Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
A NÉPÚJSÁG 1981. november 15. Anyavállalat Diamant finomkonfekció Igényes munkát, például exporttermelést nemcsak modern üzemcsarnokokban lebet végezni, ezt fényesen bizonyítja Budapesten is, Bikácson is a Diamant Finomkonfekció Ipari Szövetkezet. Mielőtt ellátogattunk a szövetkezet központjába, természetesen megbeszéltük a találkozás idejét az elnökasszony- nyal, dr. Kollár Lászlónéval. A szövetkezeti központ cime: Budapest, Majakovszkij u. 36. Tehát a főváros belső területén. Megkérdeztem a telefonbeszélgetés végén, hol tudunk parkolni. A válasz: be lehet hajtani az udvarra. 'Valóbani, csak előbb meg kell találm a lehetőséget ahhoz, hogy egyáltalán ide juthasson a gépkocsi, nagy a forgalom, a nyüzsgés ezen a környéken is, tilalmakkal. A régi, magas ház kapubejáratán éppen befér a személyautó és hátul leállhat a hosszú udvairbon. Régebben sokam lakhattak itt, most erős gerendákkal föl van dúcolva több körfolyosó és már csak három család lakik — a földszinten. A nagy, majdnem U alakú épület földszintjének összes többi része a szövetkezeté. Teremnyi szoba o varrodának, továbbá itt van a. textil- szabászat, a készáruraktár, a vasaló részleg és az úgynevezett befejező részleg: a vidéki üzemek, varrodák által készített termékek befejező munkái itt történnek. Természetesen a központ épületében alakították ki az irodákat is. ez nem sok helyet foglal el — kicsi az irányító létszám - de nagyon szép, elegáns a berendezés, jó ízlésre vall, nem vitték túlzásba. A szövetkezetnek összesen négy üzeme, varrodája van, ebből három vidéken: Örkényben, Pest megyében egy, kettő pedig Tolnában, Bikácson és Mado- csán. Pontosabban Madocsán már a második üzemet alakították ki, így tehát a megyebeli Diamant-varrodák szórna háromra szaporodott, de csak az egyik madocsai üzem a szövetkezet saját tulajdona, a másik az Igazság tsz-szel kooperálva működik. A termelőszövetkezeté az épület — a volt ládaüzem — és a varrónők tsz-tagok, így tehát csők a termelés eredménye a Diamante, olyan formában, hogy a nyereség bizonyos része a mezőgazdasági termelőszövetkezetet illeti. Az anyavállalat bemutatása csak így lehetséges, hogy rögtön beszélőnk a vidéken létesített varrodákról is, hiszen javarészt rájuk épül a szövetkezet. Sajátságos helyzet, mindenesetre célszerűen megszervezték o fejlesztést. Már maga az a tény, hogy Tolna megyében, sőt a paksi járásban hozták létre mindhárom varrodát, jelzi: igyekeztek lerövidíteni a szállítás útját. A központban kiszabott anyagokat egy fuvarral hozhatja a kocsi Bikácsra is, meg Madocsáro is, ho befér, illetve visszafelé a megvarrt konfekciót. De jelenleg teljesen más a termék Bikácson, ahol több mint 10 év óto létezik a varroda, mint Madocsán. A bikácsi varrónők ugyanazt az exportterméket készítik, mint a budapesti varrodában dolgozók: kizárólag exportra varrnak bőrruhákat. Nagyon finom, valódi bőrből szabadidő-ruházatot, autóskabátot, lovaglónadrágot, női mellényt, sok mindent, még női egész ruhát is, olasz, angol, NSZK-beli megrendelőknek. Az exporttermeléshez tavaly történt a termékszerkezet-váltás, sikerrel. A szövetkezet 1948-ban alakult, azóta sokat fejlődött minden tekintetben, most már 60 millió forint az éves termelési értéke, bár csak 150 fizikai dolgozója van összesen, tehát a vidéki üzemekkel együtt. A madocsai újabb varrodát a. régi. elavult művelődési házban rendezték be, illetve még tart is az átalakítás, valószínűleg december elején adják át a varrodát üzemszerű termelésre. Az ide tartozó nők már a nyáron megkezdték a betanulást Dr. Kollár Lősz Ióné elnök elmondta, nagy gondot fordítanak a képzésre. Szigorúak a minőségi követelmények, viszont a létszám fejlesztése is szükséges. Bikácson tavaly 12 szakmunkást szabadítottak fel, a tanulás is, a vizsga is helyben történt. „Nagyon jól keresnek a bikácsi asszonyok, 3000 forint és 5500 között.” Három év szakmai gyakorlat után intenzív tanfolyamot indítanak, így érik el, hogy a kényes exporttermék előállítására is alkalmassá válik minden dolgozó, aki egyébként tud varrni. A bőrszabászat Budapesten, az Ó utcában van, tehát innen viszik a varrnivalót o központi varrodába is, Bikácsra is. Az Ó utcába pedig a Zichy Jenő utcából, a központi anyagraktárból történik a szállítás. Tehát nemcsak a Majakovszkij utcai ház jelenti a szövetkezet központját. Tervezik egyébként, hogy amikor kialakulnak ehhez a feltételek, építtet a szövetkezet új üzem- házat. Az eszközök, termelőbeVasalószekrény, az országban második rendezések a régi falak között kifogástalanok, modernek. Japán és olasz szabászgép, vagy például olyan vasaíószekrény, amiből összesen kettő található egyelőre az országban, a másik a Patyolatnál. A madocsai termék: mű irha kabát, hazai piacra. Készít továbbá a Diamant Szövetkezet orvosi köpenyeket is, a budapesti varrodában. Tevékenységének nagyobb része valutakitermelés, saját anyagos export. A jövő évre való összes alapanyagot megrendelték. Negyvenmillió forint értékben akarnak saját anyagos exportterméket előállítani. Jövőre már nemcsak Budapesten, hanem Pécsett is vásárolnak bőrt, az exportruhákhoz. A jó munkának szerves része a piackutatás, ez az elnökasz- szoriy leleményességét, szakmai ismereteit dicséri, korábban 16 évig importüzlétkötő volt egy külker e skedel m i váJlaloto ál. Most exportál, ha nem is közvetlenül, de sikerrel. G. J. A bolt olyan volt, mint valami mesebeli erdő az üveghegyen túl. Legalább is Hammer, ha fölnézett a mennyezetre, úgy látta, hogy az a rengeteg arany meg ezüst nyelű csillár a kristályfüggőkkel, matt üveggömbökkei, csiszolt tányérokkal, formabontó formákkal olyan, mint egy elvarázsolt erdő, fejjel lefelé lógva a plafonról. No lám, gondolta Hammer, és elégedett volt magával, hogy ilyen költői gondolatai vannak. Annál inkább, mert a gimnáziumban például az égbemerengő Körtés tanárnő mindig azt mondta, hogy „magában annyi költészet sincs, mint egy bakacsizmában”. Szegény Körtés tanárnő a költészetével. Hammer most három nap alatt keres annyit, mint az egy hónap alatt. Eny- nyit a versekről. Félszívvel se figyelt oda, miközben kiszolgált egy zsíros kalapú parasztot. ' — És ez a Szokol rádió gyakran szók elromlani? — kérdezte az illető. — Ez?! — csodálkozott Hammer. — Ez még sosem romlott el. Legalábbis még senki sem panaszkodott. Egyébként pedig a Keravill-hetek alkalmából megváltoztatták a nevét Szokolról Szoktálra. Tudja, védeni kell a nyelvhelyességet. A vevő tátott szájjal bámult. — Mit magyaráz itten?... Imádta az ilyen pasasokat, mert ezeket hülyíteni lehetett, majmot csinálni belőlük, és panaszra menni egyik se mert. — Szóval, akkor most úgy kell kérni, hogy Szoktál rádió? — Igen — felelte. — De a jövő hónapban már újra Szoksz.' Körtés tanárnő. Jaj, meg Horváth tanár úr, aki a matematikát tanította, s mert ő egy kissé nehézfejű volt hozzá, mindig kulcscsomóval ütötte a nehéz fejét. Egészen addig, míg a szülei meg nem fogadták a tanár urat korrepetálásra, óránként húsz forintért. Akkor lett szent a béke. A múltkor találkozott Horváth tanár úrral, s megköszönte neki, hogy ilyen jól megtanította számolni. — Mi is vagy te, fiam? — kérdezte a tanár úr elnyújtott, hülyén rezgő hangján. — Keravill-eladó. Jól megélek. Nem keresek annyit, mint mondjuk egy menő futballista, de egy osztályos orvos pénze azért bejön. — Olyan jól megfizetik ma már a boltosokat? — zengte a tanár úr. — Ugyan! Sok a mellékes. De azért, tanár úr, ha szüksége lesz rádióra, tévére, magnóra, lemezjátszóra, jöjjön be hozzánk, majd szerzek valamit. Azt még nem döntötte el, tényleg jót szeréz-e vagy valami lerobbant ócskaságot azokért a nagy, kulcscsomós ütésekért. — Kazettás magnetofont szeretnék — reccsent egy kövér- kés, kalapos alak hangja. Ez valami hivatalnok lehet. — Egyszerűt, de nagyszerűt, vagy esetleg valami jobbat, finomabbat? — kérdezte Hammer bizalmaskodva. — Kazettás magnetofont! — Hja, ha a kedves vevő így parancsolja! Mert az igaSzántó Péter:- ’ „ Sanyo a polcon zán minőségi áruért alighanem be kellene bennem a raktárba. — Akkor menjen be! Ez a dolga, nem?! Szóval édesapám, így állunk. Majd én itt koptatom neked a számat, meg a cipőm talpát ingyen?! — Ez van — mondta, és levett a polcról egy terep- színű magnót. Kipróbálták a készüléket, szólt. A vevő fanyalgott, de azért elvitte. Hammer befelé röhögött. Ez volt az a gép, amit egyszer már visszahoztak. A kazetta közepén egyszer csak elkezd nem fölvenni. Ma kellett volna leadni a raktáron, mint hibás árut, de azért még ezzel a vadászkalapossal kukoricázott egy kicsit. Igaz, visszahozza, szóval nem fizet rá. De talán megüti addig a guta. A lámpaerdő vadul világított, kék, sárga, fehér fényű körték vakítottak, a kristályok csilingeltek, néha halkan egymáshoz koccant finom üveghangon néhány búra. Hammer borzasztó jól érezte magát itt. Még az új főnök ellenére is. Ez a pofa olyan fekete, mindig borotválatlannak látszó, gyomorbajos külsejű alak volt, és állandóan arról szónokolt, hogy majd ő rendet csinál itt, mert őt rendet csinálni küldték ide. Na köszönöm. Biztos, hogy neki is megvan a maga kis bulija, mert anélkül nincsen. Mindenkinek megvan ez a maga kis izéje, vagy mi a fene. Csak ezek nagyban csinálják, és haragszanak a piti horgászokra. Na de hát Hammerral nem olyan könnyű kiszúrni! Hogy tud őbenne rendet csinálni ez a Kővágó kartárs?! Először is ugye, ha tranzisztorok, jobb alkatrészek érkeznek, akkor ő azonnal telefonál V. úrnak, a maszek műszerésznek, aki bejön, és zsebből megveszi a tétel felét. Ez a telefon neki havi öt kilót, ötszáz forintot ér. Mármost, ha nyugati kazetták, magnószalagok érkeznek, akkor szól Kissné- nek, a „trafikosnak", aki lábon átveszi a termést, három kilóért. Azt persze még nem érti, mi ebben az üzlet Kissnének. Ha meg jön ez a sok bunkó vevő, a legtöbbje .már előre csúsztatja a zsebébe a húszast, ötvenest, attól függ. Ezt fogja meg Kővágó kartárs, ha tudja! — Sanyo lemezjátszót szeretnék! Hűha, a pasast meg a feleségét ismeri valahonnét. Mintha már látta volna azt a nyúzott, cingár képüket. Provokátorok? No mindegy, óvatos lesz. — Azt hiszem nincsen. Meg kellene néznem... — És... lehetne? Vesszen meg, ha ezek nem voltak itt a múlt héten, és akkor is SanyoL kerestek. Provokátorok? De nem, akkor adott is nekik. Pontosan ugyanezen a félszeg hangon beszélt mind a kettő, fizettek egy ötvenest, és akkor hozott egyet a rak- tá rból. — Lehetne, csak tetszik tudni, rengeteg a munkám, kevés az időm. És az idő pénz. — Nézze meg azért! Szóval pénzt nem akar adni. De miért kell nekik még egy lemezjátszó?! Mi az istent akarnak vele? — De hát mondom, kérem, hogy nincs. Most már eszembe jutott, hogy eladtuk az utolsót. Nincs. — És az ott fönn a polcon? Tessék! Hát nem kiszúrta?! De ki lehetett az a hülye állat, aki elöl hagyott egy ilyen értékes japán gépet, mikor a raktárból megér legalább egy ötvenest?! — Az kérem?... Az selejtes... Most viszik vissza... — Szóval akkor nincs Sanyo?! Mi a fenét akarhat? Hát már mondta neki, hogy nincs! Újra kérdezi azon az óvatos, cingór hangján: — Szóval tényleg nincs Sanyo? És a raktárban sincs? — Nincs! — mondja Hammer, már idegesen. A cingár fölragyog. Cédulát húz elő a zsebéből, nyújtja felé: — Szóval, akkor kérem vissza a pénzt! A múltkor vettünk itt egy Sanyót, de elromlott, és a szervizben csereutalványt adtak. De hát ha nincs, mit tegyünk? Kérek akkor 7300 forintot, és kérem azt a 6000 forintos Akait, ott jobbra, a grillsütő mellett. Hammer sápadt lett, érezte, amint a vér szaladgálni kezd benne: ^ — Maga ezt tudta?! Maga ezt direkt csinálta?! A cingár kettős alig ment a pénztárhoz, máris rohant Kővágó. Messziről látszott, hogy a szemeiben gyilkos tűz ég: — Hammer! Mi ez?! Csereutalvány?! — Csereutalvány, Kővágó kartárs. Vissza kell nekik fizetni a pénzt. — Hammer, vegye úgy, hogy maga fegyelmit kapott. Ott, pontosan ott, a maga feje fölött van egy Sanyo! Uramisten, Hammer, hónapok óta várok erre a percre! Végre elkaptam! Hammer körül forgott a föld. Hogy két ilyen hülye! Két balfácán buktassa le őt. És az a rohadt Sanyo! Ki a fene hozhatta ki? Hacsak nem maga Kővágó... Uram atyám, mi történik itt? — Kővágó... kartárs. Azt... azt a Sanyof nem lehet eladni. .. — Nem?! Talán rossz?! Csak azt ne mondja, hogy rossz, mert magam vizsgáltam meg reggel! — Dehogyis, Kővágó kartárs. A lemezjátszó jó... Csak... el van adva... Egy barátom vette meg... Mindjárt fizetem is be a pénzt... Csak még nem vitte el... — Értem, Hammer No nem baj. Többe lesz ez magának, mint a fegyelmi figyelmeztetés, amit kapott volna. No, irány a pénztárhoz, befizetni! Hát, ez a nap aztán!... Hétezer-háromszáz forint, atyaúristen, hétezer-háromszáz forint! Egyhavi keresete! No nem baj. Majd odateszi a Grundig mellé, amit még a 28-as Keravillban vetetett meg vele a főnök, az a barom Weltner. ..
