Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

1981. november 15. Képújság A kapcsolatok őszintesége Kastély, gyerekeknek KínOS dolos nem l®het őszinte oz ember. De az is ______________3J .nagy baj, iha nem tud őszinte tenni, pedig 'le­hetne. Az élet meglepő eseteket produkál. 'Mielőtt kifejteném vé­leményemet a kapcsolatok őszinteségéről, elmondok két példát. Elsőnek o magáimét. Csöppet sem dicsekvésre méltó eset, hát nyugodtam, sőt őszintén elmondhatom. H úszegynéhány éves koromban egyszer csak elhatároztam, hogy ■megnősülök. Nem volt könnyű dolgom, mert kizárólag a fekete hajú, sötétbarna, szemű, szép arcú lányok tetszettek, ilyen, pedig kevés van, különösen hai az is feltétel, hogy ne legyen magasabb, mint ón. Arra vetemedtem, hogy föladjak egy hirdetést. Az or­szág másik szögletéiben dolgoztam, a hirdetésre küldött válaszo­kért ’Budapestre kellett mennem. Az egyik levélíró fényképe sokat ígért, találkoztam is vele. Nagyon helyes lány volt, várakozáson fölül, sőt még kedves is. Igen: ám, de az egyik foga lyukas volt, elöl. Rögtöni észrevettem, és 'rettenetesen zavart. Nem tudtam feloldódni', erőltetett lett a beszélgetés, az ismerkedés, Nem talál­koztunk többször. Pedig csak annyit kellett volna mondanom, hogy kislány, holnap vagy holnapután ismét akarok veled találkozni, mert tetszel nekem, de a fogorvoshoz megyünk először. Ehelyett elsumákoltam egy embert kapcsolatot, amiből lehetett volna, sze­relem. Komikus bizonyára, ahogyan így elmondom, pedig ezek a dolgok csöppet sem mulatságosaik, azok számára, akikkel meg­esik. Megtörtént, hogy farkaséhesen tért haza a nagy vendégségből valaki, mert keveset evett, nem mert enni. Nem illik zabáim — így szól a le nem írt kódex. Egyszer valahol hallotta az illető hölgy és elhitte. Szóval vendégségben jártak a. komájuknál — így me­sélte el nekem az .ismerősük — és .ez olyan lakoma, lett volna, ha esznek normálisan, amilyen összejövetel csak évente kétszer adó­dott az életükben.. 'Karácsonykor egyik házaspárnál volt roskadá- sig terített asztal, és csipegetés, sok beszéddel, húsvétikor pedig a másik háznál, lényegében, ugyanígy. Tehát illő volt sokat főzni, mutatóson teríteni, de fölfalni az ételeknek legalább ai felét, ez már nem illő, szerintük. Milyen komaság az ilyen,? A legelemibb őszinteség is hiányzik belőle. Nagyokat falni és dicsérni a háziasszonyt, ez lenne a ter­mészetes. Jóízűen beszélgetni is csak akkor tudnak, ha. valóban jálérziik magúkat, nem görcsösen tartózkodóak.. És ez így megy évről évre. Nyűg, sőt utálatos dolog lehet már a: vendéglátásra való .készülődés is, hát még végigszenvedni az egész ebédidőt, a délutánt. Mert hazamenni sem lehet hamar, .megsértenék a ko- máékat. Sem filozofálgatni, sem ítéleteket mondani nem akarok, nem szokásom. Véleményem viszont van. Tudom, hogy az őszinteség sokat ér. A legkülönbözőbb helyeken, alkalmakon.. Például csa­ládon belül, A gyérekek nagyrészt olyanok lesznek, amilyenek a szüleik, illetve .ahogyan őszinték vagy ,nem őszinték hozzájuk, asze­rint formálódnak. Szerepet játszom hamar megtanul a gyerek, ha ezt látja. Később vagy ráfizet emiatt vagy még inkább kétszínű lesz, amikor felnő. Az ilyenek közül kerülnek ki azok, akik áská­lódnak, soha. nem őszintéik, meg azok .is, akiknek nincs vélemé­nyük, mert hallgatni jobb, miint beszélni. Az ilyen nevelésű gye­rekekből lesznek azok az emberek, akik megkérdezik beszélgetés közben, „lehetek őszinte?” — pedig semmi különösebb merészség ■nem kell annak közléséhez, amit mondanak. A kapcsolatok őszintesége sokat ér. Esetenként nagy -----------—------------------ kincs. így van ez mindenben. A szerelem­ben, a munkatársi közösségiben, o gazdasági partnerek között és a politikai életben egyaránt. Orvos és beteg között, tanár és diák között, sőt bolti eladó és törzsvevő között is kívánatos ai jó kap­csolat. Könnyíti a munkájukat, nagyobb eredmény várható. Adó­dik természetesen olyan helyzet is, amikor el kell hallgatni va­lamit, mert az őszinteséggel ártanának. De ez .ritka. Például gyó­gyíthatatlan betegnek rendszerint nem mondják meg, hogy az, inkább vigasztalják. Máskor éppen az őszinteség hiánya árt, ez a gyakoribb, a jellemző. Munkahelyeken, különösen, Ha bírálni kellene valamit, valakit, vezető .beosztású dogozát, de senki nem nyitja ki a száját még buzdításra sem — nagy közösség előtt, ta­nácskozáson —, ez jóra nem vezet. Ahol inem rendeznek, nem tisztáznak nézetei téréseket, nem szüntetik meg a munkát gátló bajokat, ott csak tovább mérgesedik minden, 'Kialakul a. közöm­bösség, mások pedig állandóan mérgelődnek, mindez feltétlenül a munka, a termelés rovására, megy. Az ellenpéldái hallatlanul vonzó. Bajban van a gyár, munka­erőhiány miatt. Mi a teendő? Mem beszélni róla, csak Jépten, •nyomon mondogatni a dolgozóknak, szinte fenyegetően, hogy hajtsanak, különben nem. lesz nyereség? Ez n.em megoldás, ez hiba, De ha az egész kollektíva előtt megmondják a. gyár vezetői, tehát munkásgyűlésen, 'hogy összefogással, jól szervezett, becsü­letes munkávaf el lehet érni a célokat, teljesíteni lehet a. terme­lési tervet, és a feladatokat részletesen kidolgozvai, kérik a dol­gozókat, a szocialistái brigádokat, tegyenek meg mindent a si­kerért, akikor boldogul a gyár, az üzem. Együttesen, egymást be­csülve boldogulnak. A megbecsülés az őszinteséggel kezdődik. Azzal, hogy egyenrangúnak tartom a munkatársamat, mint dol­gozót, a beosztottamat, mint dolgozót, ha. jó. munkás, ha lehet rá számítani. Hadd mondjak .ilyen példát konkrétan, is. Egyébként sem titok, és az illető termelőhely vezetői büszkék lehetnek az eredményekre. A Paksi Konzervgyárról van. szó. Köztudott, hogy az atomerőmű építéséhez sok ember kell, természetesen Paksról is jó néhányon átpároltak a nagyberuházáshoz, a nagyobb pénzért. A legkülön­bözőbb munkaihelyeket hagyták ott. A konzervgyárat, is sokan ott­hagyták. A gyár a technikai színvonal emelésével, ai gépek, gép­sorok .teljesítményének növelésével válaszolt, és ez sokat jelen­tett, sok munkáskéz pótlását tudták megvalósítani. Persze ehhez is arra volt szükség, hogy meg'becsüljék az újítókat, a műszaki gár­dát, Kedvet teremtetteik, mégpedig hosszú évek óta, korábban is, az újításokhoz, az alkotó munkához. A teljés gépesítés meg a gépek korszerűsítése azonban nem lett volna elég a létszámhiány pótlására. Szezonban, nyáron, és ősszel rengeteg a munka, a kon­zervgyárban, Csak úgy győzik, hogy nagy erővel, akarattal dol­goznak. Ha úgy tetszik, lelkesen. Ak.ilk túlórázást, három műsza. kokat vállalnak, azok bizony nem húzódoznak o munkától. Ez na­gyon jellemző a konzervgyárra. Mint ahogyan jellemző, hogy őszinte emberi kapcsoló. ~ —"■ tokra épül minden, A megmaradt — te­kintélyes számú — munkásgárda egy nagy közösség, Év eleji gyű­lésen együtt van mindenki, az igazgató őszintén elmond mindent a gyár“ helyzetéről. Hallottam. így kezdte: kedves munkatársaiim. GEMENCI JÓZSEF Szép. Egyszerűen csak szép. A SZOT vajtai gyermeküdülő­je építészeti remek. Pollack Mihály tervei alapján építet­ték. November elejétől új funk­ciót kapott az épület. Moz­gássérült gyermekek tölthet­nek itt iskolaidőszakban egy- egy hónapot pihenéssel, gyó­gyulással egybekötve, termé­szetesen a tanulás sem ma­radhat ki a programból. Nem tudni, hogy a két tény közül melyik vezérelte jobban a Tolna megyei Festő- és La­káskarbantartó Szövetkezet dolgozóit, egy bizonyos: de- rekas munkát végeztek. El­vállalták az épület gyorsított ütemű tatarozását. Dolgozott itt Tamásiból a Táncsics ács-tetőledő-bádo- gos brigád, Bonyhádrál az Ybl Miklós szocialista brigád, akik kőművesek, Váncsa Ist­ván és lestő társai, Németh István ács-burkoló szakmun­kásai, Bányai Lászlóék, akik villanyszerelők. A kastély egyetlen turnus­ban 160 gyereknek ad lehe­tőséget a szép, kulturált kör­nyezetben a kikapcsolódásra. Mozgássérült gyerekek lévén, nagyon fontos a környezet. Riportunk képei erről pró­bálnak beszámolni — bemu­tatva a kastélyt, amely már végérvényesen a gyerekeké. Fotó: Gottvald Károly

Next

/
Thumbnails
Contents