Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

1981. november 1. Képújság 3 Fiatal párttitkár A felelősséget vállalni kell Nemzedékváltás zajlik a pártt'itkárok 'körében, persze az is igaz, hogy ez egyben folya­matos is, mint ilyen, állandóan zajlik. IKriston Istvánnéval találkoz­hattunk volna már régen ‘KISZ- vezetőképző vagy építőtábor­ban is. Ennek a találkozásnak csak földrajzi, nem időbeli akadályai voltak, Ö ugyanis Hajdú-Bihar megyében, iBe- rettyáújfalun született a nyír­egyházi közgazdasági techni­kum pénzügyi tagozatán érett­ségizett és Debrecenben volt KISZ-táboriban. Ha tőlünk, „mai­aktól" valaki megkérdezi, hogyan is kerültünk a munkásmozga­lomba, a válasz lényege min­dig ugyanaz, amit Kriston Ist­vánná is mond. — Számomra ez teljesen ter­mészetes volt. Ezt láttam ott­hon, belenőttem. Elkezdődött az úttörővel, ahol nyolcadikban csapatvezető-helyettes voltam, majd folytatódott o középisko­lában, már elsőben Kl'SZ-alap- szervezeti titkár lettem, máso­dikban pedig az iskolai KISZ- vb titkára. (Akkor még így hív­ták ezt a funkciót.) Nekünk tulajdonképpen az is meglepő, ami pedig írva van a párttagsági könyvünkbe, hogy mái* akkor részt vettünk a mun­kásmozgalomban. Ez nekünk a KISZ volt, építőtábor, ifjúsági klub, iskolai teadélutánok, ko­szorúzás és műsorok. Dehát most már nem erről van szó, hanem párttagságról, felnőtt munkáról, sőt ebből a korosz­tályból is egyre többen eljut­nak odáig, hogy párttitkárnak választják meg őket. Kristonné a férjével is KISZ- táborban ismerkedett meg, így került véle együtt Tolna megyé­be, o Víz- és Csatornamű Vál­lalóihoz dolgozni.- Mivel akkor, 1976-ban itt éppen ifjúsági klub volt, hát ebbe kapcsolódtam be. — mondja. Előtte a Tiszántúli Áramszolgáltatónál voltam KlSZ-títkár, ott lettem párttag is. Akkor kezdődött a klubmoz­galom, nem nagyon értékelte senki azt a munkát, pedig ná­lunk akkor még sokkal keve­sebb volt a táncos rendezvény, inkább kül- és belpolitikával foglalkoztunk. Ha szükségünk volt valamire, hát tehettünk egy-két kört, mire valaki segí­tett, hiszen a klubmozgalmat nem érezte senki magáénak. Az előző párttitkár elment a vállalattól és engem javasoltak. Megint nem tudok mást mon­dani, mint azt, hogy ez nekem természetes, nem tudom nem csinálni, ha egyszer megbíztak vele. •Pedig egyre magasabbra te­szik a mércét, és nem is köny- nyű helyi adottságok között. A vállalatnál dolgozó párttagok egy része nem tartozik, az it­teni alapszervezetekhez, a köz­ségi vízművék dolgozói a la­kóhelyükön párttagok. Pártszer­vezet működik a központin kí­vül Dombóváron, Benyílódon és Du naf ö I d vá ro n, pá rtc s o p o rt n y i tagjuk van Tolnán és Tamási­ban. A három vidéki örjálló pártszervezet a helyi pártbizott­sághoz tartozik, a körponti csak ajánlásókat tesz nekik. Féléven­ként tájékoztatót tartanak a párttitkároknak a vállalatot érintő kérdésekről. Évente egy­szer az összes párttag számára szerveznék tájékoztatót a vál­lalat gazdasági és pártéleté­ről. Kéthetenként van pártveze­tőségi ülés, havonta taggyűlés és a rendezvények. Még a KISZ-'ből származó hagyomány például a KISZ—KÖMSZOMOL találkozó 'november hetedike alkalmából és a gyerekek tél­apóünnepsége. Foglalkozása tervezési cso­portvezető, és hogyan állhatna ki a párttagság és a párton kí­vüliek elé, ha az ő munkájá­ban akadna kifogásolnivaló? •Naprakészen kell tartani a kap­csolatot a társadalmi szervek­kel, a gazdasági vezetéssel. Közben tanulni is kell, elvégez­te a marxizmus—leníinizmus esti egyetem szakosított tagozatát, most úgy érzi, hogy szakmai vo­nalon kell továbbképezn'i ma­gát. — Elfogadták az idősebbek, ilyen fiatalon párttitkárnaik? — Nem éreztem ilyen problé­mát, jönnék az idősebbek is hozzám, ha gondjuk van. Mun­kakapcsolatom sok emberrel volt már ezt megelőzően, mert a vállalati terv sok ember össz­munkájával ízületik meg. Azt eddig is tudták, hogy nem va­gyok egy finomkodó lélek, meg­mondom, amit gondolok. A pártmunkáról meg az a véle­ményem, hogy a felelősséget vállalni kell, és amivel megbíz­tak, azt minden igyekezetem­mel szeretném jól csinálni. Hogy ez mennyire sikerül, azt másoktól kellene megkérdezni. — Sok a tennivaíló, a leírtak­nál sókkal több. Hogyan oszt­ja be az idejét? — Úgy kell osztani, szorozni, hogy jusson is, maradjon is az időből. Amit haza lehet vinni, azt néha haza kell vinni, ez nyil­ván az adminisztrációs munka, de nekem nem okoz gondot, sze­rintem, amit csináltunk, azt fek­tessük is papírra, nem azért, hogy „gyártsuk a bürokráciát”, hanem azért, hogy a számadás­nál elő lehessen venni. Néha az ember óhatatlanul időzavarba kerül, ha csúcsidő- szak van. Nekem meg talán -nehezebb azzal, hogy egyedül nevelem a két gyereket, és a * családom is Berettyóújfalun él. Nehezebb, de meg lehet csi­nálni. — Mint párttitkárnak, milyen gondjai vannak? — Feladatunk rengeteg van, de ez nem gond. Egy dolog van, amivel még nem tudok mit kezdeni. Nekünk annak idején természetes volt a közélet, ami­kor párttagnak hívtak, az is ter­mészetesen következett be. Most meg keveslem a húsz év körüliekét, nemcsak a párt tag­jainak sorában, hanem a KISZ- ben is. Ott is inkább a huszon­öt felettiek vannak, legalábbis nálunk. Ez gond nékem személy szerint Is, mert nem értem a magyarázatát... IHÁROSI IBOLYA Együtt - vagy egymásra várva? Mindig örömmel olvasom azokat az utóbbi időben inkább csak gépelt, s nem tetemes költ­séggel nyomtatott meghívókat, amelyek a párt-, a KISZ- és a szakszervezet nevében in­vitálnak egy-egy, jórészt társadalmi összefo­gással épült-szépült létesítmény avatására. Még akkor is, ha a kívülálló szemével nézve, csap apró dolgokról: egy-egy óvodai szoba, lakótelepi játszótér, vállalati segítséggel, szo­cialista brigádok közreműködésével kialakított tornaterem, üzemorvosi rendelő szerény nyitó­ünnepségéről van szó. Ilyenkor a gyarapodá­son kívül a társadalmi összefogásnak is örülök. Előfordul azonban, hogy nem tart sokáig ez az öröm, mert a beszélgetések során kiderül: a meghívóban említett szöveget csak a köte­lezőnek vélt protokolláris udvariasság diktálta, s nem a közösen végzett munka ilyen formá­ban is kifejezett jogos büszkesége. Mert volt, ahol az egyik, volt, ahol a másik, vagy har­madik „fél" súgta meg, hogy tulajdonképpen az övék a kezdeményezés, ők vállalták a szer­vezés, a lebonyolítás oroszlánrészét, de ter­mészetesen „bevonták" a többieket is... Egyáltalán nem az zavar, hogy a végered­mény „közhírré tételekor" a meghívóban fel­soroltak egyenrangú partnerként szerepelnek, hanem az összhang nyilvánvaló hiánya. Az egyik budapesti nagyvállalat vidéki gyár­egységében például elhatározták, hogy a sa­ját erőforrásokat, a helyi lehetőségeket job­ban kihasználva lakásépítési akciót indítanak a gyár dolgozói részére. Szép volt a felvázolt terv és teljes volt az egyetértés is: igen, ezt meg kell valósítani. Mégis húzódott a dolog néhány esztendeig, mert az írásban is lefekte­tett közös akarat kifejezése után mindenki a másikra várt, tegyen már valamit, hogy utána ők is bekapcsolódhassanak a munkába... Évek múlva végre sínre került az ügy, mert egy újonnan megválasztott, agilis párttitkár nem a sárguló terveket vette elő újra, hanem össze­ült a többiekkel és pontról pontra megegye­zett velük, hogy kinek mi lesz a konkrét fel­adata. Személyeken múlna a dolog? Rajtuk is, de sokkal inkább a szemléleten. Közös célokról lévén szó, az ilyen kapcsola­tokban kifejezetten káros lehet az a felfogás, hogy mindenki tegye a maga dolgát. Mert Így előfordulhat, hogy például a szakszerve­zet közös kirándulást, a KISZ viszont társadal­mi munkát szervezett ugyanarra a hétvégére... De nemcsak ilyen, látszólag apró dolgokban nyilvánulhat meg a szoros együttműködés hiá­nyának káros volta: a nem kellőképpen elő­készített, egyeztetett és a nem hangsúlyos kérdésekre összpontosító éves tervekben gyak­ran előfordulhatnak zavaró azonosságok, és szinte törvényszerűen kimaradnak olyan kérdé­sek, amelyek megoldásához közös erőfeszítés­re lenne szükség. Semmiképpen sem szeretném, ha az előbbi okfejtésből az derülne ki, hogy a legjobb len­ne mindent „egy kalapba dobni", s a párt-, a KISZ- és a szakszervezet valamiféle egységes „alakulatként" dolgozzék, hiszen mindegyik szervnek, szen/ezetnek megvan a maga sajátos politikai-társadalmi feladata. Vannak viszont eléggé nehezen különválasztható közös dol­gok is, amelyeket csak akkor lehet megoldani, ha elsősorban a célt nézzük, s nem azt, hogy tulajdonképpen kire is tartozik... KÓNYA JÓZSEF HÉTRŐL I! I ■HHHÍRREl HÍRRŐL Az olvasó, aki a híradásokból értesül egy- egy hét eseményeiről, többnyire azokat az in­formációkat őrzi meg emlékezetében, amelye­ket érdekesnek tart, amelyekhez köze van, amelyekről beszélni érdemes. Az újságíró, aki ezen a hasábokon „ol­vasóként" jelentkezik, mit emelne ki a 44. hét történeteiből? íme a válasz: Népművelők - KOMOTÉR Megyénk nyolcvanegy főhivatású népműve­lője és könyvtárosa a hét első napján azért kvártélyozta be magát a Tolna megyei Ta­nács tengelici Oktatási és Továbbképzési In­tézetébe, hogy a napi oda- és visszautazgatás időrabló bonyodalma nélkül „adja át" magát az ötnapos, feszes tempójú továbbképzésnek. A feszes tempó megfogalmazást nem használ­tam céltalanul. S nem fölöslegesen. Reggeltől a késő esti órákig tartottak a foglalkozások. A népművelőknek és könyvtárosoknak is szük­ségük van időről időre a szakmai politikai is­meretekben való gyarapodásra. Arra, hogy ta­pasztalatokat cseréljenek, alkalmuk legyen a közös problémák megbeszélésére. Az említett továbbképzésnek ez alkalommal azonban más jelentősége is van. Lassan fél évtizedes lesz a közművelődési törvény, mely meghatározta társadalmunk minden rétegére szólóan a köz- és önművelés céljait, felada­tait. Köztudott, hogy a foci mellett a közművelő­dés az életnek az a területe, melyhez állítólag mindenki „ért". Helyesebben csak úgy érzi, hogy ért hozzá, s a helytelen értelmezések kö­vetkeztében végzett munka többnyire nem se­gít bennünket a célhoz. A közművelődés előtt álló tennivalók értelmezésében még tapasztalható „rhelléjátszások" felfedezésére és kivédésére — úgy vélem — hasznos, adalékul szolgált a tanfolyamon Tóth Jánosnak, a Nép­művelési Intézet igazgatóhelyettesének előadá­sa a közművelődési törvény végrehajtásának tapasztalatairól. Nem értették, így félre se érthették, mert fel sem ismerték a közhasznú létesítményeket építtetni szándékozó megyei (országos) válla­latok és szervek a dombóvári DOMBCALOR Vasipari Szövetkezet KOMOTÉR épület­elemének szerepét és népgazdasági je­lentőségét. Már igazán nem újdonság, lassacskán krónikus betegségként könyveljük el azt az értetlenkedő hozzáállást, melynek „eredményeként" szellemi életünk különböző termékei előbb sikeresen végigvándorolják a nagyvilágot, aztán rácsodálkozunk mi is, hogy jé, milyen ötletes, gazdaságos és ráadásul magyar! A KOMOTÉR is megkésve, igaz, de azért kezd teret hódítani. A késés sajnos min­dig hátrány... A simontornyai bőrgyárnál és a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság bátaszéki erdé­szetében nagyon jól tudják ezt. Víz. Víz? Víz! Iroda és öltöző, de óvoda, iskola és klub- könyvtár is építhető a KOMOTÉR-elemekből. > Mindennapi vizsga Kevesen vannak, akik hétközben a saját főztjüket eszik. Annál többen vagyunk mi, akik a szakácsok, szakácsnők „munkáját" fogyaszt­hatjuk el nap-nap után. Gasztronómiai jártas­ságukat dicsérendő, vagy... Szerdai lapszá­munkban egy kitűnő főzőasszonnyal, Kovács Józsefnével, a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Vállalat paksi dolgozójával ismerkedhettünk meg, aki már a kanalak csörgéséből is meg­hallja, hogy ízlik-e a főztje. Mondhatná erre valaki: mi ebben a meg­lepő? Tulajdonképpen semmi és minden. Sok olyan foglalkozás, hivatás van az életben, ahol az ember naponta vizsgázik mesterségbeli tu­dásából. Ha szívvel, lelkiismerettel, nagy szak­tudással végzi munkáját, akkor bátran áll ki elénk, a „bizottság" elé. Köztudomású, hogy a termelés minden te­rületén is naponta kell vizsgázni. Szigorodó feltételek között. Ezért nem tudom, honnan veszik egyesek a bátorságot ahhoz, hogy más­sal próbálják megetetni azt, amit rosszul „főz­tek ki”. Kismamatalálkozó volt a simontornyai bőr­gyárnál, és erdésznyugdíjas-találkozó Köves- den — olvashatták. Ez a hír adta az apropót, hogy főzőcskézzek egy kicsit tovább. Nem voltam még nyugdíjas, se gyesen lévő kismama, de azért azt el tudom képzelni, hogy mit jelenthet mindkét korosztálynak a munka­hely által tanúsított törődés. Olyan kapocs ez, amely az egyiket a jelenlegi, a másikat a volt munkahelyéhez, életének több mint a feléhez köti. De nem egynapos találkozó keretében! Ez a képletes fonál mindig az ember, a mun­kahelyi vezetők kezében van. Csak rajta, raj­tuk múlik, hogy milyenné tes/ik egyiknek a jövőt, a másiknak a jelent. S. nemcsak alkal­manként vállalt feladatként. Ilyen volt a „vízvezeték" Szekszárdon egy napig Régi igazság, hogy a bajban lehet csak iga­zán megtudni, hogy ki a társa az embernek. Egy másik igazság; egyetlen ember figyelmet­lensége is ezreket érintő, káros következmé­nyekkel járhat! Ráadásul úgy, hogy sok szak­embernek ad felesleges munkát, okot mérge- lődésre, és az idegnyugtatók szedésére, az érintettek bosszús találgatásaira. Mindkettőről meggyőződhetett hétfőn a me­gyeszékhely lakossága. Állítom, ezen a napon a leggyakrabban használt szó, a víz volt. Élő­szóban és telefonon egyaránt. Már tudjuk, miért maradt jóformán egy ■csepp víz nélkül kedd délelőttig a város lakos­sága. Az a gyors intézkedés viszont, aminek eredményeként ismét helyreállhatott a vízszol­gáltatás, mindenképpen elismerésre méltó. Néhány sorral előrébb azt írtam, hogy a bajban méretik meg igazán az ember. A szek­szárdi „egynapos víztelenség" is egy, a lehet­séges sok baj közül. Ám a „baj" gyors és szer­vezett elhárítása a biztosíték arra, hogy egy esetleg előforduló más „váratlan üzemzavar" esetén is a helyükön vannak azok, akikre szá­mítani lehet és kell. ifjúsági parlamentek - Zene A gyesen lévő kismamák helyzete, a velük való közvetlen kapcsolattartás, a KlSZ-munká- ba való bevonások kérdése is a nagyító alá kerül bizonnyal a most zajló ifjúsági parla­menteken. Természetesen csak egy részterület­ként, hiszen e fórumokon sokféle téma terí­tékre kerül. Ezekben a hetekben megyénk majd minden munkahelyén és intézményében többet politizálnak a megszokottnál a fiatalok. Ez természetes, mert a megtárgyalandó téma nagy és komoly. A parlamenteken értékelik az ifjú­sági törvény végrehajtását elősegítő munka­helyi, intézményi intézkedési tervek időarányos megvalósulását. Az állami, gazdasági és in­tézményvezetők számot adnak arról, hogy a három évvel ezelőtti ifjúsági parlamenteken el­hangzott javaslatokból, felvetésekből, intézke­désekből mi valósult meg. Mit kellene jobban csinálni együtt a fiatalokkal — a fiatalokért. Parázs vitákra is számíthatunk ezeken a ren­dezvényeken. Nem tudok viszont arról, hogy volt-e szel­lemi párbaj annak megítélésekor, hogy a dom­bóvári Kapos kórus vigye-e el a pálmát,* az OKISZ-nagydíjat a Kaposvárott nemrégiben megrendezett kórusok versenyében. Azt azon­ban tudom, hogy ez a jó nevű kórus már több ízben bizonyított. íme, most is. Ha már az énekléshez eljutottunk, marad­junk a zenénél. Szombati lapszámunkból arról értesülhettünk, hogy a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola növendékhangversenyt rendez no­vember 7.-e tiszteletére. A figyelmes olvasó már tudja azt, hogy Szekszárdon, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban a kö­zelgő Kodály-centenárium megünneplésére operatív bizottság alakult. E bizottság mun­kájában — melynek elnöki tisztét a szekszárdi zeneiskola igazgatója látja el — tevékenyen részt vállal a zeneiskola és a megyében élő, minden jelentős, zenéért munkálkodó szak­ember: pedagógus, népművelő és karnagy. A zenére azért hivatkoztam, mert az opera­tív bizottság első munkamegbeszélésén több­ször is elhangzott az a feladat, hogy kiemel­ten kell kezelni az óvodai énekképzést, a nevelést. * Ezen a héten nagyon sok szó esett a gyer­mekekről, nevelésük feladatairól. A Hazafias Népfront szekszárdi Városi Bizottságában a család szerepéről tárgyaltak. Az általános is­kolák szülői munkaközösségei ugyancsak a családi nevelésről és nem utolsósorban a ta­nítási héthez kapcsolódó közművelődési felada­tokról tanácskoztak a megyeszékhelyen. És ezennel visszakanyarodtunk a nyitó té­mánkhoz. Nem szándékom túlmagyarázni a közművelődés jelentőségét. Csupán annyit: nemzeti előrehaladásunk és termelőmunkánk sikereinek egyik lényeges meghatározója a műveltség! SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents