Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
1981. november 15. Képújság A kapcsolatok őszintesége Kastély, gyerekeknek KínOS dolos nem l®het őszinte oz ember. De az is ______________3J .nagy baj, iha nem tud őszinte tenni, pedig 'lehetne. Az élet meglepő eseteket produkál. 'Mielőtt kifejteném véleményemet a kapcsolatok őszinteségéről, elmondok két példát. Elsőnek o magáimét. Csöppet sem dicsekvésre méltó eset, hát nyugodtam, sőt őszintén elmondhatom. H úszegynéhány éves koromban egyszer csak elhatároztam, hogy ■megnősülök. Nem volt könnyű dolgom, mert kizárólag a fekete hajú, sötétbarna, szemű, szép arcú lányok tetszettek, ilyen, pedig kevés van, különösen hai az is feltétel, hogy ne legyen magasabb, mint ón. Arra vetemedtem, hogy föladjak egy hirdetést. Az ország másik szögletéiben dolgoztam, a hirdetésre küldött válaszokért ’Budapestre kellett mennem. Az egyik levélíró fényképe sokat ígért, találkoztam is vele. Nagyon helyes lány volt, várakozáson fölül, sőt még kedves is. Igen: ám, de az egyik foga lyukas volt, elöl. Rögtöni észrevettem, és 'rettenetesen zavart. Nem tudtam feloldódni', erőltetett lett a beszélgetés, az ismerkedés, Nem találkoztunk többször. Pedig csak annyit kellett volna mondanom, hogy kislány, holnap vagy holnapután ismét akarok veled találkozni, mert tetszel nekem, de a fogorvoshoz megyünk először. Ehelyett elsumákoltam egy embert kapcsolatot, amiből lehetett volna, szerelem. Komikus bizonyára, ahogyan így elmondom, pedig ezek a dolgok csöppet sem mulatságosaik, azok számára, akikkel megesik. Megtörtént, hogy farkaséhesen tért haza a nagy vendégségből valaki, mert keveset evett, nem mert enni. Nem illik zabáim — így szól a le nem írt kódex. Egyszer valahol hallotta az illető hölgy és elhitte. Szóval vendégségben jártak a. komájuknál — így mesélte el nekem az .ismerősük — és .ez olyan lakoma, lett volna, ha esznek normálisan, amilyen összejövetel csak évente kétszer adódott az életükben.. 'Karácsonykor egyik házaspárnál volt roskadá- sig terített asztal, és csipegetés, sok beszéddel, húsvétikor pedig a másik háznál, lényegében, ugyanígy. Tehát illő volt sokat főzni, mutatóson teríteni, de fölfalni az ételeknek legalább ai felét, ez már nem illő, szerintük. Milyen komaság az ilyen,? A legelemibb őszinteség is hiányzik belőle. Nagyokat falni és dicsérni a háziasszonyt, ez lenne a természetes. Jóízűen beszélgetni is csak akkor tudnak, ha. valóban jálérziik magúkat, nem görcsösen tartózkodóak.. És ez így megy évről évre. Nyűg, sőt utálatos dolog lehet már a: vendéglátásra való .készülődés is, hát még végigszenvedni az egész ebédidőt, a délutánt. Mert hazamenni sem lehet hamar, .megsértenék a ko- máékat. Sem filozofálgatni, sem ítéleteket mondani nem akarok, nem szokásom. Véleményem viszont van. Tudom, hogy az őszinteség sokat ér. A legkülönbözőbb helyeken, alkalmakon.. Például családon belül, A gyérekek nagyrészt olyanok lesznek, amilyenek a szüleik, illetve .ahogyan őszinték vagy ,nem őszinték hozzájuk, aszerint formálódnak. Szerepet játszom hamar megtanul a gyerek, ha ezt látja. Később vagy ráfizet emiatt vagy még inkább kétszínű lesz, amikor felnő. Az ilyenek közül kerülnek ki azok, akik áskálódnak, soha. nem őszintéik, meg azok .is, akiknek nincs véleményük, mert hallgatni jobb, miint beszélni. Az ilyen nevelésű gyerekekből lesznek azok az emberek, akik megkérdezik beszélgetés közben, „lehetek őszinte?” — pedig semmi különösebb merészség ■nem kell annak közléséhez, amit mondanak. A kapcsolatok őszintesége sokat ér. Esetenként nagy -----------—------------------ kincs. így van ez mindenben. A szerelemben, a munkatársi közösségiben, o gazdasági partnerek között és a politikai életben egyaránt. Orvos és beteg között, tanár és diák között, sőt bolti eladó és törzsvevő között is kívánatos ai jó kapcsolat. Könnyíti a munkájukat, nagyobb eredmény várható. Adódik természetesen olyan helyzet is, amikor el kell hallgatni valamit, mert az őszinteséggel ártanának. De ez .ritka. Például gyógyíthatatlan betegnek rendszerint nem mondják meg, hogy az, inkább vigasztalják. Máskor éppen az őszinteség hiánya árt, ez a gyakoribb, a jellemző. Munkahelyeken, különösen, Ha bírálni kellene valamit, valakit, vezető .beosztású dogozát, de senki nem nyitja ki a száját még buzdításra sem — nagy közösség előtt, tanácskozáson —, ez jóra nem vezet. Ahol inem rendeznek, nem tisztáznak nézetei téréseket, nem szüntetik meg a munkát gátló bajokat, ott csak tovább mérgesedik minden, 'Kialakul a. közömbösség, mások pedig állandóan mérgelődnek, mindez feltétlenül a munka, a termelés rovására, megy. Az ellenpéldái hallatlanul vonzó. Bajban van a gyár, munkaerőhiány miatt. Mi a teendő? Mem beszélni róla, csak Jépten, •nyomon mondogatni a dolgozóknak, szinte fenyegetően, hogy hajtsanak, különben nem. lesz nyereség? Ez n.em megoldás, ez hiba, De ha az egész kollektíva előtt megmondják a. gyár vezetői, tehát munkásgyűlésen, 'hogy összefogással, jól szervezett, becsületes munkávaf el lehet érni a célokat, teljesíteni lehet a. termelési tervet, és a feladatokat részletesen kidolgozvai, kérik a dolgozókat, a szocialistái brigádokat, tegyenek meg mindent a sikerért, akikor boldogul a gyár, az üzem. Együttesen, egymást becsülve boldogulnak. A megbecsülés az őszinteséggel kezdődik. Azzal, hogy egyenrangúnak tartom a munkatársamat, mint dolgozót, a beosztottamat, mint dolgozót, ha. jó. munkás, ha lehet rá számítani. Hadd mondjak .ilyen példát konkrétan, is. Egyébként sem titok, és az illető termelőhely vezetői büszkék lehetnek az eredményekre. A Paksi Konzervgyárról van. szó. Köztudott, hogy az atomerőmű építéséhez sok ember kell, természetesen Paksról is jó néhányon átpároltak a nagyberuházáshoz, a nagyobb pénzért. A legkülönbözőbb munkaihelyeket hagyták ott. A konzervgyárat, is sokan otthagyták. A gyár a technikai színvonal emelésével, ai gépek, gépsorok .teljesítményének növelésével válaszolt, és ez sokat jelentett, sok munkáskéz pótlását tudták megvalósítani. Persze ehhez is arra volt szükség, hogy meg'becsüljék az újítókat, a műszaki gárdát, Kedvet teremtetteik, mégpedig hosszú évek óta, korábban is, az újításokhoz, az alkotó munkához. A teljés gépesítés meg a gépek korszerűsítése azonban nem lett volna elég a létszámhiány pótlására. Szezonban, nyáron, és ősszel rengeteg a munka, a konzervgyárban, Csak úgy győzik, hogy nagy erővel, akarattal dolgoznak. Ha úgy tetszik, lelkesen. Ak.ilk túlórázást, három műsza. kokat vállalnak, azok bizony nem húzódoznak o munkától. Ez nagyon jellemző a konzervgyárra. Mint ahogyan jellemző, hogy őszinte emberi kapcsoló. ~ —"■ tokra épül minden, A megmaradt — tekintélyes számú — munkásgárda egy nagy közösség, Év eleji gyűlésen együtt van mindenki, az igazgató őszintén elmond mindent a gyár“ helyzetéről. Hallottam. így kezdte: kedves munkatársaiim. GEMENCI JÓZSEF Szép. Egyszerűen csak szép. A SZOT vajtai gyermeküdülője építészeti remek. Pollack Mihály tervei alapján építették. November elejétől új funkciót kapott az épület. Mozgássérült gyermekek tölthetnek itt iskolaidőszakban egy- egy hónapot pihenéssel, gyógyulással egybekötve, természetesen a tanulás sem maradhat ki a programból. Nem tudni, hogy a két tény közül melyik vezérelte jobban a Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Szövetkezet dolgozóit, egy bizonyos: de- rekas munkát végeztek. Elvállalták az épület gyorsított ütemű tatarozását. Dolgozott itt Tamásiból a Táncsics ács-tetőledő-bádo- gos brigád, Bonyhádrál az Ybl Miklós szocialista brigád, akik kőművesek, Váncsa István és lestő társai, Németh István ács-burkoló szakmunkásai, Bányai Lászlóék, akik villanyszerelők. A kastély egyetlen turnusban 160 gyereknek ad lehetőséget a szép, kulturált környezetben a kikapcsolódásra. Mozgássérült gyerekek lévén, nagyon fontos a környezet. Riportunk képei erről próbálnak beszámolni — bemutatva a kastélyt, amely már végérvényesen a gyerekeké. Fotó: Gottvald Károly
