Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
1981. október 4. ^NÉPÚJSÁG 11 Képzőművészeti világhét, 1981 A tavalyinál jóval kevesebb kiállítás, ám az akkorinál sok- ktal jelenítő se bb események teszik emlékezetessé az idei képzőművészeti világhetet, igaz, hogy ennek rangját, szekszárdi kiállításával és személyes jelenlétével' Kiss István Kossuth - és Munkácsy-díjas kiváló művész adta meg, de a másik két kiállítás is méltó volt arra, hogy világhét keretében ünnepeljük a művészetet. TALÁLKOZÁS KISS ISTVÁNNAL Kiss István tiszteletére megtelt a szekszárdi művelődési központ kiállítóterme, s ideált- sabb művész—közönség találkozót elképzelni sem lehet, mert a művész és művei együtt vallottak eredményeiről, eszményeiről s terveiről. Fábián Gyula, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa vezette be a találkozót, majd Kiss István beszélt munkásságáról. A jó mű mindig kontaktust teremt az emberekkel, mondotta. Ha egy mű csak állít valamit, tényt közöl, akkor inkább irritálja a nézőt, akinek ebben az esetben nincs mit továbbgondolnia. A mű fogadtatása néha meghitt közelséget jelent, a mű természetes beilleszkedését az életbe. Gyerekekről beszélt, akik szobrait több helyen valósággal birtokba vették, állatfiguráin lovagolnak, vagy a szobor arra alkalmas részét csúszkának használják, jelezve azt, hogy magukénak, társuknak tudják a szobrot. A Kecskeméten felállított Szécheny'i-szobor kapcsán a történelmi témák mai jelentőségéről esett szó, s ugyanez a szobor kompoziciós kérdéseket is felvetett, majd az anyag és technika mai követelményeiről beszélt, megjegyezve, ha a görögök ismerik a hegesztést, egészen biztos, hogy fel is használják, hisz a művészet mindig élt a kor technikai lehetőségeivel. A két órán át egymást váltó kérdésék, újra meg újra körüljárták a művész és mű kapcsolatát, a megvalósítás lehetőségét, a társadalmi feltételeket és követelményeket, s még azt is megkérdezték Kiss Istvántól, hogyan vélekedik a szekszá rd i From étheusz-szoborról, Varga Imre művéről. (Elismeréssel.) SZEKSZÁRD JELENE ÉS JÖVŐJE A művész—közönség találkozó résztvevőinek jelentős része ezután a művelődési ház márványtermébe ment át, ahol újabb érdeklődőkkel gyarapodva megkezdődött a- fórum, melyen Kiss Istvánon kívül részt vett Varjas János, a városi pártbizottság titkára, Kovács János, a városi tanács elnöke, Sz. Juhos László; Kakas úr Schwemmer László elnökihelyettes, dr. Bősz Endréné, a városi tanács vb-titkára. A nagy érdeklődés és az újabb kétórás beszélgetés élénk bizonysága annak, hogy a város lakói nemcsak érdeklődnek Szek- szárd jelene és jövője iránt, hanem tevőlegesen is szeretnének alakításából részt kérni. Ez olyan örvendetes tény, amit a város vezetőinek figyelembe kell vennfök. Fertőszögi Belőné, a megyei tanács, művészeti főelőadója a várható művészeti beruházásokat ismertette, melyek közül elsőnek készült el Farkas Pál Wosinsky-portréja. ^ legnagyobb és legjelentősebb művészeti alkotás pedig Kiss István Szekszárdot szimbolizáló hatalmas alkotása lesz, amit eredetileg a deltába terveztek. Ezután Kiss István ismertette Szekszárdra kerülő alkotásának tervét, mindjárt hozzátéve, hogy a deltában kijelölt hely mellett a Béla téri elhelyezésre is gondolt. A továbbiakban ez a lehetőség már mint természetes kívánó Tóm, ka pott hangot, hisz a szobor, megközelíthetősége alig elképzelhető a forgalmas utak kereszteződésében. A résztvevők megnyugvására, Kiss István maga is ezt a megoldást tartja -kívánatosabbnak. A monumentális alkotás három oszloppal megoldott belső teret képez, benne haranggal, ami a város címerében is szerepel, s 24 sző- lőfürftel, jelezve a város történetének 24 évszázadát. jó művekkel, szerencsés környezetben. Farkas Pál egészalakos lánykaszobrát az elmúlt évek magyar alkotásai között is előkelő hely illeti meg, s nagyon szép a már korábban is látott lányportréja. Néhány új érmet is kiállított, s itt láthatjuk Pécsre kerülő lovas kompozíciójának tervét. Mözsi Szabó István két képe, a Nyugdíjas és a Bóbiskoló drámai erőt sugároz, a Téli utca pedig elsősorban szép, kiegyensúlyozott kompozíciója miatt, marad meg emlékezetűinkben'. Molnár M. György képei valósággal kiszínesedtek, ami javukra válik. Dunántúli tája munkásságának valószínűleg egyik legszebb darabja. Legproblemdtik'usabb Sz. Juhos László, aki szürrealizmusba hajló kisplasztikákat állított ki, melyek a karikatúra határán állnak. A Jónás vagy a Csiga inkább félreértés, a Nyár viszont hatásos, biztos megoldás. KIÁLLÍTÁS kolesden (Hét évvel ezelőtt kezdték meg Kölesden a Mai magyar képzőművészet című „kísérleti” sorozatot, s a jelzőt kénytelenek vagyunk idézőjelbe tenni, ugyanis a kölesdi vállalkozás már kezdetben túljutott a kísérleten, s ha az egész mai képzőművészet bemutatására nem is vállalkozhatott, annak, amit meg tudott valósítani, példamutatóan megfelelt. A hét év eredménye: 16 kiállításon 19 művész mutatta be több mint hétszáz alkotását, amit csaknem húszezer látogató tekintett meg. A számok a fejlődést is mutatják, mert míg az első kiállításon, 1975-ben, amikor Schéner Mihály mutatkozott be Kölesden, még csak 467 látogató volt a kiállításon, a sorozatot záró Bazsonyi Arany képeit 1233-an nézték meg. A gyűjteményes kiállításon a korábban szereplő 19 művész általában új alkotásokkal mutatkozott be, s a 39 festményt, 6 grafikát és 12 szobrot bemutató tárlaton csak öt volt olyan, ami korábbi kiállításon már szerepelt. A művészek tehát visszatérnek Kölesdre — a kitűnő Csohány Kálmán, sajnos, idő előtt eltávozott közülünk —, s az ünnepi kiállításon többen személyesen is megjelentek. M. Szabó István: Nyugdíjban A továbbiakban a várossal kapcsolatos esztétikai követelményeket fogalmazták meg a résztvevők, kezdve az új lakótelepek otthonossá tételének lehetőségétől az épületek színezéséig, ami a közelmúltban kezdődött, s mint a résztvevők megállapították, a városlakók általános nem-tetszésével találkozott. Maga Sdhwemmei László is elismerte, hogy az eddigi munka „nem válik dicsőségünkre”. Sajnos, nem, miként a. hirdetőtáblák esztétikája érdekéiben is mielőbb kell tenni valamit. Természetesen anyagi kérdések is szóba kerültek, s itt ismét átadjuk a szót Kiss (Istvánnak: Nem az a kérdés, hogy mennyibe kerül valami, inkább az, hogy mennyi kultúra kell, a rendelkezésre álló pénzhez. KIÁLLÍTÁS A FŐISKOLÁN iKét szobrász és két festő kiállítását rendezték meg a tanítóképző főiskola aulájában, A kölesdi megnyitó. Szabó Géza ünnepi beszédét mondja, a Kölesdre visszatért művészek között: Martinék József, Kokas Ignác, M. Szabó István, Bazsonyi Arany, Vecsési Sándor, Hock Ferenc, Kiss István, Fábián Gyula, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa és Breznay József. Farkas Pál: Duzzogó Az ünnepi megnyitón mondott beszédében Szabó Géza, a megyei pártbizottság osztály- vezetője az elmúlt hét évre visszatekintve joggal mondotta: — 1975 és 1981 között megyénk közművelődésének életében jelentős állomások, változások voltak. Visszatekintve egyértelműen mondhatjuk, hogy a felszabadulás óta a megye közművelődésének életében ez az időszak egyike a legizgalmasabbaknak. Gazdagodtunk létesítményekben, három városunk korszerű művelődési házat kapott, új úttörőházak, könyvtárak épültek, 33 műalkotással lettünk gazdagabbak. De ami még ennél is fontosabb, a lakosság körében nőtt az érdeklődés a művelődés, a kultúra értékeinek befogadása iránt. Ennek a sokszínű közművelődési munkának egyik kiemelkedően fontos állomása volt és úgy vélem — mindannyian szeretnénk remélni — lesz az elkövetkező időszakban is Kölesd — mondotta Szabó Géza. Kölesden valóban úttörő szerepre vállalkoztak, midőn elkezdték kiállítássorozatukat, ami kibővült az óvodában és iskolában végzett kísérlettel, s ez, mint Szabó Géza megállapította, a vártnál is nagyszerűbb eredményeket hozott. Kölesd ünnepel ezekben a napokban, a magyar kortárs művészetet ünnepli, amelynek először hét évvel ezelőtt adott otthont, s azóta is értő szeretettel fogadja falai közé festőinket, szobrászainkat. Ezekben a napokban művészettörténészek értékelik a hét esztendő kiállításait, az egyes művészek alkotásait, köztük azokat is, amelyek a kölesdi műgyűjtők birtokába kerültek az elmúlt évek során, de mái készülnek a tervek az újabb kiállítássorozatra, ami remélhetőleg épp olyan sikeres lesz, mint az elmúlt hét év 16 kiállítása. CSÁNYI LÁSZLÓ
