Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-17 / 269. szám
a Képújság 1981. november 17. Moziban lUlephís Ritka eset az, amikor bő kétórányi dermedt figyelés után az ember abban a 'biztos tudatban hagy el egy mozit, hogy vitathatatlan remekművet látott. A Mephisto esetében ez történik. A film alapjául szolgáló Klaus Mann-könyv dicséretes párhuzamossággal került a ‘könyvesboltokba!, amelyekből — ha Szabó István nem ír filmet az ötletéből —, senki sem hiányolná. Annyi elégtételt mindenesetre adhatunk Thomas Mann fiának (akivel kapcsolatban már ez a megjelölés is értékítélet), hogy 1936 óta:, amikor regénye megjelent, épp elég idő telt el a témo „érlelésére”. Ebben a történelem is közrejátszott, hisz ma többet tudunk a hitlerizmus. ról, imlint amit a korabeli emigránsok legsötétebb lázálmaik, ban sejthettek. Ami persze nem csökkenti a rendező Szabó István és a vele együtt forgatókönyvet író Dobai Péter filmtörténeti érdemeit Tömören összegezve, a Mephisto arról szol, hogy egy zseniális, akár zseniálisan gerinctelennek is mondható művész folyamatosan felszámolja önmagát. Abból az önvigaszból indul kii, hogy ha nem lép le a színpadról, akkor az örök és csor- bíthatatlan művészet szolgája marad, hiszen ő nem más, csak színész. Egy embertelen hatalmat kiszolgálva azonban mindenki akarvo-akaratlan annak szekértő lójává válik, játékszerévé, netán kirakati tárgyává. Hendrik Höfgen forma szedni bámulatos, sőt joggal megérdemelt karriert fut be. Németország vezető színésze, az Állami Színház intendánsa, aki színpadi és társadalmi szerepei közben főkről fokra elveszti önmagát. A film döbbenetes végső képsorában hiába üvölti a világba, hogy ő nem más, csak színész, mindannyian tudjuk, hogy embernek lenni már régen megszűnt. iKlaus Marta Brandauer alai- kítása zseniális. Höfgen szerepében villanásnyi mozdulatok, ka) tud félelmet, törtetést, hitet és öncsalást érzékeltetni. Mindig, minden pillanatban új szerepre 'készül, törik-szakaid tapsot akar aratni, mert létéleme a siker és oíz a torz hit, hogy a síi- kér, a tetszés szeretetet is hoz. Igazán valószínűleg csak egyetlen. ember szereti, félvér szeretője Juliette (Karin Boyd ugyancsak pompás alakítása), akit „humanitárius” okokból végül kizsuppoltat a határon. Dermesztő, de színészi alakítás dolgában azonos súlycsoportú ellenlábasa a Tábornagy (Rolf Hoppe), Gőring alteregójo. En. nek azonban tulajdonképpen semmi jelentősége, hisz a Tábornagy maga is csak egy kortünet és 'kártünet. A Mephisto — ez egyébként Höfgen legnagyobb színpadi szerepe - egy jellem felbomlásáról szól, olyan korban, amelyben még az átmeneti megalkuvás is óhatatlato nul el kellett, hogy vezessen a jellemek felbomlásához. A Mephistában a korral foglalkozó filmekre többnyire jellemző borzalmakat nem találja meg a néző. Itt nincs haláltó- bor, krematórium, a nyílt színen „csak” egyetlen embert lőnék agyon, egy volt nácit (Cserhalmi György), akiben volt any. nyi tisztesség, hogy megpróbált ellentmondani. Itt o film egésze maga o tömény borzalom, noha többnyire nem látunk egyebet a nemzetiszocialista felső tízezer társadalmi életénél. Ezzel és az egésszel kapcsolatban a filmet fényképező Koltai Lajosnak a rendezőéhez méltó munkáját nem szöbad említés nélkül hagyni. A Mephisto az idén Ccinnes- ban megkapta a legjobb forgatókönyv és a FIPRESCI díját. A Világsajtó áradozik tola. Ha helyünk lenne hozzá, ezt mi is hasábokon át tehetnénk. ORDAS IVÁN A Pécsi Filharmonikusok Szekszárdon Bár két műsorpontos völt a legutóbbi filharmóniái koncert, mindannyian tudtuk, hogy a mennyiségi meghatározó mellett minőségüket tekintve „nagy” művek fognak megszólalni az estén ... 'Nem túlzás, ha azt mondjuk, Beethoven iD-'dúr hegedűversenyét bizonyos értelem'ben a szimfóniái körött kellene számon tartanunk: mondjuk szólóhangszeres szimfóniaként, roko- nítva a -Karfantáziával. 'E műnek — s ébben is rákon az imént említettel -, éppen egyetemes nagyságrendje, zenei, de hu.ma,. nitárius értelemben is gyökerekig bartoló teljessége — mélysége adják azt a lehetőséget, hogy akár a IX. szimfóniát is megidézzük vele kapcsolatban. 'Gyermán István hegedűművész tudhatott minderről, amikor a daraibot műsorára tűzte. Békéstarhos, 'Budapest, a párizsi Conservatoire neveltje - a.ki, mint tudjuk, 1967 óta 'Pécs városát tekinti otthonánaík; főiskolai tanár, Liszt-díjas koncertmester — illetékes, avatott kéz. zel nyúlt ehhez a feladathoz. Remus GeoZgescu temesvári vezető karmester Szekszárdon nem járt korábban, bemutatkozó szereplésével mégis megnyerte a közönség szimpátiáját. Nem véletlen, hftz világot járó dirigensről van szó, aki Tennessee államtól Frankfurtig, s azon át Leningrádig szerzett jól hangzó nevet művésZi pályáján. Műsorválasztása is telitalálat: Berlioz: Fantasztikus szimfóniája az etikus mélységű és ma- gaslatú hegedűverseny után „ott folytatja, ahol Beethoven abbahagyta”, áttételes értelemben is: bővérű XIX. századi romantikát hozott, nosztalqlzálót és kirobbanót, megigézettet és boszorkányosat A publikum vastapssal köszönte meg az interpretációt. DOBAI TAMAS Következő heti filmjegyzetünket a Vérvonal című, szinkronizált, amerikai-NSZK bűnügyi filmről írjuk. Színházi esték Kaviár és lencse Giulio Scarnicci és Renzo Tarabusi szerencsés bohózata jó évtizede hódit a magyar színpadokon, s a jelek szerint épp olyan jövő vár rá, mint a Szabin nők elrablására, mert annak ellenére, hogy a legcsekélyebb fejtörést sem okozza az irodalomtörténészeknek, igazi komédia, ami színészt és nézőt egyaránt jókedvre hangol. A Kaviár és lencse gyökerei azonban mélyebbre nyúlnak, az olasz népi hagyományt, a commedia dell'artét éleszti lel a két irodalomtörténetben nem jegyzett szerző. Mert nem nehéz itt felismerni a hajdani vásári komédia „tipi lissi", állandó alakjait, s bár némileg igazodtak korunkhoz, azért mégiscsak ők azok, Pantalone, Scaramuccio, Arlecchino, Brighella és természetesen az ügyefogyott dottore. A kellékekre is ráismerünk, amelyek jegyzéke egy régi gyűjteményben maradt lenn, s benne ilyenek olvashatók: vér, koporsó, női ing, főkötő, egy fuvola, amit ebben az esetben a lemezjátszó helyettesít. Együtt van tehát a klasszikus commedia dell'arte, kezdődhet a játék. Goldoni két kései örököse mindent tud, folyvást új ötletekkel lep meg, s még egy kis jámbor társadalomkritikát is kapunk a gazdagok kapzsiságáról. De azért túl sok logikát nem szabad keresni ebben a krimibe forduló komédiában, a szerzők is beérik jó ötleteikkel, mi pedig megnyugodhatunk, mert a furmányos Leonida Papagatto mindent szerencsésen a révbe kormányoz, még a fiatalok is egymásra találnak, miként illik is. Kár, hogy a végére mégiscsak kiürül az ötletek kimeríthetetlen- nek hitt zsákja, s a darab vége kifejezetten esik. Mert azt már legfeljebb jámbor idillnek tekinthetjük, hogy Leonida Papagatto, a nagy ötletek kisstílű, bár leleményes szélhámosa feleségül veszi élettársát, akitől egyébként két felnőtt gyereke van, s ezzel nemcsak a fiatalok, a szülők is a törvényes házasság révébe eveznek. A pécsi színház előadása nagyon jó, Konter László rendezésében egyetlen ötlet sem megy veszendőbe, s a színészek is hálásak a harsány szerepekért. Elsősorban Vári Éva és Labancz Borbála, aztán Lukács József és Mester István, mert hisz rajtuk múlik a siker. Raszter Ildikó olyan szeretetre méltó, hogy fából kellene lennie a gazdag család szemefényének, ha nem szeretne bele. CSÁNYI LÁSZLÓ Rádió Mindennapi krimi? Jó lenne tudni, hogy az elmúlt pénteki „Jogsértés egyébként nem történt” című rádió- dokumentum műsor után Nyíregyházán mit csináltak o tanácsnál? Vagy talán jobb lenne nem tudni? Az ember maga se igazodik el rajtat Végtére is fegyelmikkel nem lehet emberi szenvedéseket jóvátenni Rövidre fogva a lényeget, Nyíregyházán az történt, hogy egy 53 éves „korlátozott cselekvőképességű” nőnek előbb az anyja., ma'jd a kővetkező gondviselője halt meg. A „korlátozott cselekvőképesség" szó szerint értendő és semmi esetre sem fogható fel imbed Utasnak, idiotizmusnak, vagy bármi olyasminek, amit a mérsékelten szdkszerű köznyelv egyszerűen úgy szokott minősíteni, hogy „hülye”. Tan- csik Olga németül, franciául beszél, Maughamot és Prévert olvas, érdeklik a legújabb „Va- tikón-kutatások’1. Nem egészen mellékesen tulajdonosa egy 100 ezer forintos takarékbetétkönyvnek, Srönyi István,- és Pálya Ce- lesztin-festményekmek, örany. és platina ékszereknek. No, meg lakásnak is. 'Gondviselői efhunytáva! Tan- csik Olgát az odafogadott házaspár jóval több, mint esztendőre bezárta a saját lakásába, csak hel lyel-közzel látták el élelemmel, a tanács pedig pénzbeli járandóságait „elfelejtette" kiutalni. Aktáit tologatták jobbról balrai, aztán balról jobbra, míg végre akadt egy tisztességes kívülálló, magánember, aki ernyedetlenül talpalt annak érdekében-, hogy egy jogállamban ne születhessen jogellenes dön. tés, árvaellátás és gondnok kijelölése helyett ne utaljanak valakit elme-szociális otthoniba,. Hibás természetesen nincs, az ügy azóta lezárult, felejtsük el. Ne felejtsük és Friderikusz Sándor, o dokumentumok hangszalagra rögzítője mindent meg is tett ónnak érdekében, hogy ne lehessünk feledékenyek. A nyíregyházi tanács szociális csoportjának vezetője úgy vélekedett, hogy ők „a legtisztességesebben jártak el”, ügye lezártával maga Tancsik Olga, akit akár áldozatnak is nevezhetünk, pedig így: „'Mentsen meg az isten mindenkit attól, hogy tanácshoz szociális ügyben kelljen fordulnia.” Utóbbi megállapítás éppúgy nem igaz, mint az előbbi, A dokumentumműsor nem mindennapi krimit mutatott be, ami na.p nap után előfordult tanácsainknál, hanem egy olyan egyedi esetet, amelyhez hasonlónak soha többé nem Szabad előfordul niiai 'Kitűnő műsor volt. O. I. Kerámiakiállítás, ankét Dombóváron jól sikerült an- kétot tartottak az elmúlt hét végén,, — pénteken — o művelődési központban, ahol november 9-től 29-ig tart nyítvo Csete Ildikó textiltervező és Kun Éva keramikus kiállítása'. A rendezvénynek eddig több száz látogatója volt, az ankéton jóval kevesebben jelentek meg, de így alakulhatott ki o közvetlenebb beszélgetés az alkotók és befogadóik körött. Csete Ildikó munkálnak indítéka a népművészet világa : mai igényű használati tárgyaikat, gyermek játékokat, ruhákat, terítékeket és függönyöket készít a környezetkultúra ügyének szolgálatában. Hogy a kollektív bölcsesség évszázadok alatt kimunkált eredményelit használni, hasznosítani érdemes, azt mellette Kun Éva kerámiái is bizonyítják. Ö, 1968-lban lett faze- kastanuló o hazai fazekasság nagy iskoláját jelentő Mezőtúron, majd GoHka-ösztöndíjasként 1975-ben kapta meg diplomáját az Iparművészeti . Faiskola kerámia szakán. Munkáit o nemesen egyszerű, tiszta formák jellemzik. így a dombóváriak — és a, város környékén élők — két Olyan fiatal alkotót ismerhettek meg o személyes találkozó alkalmából, akik a népi, nemzeti hagyományok talaján állnak, legnemesebb hagyományainkat építik bele műveikbe. Megszépítendő 'környezetünket, amelyben élünk. —ó TV-NAPLÓ Paliasz Athéné lándzsája Budán az egykori városháza sarkán áll a jeles süttői kőfaragó, Carlo Adami városvédő Paliasz Athénéje, pontosabban annak másolata, mert az eredeti — úgy tudom — a Fővárosi Tanács épületében van. Tehál ez a szobor nem 1784-ben keletkezett, s ezt talán nem árt tudni a notórius régiséggyűjtőknek, akik újra meg újra ellopják a lándzsát. A tolvajlás tényén persze ez mit sem változtat, de tegyük hozzá, nemcsak itt lopnak, másutt is, s tulajdonképpen válogatás nélkül, középkori templomromok faragóit és faragatlan köveit, Szegeden Dankó Pista szobrának hegedűjét, s amit lehet. Persze nagyon gyakran azt sem tudjuk, hogy mennyi mindenünk van, s ezért nagyon fontos, sőf valóságos missziót tölt be Ráday Mihály munkája, amikor számba veszi az átalakítással elrútított épületeket, s ügyeimét a hajdani öntöttvas kerítések, lámpaoszlopok sem kerülik el. Az elmúlt években, évtizedekben oktalan pusztításnak voltunk tanúi, nemcsak Budapesten, amikor a vélt korszerűség jegyében nemes emlékeket, esztétikailag is becses munkákat tüntettek el. Szekszárdi példa is kívánkozik ide: a közelmúltban egy lelkes lokálpatrióta mentett meg a beolvasztástól egy nagyon szép vaskaput, a századforduló vasművességének igazán becses emlékét, ami rövidesen a megfelelő helyre kerül. Minden városban kellene legalább egy Ráday Mihály, s anélkül, hogy érdemeit csökkenteni akarnánk, a kérdés mégiscsak lelmerül, mi lesz a megmentett keritésdarabok- kal, lámpaoszlopokkal? Mert időközben egész városrészek öltöttek új külsőt, s ezekből ugyancsak kirína egy-egy századforduló idejéből megmentett, önmagában bármilyen szép részlet is. Győrben még a 30-as években is gázláng világította az utcákat, s esténként a lámpagyújtogatók végigjárták a várost. Most minden régi lámpát iszonyatos gömbképződményekre cseréltek ki, ami a barokk belvárosban végképp idegen elem. De mi változnék, ha meghagynának néhány öntöttvas lámpaoszlopot? Nyilván csak tarkább lenne a kép, de nem szebb. A várostervezők és -rendezők újabb leiadattal állnak szemben. Valóban, mentsünk meg minden értéket — bár nem minden érték, ami régi! —, de találjuk meg hozzá a megfelelő környezetet is. cs. I. ízlések és pofonok Aki szerdán este túl későinek találta az ízlések és pofonok című, riportokkal színezett stúdióbeszélgetés adási időpontját, az szombaton délután, a műsor ismétlésekor bosz- szankodhatott. No, nem a műsor készítői okolhatók ezért, hanem Győrffy Miklós műsorvezető, s nem a többi közreműködő, köztük Fekete György belsőépitész és Pécsi László textiltervező iparművész, a műsor vendégei. Sőt, ők nagyonis okosan érveltek, s vizsgálták: milyen szőnyegeket és függönyöket kínál a gyártó és a kereskedő, s esztétikus, ízlés- lormáló-e a jelenlegi választék, egybeesik-e a vásárlók valóságos igényeivel? ' A bosszankodást a kérdésre kapott válaszok váltották ki a nézőből, ugyanis többek közölt ez fogalmazódott meg: ördögi kör miatt egyhangú mind a függöny-, mind a szőnyegválaszték, ugyanis a vevő szinte csak a csipkefüggönyöket és a gépi perzsát keresi — a kereskedők szerint —, így a gyártók ezeket produkálják, a vásárló pedig ezeket kapja. Sok problémát kelvetett még a műsor, így az új lakásokban azonos mintájú szőnyegpadlókkal és tapétákkal kapcsolatosakat is. (Ez utóbbiakat a já ízlésű lakó olykor már a beköltözéskor leszedi, s újat ragaszt helyettük, a szőnyeg- padlóra pedig gyakran újabb szőnyegek kerülnek.) Lehetetlen felsorolni azokat a gondokat, amelyeket ezenkívül is említettek az adásban. (Például a keresett rongyszőnyegek importanyagból exportra készülnek, pedig van ugyan hazai alapanyag, de az nem jut el a gyárig. Szó ami szó: esztétikáról, ízlésnevelésről, ez esetben addig hiába beszélünk, amíg a kínálat egysíkú, monoton, nem a mai otthonokba illik. •k -n Mert van szavazógép? Lelkes hive vagyok az okos és alapos ismeretterjesztő előadásoknak, műsoroknak. S főként az olyanoknak, melyekben a közönséggel szemben nagy tudású szakemberek ülnek, s válaszolnak a föltett kérdésekre, elmondják véleményüket egy-egy vitát kiváltó, avagy az „átlagember" számára homályos dologról... Ezért ültem szívesen és várakozóan a tv-készülék elé csütörtökön este, hogy megnézzem a Hatvanhat című műsort. Az adás vendége most dr. Czei- zel Endre volt, és hatvanhat olyan néző, akik a Jövőnk titkai műsorral kapcsolatban a közérdeklődést legjobban kifejező kérdéseiket levélbe foglalták. 1 A műsor vendégeiről egészen röviden csak ennyit szólnék. Viszont valamivel többet az estnek egy másik közreműködőjéről: a szavazógépről. A műsor kerek egy órán át tartott, s egész idő alatt, sőt a mai napig nem tudtam rájönni arra, hogy vajon miért volt szükség — a máskor olyan hasznos — szavazógépre? Ugyanis a műsor elején a gépen felvillantak a számok, hogy milyen a férfiak és a nők aránya a stúdióban, majd hányuknak van, illetve nincs gyermeke, végül pedig az, hogy a Jövőnk titkai sorozatban hányán értettek teljes egészében egyet dr. Czeizellel, és hányán nem. Időt takarítottak volna meg a műsor készítői, ha mindezt az adás előtt „feltérképezik", s a számokat ismertették volna a bevezetőben... A későbbiekben volt egy-két hasznos „dobása" a gépnek, majd következett egy eset, amit a genetikus mondott el közönségének. Röviden: egy terhes asz- szony egy irodában dolgozott egy erős dohányos férfivel... A fiatal nő kis súlyú gyermeket hozott a világra, aki rövid idő múlva meg is halt. Az asszony pert indított, kollégája ellen. A bíróság pedig dr. Czeizel Endrétől kért az ügyben szakértői véleményt... És ekkor, következett a műsor „meglepetése": a géppel megszavaztatták a közöséget, ki ad igazat az asszonynak, s ki a cigarettát mellőzni nem tudó férfinak. Hogy miért szavaztatták meg a vendégeket? Gondolom, mert ha már ott volt az a fránya, hát működjön minél többet. De minek? — vhm —
