Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
ró Képújság 1981. október 11. Roszen Bosz&v: Egí otthon Női akt Pótzay Pál szobra Iferböczy Antal: • • Ötnapos munkahét Kezdetben is dolgozónak az emberek, és ma is dolgoznak — de Ég és Föld ! íMert kietlen vola a munkaihely, és kilátástalan a jövő, és sötétség vala a. szívek mélyén, és kizsákmányolás lebegett a fejek felett. És mondák: llegyen rendelet és Hőn. És látók, hogy jó, és elválasztok a világosságot a sötétségtől. lÉs nevezek egyiket nappali' 'műszaknak és a 'másikat éjjeli műszaknak, és lön este és Hőn reggel. És mondák: legyen normo a teljesítményiben, amely elválassza a teljesítményt a teljesítménytől. És meghatározók a plafont. És úgy Hőn. (És mondák: gyűljenek egybe a földek, és nevezzék azt a termelőszövetkezeteknek, hogy .megtessék — de nem tetszett meg. iÉs tengernyi ellenvetés gyűlt egybe és nem látóik, hogy jó. Pedig mondók: ne hajtson o föld gyenge füvet, de maghozó búzát, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő merne szerint, és legyen néki magva. Pezsdüljenek a vizek, és o legelők az élő állatok nyüzsgésétől. Később úgy Hőn. És látók, hogy jó. És lön este és Hőn reggeli. És mondák: legyenek jelek, amelyeket hordozván a dolgozók felvonulnak meghatározván az esztendőkben az ünnepek napjait. És legyenek szemináriumok, hogy világítsanak a fejekbe. És lőnek. És az emberek foglalatoskodánalk az ő természetük szerint Vannak, akik o főnök körül csúsznak-mászna-k az ő nemük szerint, akik nyüzsögnek, akik baromságokat művelnek, és nem látók, hogy nem jó. És mégis elkövetkezett az ötnapos munkahét. IÉs elérkezvén a hatodik naip reggele, kérdezők: ugyan mit tegyünk a mai napon, amelyet már nem kell munkával eltölte- nünk? És úgy határozónak, hogy embert teremtenek a maguk képére és hasonlatosságára. És úgy tevének az ő nemük szerint. És látók, hogy jó. És a hetedik napon' sem nyugvónak. IRODALOM Ismertetem a dörgést! — Ugye, szólíthatlak Zsóká- nak? Tudod, mi itt az osztályon mindenkit a keresztnevén becézünk, nem cifrázzuk, hogy kartársnő, legyen szíves, meg parancsoljon az elvtárs. Minek az a nagy flanc? Szerintem a kis- góré, mármint szeretett főnökünk szivszélhűdést kapna, ha valaki leelvtársoznáI Csak simán Béluci! Érted? Majd meglátod, milyen jó kis banda ez. Papíron én vagyok a csoport- vezetőd, de ne félj, nem rázom a porrongyot. Béluci az osztályvezető, tündéri pofa, csak vigyázz, minden új lányt megkörnyékez, született szoknyabolond, de jól áll neki, valamikor én is csíptem őt, de őrült féltékeny pasas a férjem, nem akarok botrányt, nem igaz? Az új munkaerőt mindig én igazítom el, Béluci ilyesmivel nem foglalkozik, ezért szövegelek most neked, világos? — Jó helyed lesz köztünk, ne ijedj meg, itt még senki nem kapott sérvet a munkától, Puskás öcsi tanítványai vagyunk: kis pénz, kis foci. Érted? Szóval, nem szaggatjuk szét az istrángot. Apropó, pénz! Nem tudom, hogy állsz anyagilag, de ha megszorulsz, nincs gond. Aranka néni a másik szobában tele van pénzzel, tőle mindig kérhetsz. Fizetéskor visszaadod, ráteszel egy húszast és kész. ötszáz forintig jó vagy nála. Azért ismertetem ilyen részletesen a döraést, hogy tanulj. Vásárolni akkor mész ki, amikor akarsz, szemben a húsbolt, Józsi bácsi a főnök, leadod nála a rendelést, és a legjobb húsokat teszi félre. Havonta adunk neki fejenként egy ötvenes jattot, a csinosabb csajoknak ilyenkor még kezet is csókol! A közértben Tériké a beépített emberünk, majd neki is bemutatlak. — Nem tudom, van kocsitok? Az alkatrész nem gond, csak szólni kell a számlázásban Nu- sikának. a férje autósboltban dolgozik. Azt tudod, hogy minden második szombat szabad, de mi a péntekeket is megszerveztük. A fele társaság délben szép lassan, különböző trükkökkel hazaszivárog, a többiek tartják a frontot, csak kuss van. erről nem beszélünk. Különben ha van valami maszek intéznivalód napközben, csak szólj, megoldható, szabadságot még tüzelőszállitáskor sem szoktunk kivenni, marhaság, de sokat lógni nem célszerű, mert Béluci kiszúrja és morog. A könyvelésből szokott idejárni egy csai, az Eta, vele ne bizalmaskodj, abból él. hogy mósze- rol. mindent beköo a főnököknek, utáJjuk is érte mindnyájan. A nagvfőnökünket. a főosztályvezetőt Somosnak hívják, ritkán látni, a kuckójában ücsö-' rög egész nap, mert mindig van benne egy-két légkör, ha nagyon megszivta magát, akkor Duszit kér mindenkitől, egyébként jó fej. Az osztályon minden névnapot megünneplünk, délben leáll a munka, húsz forinttal szoktunk beszállni, a pénzen ajándékot veszünk, Béluci névnapján százas a taksa. Az ajándék fejében az ünnepelt megvendégel bennünket. Ebből (l láthatod, ez egy jó banda, összetartunk. Zsókám, mit kérdeztél? Hogy mi lesz a munkád? Mondtam, mi nem szaggatjuk szét az istrángot, nyugi, nyugi! Egy-két hétig ismerkedsz a körülményekkel, szöszmötölsz egy kicsit, aztán majd találunk neked is valamilyen melót. Vilá gos? KISS GYÖRGY MIHÁLY ■ kkortájt tudományos munkatárs voltam a Léghajózási Intézetben. Azt a feladatot kaptuk, hogy hazai Zeppelineket állítsunk elő. Épületünk Szófia mellett volt. Rendelkezésünkre állt egy repülőtérnek alkalmas sima mező, pilon a jövendő léghajók fogadására, valamint dolgozó- szobák, melyek egy kellőképpen átalakított egykori kaszárnyában helyezkedtek el. Stábunk nem volt túlságosan nagy, így mindegyikünknek jutott egy-egy kis, furnérral leválasztott szoba: apró iroda, melynek ablaka a mező felé tekintett. A munka elosztása során rám a személyszállító kabin megtervezése esett, és lelkesen fogtam a problémák megoldásához. Az egyetlen komolyabb nehézség az üveg-felületek kialakítása volt. Ellképzeléséim'ben hajlított üvegre lett volna szükség, ám ilyesmit nehéz önteni. Ezenkívül az első, még nem tökéletes repülőeszközök esetleges lezuhanása után rettenetesen sokba került volna az üvegélemek cseréje. Én azonban a tudománynak szenteltem életemet, és éjt nappallá téve leküzdöttem az akadályokat. A lehető legkülönbözőbb eljárásokat eszeltem ki: nem keserítettek el az üveg kedvezőtlen hajlítási paraméterei, és még nagyobb elszántsággal folytattam a kísérleteket. Segítőtársaim is akadt. Szalma só rga hajú, copfos, kék szemű, elég egyszerű, de dolgos lány. A szamokovi falvak egyikében született, bácsinak hívott. Arra gondoltam, hagy az előző rendszerben valószínűleg egy gazdag családnál szolgált, tűrve a háziúr lelket gyalázó megaláztatásait, és a gazda fiainak gorombaságát. A lány az esti gimnázium kilencedik osztályát végezte, és nem egyszer ott maradtam munka után, hogy segítségére legyek néhány (számára nehéz) matematikai egyenlet megoldásában. 'Elmondhatom, hogy a matematika iránti szenvedélyünk összekötött bennünket, és igazán örültem, mikor az utolsó félig üres autóbusszal a nagy város félé utaztunk. 'Nem kell azért rosszra gondolni — még csak nem is csókol óztu n-k. Felsőfokú iskolai végzettségem, levelező úton letett aspi- rantúrám, orosz nyelvismeretem és asztalomon heverő könyvem, Ron Mayerson, a haladó amerikai novellista „Gömbvillámok"- ja nem engedte egymáshoz közelíteni szamokovi málnára emlékeztető skarlátpiros ajkát és cigarettától megkeseredett számat. 'Kapcsolatunk más természetű volt. A kölcsönös szimpátia és a kölcsönös tisztelet éltette. Ezért lepődtem meg oly határtalanul, amikor intézetünk igazgatója, az általam nagyraSzmoíjan... Kis városka Bulgária déli1 részén, húsz kilométerre a görög határtól, ai Ro- do-pe-'hegység közepében. Kéthetes bulgáriai tartózkodásunk során két napot töltünk itt Tóth Erzsébet költővel, a Bolgár írószövetség vendégeként. Két nap a Haitit persze lehetetten, megismerni egy várost, annál is inkább, miivel útitár sunk és tolmácsunk, Szvetla Szavova sem. járt még ezen a vidéken, de Nagy Lászlóról és a1 múzeumról meglepő felkészültséggel' beszél. De nemcsak ő, szinte minden bolgár. Ismerik, szeretik, szinte .magúikénak vallják. Szmoljön városa díszpolgárává. fogadta a magyar kali- tot, de halála után is gondoskodott róla: múzeumot rendezett be tiszteletére és emlékére. (Nálunk meg az iszkázi szülőház egészen mostanáig leírhatatlan állapotban’ van. Rendbehozataláról nemrég határoztak.) becsült tudós magához hívatott, és bizonyos kényelmetlenséggel o hangjában tudomásomra hozta, hogy kívánatos lenne, ha legalább a munkaidőben megőrizném tékintélyemet, és hogy a kutatások területére korlátozott kényszerű kapcsolatunk megköveteli — mint ahogy így is illik — a magázódást. Megértitek bizonyára azt a keserű szájízt, gmellyel -fogadtam az említett beszélgetést, és amit utána is éreztem. Nemlétező kapcsolatokért torkolnak te a legmagasabb helyről: ki az, aki nem fortyanna fel ezen? Jámbor ember lévén, nem tettem ellenvetést, és bekérettem a lányt. Közöltem vele, hogy viszonyunknak gyökeresen meg keH változnia. Ö felhúzta a szemöldökét és kiment. A következő naptól kezdve magázódtun'k. — Tessék elképzelni,, tegnap néztem a televízióban Shakespeare „Rómeó' és Júliá”-ját és azt a tanulságot vontam le, hogy mindig akad egy-egy idióta, aki tönkreteszi a fiatalok munkáját - mondta, mire én a következőképpen válaszoltam: — Igen, a leggyengédebb emberi érzések meg nem értése minduntalan tragikus kolizióval jár, bár az ember a munká'ban is találhat, igaz nem ilyen jellegű — vígasztalódást. A kabin pedig haladt a megvalósulás felé. (Ekkor még nem tudtam, hogy a hordozótest közel sem áll így.) . .11 gyszer az intézet igazga* < tója megnézte legutóbbi 3 vázlataimat, és kijelen..... tette, hogy nemsokára h ozzáfoghatunk a kabin megépítéséhez valóságos méretekben. És segítőtársaim, a lány, ekkor úgyszólván megbolydult. Követte a famegmunkálást, ügyelt a belső tapéták minőségi felragasztására, ellenőrizte a fűtőrendszer hatékonyságát. A kabin elkészült, és az átvevő bizottság, miután megvizsgálta a függőágyakat, benézett a raktárba és az egészségügyi helyiségekbe, helyet foglalt a teendő Léghajó irányító részében, és aláírta az okmányokat. Türelmetlenül vártam a léghajó többi egységéről érkező eredményeket, de hiába. Kolléganőm időközben engedélyt kapott, hogy távoli vizenyős lakásából áttelepedhessen a kabinba. És a puszta mezőn megjelent egy furcsa, szivar alakú, fénylő ablakocskakkal teleszórt ház, kedves függönyökkel', előtte lábtörlővel. INem tagadhatom, sikerem után igazgatónk megenyhült, úgyhogy tisztelt és becsült vendég lettem ebben a háziban, Le-leültem az egyik függőágyra, és míg vártam, hogy felforrjon a kávé, szóba elegyedtem ismerősömmel. — Magának — mondta — már csalódra is gondolnia kéne. A A város alaprajza leginkább egy vonalzóra emlékeztet- Itt van sétálóutca, de mennyivel más, mint a mi belvárosaink. Az autóbuszok lassan és türelmesen közlekednek, az emberek nem tolakodnak, nem kiabálnák, mintha lassított film peregne szemünk előtt. A hosz- szú'kás völgyet mindenütt hegyek ölelik körül. Mellettünk’ a Perelik 2191 méteres magasságé vall .. A Nagy LásZló-házat hét megállóny'iira találjuk a' sétálóutcától, egy hagymakupalás kis templom szomszédságában. A múzeum avatását szeptemberre tervezték. Ottjártu-nk-kor sajnos váratlan- gonddal kerültek szembe- a múzeum, gazdái: átnedvesedtek a falak, el- kellett szállítani- a -már helyükre került fényképeket, -relikviákat, így csak a házról készíthettünk felvételeket. Már vagy a húszadik kockát ikattiintjuk el-, amiíérfi egymaga nem férfi, hisz nincs mellette senki, kinek megmutathatná férfiasságát. Nincs igazam? — Van benne valami — feleltem —, bár a tudomány embere az előtte tornyosuló próblé- mákika! vívott -harcban is bebizonyíthatja férfi voltát. — Eredjen már, mindig csak a problémák, a problémák! Nincs még elege 'belőlük? — Vannak dolgok, melyek nem tudnak unalmasak lenni — vetettem közbe. — Na, de azért más egyebek is léteznek, amik szintén nem válnak unalmassá — válaszolta sejtelmesen. így cimiboráskodtam vele ebben az égi otthonban, felkészítettem az érettségi vizsgára, megpróbáltam ibesuszterolni az Építészmérnöki Egyetemre, de valahogy nem jött össze. Téltek-múltafc az évek, de a hordozótest nem tudott a magasba emelkedni. A -vége az lett, hogy az intézetet bezárták - a léghajó gondolata pedig szertefoszlott. Valamennyi kollégám kerített magának új munkát, nekem is sikerült jó helyet találnom a Külhoni Aerodinamikai Intézetben. Az életem rendesen folyt tovább. Az idő múlásával egyre inkább elfeledkeztem azokról az álmaimról, melyeket a Zeppelin -iránt tápláltam. Az idő — lényegét szolgáltatta és nem hazudtolta meg önmagát: új problémák, új. felá-datok, új távlatok. Egyszer csak eszembe jutott az égi otthon. Nekivágtam a megváltozott mezőnek, és már messziről láttam a ház füstölgő kéményét. 'Hajdani kolléganőm hagymát duggatott a .kertben. Mikor észrevett, igen megörült. — Nohát, csak eljött hozzánk — csapta össze á kezét. — Tessék, kerüljön beljebb, harapunk valamit, és megismertetem a férjemmel. — Óh, csak tán nem változott meg a családi állapota? — kérdeztem képmutató távolsággal. — De bizony! Petkó biílencs- csel jár és bulldózereknek szállít. 'Bent minden olyan volt, mint annak rendje és módja: televízió, mögötte subaszőnyeg, gyermekágy, az egykori tűztér fölött füstölődő birka-kolbász, befőttek, mazsola — kedves és meghitt, gazdag és 'barátságos, mikor odakünn hideg van. Beszélgettem a jó emberekkel, és egy üveg lekvárral a kezemben tértem vissza a városba. i'kor már elég távol voltam, még egy utolsó pillantást vetettem a-z égi otthon felé: szilárdan állt a földön, kéménye pedig életem egy részét, a léghajót rajzolta az égre. Féltámadt a szél és a léghajó elszállt a semmibe. Adamecz Kálmán fordításé. kor megáll mellettünk egy fekete kendős néni' és beszélni A Nagy Lászól-ház Szmol- janban kezd. Szvetla fordít. Megtudjuk, hogy ebben a házban született, még a szobát is megmutatja, hogy melyikben. Fényképezni' nem engedi magát, azt mondja, nincs úgy öltözve. 'Nézem az aircát. Szép öreg- a-s-szonyarc. — És Nagy Lászlót tetszett-e ismerni? — szólal meg Erzsi, és a ház felé mutat. — Hát hogyne — mondja a néniké —, nagyon- szép ember volt. Szép fehér haja volt. Kicsi! bicegett a lábával'... A szomszéd ház előtt egy hetven év körüli férfi abbahagyja a fűrészelést, közelebb lép: — Nagy László? ismertem én -is. Jó ember vol-L Amikor itt volt, sokat beszélgettünk... Jól beszélt bolgárul. De meghalt Három' éve... — És miiről' beszélgettek? — Mindén-rői. De leginkább a- fákról. ErzSiii közben „tikokban" fényképez bennünket. A néniké észreveszi, Erzsimé r ipakod ik: — Ne fényképezzen-, én csúnya vagyok! Inkább a nővéremet- — mutat a- szem-köztii ház egyik emeleti1 ablakára-. — Ö már kiltencvenhét éves. És sokkal szebb, mint én. A kiltencvenhét éves nén-i megérzi, hogy rólta’ beszélnek, fürgén- eltűnik az ablak mögött. — és visszajönnek majd? — kérdezi a bácsi. — Szeretnénk. — Jöjjenek csak. Biztosan szép lesz a múzeum. Filmeket is fognak vetíteni Nagy Lászlóról...... És akkorra már ezt a-z utcát Nagy László utcának fogják hívni... 'Néhány nappal- később, már Szófiában-, Diiimite-r Sztojcsev költő tőt meg-tudtulk, hogy szó van egy Nagy Lósdó-dij megalapításáról i's. Mert ismerik, szeretik^ magukénak vallják)... SZIKSZAI KAROLY
