Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-06 / 234. szám
1981. október 6. Képújság 3 Uj gepekkel, régi technolőgiöual A szerszámgépekkel kereskedő TECHNOIMPEX egyik vezetőjétől hallottam, hogy a legkorszerűbb berendezésekkel Magyarországon kívül csak Japán képes betörni egyes nyugati. európai piacokra. Mielőtt jogos büszkeséggel lelkendezhettem volna, gyorsan hozzátette: itthon viszont félévszázados technológiai szintet konzerválunk. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar szerszámgépipar korszerű. A teljes szerszámgép-termelésben a számjegy-, illetve mikroszámítógép-vezérlésű berendezések aránya ma több mint 40 százalék, de öt év múlva eléri a 70 százalékot, örvendetes, hogy szerszámgép-kivitelünk az utóbbi évtizedben megsokszorozódott, s ma a termelés 80 százaléka kerül külföldre. Ennek örülhetünk, ám annak már kevésbé, hogy a hazai fel- használásra kevés jut. Ráadásul az idén mintha megnőtt volna az igény az elavult technológiát képviselő gépek iránt. A külkereskedelem félszáz olyan berendezést importál, amelyek gyártását 15—* 20 éve mi magunk szüntettük meg. — Bizonyára a kisebb szövetkezetek melléküzemágaiba, vagy esetleg kisipari munkahelyekre kerülnek ezek a gépek — okoskodom, de válaszként máris sorolják a nagyvállalatokat, mint megrendelőket. A külkereskedelem nem szabályoz, hanem jutalékot kap az üzletkötések után, és még ilyen import- ügyletek lebonyolításához is érdeke fűződik. A technológia ily módon való konzerválása, esetleg visszafejlesztése viszont egyáltalában nem érdeke a népgazdaságnak. Vajon miért nem használunk korszerűbb, termelékenyebb és megbízhatóbb gépeket, amikor az ilyen technika előállításában a magyar ipar a nemzetközi élvonalba tartozik? A legtöbben arra hivatkoznak, hogy korábban ezek az NC-gépek meglehetősen sokba kerültek, a kialakult hazai bér- és árviszonyok mellett pedig csak gazdaságtalanul tudták volna felhasználni őket. Amióta az elektronika betört a szerszámgépgyártásba, tovább nőtt a gépek teljesítménye és a gépek átlagos árszínvonala jelentősen csökkent. Mindezzel a hazai szerszámgépgyártó ipar lépést tudott tartani, a felhasználó ágazatok azonban nem. Bármire is hivatkoznak — szűkebb anyagi lehetőségeikre vagy szakemberhiányra —, úgy tű- ók, sokkal konzervatívabbak vagyunk, mint mások. Pedig, ha az iPari. ,---------2------- gyártmányok i ránti igényesség napról napra nő és ha a hazai ipar verseny- képes akar lenni, akkor a szükséges gyártóeszközökkel rendelkeznie kell. Míg korábban csak a legigényesebb gyártmányokat készítették ilyen korszerű technológiákkal, addig ma már mindenféle megmunkálás, gépgyártás alapja az NC—CNC technika alkalmazása. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a szerszámgépipar is csak úgy tud továbbfejlődni, ha a maga gyártotta korszerű berendezéseket üzemeiben munkába állítja, a részegységek, az alkatrészek készítését az automatikákra bízza. A magyar ipar összesen legfeljebb 400 korszerű szerszámgépet használ. Csak összehasonlításul: az NDK-ban, Csehszlovákiában évente állítanak munkába ugyanennyit. A románok és a bolgárok számos licencvásárlással fejlesztik a gyártást, de az így készülő gépeket jórészt maguk használják fel. A szovjet üzemekben évente több ezer ilyen berendezést szerelnek fel. Nálunk a megfelelően korszerű géppark hiányából adódik, hogy az iparban foglalkoztatott munkaerő termelékenysége még a közepesen fejlett ipari országokéval összevetve is alacsony. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint Ausztriában 60 százalékkal, Csehszlovákiában 87, az NDK-ban 100 és Franciaországban 140 százalékkal kedvezőbb az ipar termelékenysége. Az alacsony hazai termelékenységi mutató javításához ma már nem elég, ha a munka- padoknál ügyes, tapasztalt munkások dolgoznak. Olyan géppark is szükséges, amely a megnövekedett mennyiségi és minőségi követelményeknek is eleget tesz. A gépesítettség felemás helyzetén sürgősen segíteni kellene, elsősorban megfelelően ösztönzött, szervezett, megfontolt termelőeszköz-kereskedelemmel. Mert a többi feltétel adott. Gépiparunk képes a legmodernebb termelési eszközök gazdaságos sorozatgyártására, kiváltképp, ha figyelembe vesszük a KGST-országok kialakulóban lévő munkamegosztását és a világ legnagyobb szerszámgépgyártóival — például a Gildemeisterrel, a Heid vagy a Linner cégekkel — fennálló termelési és piaci együttműködéseket. E korszerű 9éPek ®l5_------------------------nyeit a hagyományos szerszámgépekkel szemben senki nem vonhatja kétségbe. A gazdaságos felhasználós sem vitatható többé. Ha van pénz az elavult gépek tucatjainak importjára, talán lesz vagy marad pénz a hazai gyártmányú, korszerű . géoek megvételére is. Nézzünk jobban körül saját házunk táján! SZŐKE LÁSZLÓ Százmillió korszerűsítésre Mélyhűtőt kap mindert falusi bolt A Tolna megyei fogyasztási szövetkezetek üzlethálózatát az ötödik ötéves 'terv elején kezdték nagyobb ütemben korszerűsíteni. Mindenütt megvizsgálták, milyen lehetőségek vannak a régi, családi házakban üzemeltetett boltok felújítására, korszerűsítésére. A tapasztalatok lehangolóak: legtöbb falusi bolt vertfalú, vagy vályogfafú épületben van, s 'mindegyik vizes, a fűtést nehezen lehet korszerűsíteni stb. Az ötödik ötéves tervben alapos terv alapján fogtak a korszerűsítéshez. Több mint nyolcvanmillió forintot költöttek az üzletek korszerűsítésére. A sok pénz és a még több munka azonban nem volt elég az egész hálózat felújításához, hiszen több mint nyolcszáz kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletről van szó, ezért a hatodik ötéves tervben folytatják a falusi boltok felújítását. Most olyan megbízást adtak néhány kivitelező vállalatnak, hogy dolgozzanak ki egységes, elfogadható áron, boltfelújítási szisztémát, új anyagok felhasználásával. Sajnos kevés olyan vakolóanyag van, amely a vert- falú épületeken megtapad. A tamási áfész két üzletét belülről pvc-lécekkel burkolták, ez igen tartós, higiénikus, sajnos sokba kerül. Több cég foglalkozik a falburkolási kísérletekkel, egyelőre azonban ezek eredményéről korai lenne beszélni. 1982-ben kezdődik ugyanis a nagy munka: az áfészek ebben a tervidőszakban százmillió forintot költenek majd a boltok felújítására, korszerűsítésére. S nemcsak a külső és belső tatarozásra gondolnak, tehát a tervezők azt is el akarják érni, hogy az üzletek szépek, ízléses burkolásunk legyenek. Ugyanakkor megbízást adtak szakembereknek arra is, hogy korszerű cégtáblákat tervezzenek, amelyeket minden boltra fölszerelhetnek. Egyébként a felújítás nemcsak az épületekre vonatkozik, hanem jórészt a berendezésékre is. A kisboltokot felszerelik mák-, dió-, kávéőrlő gépekkel. A legfontosabb azonban az, hogy minden boltban lesz a tervidőszak végére mélyhűtő gép. A MIRKÖZ és a Skőla-Coop megállapodott, hogy háromszáz literes mélyhűtőket készítenek és ezekben tartani tudják a fagyasztott húsokat és a mirelit-, árut is. És még egy apróság a fejlesztési programból: minden bolt elé kerékpártárolót is felszerelnek — mondani sem kell, e szerkezetnek is örülnek majd a vásárlók. Mit csinál télen az ágazatvezető ? Négy növény, egy szakember Varga János tsz-elnök: az ágazati rendszer nálunk bevált Az „agromónuso'kra-”, illetőleg az „ugrómókusokra" soka n emlékszünk még: így keresztelte el a népnyelv a tsz-mozga- lom kezdetére a szövetkezetek szakembereit, az agronóimuso- kat. Mára ez a. megnevezés valahogy kiment a divatból. Nem véletlen, hisz a1 megváltozott tartalom megváltozott formát követelt. Ma az agronómus megfelélőjé az ágazaitvezető, akinek nemcsak több a feladatai, de munkáját magasabb színvonalon kell elvégeznie. Az egykori agroreámus a mező- gazdaságban előforduló munkáknak jóformán minden területén eligazodott, o szervezéstől az adminisztrációig sok minden hozzá tartozott. Az ágazatvezetők többsége ma két- három növénnyel foglalkozik. A mezőgazdasági .szövetkezeték irodáinak falán a tábla- beosztás mellett gyakran látni azt a rajzot, amelyen feltüntetik a szövetkezet irányítási rendszerét. A részletkérdéseket tekintve, ahány ház, annyi szokás, de az ágazati vezetés csaknem mindenütt bevált. A növényekre bontott termelés- irány ítás — természetesen csak akkor, ha olyan a. párosítás, hogy az egyes növények időszerű munkái nem fedik egymást — jól bevált. Ezt a' 'rendszert a megye három mezőgazdasági szövetkezetében dolgozták ki alaposan: Bonyhádon, Nagylkóayiban és Iregszemcsén. Az iregsremcsei Egyetértés Tsz- ben Varga János tsz-elnökkel beszélgettünk arról: hogyan alakult lei és bevált-e a kultúránként! irányiftós- rendszere. — A hatvanas évek közepén még föagronómusok irányították a termelést. Én akkor a nagyszokolyi tsz-ben voltam műszaki vezető és pártti tikár. Ebben az időiben a műszak a főagronámushoz tartozott, aki az égvilágon mindennel foglalkozott. A termelési feladatokat a brigádvezetők hajtották végre, csak később lett egy külön növényvédő szakember. Ebben az időben’ a tsz minden dolgozója kora hajnaltól késő estig dolgozott: 1900 hektár szá n tóté r ü I e tere g a zd á líkodtiu n k, a maival össze nem- hasonlítható körülmények között. A főág ronómüsr a túlságosan sok munka' jutott, s minthogy akkor még zömében gyalogosokkal dolgoztunk, nemcsak a termelésre kellett figyelnie, hanem rengeteg emberi problémát meghalllg a tn iajés megoldania. Árrá egyszerűére nem' jutott' idő, hogy a termelést visszaellenőrizze. Annak, hogy hosz- szú ideig ebben a felállásban dolgoztunk, egyértelműen a szakemberhiány volt az oka. Persze, a dologhoz hozzátartozik, hogy a tagság idegenkedett a fialtál, főképp pedig az ismeretlen, szakémberektől. — Az egyesülés után hogyan alakult az j rá nyitás rendszere? — Az 1975 január elsejével egyesült tsz-ben kerületi rendszert alakítottunk ki azért, hogy a helyismerettel rendelkező agronómusok a községben maradjbnak. A főagronó- musokból kerületvezetők tettek, a növénytermesztés és az áh lattenyésztés a brigádvezetőkhöz tartozott. Ekkor kezdtük meg a szakgárda kialakítását, . mert láttuk, hogy a kerületi rendszer egy évnél tovább nem maradhat. — Milyen jelek mutattak erre? — A kerületek a volt tsz- ekre épültek, de az eszközöket és a munkaerőt az aktuális munkáknak megfelelően kellett átcsoportosítani. Sok volt az ütközési pont. Például központilag' rendteltük meg. a műtrágyát, amit az élelmesebb ke- rülefvezstő „elhappolt" — jóllehet, nem az ő .területén kéllett volna először kiszórni. — Az átszervezést tehát nem lehetett halogatni. — Egy év albtt előkészítettük g főágazati rendszerre való áttérést. A termelési főmérnökhöz tartozott a három főóga- za't, az ágazatvszetők közül ketten végzett szakemberek voltakt A növénytermesztési főágaza.tvezető 1977-ben hagyott itt bennünket —, úgy érezte, munkája elvégzéséhez nem elegendő o technikusi végzettsége és tudása. A főágazat Irá nyitó só t f öli sko Iát végzett szakember vette át, azóta is mindhárom1 főágazatvezető itt dolgozik a tsz-ben. — Mivél foglal koznak a fő- ágazatvezetők? — A feladatuk a munka szervezése és ellenőrzése. Mi megszüntettük a brigádvezetői rendszert, helyettük ágazatvezetők irányítják közvetlenül a termelést — Hogy néz ki ez például a nővé n yte r me sz té s i f őá ga za to n belül? — A kalászosokkal, a szója, a borsó és a cukorrépa kultúrákkal egy ágazatvezető foglalkozik. A kukorica és a napraforgó már egy második ága'- zatvezetőhöz tartozik. Külön ágazat a gyalogosoké, valamint a gépüzemelés és a takarmány termesztés. Ez a mai forma, de menet közben alakult így. Kezdetben például központi gépüzemelőt alkalmaztunk, aki a gépeket naponta osztotta el. Nem. vált be, mert a növénytermesztésiben, gyakran egy napon belül is változtatni kell a programon. Így aztán. előfordult, hogy egymást kergette a gépüzemelő és a növénytermesztő. Mióta a növénytermesztési ágazathoz tartozik a gépüzem, mindennap műnkbelosztást tartanak és rugalmasan. tudják átcsoportosítani a. napi feladatokat. — A tervezés szakaszától kezdve kísérjük végig: mit csinál egész évben az ágazat- vezető? _ Amikor a tervszámok már m egvannak, a közgazdasági csoport és a főágazatvezetők ágazatonként lebontják, hogy .kinek ml a. feladata. Ennek ismeretében például a. kalászo's- ágazaf.-vezető elkészít1! a munkalapokat, Egy-egy 'ilyen lapon feltünteti, hogy az adott növényre hány munkaóra kell a vetése lök é szíté st ő'l a betakarításig., milyen munkafeladatokat akar elvégeztetni, mennyi műtrágyára', növényvédő szerre van szüksége és még számos más fontos dólgot. A terv feldolgozásának határidejéig, február 20-ig sokat számol! és k/örmöl. Közben persze utánanéz, hogy milyen az eszközök készültségi foka, ha amra alkalmas az idő, kiszárat ja a szerves és műtrágyát, a. munkákat szervezi és ellenőrzi. Időközben készül a. fejtrágyázásra, s alkalmas időpontban .elvégezteti a munkát. Ezt követően már csak április végén fesz nagyobb munkája, miikor a gyomiiirtázást végzik. Addig is — minthogy a borsó-, a szója-, és a. cukorrépatermelés is hozzátartozik — előkészítik a. talajt ezeknek a növényeknek' a vetéséhez. Május ötödikére végez az ágazat ezekkel a munkákkal. Ezt követőén az ága- zatvezető feltünteti a tábla- törzslkönyvben, hogy egy-egy táblán milyen' munkáikat végeztek, s közben készül az aratásra. Ez az év „legveszekedő- seblb" iidő'szaklai — készül a kampányterv, amiről vezetőségi ülésen kell beszámolni. Az aratási időszakban. 2600 hektár kalászost és borsót kell betakarítani, s közben az ágazat- vezetőnek dolga van a répával is. A learatott terményt átadja a magtárnalk — a szalmával a növényvédelmi szak- segéd foglalkozik, akinek ebben az időszakban, nem sok a dolga. — S elérkeztünk augusztushoz, mikor az üzemek többségében a szakemberek - szabadságon vonnák. — A mezőgazdasági üzemekben augusztus a szabadsá- gos hónalp. s nem a tél, ahogy volt régen, s ahogy sokan még ma is Hiszik. Visszatérve szabadságáról, az ágazatvezető kezdheti a munkát a szójával és a répával!, de ezzel egy időben a kalászostermesztésre kijelölt tábláikon már készítik a talajt aiz őszi vetéshez. Szeptemberben betakarítják a szóját, s október elsején a vetéssel együtt kezdődik a cukorrépa felszedése. A kör ezzel bezárult — kezdődhet a felkészülés a következő évre. — Hogyan vált be az ágazati rendszernek ez a formája? — Nálunk nagyon jónak bizonyul. Mindenekelőtt azért, mert neim kétséges, hogy hanyag munka esetén, kit lehet és kell felelősségre vonni, s a jó munkáért kit illet dicséret. Itt semmit sem lehet elkenni: a komibájnos csakis az ágazatve- zetőnek szállhat, ha egyenetlen a talaj. Az ágaza'tvezető felel a minőségért, s hogy milyen a minőség, az függ attól is, hogy szívesen. dolgoznak-e együtt a tagok az ágazatveze- tővel, vagy sem. Jót dolgoztatni csak az tud, aki megtalálja a. megfelelő hangot az emberekkel. Nálunk tehát a rendszer bevált, amit az is bizonyít, hogy a növénytermelési ágazat árbevétele 3 év alatt több mint 20 millió forinttá! tövekedett. D. VARGA M.
