Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-06 / 234. szám
A ^éPÜJSÁG 1981. október 6. Moziban Ideiglenes paradicsom Szerelmesfilm?,— tehetnénk fel a kérdést Kovács András új filmje, az Ideiglenes paradicsom láttán. Igen, az. És ha csak az lenne, akkor is sokáig emlékezetes maradna, de annál több. Nemzeti lelkiismeretünket nyugtató, a magyar történelem egy sötét foltját ha nem tisztára mosó, de tisztán láttató alkotás. Történelemoktatásunk „jóvoltából" tudjuk, túlságosan is „jól” tudjuk, hogy Magyarország volt a náci Németország utolsó csatlósa. Arról már kevesebb szó esett, hogy azért nálunk sem volt mindenki fasiszta, nem lett mindenkiből nyilas. Voltak sokan, akik szerettek volna fellépni a fasizmussal szemben. Volt egy időszak, amikor ideiglenes paradicsomot tudtunk biztosítani a német hadi- fogolytáborokból hozzánk szökött francia katonáknak. Kovács András legjobb filmjeiben lezárt történelmi eseményekről szól. A Hideg napok, az Októberi vasárnap, a Ménesgazda után ez a filmje is a történelmet, a nem is olyan régi, de sokszor elhallgatott eseményeket magyarázza. Főszereplői a történelemről szólnak, miközben élik mindennapi életüket. Egy októberi vasárnap az ország sorsáról igyekeznek dönteni, vagy valahol a nyugati határ mellett vívják harcukat egy kis község boldogulásáért, esetleg a háború közepén, az akkor még ideiglenes paradicsomban, a jövőtlenség, a bizonytalanság légkörében élik szerelmüket. Mert miről is szól az Ideiglenes paradicsom? Jacques, a Magyarországra szökött franica hadifogoly megismerkedik egy elvált magyar fiatalasszonnyal, Klárival. Klári látja kapcsolatuk jövötlenségét, hiszen Jacques-ra otthon feleség, gyerek vár, igyekszik is a józan ész szavára hallgatva mielőbb befejezni kapcsolatukat, de az érzelem, szerelmük erősebb, egyre jobban kötődnek egymáshoz. És mint Kovács András más filmjeiben, itt is a történelem győz az egyén felett. Nagyszerű színészpárt talált Kovács András filmje főszerepeire. Frajt Edit Klári szerepében nem csak láttatja, érezteti is a történetet. Méltó partnere a francia Andre Dussolier-nek, akiről a vidéki jelenetekben, mulatságos kalandjai során derül ki, hogy milyen nagyszerű színész. Mint irtom, az Ideiglenes paradicsom szerelmesfilmnek is emlékezetes lenne, de Kovács András tovább lépett. Az igazságtalan „fasiszta ország" bélyeget igyekszik, lemosni homlokunkról. Filmje újabb adalék azon művek sorában, amelyek hamis felhangok, frázisok nélkül ábrázolják, magyarázzák ' múltunkat és igyekeznek megtartani a magyar népnek a világ előtti becsületét. TAMÁSI JÁNOSKövetkező heti filmjegyzetiinket az Egy zseni, két haver, egy balek című filmről írjuk. Kossuth-könyvek Modernség, dráma, Brecht Vajda György Mihály könyve az 1880—1910 között kibontakozott stílusirányok töténetében kutatja Bertolt Brecht művészetének forrásait, irodalomtörténeti előzményeit és gyökereit. Átfogó ismereteket nyújt a kor szellemi áramlatairól, számos új gondolatot vet fel a stílusok és a dráma történeti elemzésében, egyúttal a brechti életmű megközelítésében. Brecht az avantgarde-nál korábbi áramlatokból indult ki, ezeknek eredményeit belefoglalta a műveibe, továbbvitte a jövő felé. Epikus, szináházának alapja a naturalizmus volt, korai verseinek mintáját a modernség költőiben találta meg. A „költői dráma" általa kifejlesztett változatának elődje a szimbolizmus drámája lehet, de nem ideológiai magatartásában, mert ezzel mindig szemben állt, hanem liraiságában. A legfontosabb hatásokat Brecht az 1920-as évek szocialista szellemű munkásmozgalmi avant- garde művészetétől kapta, amely stílusában az expresszi- onizmussal tartott rokonságot. A modernségből kiindulva és az avantgarde-dal érintkezve, a proletariátus és az eljövendő ember szolgálatába szegődve haladt az író munkásságának végső fázisa, a szocialista realizmus felé, anélkül, hogy alávetette volna magát e stílus- irányzat akkor közkeletű értelmezésének. Ezt az utat mutatja be a szerző könyvében azzal együtt, hogy részletes elemzését adja a számtalan stílusirányzatnak, megrajzolja azok történeti hátterét. Rádió Telefonok iMás példát is lehetne említeni, de maradjunk a 168 óránál. E műsor során több alka- lammol idézik a menetközben befutott telefon-hozzászólásokat, véleményeket Arra is felhívják a figyelmet, hogy aminek ismertetésére most nem kerítettek sort, nem feledik el, regisztrálják, később lehetőleg visz- szatérnek rá. A hallgatónak olykor úgy tűnik, hogy a közönség aktivitása már-már nagyobb, mint az adásban szereplő hivatásos rádiósoké. A napilapokban Del Medieo-ként ismertek tábora sokkal nagyobb, semmint gondolnánk. Sokon valószínűleg fél kezüket a telefonon tartva hallgatják a rádiót, ugrásra készen, hogy ha szükségét érzik, nyomban tárcsázhassanak, netán jól megmondhassák a véleményüket. Jobban utánagondoiva ózonban jobb, ha az ember meg- zabolázza kajánkodó kedvét, hisz itt és a sok fórum-műsorban arról van szó, hogy a rádió kiterjeszti a demokratizmus kereteit. G. B. Shaw-tól származik az a figyelmet érdemlő gondolat, mely szerint „Sohasem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak a véleményét, akik hallgatnak.” Pedig okkal, vagy oktalanul elég sokan vannak, akik hallgatnak. Vagy mert a kutya se kiváncsi a vélemé nyűkre, vagy, mert keserű ta- tapasztalataik vannak o véleménymondással kapcsolatban, de netán azért is, mert egyik- másik cégnél, vállalatnál lát- szatdemofcrácia formájában megkérdezik ugyan, hogy aztán annál nagyobb biztonsággal hogyhassák figyelmen kívül. A rádió (ezen belül a 168 óra is) ezen a helyzeten próbál változtatni és mert szinte az egész országban hallgatják, a telefonhoz nyúló Kürtő Károly szappangyári illateltenőr abban a tudatban mondhatja el a véleményét, hogy az szélesebb körök tudomására jut, mint bármelyik miniszteré. Természetesen mondhat zag.yvaságot is, de az a tapasztalat, hogy ilyesmi viszonylag ritkán fordul elő. Pontosabban fogalmazva, élek a gyanúperrel, hogy a szemensze- dett ostobaságokat már maguk a műsorvezetők kiszűrik. Jól teszik. Nekik egyébként jócskán hasznukra lehet a .közönség bevonása a műsorokba, hiszen a Bródy Sándor utcában ülve viszonylag kevés témát lehet találni. Sokat a telefonálók hoznak a helyükbe. Mindezzel kapcsolatban azonban mégis támad néhány gondolat. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy nagyon sokan -már eleve a rádióhoz fordulnak, ami persze nem főihatáság és így érdemben intézkedni nem tud. Vagy azért mert nem ismerik o csakugyan illetékest, ami állam- igazgatási képzettségünk hiányára vall. Vagy netán nem bíznak benne, ami egészen másra. Végül pedig szinte senki nem lohol le az utcára, hogy véleménymondásra valamelyik nyilvános telefonfülkét vegye igénybe. Tehát azok szólnak hozzá, akiknek van telefonjuk. Valószínűleg ezért nem emlékszem egyetlen martinász, esztergályos, KPM-útka rbantartó, vagy téesz- gyalogmunkás jelentkezésére sem ... O. I. Népzenei találkozó A zenei világhét alkalmából Debrecenben megrendezett országos népzenei találkozó és tanácskozás eseménysorozata vasárnap a Déri Múzeum dísztermében megtartott népzenei hangversennyel fejeződött be, amelyen a létavértesi férfi pávakor, a furtai citerazenekar, a csengersimai népdalkor, a püspökladányi sárréti népi együttes, a Hajdúság citerazenekar, a veszprémi Kőris együttes, Köves- di Éva énekes, valamint a Gre- ges—Frei kettős és délszláv zenekara lépett a közönség elé. Munkásfilmnapok Szekszárdon Vetítés az Immár negyedik alkalommal kerül megrendezésre a munkásfilmnapok rendezvénysorozat. Ilyenkor, október elején az ország filmszínházaiban a munkások életével, körülményeivel foglalkozó filmeket tűznek műsorra, s több helyen alkotók, művészek találkoznak, beszélgetnek a közönséggel. Megyénkben a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat idén Szekszárdon tartja a rendezvényeket. Új kezdeményezésükkel — azzal, hogy idén az üzemekben, gyárakban, vállalatoknál is vetítenek filmeket — valószínűleg több nézőt és vitapartnert tudnak megnyerni az ügynek. Történetesen annak, hogy minél több munkás nézzen olyan alkotásokat, amelyek megváltozott életformájukat, napi gondjaikat mutatja be. Ezenkívül fontos.és hasznos, hogy az alkotókkal vitatkozzanak, s elmondják véleményüket arról, hogy igazak-e a róluk szóló filmek. Tegnap délután dr. Újhelyi János író, fődramaturg és Vándor Éva a Kenguru című film egyik főszereplője a Volán Vállalatnál találkozott a közönséggel, este fél 9-kor pedig a TÁÉV dolgozóival találkoztak az alkotók. Kedden délután szintén 4 órakor a Harmadik nekifutás cimű magyar film levetitése után dr. Újhelyi Jánossal találkozhatnak a nézők a BHG-ben; este fél 8-kor a Nagyvilág művészmoziban az Angi Vera bemutatása utón a megyeszékhely KISZ-alapszervezeteinek tagjai vesznek részt a találkozón. Szerdán a Mechanikai Mérőműszerek gyáregységének klubjában a Harmadik nekifutás című film szereplőit — Molnár Piroskát és Avar Istvánt — valamint dr. Újhelyi Jánost látják vendégül. A felsoroltakon kívül október 7-ig a Panoráma filmszínházban és a Nagyvilág művészmoziban is több munkástémájú, régi és új magyar illetve szovjet filmalkotás kerül bemutatásra. TV-NAPLÓ Miért ? Tapasztalt kollégám éppen egy hete azon rádióriporter személyiségekről irt, akikhez kötődnek a hallgatók. Ha nem csalódom, ez a televízióban sincs másként, mert ott is dolgoznak olyan egyéniségek, akiknek a neve hallatán azonnal eldöntjük: még véletlenül se hagyjuk ki műsoraikat. A televíziós „nagyok" mellett szerencsére ott vannak az újak, a Hatolok. Közülük is — véleményem szerint — az egyik legígéretesebb, a szemüveges-szakállas Győrtly Miklós. Az elmúlt hét péntekén a televízió 2. műsorában sugárzott — pontosabban ismételt — ízlések és polonok cimű több részes sorozat harmadik Ielvonásában, sportnyelven szólva: „pazarul játszott". Egy bonyolult témakör kimerithetetlennek tűnő ellentmondásait járta körül. E téma, melyre kerek 50 percet áldozott a televízió, öltözködésünk és öltözködési kultúránk milyensége és minősége volt. Miért öltözködünk úgy, ahogy? Csak azt tudjuk felvenni magunkra, amilyen ruhákat — cipőket — az ipar gyárt és amit a kereskedelem kínál nekünk. De eközött ott van az a bonyolult folyamat, amiről mi, vásárlók nagyon is keveset tudunk. Erről a „belvilágról" szólt a műsor. Az ízlések és pofonok cimű adásban csak ámultunk, bámultunk és értetlenkedtünk. Miért nincs az az áruválaszték, aminek lennie kéne? S miért van nyugaton az a magyar áru, aminek itthon (is) lennie kellene? A stúdió vendégei — Deés Enikő tervezőművész, a Május 1. Ruhagyár művészeti vezetője, Thuma József, az Ipari Minisztérium iparpolitikai főosztályának vezetője —, a riportok helyszínei és azok szereplői próbáltak segíteni bennünket eligazodni ebben az „útvesztőben". Egyelőre sikertelenül. A gyártól „megszökött" iparművészek és az iparművészeket megtartani nem tudó vállalatok között próbálta keresni a létező igazságot Győrffy Miklós. Többen biztosították őt, hogy a kölcsönös érdekek is egybeeshetnek, hogy az iparművész valóban szolgál(hat)ja a termelést, hogy a helyzet és öltözködési kultúránk lehetne jobb is. Csupán — ahogy a műsorvezető is kérdezte: mikor? — szűcs — Weekend - Moszkvában Sajnos, nem tudom, hogy a hétvégét, a hét végi munkaszünetet, üdülést, pihenést miként fejezik ki oroszul, de gyanítom: semmiképpen sem „weekend"-et írnak. A magyarosuk nemzetközi szó helyesen nálunk például „vikend", ennek ellenére egy szombat esti félórás riportfilmnek — amely azt igyekezett bemutatni, hol és hogyan vikendeznek a moszkvaiak — „Weekend — Moszkvában" volt a címe. Mindjárt az elején vagy nyolc megkérdezett — mintha ösz- szebeszéltek volna — őzt mondta: a Ióvároson kívülre, a zöldbe utazik, s ezáltal még bonyolultabbá vált a helyzet, ugyanis most már nemcsak a „weekend" nem stimmelt, hanem a cim másik szava, a „Moszkvában" sem. No, de ne keressünk kákán is csomót, szóljunk inkább a filmről, amelyről az RTV Újság képes „beharangozó" írást is közölt. Ebből előre megtudtuk: volt a stáb esküvőn, felszálltak zsúfolt kirándulóhajóra, megkérdezték, hogy játsza- nak-e nyáron a moszkvai kőszinházak (igen), miként lehet szórakozni a Gorkij parkban (jól), miért állnak sorba az éttermek előtt esténként az emberek (nincs bent szabad hely), és mekkora gondot jelent a 8 milliós városban a hét végi bevásárlás (elég nagyot). Ezenkívül láthattunk a stáb szemével élelmiszerüzletet, diszkót, körhintát (I), vízi villamosnak becézett kishajót, bepillanthattunk a GUM-ba, egy színházi előadásra, nézhettünk egy kis éttermi revűműsort, hallhattunk két táncdalt, valamint két miniinterjút. Mindez, igy elmondva, esetleg sokat sejtető, ám a sokféleség ezúttal felületességet okozott, és a stáb mintha túl nagyot markolt volna, s ami keveset fogot, azt is sematikusan fogta, olykor kapkodva, olykor beleveszve a részletek részleteibe. AÍnnyi bizonyos, hogy kaptunk információkat a moszkvaiak hétvégéjéről (vikendjéről), de a riportfilm mozaikdarabjai valahogy nem álltak össze teljes képpé, igy aztán csak irigyelni lehet a tv-stábot a nyári hétvégéjéért. Ugyanis a filmet még a kánikulában forgatták, s ami azt illeti, nem kapkodták el a bemutatását. De jobb később megtudni, mint soha, hogy mit csinálnak nyári hétvégén a moszkvaiak, mert igy legalább rájöttem, hogy nem azt teszik, amit én tettem most szombaton: ők nem nézték a tévét. Lehet, hogy nekik volt igazuk? V. Z. Jubileum----------------------------------Pá pán, a Petőfi Gimnázium- 'ban vasárnap befejeződött - a jogelőd intézmény - a történelmi múltú kollégium alapításának 450. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepi hét. Az alma matert egy hét alatt sok ezer öregdiák ikereste fel. Vasárnap az öreg kollégium terme zsúfolásig megtelt; a kínt rekedteknek az udvaron, hangszórón közvetítették az ünnepi beszédet és o köszöntők szavait. A jubileumi ünnepség résztvevőit Németh Zoltán, a pápai városi tanács elnöke üdvözölte. Ezután Pozsgay Imre művelődési miniszter emelkedett szólásrak köszöntötte az iskola hallgatóit, a pápai öregdiákokat, s fölelevenítette a, nagyhírű alma mater 450 esztendős történetét. Dezső Mariann és Lányi Péter koncertje A szekszárdi tanítóképző főiskola és o Babits Mihály Megyei Művelődési Központ a zenei világnap alkalmából Dezső Mariann és Lányi Péter kétzon- gorás hangversenyét rendezte meg a főiőskola aulájában. A társművészetek alkotásaival ékesített aulában, a karzatokat is megtöltő közönség előtt Thész László, a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola igazgatója mondott ünnepi megnyitót, utalva a zene lelket nemesítő, közösségteremtő, örömszerző szerepére, majd a két pianista lépett dobogóra. Műsorukat úgy állították össze, hogy az felölelje a zenetörténet legnagyobb korszakait, megszólaljon a barokk concerto, a XVIII. század második felében keletkezett klasszikus szonáta, a romantikus variáció és a XX. századi zeneirodalom két jelentős alakjának egy-egy alkotása. Elsőként Bach: C-moll versenymű két zongorára c. kompozíciója csendült fel. A darabot a barokk mester eredetileg hegedűre és oboára írta, azonban a kétzongorás változat erőteljesebb, nagyobb hatást kiváltó. Igy is érzékeltük. Ezt követően Mozart: D-dúr szonátáját hallgattuk, mely maradéktalanul magán viseli a fiatal Mozart zenéjének stílusjegyeit. Különösen a középső — andante — tétel lírai, meleg hangvétele keltett mély benyomást. Szünet után a romantika világába kalauzolt bennünket a két zongorista. Brahms: Variációk egy Haydn-témára című 1873- ban komponált művét játszották. A darabban az alaptéma nyolc változata szólalt meg. Induló jellegű megfogalmazás, fi- gurációs feldolgozás, lágy melódia, illanó fantáziakép váltották egymást. A fináléban ismét visszatért a haydni téma. A Kocsis Zoltán tanítvány, Dezső Mariann és Lányi Péter összehangoltan, ráérezve az egyes variációk mondanivalójára — interpretálta a művet. Ízelítőt kaptunk Witold Lutos- lawski ma élő lengyel zeneszerző művészetéből is. Változatok egy Paganini témára c. szerzeménye 1941-ben keletkezett. A kétzongorás darab Paganini 24- es a-moll capricciójának az átirata. Kasszikus elemeket ötvöző modern hangvétele, üde csillogása és a variációsorozat úgy szólalt meg, hogy átforrósodott a levegő a koncertteremben. Befejezésül Milhaud: Scara- mouche a jazz- és dél-amerikai folklórhatásokat közvetítette. A líraibb középrész után a harmadik tétel vérbő brazil szambája táncbahivogató volt és nagy sikert aratott. LEMLE ZOLTÁN
