Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
1981. október 4. A ^ríÉPCUSÁG Anyavállalat Oda kell vinni a munkát, ahol az emberek vannak Puskaportól a pulóverig Szekszárddal találkoztam Mosonmagyaróváron. Nem a mai, hanem a tíz év előttivel. A földszintes várossal., Mosonmagyaróvár az ország nyugati szegletében fekszik. Zöldövezettel, kertes családi házakkal, sok-sok kerékpárral. Lakosainak száma ugyanannyi, mint a tolnai megyeszékhelyé. Nem épülnek — csak kevés — toronyházak, panellakótelepek. Kellemes környezet, kedvemre való város. Körkötő technológiával készült áru kerül exportra. Pedig nem új, az ipartelepítés során felemelkedő közösség az övék. Régi iparos dinasztiákkal. Valamikor a múlt század végén lőporgyárral kezdődött itt az ipar. Aztán az első világháború elfújta az osztrák—magyar monarchiát, ezzel együtt a hatalmas gyártelepnek is más funkciót kellett keresni. A puskapor után békésebb és szelí- deb'b termelés honosodott meg: a műselyem. A továbbiakban a szokásos történet következhet. A kis létszámú üzem harisnyától kezdve az ingig mindent készített. A második világháború végén a visszavonuló németek felgyújtották. Nehezen indult meg az élet — mint mindenhol másutt. A csupasz falak maradtak, se nyersanyag, se gép. Munkáskéz volt. Az államosításig dolgoztak, dolgozgattak itt, de perspektíva nem látszott. Az 1948-as korszerűsítés mutatta, hogy nagy jövő előtt áll a kötőipar, a fehérneműgyártás. A hatvanas években már napi 50—60 ezer darab terméket „dobtak" piacra. A pamut alsóruházatból a hazai igények kielégítésén felül exportálni is tudtak. A hetvenes évek hozták meg igazán a felemelkedést. Az addigi körKorszerű kelmefehéritőt állítottak üzembe. kötő technológia mellett megjelent a síkkötő profil. Megkezdhették a felsőruházati termékek, kardigánok, pulóverek gyártását. A gyapjú és a poliészter széles választékát tudták nyújtani. Korszerűsítették a konfekcióüzemet. Ezzel piacképesek lettek a tőkés országokban is. Szükség is volt a gépesítésre, mert a világban gyors változások történtek. A kötés tulajdonképpen már nem nagyon fejlődhet, így az anyagok varrása, a szabás és egyéb, a készregyártással kapcsolatos teendők korszerűsítése lendült fel. [gy aztán saját csapdájába esett a vállalat. Munkaerő és munkaerő... A kérdés egyre inkább feszítő volt, a háromezres létszámból közel ezren voltak egy időben gyesen. „Női" gyár lévén, ez óriási gondot jelentett. ERETNEK GONDOLATOK... Kisalföld mezőgazdasága hasonlatos a miénkhez. Ebből következik: ezen a területen erősek a termelőszövetkezetek, ahol pedig a közös gazdaság erős, ott kiváló a háztáji gazdálkodás, ott törődnek a tagokkal stb. . . summa-summárum, a rábatamási termelőszövetkezet vezetősége kérte a Magyar- óvári Kötöttárugyár irányítóit, hogy létesítsenek fióküzemet a faluban. A két üzem gondja megoldódott. A gyárnak nem volt munkása, a téesznek meg — az asszonyoknak — munkája. Sorban alakították meg a környéken a kisüzemeket, kötöttek 5—10 éves időszakra megállapodásokat. — Sorozatban írtuk az igazoló jelentéseket — mondja Boksa István igazgatóhelyettes. — Eretnek gondolatok voltak ezek? — Hogyne! Abban az időben nem volt előnyös dolog egy téeszben melléküzemágat alapítani. Kitartottak. Ma már Veszprém megyében és Tolnában is vannak üzemeik. Zircen, a postásüdülőben télen rendezik be az üzemet. Hetvenhat végén a Könnyűipari Minisztérium őket jelölte ki, hogy a hőgyészi textilfeldolgozót vegyék át. Azóta van Tolnában üzemük. A dombóvári gyáregységet pedig úgy hozták össze, hogy írtak K. Papp Józsefnek, a megyei párt- bizottság első titkárának levelet. — Tudja, ő volt régen az első titkárunk — mondja az igazgatóhelyettes. — Dombóváron nagyon jó helyzetbe kerültünk, közművesített telket kaptunk. Most ott ván a legkorszerűbb üzemünk. Szerettünk volna Hő- gyészen is egy üzemet építeni, de erre már nem jutott pénzünk, így megvásároltuk az áfésztől a kötőüzemet, azt alakítottuk át, s lett belőle konfekcióüzem. A Magyaróvári Kötöttáru- gyár éves termelési értéke meghaladja az egymilliárd forintot. Nem rubelelszámolású exportjuk hárommillió dollár, a szocialista pedig 3—4 millió rubel évente. Tőkés piacra körkötött pamutgarbókat, teniszingeket, szabadidő-ruházatot, a szocialista országokba pedig pulóvereket, kardigánokat küldenek. A vállalat létszáma 3200 és ezenkívül 5—600 dolgozó a melléküzemágakból kerül ki. Belföldi ellátásra 12 millió darab terméket gyártanak, ebből másfél millió a felsőruházat, pulóver, kardigán. Ez a hazai igényeket nem fedezi, így bérmunkában Vietnamban és Jugoszláviában jelentős mértékben dolgoznak magyaróvári anyaggal és szakmai irányítással. AZ R—20-AS SZÁMÍTÓGÉP A konfekcionálással kapcsolatban jelentkezett a legnagyobb gond. Szabászati hulladékként 25 százalékos volt a veszteség a hatvanas évek közepén. Ezért az akkori technika szerint lyukkártya-gépparkot alakítottak ki. — Egy gimnáziumi osztályt „csábítottunk” el — mondja Baksa Isltván —, most ők dolgoznak a számítógép-központunkban. A hetvenes években tovább kellett lépni, 1975-ben vásároltak egy R—20-as számítógépet. Azóta három műszakban dolgozik a gép, ma már kicsi a kapacitása, így új tervet kell kidolgozni. A számítógép irányítja ma már az anyag- beszerzéstől kezdve a készáru számláinak elkészítését, vagy a banki számlák bizonylatolását. Csökkentették a szabászati hulladékot is matematikai módszerekkel. Természetesen egy ekkora nagyüzemben a jövővel is kell foglalkozni. — Változatlanul alapkövetelmény az export növelése — tájékoztat az igazgatóhelyettes. Ez szigorú feltételrendszert teremt. Javítani kell a termékmegbízhatóságot, a szín- és mérettarást. Csak egy példa: másfél évig kísérletezték ki a teniszinget. Ahhoz, hogy eladható és versenyképes legyen, meg kellett oldani a színtartóságot. Megoldották. Javítani kell a szállítási pontosságot. A mérettartóság a legnehezebb: a nemzetközi szabványok szerint egy atlétatrikó mosás után öt százalékot nyúlhat. Most vásároltak egy hőrögzítő gépet, amely biztosítja, hogy 10—15 mosásig nem nyúlik a kelme. Esztétikai gondok is vannak. Az áru díszítése manapság elsőrendű feladat, meg kell oldani a csomagolást, „agyusztálni” kell az árut. Ezzel az elkövetkezendő évek feladata is meghatároztatott. Megoldani nem könnyű, de a „talpon maradáshoz" feltétlenül szükséges. A gazdaságirányításban új szelek fújnak. A régi eretnek gondolatok a melléküzem- ágakról a nyolcvanas évekre elfogadottá váltak. Egyszerűen arról van szó: oda kell vinni a munkát, ahol munkaerő van. Jelenleg öt mezőgazdasági szövetkezettel tárgyalnak melléküzemág alakításáról. Mosonmagyaróváron a két Tolna megyei üzemről kedvezően nyilatkoztak. A dombóvári és a hőgyészi üzem is a nagy gyár, az anyagyár szerves része. Számítanak rájuk, terveznek velük, de ez kölcsönös mindkét oldalon. HAZAFI JÓZSEF Aczél Gábor: A hinta — Hogy az elején kezdjem: nap mini nap ugyanazon a játszótéren vágok keresztül... Különben ez nem is fontos. — Akkor miért mondod? — Mert annyira különös, amit el akarok mondani, hogy magam sem tudom, mi fontos, mi nem . . . Most például eszembe jutott, hogy sráckoromban feltalálónak hittem magam, pedig amit találmánynak véltem, azt nemcsak kitalálták, hanem el is vetették, mire én megszülettem. Rohadt érzés volt, amikor rájöttem, hogy mégsem vagyok zseni. — Valamilyen hinta volt a találmányod? — Bicikli. Nem a találmány kapcsolódik a történetemhez, hanem az a tény, hogy feltalálónak mertem hinni magam, pusztán azért, mert gyerekfejjel nem tudtam, mennyire hiányosak az ismereteim. — A hintáról beszélj. Azt mondtad, hogy egy hintáról fogsz beszélni. — Várj még. Látom, nem értesz. Annak idején egy olyan biciklit találtam fel, aminek a hátsó kereke sokkal nagyobb volt, mint az első. Elképzeltem, sőt, latolgattam magamban, hogy egy ilyen nagyobb kerék mennyivel gyorsabban haladna ugyanazzal a meghajtással. Hetekig töprengtem ezen, aztán egyszer a moziban láttam egy régi filmet, amiben pontosan az én találmányomon bicikliztek. Nagyon elkeseredtem, de nem kérdeztem meg senkitől, hogy ma már miért nincsenek ilyen nagy- kerekű biciklik, én akartam rájönni. Már tudtam, hogy nem vagyok zseni, de magamnak én fedeztem fel, hogy minél nagyobb a kerék, annál lassabban tudom tekerni a pedált. És azért ennek is örültem. — Nem tudom, mi ebben a különös. — Semmi. Tudod, belőlünk, felnőttekből, sok minden hiányzik, ami gyerek-önmagunkban megvolt. Például az újraértékelés szándéka .. . Nagyon kérlek, ne nézz az órádra, tudom, hogy sietsz. Akkor este, amikor átvágtam a kihalt játszótéren, én is siettem. Odanéztem a hintára, oda kellett néznem, mert ahogy lengett, egészen hangosan nyikorgóit. Mondom, odanéztem, láttam, hogy leng, de továbbmentem.. — Na és? — Hát nem érted? Én, amikor megértettem, hogy mit láttam, megrémültem. Még most is beleborsódzik a hátam, ha rágondolok. Az a hinta... jól figyelj: magától lengett. Érted? — Meglökte valaki. — Nem volt a közelében senki. A házak is messze vannak tőle. Amig a játszótéren átvágtam, az legalább két percig tartott, tehát legalább két percig lengett változatlan sebességgel, anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna. — Talán a szél... — Nevetni fogsz, ez a képtelenség nekem is eszembe jutott, pedig csak egyetlen hinta lengett, a másik kettő mozdulatlan volt. — Akkor egyetlen megoldást tudok: részeg voltál. — Nem - voltam részeg. És tudom, hogy jól láttam. Még most is hallom az egyenletes nyikorgást, hidd el, iszonyú. — Tudod mit? Nem hiszem el az egészet. Kitaláltad. — Megértem, hogy kételkedsz. Egyetlen épeszű ember se hinné el, és az a legszörnyűbb, hogy már-már én is jobban hiszek a józan eszemnek, mint a szememnek és a fülemnek. Már-már én is kételkedem abban, hogy az a hinta lengett, pedig láttam és hallottam. És tudod, mi ebben a szörnyű? Hogy a legtöbben ilyenek vagyunk. Ha észreveszünk valami szokatlant, valami olyant, ami az ismereteink szerint nem létezhet, egyszerűen elmegyünk mellette. Nem megyünk oda ehhez a szokatlan valamihez, hogy megnézzük, hogy megvizsgáljuk, hogy a gyakorlatban összevessük e legújabb tapasztalattal az eddig tudottakat, nem; továbbmegyünk, mert más dolgunk van, mert sietünk, és ha később eszünkbe is jut ez a valami, elöbb-utóbb elvetjük, mint képtelenséget ... — Szóval mégsem lengett az a hinta? Most nem a hintáról van szó. Azt el lehet intézni azzal, hogy álmodtam, hogy vízióim vannak, vagy mit tudom én ... Arról van szó, hogy te is, meg én is, meg még nagyon sokan tudjuk ugyan, hogy a világ, éppen mert megismerhető, tartogat meglepetéseket, de ezt csak tudjuk, valójában félünk elfogadni. S ne hidd, hogy a világot féltjük; pusztán önmagunkat. Azt nem kell hinned, hogy szeltem mozgatta azt a hintát, hajthatta azt egy eddig ismeretlen energia, lehetett ott vákuum, ahol lengett, jó, jó, én is nevetnék, ha ezt te mondanád, de most nem a hintáról beszélek, hanem magunkról, arról, hogy félelemből vagy lustaságból nem kutatunk eddig nem ismert összetevőket, hogy egyszerűen nem merjük hiányosnak vélni ismereteink láncát vagy már kényelmesek vagyunk megkeresni egy-egy hiányzó láncszemet. .. Hogy a hinta lengett-e vagy sem? Talán tévedtem ... Igen, így nekem is kényelmesebb .. . Mazsolákat szédítő szöveg Reggel indítani akarom a Trabantomat, de a kutyafáját, nem indúl. Hörög, kerreg, bágyadtan ugrálnak a dugattyúik, hiába. Kicserélem a gyertyákat, ez sem segít. Körüljárom, rágyújtok, tapogatom a karosz- szériát, nézem, szikra van, gyújtás rendben, ennek ellenére csak hörög, kerreg, nem indul a nyomorult. Ez kész, hívhatok egy szerelőt. — Hadd nézzük ezt a kis járgányt! - mondja Lancsók úr, aki civilben egy AFIT-telep szerelőbrigádjának oszlopos tagja, szalbad idejében pedig messze földön híres fusizó. Most ez utóbbi minőségben tette tiszteletét nálam. — Nagy baj van? — kérdem mély alázattal a mestert, mert egy ilyen aranykezű varázslónak kiijár a tisztelet. — Uram, nézzen csak be ezen a nyíláson! Látja ott azt a kopott részt? A kettős kónusszal kiképzett kúphenger amortizációs analizátora nem nivellál rendesen a szinuszkerék nume- rusz kurrensével. Ki kell cserélni a kúphenger analizátorát, meg a numerusz kurrensét. Ez kérem, testvérek között is munkadíjjal együtt nyolc kiló, azaz nyolcszáz forint. De ha rám hallgat, az olajszűrőt is kicserélteti, mert átereszt, és egy ezresből megússza! — Lancsák úr, én négy napig dolgozom ezer forintért. Sok. — Ügy kell magának. Ha meggondolta, szóljon, este otthon vagyok. Holnap egy-kettő megcsinálom. Oké? — Szomszéd, hallgasson rám, ne bízza ilyen gátlástalan fusi- zákra a kocsiját! — mondta Tarhonya Vendel a földszint kettőből, amikor látta, hogy Lancsák úr dolgavégezetlenül távozott. — Miért nem szól nekem, hiszen szomszédok vagyunk, segíteni kell egymást. Uram, én harminc éve dolgozom az autósszakmában. Nekem gyerekjáték egy Trabanttal elbánni, elhiheti. Ha elhiszem, ez a gyerekjáték nekem ezerötszáz forintomba kerül. Ugyanis Tarhonya Vendel vizsgálódása alapján, közben kiderült, hogy nem az amortizációs analizátorral meg a szinuszkerékkel van baj, hanem anyagfáradás következtében az erőátemelő lendítőkerék kevés olajat kap és recesszíven perfektuál, ezért az egészet magággyal együtt ki kell cseréink — Én nem verem át magát, szomszéd. Hozok számlát mindenről, és itt maga előtt meg- reperálom a masinát. Áll az alku? — Tudja, most pillanatnyilag nincs ezerötszáz... meg a feleségemmel is meg kell beszélnem... — Igaza van, aludjon rá egyet. Aztán majd szól. Itt lakom a földszint kettőben. Este a féleségemmel úgy döntöttünk, kisiparosit keresünk. Az legalább garanciával dolgozik, s nem kitalált összegekkél szédíti az embert. — Ne nevettessen, jó uram, mert megszakad bennem valami! — mondta teli szájjal kacagva Gőzön úr, véradó oklevéllel is többszörösen kitüntetett kisiparos. — Még hogy kettős kónuszú kúphenger meg szinuszkerák, hahaha! Jaj istenem, már szúr az oldalam! És maga elhitte, hogy a lendítőkeréki recesszíven mit csinál, hogy mondta a pasas? Perforál? Ezen a kocsin nincsenek ilyen kitalált marhaságok, ez csak naiv mazsolákat szédítő szöveg, kedves uram! Szerencsére hozzám fordult, én majd mindent rendbe teszek ezen a gépen. Persze egy dolgot máris tisztázzunk: számlával vagy számla nélkül csináljam, mert nem mindegy. Irányárként két és fél ezer forintot számolok, de ha számlát kér, akikor három és fél a nóta vége, mert ugye akkor forgalmi adót, SZTK-járulé- kot, műszakpótlékot, amortizációt, községfejleszfési hozzájárulást kell felszámolni. És ez egy nagy munka, mert le kel! cserélni a fékolajat, új kup- lungtárcsa kell, meg levegőszűrő.- Tessék várni, gondoíkod. nőm kel! az ajánlatán! (Estefelé még mindig gondolkodtam, amikor mérnök barátom beállított hozzánk. A több napos kálvária hallatán jót kacagott, aztán körbejárta a kocsit, valamit matatott a műszerfal alatt és így szólt: — ölj be és próbáld indítani! (Beültem, indítottam. Egyet- kettőt hörgött, kerregett a motor, aztán 'beindult.- Mi baja volt ennek a nyomorult dögnek, áruld él! — Néki semmi. A memóriáddal van baj. Elfelejtetted kinyitni a benzincsapot. * (Ma reggel ismét 'kocsival jöttem dolgozni. Azonnal röhan. tam a személyzeti osztályra: kértem, iskolázzanak be egy autós iskolába, áíképzem magam. A személyzetis gratulált az ötlethez. Neki is most robbant le a Trabantja. Megígértem, hogy munka után megnézem. KISS GYÖRGY MIHÁLY
