Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

1981. október 4. KÉPÚJSÁG 7 Ötvenéves a váraljai népi együttes Szinte minden házbőt táncol valaki őrizzük... Mindjárt megma­Idérv ünnepli megalakulásá­nak1 50. évfordulóját O' váral­jai népi együttes. Mint bokné- tásoik, 1931-ben kezdték együtt dolgozni. Azóta — a második világháború zaklatott esztendeit leszámítva —, él és dolgozik a lelkes gárda. A színpadon együtt szerepeli három generá­ció: néhányon a régi bokrétá- sok közül" és azok gyermekéi, unokái. Szinte nincs a község­ben olyan család, illetve olyan ház, ahonnét ne táncolna va­laki az együttesben. * A váraljai népi együttes al­kotmányunk ünnepét megelőző este Bonyhádan, a művelődési központ színháztermében mu­tatta be az alkalomra össze­állított jubileumi műsorát. Négytagú zenekaruk kísérte őket, és a közönség vastapsa. A várallljaiaik sikerének nincs is tán titka: mindössze arról van szó, hogy komolyan ve­szik, amit csinálnak, lelkesen és rendszeresen próbálnak: ha közeleg a fellépés ideje, ha nem. összeállításukba mindig igyekeznek új színt vinni, szín­padképük élményt nyújtó, és csodálatosan1 szép a sárközi ruhájuk. — A .ruha1 mindenkinek a saját tulajdona — mondja Kllaimilk Aranka, az együttes művészeti vezetője. — Ezzel is egyféleképpen a hagyományt gyarázom. Arrólli van szó, hogy akkoriban, amikor megindult a népi használati tárgyak gyűjté­se, rengeteg eredeti ruhát vá­sároltak „el" innen Váraljáról is. Ezért is ragaszkodom ahhoz, hogy minden táncos a saját öltözetében — kivéve a fiú­ruhákat és néhány kiegészítő kelléket — lépjen fel. így még most is csináltatják a népvi­seleti ruhákat, ezek azután megmaradnak az utókornak.. A váraljatok öltözete egyéb­ként oly gyönyörű, hogy a nép­táncbemutató során szokásos szépségversenyről már nem egy efcő helyezést hoztak el. A vár­aljatok megőrizték az eredeti, tiszta sárközi viseletét, hiszen a törökdúlás után sokan tele­pedtek Sárközből Váraljára', s a község a második világhá­borúig. zárt „sziget” volt... Az ember úgy gondolja, hogy az együttes tágjainak az órás műsor utón nem lesz kedvük beszélgetni, hanem, győznek pi- hegnl a fáradtságtól1. — Té­vedtem. — konstatálom megle­petten. Mindenki szívesen szól a múlttól, a tervekről1, a közös miunikáróli, amit egyhangúan szívügynek tartanak. — Én vagyok a veterán és az újonc is a csoportban — szól Kiss Sándor, az öt eszten­deje nyugdíjas bányász. — Gyöngyöslbokrétáskénf kezdtem 1942-lben. Azután 'kimaradtam, s nemrég újból beálltaim. Mert hiányzott, mert szeretem. Kosztancsek János lükhtos szakmunkás az ifjú generációt képviseli: — A néptánc miatt nekem még senki nem tett megjegy­zés Nem. mosolyognak ki, hogy a kultúrba. járok, nem. pedig a koosmába. A barátaim közül is többen táncosok... s ebben is egyek vagyunk — De még mennyire, hogy egyek vagyunk! — szól közbe Fercsekné Varga. Éva, aki be­tanított munkás a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál. — Tanár, bányász, népművelő, munkás... mind azt akarja., hogy megőriz­zük és mindenkinek megmu­tassuk a mi szép táncunkat. Hogy van-e időm rá? Jut a pi­henőiből. De férjeinknek is jut. Hiszen, ha szerepelünk, este a presszó előtt várják a buszt, s izgatottan kérdik az eredményt. — Az én anyósom olyan, hogy álmodni sem lehetne kü­lönbet. Elrendezi, helyettem, a családot, ha ai szereplés úgy hozza — mondja Virányi Lász- .óné vezető óvónő. — Nekem így egyszerű a dolgom, S egyre hallom: „Kereszt­anyám! Nőném!", s mind öz­vegy Till Józsefnének szól, mi­vel a rokon táncosoktól átra­gadt a megszólítás a „táncos rokonokra" !is,. A mai együttest Bánáti Zol­tán., a művelődési ház igazga­tója élesztette újjá: — 1974-lben kerültem a vár­aljai művelődési ház élére. Fel­ismertem a hagyományőrzés szükségességét, és éreztem az egyre sürgetőbben, jelentkező óriási igényt. Viszont a nép- táncoktatá'Slhoz nem értettem. Kerestem., kutattam a megfele­lő személyt, míg, rátaláltam Kiamik Arankára. Ö vállalta, hogy részt vesz az akkor indult néptáncoktató'i tanfolyamon, és azt is, hogy almit egyik nap- megtanul, a másik nap tovább­adja. Ezután végigjártuk a fa­lut és másnap közel hatvan fővel megindult a rendszeres oktatás, a próbát próba követ­te. Hát így lettem én néptánc­tudás nélkül együttesvezető. Aranka pedig kiváló szakérte­lemmel művészeti vezetői. Fenn­tartóink — szövetkezetek, vál­lalatok, intézmények — anya­gilag támogatják csoportunkat. * (Este hét óra van. Csöndesek a váraljai utcák. Viszont a sza­badidő-központból vidám zene szól, s ütemes dobogás hal- lliki. Próbál- az együttes. — Ugorjának, asszonyok!... Magasabbra a sarakkal! „iBéres legény, jól megrakd a szekeret...” — húzza a ze­nekar. Majd kezdődik a Cinö- gés... Az ajtóban kicsi lányok áll­nak, s tágra nyitott szemmel nézik, miként ropják a táncot a „nagyok”. Búzás Marika és testvére Teréz az alkalmi „né­zősereg". Ők a kiscsoportban táncolnak, de ha lehet, a fel­nőttek próbájára, is eljönnek. — Tanulni — mondják szin­te egyszerre. — De jó lenne. Ilyen, szépen táncolni — mutat­nak beféle. (Egyébként az utánpótlás- csapatnak 15 tagja van, A na­pokban, 22 egészen kicsi gyerek néptáncoktatását kezdi meg K'lamlk Aranka.) Az együttes legidősebb tag­ja Szép Júlia. A napokban töl­tötte be 65. évét. Persze, ezt csak a rend kedvéért mondjuk el, mivel ha valaki látja őt tán­colni, egy pillanatra sem jut eszébe, hogy a fürge mozgású nő bizony túli van a. hatodik X-en, Izzadnak a táncosok, de ezzel1 mit sem törődnek, a fér­fiak legföljebb ledobják az in­get. t Szüreti előzetes Tíz perc szünet után folyta­tódik a próba, mindenki' újult erővet ropja a táncot Virányi Juditon — aki másodikos gim­nazista Szekszárdon, — sem látszik a fáradtság, noha na,- ponta' buszozik a, megyeszék­helyre. Viszont ha egyszer is „(kihagyná" a próbát üres len­ne a napja. „Érv se fekszem a régi liba- tollas ágyba"... — éneklik a táncosok, s miikor becsukom magam mögött a próbaterem ajtaját, arra- gondolok, hogy ilyen erőls edzés utón bizony jói fog. esni mindegyiküknek a- pihenés, a Jlibatollas" ágy. V. HORVATH MARIA Fotó: Gottvald Károly és Kapfinger András ELŐZMÉNY. Egy hónappal ezelőtt kerestem fel a tolnai selyemgyárban Kapinya Mik­lósáé országgyűlési képviselőt, aki legfelsőbb államhatalmi szervünk terv- és költségvetési bizottságának tagja. Megkér­tem, hogy értesítsen a legköze­lebbi országgyűlési bizottsági ülés előtt, mert szeretnék vele együtt részt venni azon. „Rend­ben van" — mondta, s így is történt. AZ ÜT BUDAPESTIG. Nem tudhatom, hogy a Kedves Ol­vasó hányszor vitt képviselőt a Parlamentbe. Nos, engem sem ért ez idáig egyszer sem ilyen megtiszteltetés, így aztán majd­nem olyan lámpalázzal indu­lok reggel háromnegyed 6-kor Szekszárdró! Tolnára, mint ami­lyet kezdő gépkocsivezető ko­romban éreztem a vizsgán, évek­kel ezelőtt. Mindez azonban 6 óra 2 perckor elmúlik, amikor a fesztelenül, közvetlen han­gon beszélgető képviselőnővel útra kelünk Tolnáról a főváros felé. Elégedetten konstatáljuk: kel­lemes az idő, nincs köd, jók a látási viszonyok, ellenben a rádió Reggeli krónikája ma is meglehetősen bonyolult nem­zetközi politikai és gazdasági helyzetről számol be, amiben az eligazodáshoz szükségelte­tik kellő éleslátás. Útitársam ennek egyáltalán nincs híjá­val: tenisznyelven szólva „röp­tézve” válaszolja meg kérdé­seimet, nem hagyva „földet ér­ni” sem az iráni—iraki, sem a lengyel, sem a kínai „labdát”, s mire Dunaföldvárra érünk, elemeztük az amerikai és a nyugat-európai külpolitikát is. Aztán a belpolitikára kerül sor, s akár Tolna megyei, akár országos eseményekről, tervek­ről, iparról, mezőgazdaságról, kultúráról beszélgetünk, az e témákban jártas ember bizton­ságával társalog Kapinya Mik­lósáé. Választói 1980 júniusában szavaztak neki bizalmat, s a selyemgyári munkásasszony szavaiból kitűnik: bár korábban is érdekelték környezete és a világ dolgai, megválasztása óta fokozottan igyekszik mindenről még többet tudni, hiszen jelen­tős és felelős döntéseihez elen­gedhetetlen szinte mindenfajta igény és lehetőség ismerete. Dunaújváros térségében egy kis pihenő következik, majd a frissítő kávú elfogyasztása után továbbindulva, az országgyű­lési bizottságok tevékenységéről érdeklődöm. — Véleményező, javaslattevő és ellenőrző szerepük van ezek­nek — mondja a képviselőnő, s tájékoztat arról a talán ke­vésbé ismert tényről, hogy az e bizottságok által kért adatokat minden állami szervnek és ál­lampolgárnak kötelessége kö­zölni. Például a terv- és költ­ségvetési bizottság legutóbb 1977-ben tárgyalt a lakossági szolgáltatásokról és az ezzel kapcsolatos további tenniva­lókról, s ekkor felkérték az Or­szágos Tervhivatal elnökét, hogy a fogyasztási szogáltatások te­rén az V. ötéves tervidőszak­ban elért eredményekről és a VI. ötéves tervidőszak felada­tairól tájékoztassa majd a bi­zottságot. Erre most került sor, pontosabban: az írásos tájé­koztató már a képviselők birto­kában van, és a mai ülésen várhatóan szóbeli kiegészítést is kapnak hozzá. Utazás a képviselőnővel w Kapinya Miklósné képviselő — Miként készült a mai nap­ra? — kérdezem. — Adatokat, tapasztalatokat gyűjtöttem a választókörzetem­ben a szolgáltatásokról, s az otthoni részletek ismeretében összehasonlításokat tudok ten­ni az országos állapotokkal. Sőt, birtokomban van a Köz­ponti Statisztikai Hivatal egyik kiadványa, az „Egyes társa­dalmi szolgáltatások és folya­matok nemzetközi összehasonlí­tásban” című, amelyet nemré­giben kaptam meg. Ugyanis egy alkalommal a KSH munkájáról is tájékoztatást hallgatott meg bizottságunk, s ekkor kértük: juttassanak el hozzánk minél több egyszerűbb és közérthe­tőbb statisztikai adatgyűjte­ményt. Azóta számos ilyet kap­tam már. — Mit vár a mai üléstől? — A korábbiakhoz hasonló nagy, heves vitát. Nyolc órakor pillantjuk meg a Budapest határát jelző táb­lát. A csodálatos épület, a Par­lament külső látványa ugyan­úgy lenyűgöző, mint első látás­ra, aztán a belső folyosók kö­vetkeznek, amelyek puha sző­nyegén nesztelenül haladva, akaratlanul is csak halkan szó­lal meg az ember. A képviselő­nő elvezet az országgyűlési te­rembe is, amelynek egyik szé­kén ott olvasható: Kapinya Miklósné. — Bizony, szorongtam, ami­kor első alkalommal vettem részt az országgyűlés üléssza­kán, de azóta feloldódtam — mondja, hozzátéve, hogy min­dig felemelő érzés itt lenni. A GOBELINTEREMBEN. Az ,,U"-alakban elrendezett asz­taloknál 10 óra előtt néhány perccel már minden meghívott elfoglalja a helyét, ezért dr. Bognár József, a terv- és költ­ségvetési bizottság elnöke ja­vasolja: kezdjék el a tanács­kozást. Pulai Miklós, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyettese szóbeli kiegészítést ad írásos tájékoztatójához. Beszél az eredményekről, amelyeket — mint mondja — nem szabad túlbecsülni, s a szolgáltatások­kal kapcsolatos úgynevezett fe­szültségekről, amelyek egyik oka az, hogy viszonylag nagy­arányú a nem szervezett mun­kavégzés. Javítani kell a szol­gáltatási kínálatot, széles körű versenyhelyzetet hozva létre a kisüzemi tevékenység bővítésé­vel. Pulai Miklós szavai után már az első felszólaló szenvedélye­sen adja elő érveit, majd újabb érvek és ellenérvek hangzanak el, mind a javítás igényével, s a lehetséges tennivalók várha­tó hatásai elemzéseként. A vi­tából kitűnik többek között: a zömmel nagyvállalatokból álló szocialista szolgáltató szektor túlságosan nagy önköltséggel dolgozik, s nem elég rugalmas, önmagában nem alkalmas az igények korszerűbb kielégítésé­re. Ezért is szükséges a centra­lizáltság csökkentése, a január 1-től megalakítható új szerve­zetek — például kisvállalat, kisszövetkezet, szolgáltató szö­vetkezeti szakcsoport, gazdasá­gi munkaközösség — létreho­zása. Délután fél 3, amikor dr. Bognár József összefoglalja a vitát. HAZAFELÉ. .— Igaza volt, amikor parázs vitára számított — jegyzem meg kilépve a Parlamentből, s Ka­pinya Miklósné sorra kifejti vé­leményét az elhangzottakról, miközben indulunk haza. — Az ülésen nem szólalt fel. — Annak is eljön az ideje, de előbb további tapasztalato­kat gyűjtök. A felszólalók gon­dolatai tulajdonképpen talál­koztak az enyémekkel, de a mondandókat, érveket e szak­területek szakemberei érthető okból szakszerűbben tudták előadni, mint én tettem volna. Ami engem illet, az elhangzot­takat továbbítom majd szűkebb környezetemnek, s tájékoztatom a szolgáltatásban résztvevőket a tervekről, elképzelésékről, a „miért"-ekről és a „hogyan”- okröl. — Mit vár a korszerűsítendő szolgáltatási rendszertől? — Gyorsabb és rugalmasabb munkát, kevesebb adminisztrá­cióval. Persze, mindez csupán szervezeti változtatásokkal nem érhető el, mert egy decentrali­zált szolgáltatási rendszer sem képes jó eredményt elérni pél­dául alkatrészhiánnyal küsz­ködve, tehát erre is gondolni kell. — További tervei? — Készülök az országgyűlés őszi ülésszakára, majd a kép­viselői beszámolókra, falugyű­lésekre. Hazafelé jövet kisebb a for­galom. A 6-os útról bekanya­rodunk Tolnára, s nemsokára a Garay utcába érünk. Szemem­be ötlik a kora reggeli sötét­ségben észre sem vett új járda, s szóvá is teszem. A képviselő­nő erre elmondja: — Igen, a hét végén itt dol­goztunk, építettük az utcánk­ban a járdát. Nem rendkívüli dolog ez Tolnán, hiszen az idén mintegy 5 kilométer járda ké­szült nálunk úgy, hogy a ta­nács csak az anyagot adta hozzá, a többi pedig a lakos­ság dolga volt. — Ma este mit csinál? — Tanulok egy keveset, ugyanis marxizmus—leninizmus esti egyetemre járok. No, meg gépkocsivezetői tanfolyamra is ... VITASZEK ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents