Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

a Képújság 1981. november 1. Anyavállalat A KIPSZER mindig nyereséges Csaknem a fél világot be kellene járni ahhoz, hogy töké­letesen megismerje az ember a Könnyűipari Szerelő Vállala­tot, egész tevékenységét. Természetesen meg lehet vele ismer­kedni íróasztal mellett is, egy-másfél órás besélgetés közben, de ezzel csak sejteni lehet ennek a világcégnek a bonyolult vagy inkább sokrétű felépítését, modern, rugalmas munkáját. Általában 60-70 munkahe­lyen dolgoznak, ahol helyszíni építés, szerelés folyik. Nyugat- Európától Kuvaitig. Exportál is a vállalat különböző terméke­ket, berendezéseket, 1981-ben mintegy tízmillió dollár érték­ben. A legjellemzőbb talárt mégis az a KIPSZER-re, hogy a tervezéstől a megvalósításig mindent maga végez, tevékeny­ségi körén belül: tervez, gyárt, épít, szerel. Sőt, még szolgál­tatást is végez, erről később szólunk. Tervezőirodájában 260-an dolgoznak. Ez a szám önmagá­ban sokat mond. Lehet a meg­rendelés egyedi, sőt, különle­ges megoldást kívánó, megta­lálják a módját a kivitelezés­nek. Szakértő bizottság dönt és utána következik a részle­tek kidolgozása. A vállalat központjában, Budapesten, a Jászberényi úton 130 mérnök és technikus dolgozik, öt gyár­részlege van a vállalatnak, 500 személyes munkásszállója Bu­dapesten, és összesen 3600 dolgozója. Vild Tibor műszaki-gazdasági tanácsadó és Bőhm Gyula ter­melési főmérnök adott tájé­koztatást a KIPSZER-ről, a jel­lemző tevékenységről, adatok­ról, s természetesen külön a dombóvári gyáregységről, az itt tervezett rekonstrukcióról. Megjegyezték beszélgetés köz­ben, hogy bármilyen küzdelmes is eseteikként — a mai gazda­sági viszonyok között - vala­milyen megrendelés vagy ter­mék megvalósítása, sose azt keresték, hogyan lehet kifogá­solni, hanem hogyan lehet megoldani. Törvény a vállalat­nál: munkát visszautasítani csak vezérigazgatói engedél­lyel lehet. Volt is nyereség minden évben. Bérprobléma nem adódott. Nagyon nagy a törzsgárda, a vállalat vezetésé­ben is. Helytállt mindenki, fel­nőtt a szakember- és a mun­kásgárda egyaránt a növekvő hazai és külföldi feladatokhoz. De nemcsak tudásról van itt szó, még inkább arról, hogy a dolgozók nagy többsége szereti a vállalatot. Másként nem le­hetne ennyire sikeres a KIP­SZER sokrétű tevékenysége. 1952-ben hozták létre a Könnyűipari Szerelő Vállalatot, a könnyűipari miniszter rende­leté alapján. A szegedi textil­művek megépítésétől kezdve a könnyűipar rekonstrukciójáig mindenben szerepe és hozzá­értő munkája volt. Vagy pél­dául: a Német Demokratikus Köztársaság valamennyi papír­gyárának rekonstrukciójában elvégezte a maga speciális munkáját a KIPSZER. Említsünk meg néhány hazai munkát. Textilüzemek, BNV-pavilonok, nyomdák, papírgyárak, iroda­házak, mégedig ha kellett, egészen különleges módon, fe­lülről lefelé építve. A zsalueme- léses építési technológia min­denütt sikerrel vizsgázik. így készült a rádiónál egy stúdió­épület és a parkolóház, a Ma­gyar Selyemipari Vállalat iro­daháza és szociális épülete, vagy például a budapesti ifjú­sági ház. Készített a vállalat tornacsarnokot, könnyűszerke­zetes kazánházat, most készíti egyebek között a Kossuth Nyomda új üzemét. A belső szerelések, technológiák felso­rolása is képtelenség lenne. Egy fonodánál például a ter­melő gépek telepítésétől az összes kiszolgáló berendezésig minden a vállalat feladata. A könnyűszerkezetek változatos­sága lehetővé teszi a sokrétű alkalmazást: az épülő paksi autóbusz-pályaudvar tetőszer­kezete is ennek a vállalatnak a terméke. Algériában malmot, kenyér­gyárat, textilgyárat szerelnek a KIPSZER szakemberei, Líbiában egyszerre öt kórházat (jellemző a helytállás körülményeire, hogy egymástól 500—600 kilométerre vannak ezek az építkezések), természetesen nem az egész építés az ő feladatuk a kórhá­zaknál, hanem az épületgépé­szeti munkákat végzik. Kuvait- ban elektromos erőmű építésé­hez ad segítséget a vállalat, NSZK-beli cég alvállalkozója­ként: az automatika-vezérlő be­rendezést szereli. Exportra, kü­lönböző berendezéseket, 1972- től gyárt a KIPSZER. Sikeres a LIFT-FORM (felülről lefelé) épí­tés, sikeres a könnyűszerkeze­tek alkalmazása, ugyanígy a kazánok, a különböző vezeték- rendszerek készítése, vagy pél­dóul a találmány, a füst- és hőkibocsátó berendezések, amelyeket Dombóvár készít, importot helyettesítenek és a tűzoltóság már előírja alkal­mazásukat. Az összes vállalati gyártó­tevékenység 20 százaléka tör­ténik Dombóváron, plusz a horganyzás. Dombóváron ké­szül a kábelcsatorna, évenként 150 kilométer, ezzel a hazai igény döntő részét ki tudják Az anyavállalat modern technológiát vásárol a horgany­záshoz, külföldi tüzelőberende­zést, a horgany ömlesztéséhez. Jövőre el is készül remélhető­leg, mondják a vállalat köz­pontjában. Ezzel együtt Dom­bóváron az egész horganyzó­üzem rekonstrukciója megtörté­nik. A KIPSZER sokféle tevékeny­ségének immár állandó része, szolgáltatásként: az ellenőrzés és karbantartás légtechniká­ban, tüzeléstechnikában, elekt­romos berendezéseknél. Meg­kérdeztem Bőhm Gyula terme­lési főmérnöktől, hogyan tud­ják valamennyi vállalt felada­tukat teljesíteni, „simán”. He­lyesbített: nem mindig megy simán, de megcsinálják. Szer­vezettséggel, tudással és jól bevált módszerekkel. Például, ha valamelyik részlegnél hiá­nyoznak emberek, mert más halaszthatatlan feladat köti őket, akkor keresnek alvállal­kozót bizonyos munkához, azok, akiknek biztosítaniuk kell a fo­lyamatos végrehajtást. A munka tehát megy mindig, itthon is, külföldön is. GEMENCI JÓZSEF LIFT-FORM - felülről lefelé építés - kezdete Uardombon élni _ N emrégiben az egyik fővá­rosi hetilapban idéztem egy megyénkbeli község példáját, mely az utóbbi években szép számban fogadott a városból k i, települőket. Később egy hozzászóló ezt kiegészítette az­zal, hogy példám hihető ugyan, de nem tipikus. Sajnos, való­ban nem az, de azért máshon­nan is lehet idézni hasonlót. Nem kell Szekszárdról messzi­re menni, elég az első faluba: - Várdombra. A kereken 1200 lelkes köz­ség 263 házára vonatkozó adatom lehet, hogy már a megjelentékor is idejétmúlt lesz. Az új házak a szólásnak megfelelő ütemben, szinte gom­ba módon szaporodnak. Első­sorban a falunak azon a vé­gén, ahonnan belátni Szek- szárdra. Persze, ennek semmi­lyen összefüggése nincs a me­gyeszékhely kétségtelen vonzó­erejével, hanem csak azzal, hogy egész egyszerűen itt mér­tek ki alkalmas házhelyeket. A hosszú telkek, a házak egymás­hoz közeli elrendezése azt sej­teti, hogy az ide települtek többsége kertészkedésre, gyü­mölcstermesztésre igen, de va- vamilyert különösebben nagy­fokú jószágtartásra már nem kapható. Várdomb többrendbeli mó­don is átmeneti falu. A régi paraszti gazdálkodásból meg­történt az átmenet a nagyüze­mi mezőgazdaság felé. Az ipar már a gépállomások ko­rában megjelent, de ugyanak­kor többszörös ingázás stációja is lett. Nagyon sok várdombi jár el dolgozni Szekszárdra, az időközben Mezőgép-gyáregy­séggé vált üzem viszont Bátá- ról, Bátaszékről, Pörbölyről, Al- sónánáról, Decsről és Szek­szárdról vonz munkáskezeket. Az iskola elvileg Bátaszékhez tartozik, ahol a nagyközségi közös tanács is van, de ugyan­akkor a környékről sok gyerek ide jár be, ahol napközi és konyha várja őket. Jóval több, mint 200-an kapnak itt ebédet, továbbá természetesen a tan­testület. — Régen kisebb volt az igény - mondja Salgó Sándorné igazgatónő, akinek 34 évre ter­jedő tapasztalatai vannak a faluról. — Napjainkra azonban már sok nagyszülő is ingázó, kell a napközi. Az iskolával kapcsolatban egyébként Erdei János nagy­községi tanácselnök úgy véle­kedik, hogy az szerencsésebb helyzetben van, mint a báta- széki. — Sokkal jobb a tornaterme! Bizonyságául a Mária Teré- zia-korabeli kőmívesek jó mun­kájának, mert bizony az isko­la, melyben megalkották, 200 éves elmúlt. A klubkönyvtárat (4887 kö­tet, tavaly 160 olvasó) Hoff­mann Mária óvónő vezeti. A könyvtár kicsi, de a tanács az idén 70 ezer forintot, rövid időn belül további 350 ezret fordít festésére, majd bővítésére. Utóbbinak fele társadalmi mun­kából jön össze, továbbá a Szekszárdi A. G. újbereki kerü­letének és a termelőszövetkezet segítségének jóvoltából. — A várdombiak szívesen dolgoznak a községükért — így a tanácselnök. — Az egy lakos­ra jutó társadalmi munka érté­ke 736 forint volt. Most a fá­sítás van soron. A klubkönyvtáros bánatosan állapítja meg, hogy ő „csak" három éve van itt. Havonta át­lagosan 80 kötet könyvet köl­csönöz, elsősorban gyerekek­nek. Az iskolával és a 16 pe­dagógussal jó a kapcsolata (ő nem ide, hanem Bátaszékhez tartozik). Nemrég volt író-olva­só találkozó Osváth Erzsébet­tel. Az idén lesz szakkör az al­sósoknak, ének, vetélkedő, já­ték. Az idősebbek könyvigényét az óvónő-könyvtáros elégíti ki. Olyasformán, hogy maga megy be cserélni Szekszárdra, a megyei könyvtárba. „Csak!” A Mezőgéphez menet nincs szerencsém. Ifj. Karászi Antal, a KISZ-titkár, aki állítólag „mindent tud”, nincs otthon. Némi erőfeszítés árán azonban kiderül, hogy az üzemben 7000 forintos ifjúsági alap van és a szociális alapból további 38 ezret tudnak a 133 dolgozó kulturális igényeinek kielégíté­sére fordítani. Legutóbb 36-an jártak a vállalati busszal, a TOLNATOURIST idegenveze­tésével, a Mátrában és Eger­ben. Évente 1—2 alkalommal vannak országjáró túrák, har­kányi kirándulások. A 133 dol­gozónak mintegy 30 személy- gépkocsija van. A főkönyvelő belátható idő óta tucatnyi ház­építési kérelemnél igazolta az OTP részére a dolgozók kere­setét. Az Új Tavasz Termelőszövet­kezetben (ahol sok évi fagyos időjárás után a jelek szerint az idén jött meg komolyabban a tavasz) évi 15 ezer forintot tud­nak adni a KISZ-eseknek és 9 ezret a szép könyvtár gyarapí­tásaid. i- Két éve létesült pinceklub is, — meséli a tsz elnöke. Egyelőre azonban jobb nem megnézni, mert a felében ira­tokat raktároznak... Viszont: — 3000 forintért vettünk szín­házibérleteket a dolgozóinknak. Egy-egy jobb előadás idején kocsisorok mennek innen Szek­szárdra. (Másként úgy fogalmazha­tunk, hogy a várdombi élethez a szekszárdi is hozzátartozik, aminél mi sem érthetőbb. Igé­nyeik vannak. A 263 házba meg­lepő számú és változatosságé újság, folyóirat jár. Lapunkból 150, a Népszabadságból 32, a Népszavából 9. Továbbá járat­nak vagy vesznek a követke­zőkből : Családi lap (65), Für­ge Ujjak (24), Ezermester (14), Lakáskultúra (8), Interpressz Magazin (6), Magyar Konyha (7), Kismama (5), (Lányok-Asz- szonyok (5), Szovjetunió (6), Delta, Ifjú Kommunista (4-4), Élet és Irodaiam, Élet és Tudo­mány, Édes Anyanyelvűnk (3— 3), Állatvilág, Nagyító (2—2), História, Kortárs, Új írás, Nagy­világ, Nimród, Heti Világgazda­ság (1—1). Van 256 televíziós készülék és kideríthetetlen szá­mú rádió. iNem említettük a mozit, to­vábbá a műemlék jellegű kör­nyezetben lévő italboltot. Mind­kettő iránt van igény... iBúcsúkérdés a postaihivatal­ban, münden falujára riporter egyik legjobb tájékozódási for­rásánál: — Miikor állt meg a nagyará­nyú elvándorlás, a korábban majd minden községre jellemző városba tódulás Várdombon? — Legalább tíz éve! O. I. Fotó: G. K. Tegnap és ma, sőt Inkább a holnap Szép tornaszoba a régi iskolában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents