelői körzetekben. Főként a Duna—Tisza közén, ahol a gyárak szívesen fogadják további szerződőpartnerek jelentkezését. Az ipar jövőre a nyersanyagnak már több mint 15 százalékát szerzi be a kistermelőktől. Bekapcsolásukat az ipar ellátásába mindenekelőtt az áfészek közreműködésével szorgalmazzák.
