Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-17 / 269. szám

1981. november 17. NÉPÚJSÁG 3 Befejeződött a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) .ges igényekhez igazítsák a fej­lesztéseket. Az áfészek a terü­letfejlesztéshez igazodva — a községek és a kis települések ellátása mellett — növekvő szerepet kapnak a városi szö­vetkezeti tagok és a lakosság kiszolgálásában, ellátásában is. A SZÖVOSZ elnöke kifejezte, hogy több lehetőséget kell biz­tosítani a háztájiban és a szak­csoportokban végzett munka szakmai színvonalának növelé­séhez. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy nagyobb összhang­ra van szükség a termeltetés, a termelés és az értékesítés láncolatában. A kongresszuson elhangzottakhoz hozzáfűzte: megfelelő előkészítés után vár­hatóan lehetőség lesz a műkö­dési szabályzatok egyszerűsíté­sére, egyes jogszabályok indo­kolatlan kötöttségeinek felol­dására és arra is, hogy a fo­gyasztási szövetkezetekben a bérezés jobban kövesse a tény­leges egyéni, illetve csoport­teljesítményeket. A határozat A kongresszus ezután hatá­rozatot fogadott el, amely le­szögezi: a fogyasztási szövet­kezetek az alapvető területe­ken teljesítették terveiket. Tár­sadalmi-gazdasági szerepüket betöltve, eredményesen járul­tak hozzá a népgazdasági, ezen belül az életszínvonal-politikai célok megvalósításához. A do­kumentum kifejezésre juttatja, hogy a mozgalom a jövőben is következetesen munkálkodik majd az MSZMP XII. kongresz- szusának határozataiból adódó feladatok megvalósításán és — a szövetkezetek gazdálko­dásának rugalmasságát növel­ve, teret engedve a kezdemé­nyezőkészségnek — segítik a VI. ötéves terv társadalmi és gazdasági céljainak megvaló­sítását. A határozat a szövetkezetek soron következő teendőit kör­vonalazva leszögezi: az áfész- eknek nagyobb gondot kell for- dítaniok a piaci igények felmé­résére és arra, hogy jobban megfeleljenek a tagság és a lakosság különböző rétegei ál­tal támasztott igényeknek. így érvényes a megállapítás az idős korúak, a nagycsaládosok, továbbá a fiatal házasok spe­ciális árukeresletének, szükség­leteinek kielégítésére, továbbá a mezőgazdasági kistermelők, az építkezők, a kisiparosok anyag- és eszközellátásának ja­vítására. Gondoskodniok kell a szabad idő hasznos eltöltését segítő kulturális és sportcikkek szélesebb választékának bizto­sításáról is. A dokumentum szerint a kis­termelő gazdaságokkal össze­függő szövetkezeti tevékenység fejlesztésének az árutermelési lehetőségek feltárása, a szer­vezettség növelése, valamint a minőség javítása és az export- képesség fokozása a fő célja. Törekedniök kell arra, hogy a szövetkezeti működési körzet­ben a szükségleteket a lehető­ség szerint minél nagyobb arányban a kistermelők fe­dezzék. Ezért a következő idő­szakban tovább kívánatos javí­tani a kistermelés anyagi­műszaki feltételeit, erősíteni az integrációt. Az áfészek szervez­zék gondosabban az áruátvé­telt, s a ZÖLD ÉRT-válla la tok is javítsák tevékenységüket. E szervezet nagykereskedelmi jel­legét a vállalati önállóság ér­vényesítésével erősíteni kell. A lakásszövetkezetek — sze- reoüknek megfelelően — to­vábbra is fontos szerepet kap­nak az országos lakásépítési, -fenntartási és gazdálkodási feladatok, előirányzatok teljesí­tésében — hangsúlyozza a to­vábbiakban a dokumentum. Éooen ezért a jövőben még céltudatosabban kell élniök az éoítési lehetőségekkel, az ed­diginél több megoldást kínálva növelni a megrendelők döntési lehetőségét. A határozat indít­ványozza: a tanácsok a köz­művesített telkek tartós haszná­latba adásánál részesítsék előnyben a lakásépítő szövet­kezeteket; elsősorban a házila- aos éoítkezőket, valamint a félkészház-építőket. A takarékszövetkezetek alaD- tevékenységük továbbfejleszté­sével párhuzamosan — töre­kedjenek arra, hogy minél szé­lesebb körű szolgáltatással áll­janak a lakosság rendelkezésé­re — mutat irányt a határozat. A vidéki lakosság ugyanis mindinkább igényli, hogy mind­azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a városi lakosság megkap, helyben vehesse igénybe. A takarékszövetkeze­teknek — az eddiginél jobban — ki kell használniuk a kis méretükből adódó előnyüket, egyebek között a rugalmasság lehetőségét. A kongresszus elfogadta a szövetkezetekre vonatkozó jog­szabályok továbbfejlesztésére és a SZÖVOSZ alapszabályának módosítására vonatkozó javas­latokat. A vezető szervek megválasztása A küldöttek megválasztották a fogyasztási szövetkezetek 133 tagú országos tanácsát. Ezután került sor a SZÖVOSZ tisztség- viselőinek megválasztására. Az országos tanács megvá­lasztotta az elnökséget és an­nak vezetőit. A SZÖVOSZ el­nöke: Szlameniczky István; el­nökhelyettese: Imre István, Ko­vács Sándor és Szilvasán Pál lett. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának tagjává választották még a meqyei kül­döttválasztó gyűlésen Klein Jst- vánt, a tamási Kop-Ka ÁFÉSZ elnökét, Jaksa Jánost, a nagy­dorogi áfész felvásárlási osz­tályvezetőjét, Pintér Györgyöt, a dunaföldvári takarékszövet­kezet elnökét, Szebényi Gézát, a bátaszéki takarékszövetkezet igazgatóságának tagját és dr. Vadas Ferfencet, a szekszárdi lakásfenntartó szövetkezet tag­iát. Dr. Kálmán Gyulát, a MÉSZÖV elnökét a kongresszu­son választották meg az orszá- qoj tanács, valamint a takarék­szövetkezeti választmány tagjá­vá. A SZÖVOSZ elnökségének taqja lett Jaksa János, az áfész- választmány tagja Bertus Fe­renc dombóvári áfész-elnök, az ifjúsági bizottság tagjának Szebényi Gézát, a nőbizottság taqíává Diófási Imrénét, a szekszárdi áfész felvásárlási osz­tályvezetőjét választották meg. Diétázni?! Háromszáz étel közül lehet választani KukortcaaUtemónyek Dombóvárról Sajnos, rohanó életünkben kevés időt fordítunk arra, hogy egészségesen táplálkozzunk, megválogassuk, milyen ételt ve­szünk magunkhoz — s 'ha orvos utasít bennünket, akkor i's ke­ressük a kibúvót, s titokban megszegjük az étkezésünkre vonatkozó utasításokat. Pedig jól tudjuk, hogy egész sor betegséget megfelelő dié­tával gyógyítaná lehet, másokat pedig ,,szinten" tartani, úgy te­hát, hogy a beteg állapota ne romoljék. A közelmúltban a diétázással kapcsolatos kérdésekről tartott sajtótájékoztatót a belkereske­delmi, az egészségügyi és az élelmezésügyi tárca. Megtud­hattuk, hogy hazánkban is egy­re többen szorulnak diétás ét­kezésre, legtöbben a cukorbe­tegségben lévők, mintegy há­romszázezren. De pillanatnyilag kilencféle diétázási rendszert tudnak ajánla-ni a szakemberek, melyek hasznunkra» válnak. Megkülönböztetett módon kell étkeznie az energiaszegény táp­lálékra kötelezettnek, a diabeti­kusnak, a zsírszeqénynek1, ci só­szegénynek, a gláadin-mentes- nek, cl purinszegénynek, a rost­ban gazdagnak és a fehérjé­ben gazdagnak — és a kilence­dik oszlopba az egyéb diétára szoruló embertársainkat sorol­juk. A különféle diétások keresik az ételeket, a felvilágosító mun­ka hiányosságai miatt azonban nem mindig tudják kiválasztaná a legjobban megfelelőt, így ét­rendjük nem változatos. Holott hazánkban jelenleg több mint háromszáz olyan élelmiszert for­galmaznak, amelyek a diétás ét­rendbe beilleszthetők. Például a befőttek jól felhasználhatók a sószegény diétások étrendjé­ben. Tudná kell azt is, hogy a diétás jellegű ételek összetevő­ikben is figyelembe veszik a „szakosított" felhasználási jel­legüket, de az alapvető diétás hordozóanyag a meghatározó. A többi ételösszetevőt úgy vá­logatják, hogy könnyen megál­lapíthassuk, a választásunk jó. Például újabban sokan — főleg idősebb emberek — fogyaszta­nak különféle bébiételeket. Az élelmiszeripari termékek — főleg a húsipar által gyártot­tak — egyre inkább alkalmasak nagy tömegű diétás ételek ké­szítésére, különösen a Kecske­méti Konzervgyárban értek el a gyártás- és kutatás területén jó eredményeket. Konzervjeik azon. ban nem jutnak el minden üz­letbe. S ez esetbén ás, mint más ételeknél — kukorica-, vagy szó. jaalapanyagúa'k — a- kiskereske­delem nem tudja felderíteni a beszerzési lehetőségeket, ez pe­dig ugyancsak a rossz piacku­tató munkára vezethető vissza. Mert — mint a sajtótájé'koztdtón elmondták —, hazánkban sok diétás ételt gyártanak, jelentős az importált.áru is, a bojtokban a meglévő készletet pedig „el­dugják”. Az áruk terítését is sürgősen meg kell változtatni. Például: visszfuvarban lehet egyik or­szágrészből a másikba vinni az árut — egy példa: »Békés me­gyéből hozhatnánk Arolo üdítő itcilt Tolnába», visszafelé pedig lehetne küldeni a dombóváriak kukoricából készült termékeit. »Hazánkban 'is, mint szerte a világon egyre nő a diabetikus betegeknek szolgáló ételek gyártása, forgalmazása». Fölhív­ták a figyelmet arra, hogy dia­betikus termék nincs, mivel ez a beteg személyiségét, tehát betegségét jelöli, nem pedig a terméket. Úgyhogy diétás éte­lekről kell beszélni akkor »is, ha cukorbetegeknek ajánlunk vo. Iam»it. Például hazánkba idén 2300 tonna befőttet, 230 tonna dzsemet, 200 tonna szörpöt, 200 tonna csokoládét és 150 tonna lisztesárut hoznak be, amely ételeket nemcsak a cukorbete­gek fogyaszthatnak. Ugyanakkor a hazai élelmiszeripar is meg­kezdte a felkészülést az egyre növekvő igények jobb kielégíté­sére. A Kelet-Pesti Vendéglátóipari Vállalat cukrászüzemet és cuk­rászdát létesített diétás készít­mények előállítására, forgalma­zására. A fővárosban a Vili. ke­rületben a József körút 71. szám alatt diétásoknak cukrászdát nyitottak, a már fentebb emlí­tett Békés megyei üdítőital-ipari Vállaíat Arola néven négyféle diétás szénsavas üdítőt hoz for­galomba, míg a» fővárosi ásvány- ipa»ri vállalat diétás alma­üdítőt. S örvendetes, hogy e dié- tástermék-gyártó sorba felirat­kozott, az elsők között a dom­bóvári áfész cukrászüzeme is. Innen küldik majd az országba- az olyan termékeket, melyeket a gli-ad-inszegény és a purjnsze- qény diétára szorulók fogyaszt­hatnak. Juhok tarlón és hodályban A reklámszöveg ismerős: ezt a lágyságot, ezt a puhaságot semmilyen anyag nem helyette­síti. Tiszta élő gyapjú. Aztán következik a tájkép: idillikus hangulatban, csodálatos zöld mezőn legelészik a nyáj, bé­késen szemlélődik a botjára tá­maszkodó juhász. Pedig a juhtartás roppant prózai dolog, éppúgy megvan­nak a maga gondjai, mint bár­mely más állattenyésztési ága­zatnak. Ennek a szakmának igen nagy múltja van, például IV. Béla Buda vámjogát szabá­lyozó 1255. évi vámtarifája sze­rint minden itt vásárolt, vagy eladott falka juh után egy dé­nár vámot kellett fizetni. A ma­gyar juhtenyésztés fellendülését a merinó juh indította el, ame­lyet 1773-tól hoztak Spanyolor­szágból. Még ebben az évben megalapították Budaörsön az első törzstenyészetet. A fésűs- merinót szelekcióval, valamint keresztezéssel alakították ki. A magyar fésűsmerinó évi nyíró­súlya 4—6 kiló között váltako­zik. A domboldalon kaptatunk felfelé: a kukoricatarlón legel­teti a nyájat Kövecses János, aki 25 éve van birkák mellett. — Foglalkoztam én eleinte mindennel, arattam, masina mellett voltam, de végül is a birkák mellett kötöttem ki. Ne­kem is volt mindig saját bir­kám, kivéve az ötvenes éveket. A juhászat nálunk hagyomány, apám is birkák mellett volt mindig, mi is juhászok lettünk. A testvérem a szomszéd domb­oldalon legeltet, mindketten a Hőgyészi Állami Gazdaságban dolgozunk. — Mi a legnehezebb ebben a szakmában? — Az elletés. Akkor nagyon kell figyelni a juhásznak. Meg aztán itt van a munkaidő. Hi­vatalosan reggel héttől délután négyig tart, de a nagy nyári hőségben kora reggel, meg ké­ső este eszik a legjobban az állat. — Hol legeltetnek? — A birka mindent megeszik, nem válogatja a legelőt. Álta­lában a hitványabb legelőt hagyják a birkának, csakhogy azok a nagy nyári hőségben kiszáradnak. Télen szénát kap­nak az állatok, silót, abrakot. Az én nyájamban 400 birka van, ami munka van velük, az nekem nem sok. A nyírást nem is én végzem, a gazdaság ho­zatja a brigádot, és én kilón­ként egy forintot kapok a gyap­júért. — A gyapjú minősége mitől függ? — A teleltetéstől, attól, hogy kap-e jó takarmányt az állat. Ha jó az abrak, akkor zsírosabb a gyapjú, ha nem, akkor törik, száraz. — Sok múlik a juhászon? — Azon a legtöbb. Nem szabad a birkát agyon kutyáz- ni, kora reggel, meg este kell legeltetni, délben pedig hagy­ni, hadd pihenjen a fa alatt. Ki kell találni, hol jó a legelő, nézni, megcsípte-e már a dér a lucernát. Őszintén szólva, ez a legjobb nekünk, ahol most vagyunk, a tarló. És nem megy pocsékba az, amit a gép maga után hagyott. Garai Antallal, az állatte­nyésztési felügyelőség juhászati csoportvezetőjével sorra ves­szük, mi mindent ad a birka. — A juh 90 százaléka nyu­gati exportra megy. A 14—18 kiló közötti tejesbárányt veszik Kövecses János juhász: Nálunk nincs munkaidő. a legjobban, kilója 95 forint. Az expressz pecsenye 27 és 35 kiló közötti, a vegyesvágó pe­dig 35 és 45 kiló között mozog. Itthon marad viszont a gyapjú, ami kevesebb, mint kellene: a hazai gyapjúszükséglet 50 százalékát tudjuk csak fedezni. Értékes a prém, a birkából ké­szül a panofix, az irha, sőt, a néhány napos karakülből a per­zsa. A tej magas cukorfokú, édes, sokan szeretik a juhtúrót, a juhsajtot, a gomolyát. Ma­napság nemigen fejnek, leg­feljebb néhány maszek juhász. A juhbélbe töltött virslit ma már kevesen ismerik. A trágya gyor­san ható, nagy nitrogéntartal­mú. — Valóban igénytelen állat a juh? — Nem igénytelen, hanem szerény. A kórón nem él meg, csak vegetál, viszont jól haszno­sítja az alkalmi legelőt, a tar­lót, a gyenge fűtermést, és olyan meredek domboldalra is fellehet hajtani, amire neVn megy föl a szarvasmarha, és a gép sem bírja. A takarmányo­zástól függ a birka húskiter­melése, a gyapjú minősége, a vehem kihordása, hisz ellhet az a birka két, és négy kilós bá­rányokat is. Nemcsak szalmát, hanem szénát és silót is kell adni az állatoknak. Télire ér­demes gondoskodni vetett le­gelőről, takarmánykáposztáról, repcéről, keverékről. Naponta 30—50 deka abrakot kapnak az állatok, jól hasznosítják a ros­taaljat, a tört szemeket, a szá­rítás melléktermékeit. — Mennyi a birka a me­gyében? . — 1975-ben 65 ezer 700 volt, tavaly pedig 91 ezer ötszáz. A jelenlegi árak és a közgazda- sági tényezők mellett érdemes birkát tartani. Ma ez a legjö­vedelmezőbb állattenyésztési ágazat. A vágóárat, és a gyap­jú felvásárlási árát 1976-ban felemelték, a gazdaságok az- állomány növeléséért állami támogatásban részesülnek. A pénzt tehát töpb oldalról hoz­za az állat. Pedig nemcsak hogy igénytelen, de a legkeve­sebb a beruházási igénye is. Csak akkor kell a hodályban tartani, amikor igen magas a hó, vagy nagyon nagy a sár, a birka hodályban lesántul. Sajnos, a férőhelyek túlzsúfol­tak, s a hodályok is elhanya­goltak: kevés helyen van vil­lany, víz és szliárd burkolatú út. Nem egyszer előfordul, hogy lánctalpassal kell bevinni a te­lepre a takarmányt.^ — Hány üzemben tartanak birkát? — Harmincegy tsz-ben és a Hőgyészi Állami Gazdaságban. Vannak még maszek juhászotok is: a létszám itt 25—26 ezer birka. A juhállomáy 28 száza­léka van magánkézen. A hő­gyészi gazdaság és a paksi Dunamenti Egyesülés Szövetke­zet a gesztora a két társulás­nak. A paksi tavaly alakult, egyelőre nem sokat tud még nyújtani. A hőgyészi társulás taggazdaságai közösen hizlal­ják a bárányokat, a gesztornál van a tenyészkos, a gazdasá­gok, ha igénylik, tenyészbá- rónyt vihetnek, a társulás szer­vezi a nyírást, közreműködik az értékesítésnél. A hőgyészi gaz­daság tápot is gyárt, ezt két­hetes kortól nyolchetes korig eszik az állatok. — Mi a legnagyobb gondja az ágazatnak? — A juhász. Az idősebbek nyugdíjba mennek, utátpótlás meg nincs. Pedig olyan jó a kereset, hogy azt más állat mellett nem kapják. Nagy a le­kötöttség, nincs munkaidő. Es­te is kell legeltetni, akkor, mi­kor a tévében kezdődik a meccs, a film. Öcsényben vet­tek a juhásznak egy tévét, mégis fel kellett számolni az ágazatot, mert elment a juhász. Kár lenne, ha ez a jól jöve­delmező ágazat tönkre menne azért, mert nincs, aki őrizze a nyájat. Pedig nem lehet a bir­kák szokásait igazítani az em­ber igényeihez. Maradnak te­hát a kampósbotra támaszkodó juhászok, akik nem divatból hordják a botot, hanem azért, mert a birkák hátsó lábát a kampóval fogják meg, ha fut­ni kezd az állat. DVM wm i *5^ Legelésző birkanyáj- Pi -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents